Sötét erők fogságában - Mind, Body & Soul (1992)

 

 Nyitójelenet: Egy szőke nőt ölelgető kamerába néző faszi, háttérben talán Nagymaros lankái. A férfi igyekszik rábeszélni a hölgyet, hogy találkozzon a barátaival. Így kezdődnek az amatőr gangbang videók. Legalábbis azt mesélik. 

  Vágás, majd megtekinthetjük a pokol kapuját, amely egy kis kertvárosi vityilló, verandával, rögtön a Coop mellett, előtte két Yugo autó áll. Odabent a sátán szolgái éppen vecsernyére készülnek, megy a zsongás, a szektások recepteket  és sátáni- házipraktikákat cserélnek informálisan egymással. 

 A nő, akit Brendának neveznek, megkérdezi: "- Miért van mindenki feketében?"  Úgy látszik, szegény sosem volt még Depeche Mode bulin. Üdítő ártatlanságával nem gyanakszik a leányzó, akkor sem, amikor egy baszott nagy pentagramma előtt ácsorgó kámzsás fickó képezi a nagyszoba díszletét.  A férfi megszólal, röhejesen mélyített rajzfilm-hangon és ennek örömére becipelnek egy fehérbe öltözött biztosan nem szüzet, akit feláldozásra szántak. 

 Fontos pillanatok előtt állunk: az első csöcs-kontent 2:20. percnél. Nyilván az alkotók tisztában voltak azzal, hogy ezt a fos mozit bizony csak ezzel a Jokerrel lehet valahogy elfogadhatóvá tenni. A szekta tagjai azt kezdik el kántálni, hogy: - Hö-Hö-Hö-Hö-Hö.  Hősnőnk kissé lassan érkezik meg a dologba és ezidőtájt kapcsol, hogy nem a heti szülői munkaközösség tökfaragó ceremóniájára futott be, hanem itten valami fekete mise van feketék nélkül. Váratlanul beront a rendőrség, akiket senki nem hívott, talán azt hitték, hogy egy éjjel-nappali Dunkin Donuts, ezért kirántott fegyverrel viharzanak be és sikerül is a hatalmas fogás: mindenki elmenekül, csak a faszija által odacipelt Brenda és a pentagrammára feszített áldozat marad a két mesterzsarunak. 

 A halálra szánt nő kapásból senkit nem tud azonosítani, csak az egyetlen ártatlan picsát. Hát, ezt sem az eszéért szeretik. A rendőrségen kiderül: szegény szeplőtelen Brendácska hónapok óta át volt verve szerelme, Sátánista Karl által, ezért ímmel-ámmal megmutatja, hol lakik kedvese, aki ugyan mindenben hazudott, de a valódi lakcímén kúrogatta a leányzót, Mindenféle erősítés nélkül, kettesben a nyomozóval indulnak felfedezni a szektás Karl lakhelyét, aki otthon valószínűleg ördögi pirítóskrémmel keni a kétszersültjét, de aztán néhány hülye arckifejezés után felrobbantja otthonát, nem sajnálva esetleges plüssmaci gyűjteményét sem. 

 Következik a főcím. Végre.

A főszerepben Ginger Lynn  Allen. A szemfülesek és műveltek azonnal vágják, ki is a hölgy, hiszen vagináját jobban ismerhetjük, mint mosolyát, A 80-as évek kötelezően ismert pornószínésznője megpróbált más műfajban is utazni - de itt is csak szopott. Nyilván a forgatókönyv bonyolultabb volt, mint a "pizzásfiú análba pakol, aztán lenyeled neki" és a madame arra következtetett ebből, hogy eljött a kitörés ideje. Jelentem, nem sikerült, jóval későbbi korszakokban is megmustrálhatjuk minden pozícióban. 

 Mellette Wings Hauser (Házi Szárnyas?) a másik főszereplő, Sörös Sándor bársonyos szinkronhangjával és angyalkákhoz méltó göndörös fürtökkel, ő John, az ügyvéd.

 És a kedvencem, Jay Richardson, aki olyan, mint Mucsi, aki sosem tud saját magán kívüli karaktert játszani, itt is a cigit faló laza figura, most éppen zsaru.

A rendező-prodjuszer-író pedig Rick Sloane. Hát, már megint egy önmegvalósító, akinek sosem sikerült a komolyabb filmesek közé betörnie. Mondjuk, ha ezt a csodát végignézed, ez nem fog meglepetésként érni.

  De folytatódjanak a kalandok!:

 A nyomozás akadályoztatásáért Brenda rács mögé kerül, amit azért komoly lehetett összehozni, gondolom az alkotóknak a minimális ismeretei is hiányoztak a törvények irányába. Cellába zárják, aminek semmi értelme, annak fényében, hogy még egy kirendelt védőt sem kapott kihallgatása során, persze ez itt egy filmes oldal, nem egy jogi portál, befejeztem. 

 Öröm az ürömben, hogy cellatársnőjének elpanaszolhatja bánatát, aki azonnal átérzi lelke szomorúságát és saját dolgaival nem foglalkozva, teljes szívvel áll Brenda mellé. Ha Ginger Lynn még a régi jó iparban nyomult volna, női cella nem maradt volna szárazon a fröcsköléstől, de be kell érnünk ezzel a rohadtul erőltetett, hirtelenjében érkezett örökbarátsággal, amely amúgy hiába teljesen röhejes, ellenben ügyesen folytatja a film totálisan idióta vonalát. 

 Itt lép a sztoriba Hauser, az ügyvéd John szerepében, aki nem tudja, hogy Ginger Lynn játssza Brendust, ezért nem teszi magáévá minden létező pozitúrában, ehelyett érdekes módon Pro Bono vállalja ügyét és még magához is költözteti, amely már megint nem igazán egyezik a törvényekkel. Mert hát azt tegyük hozzá: a hölgynek mindene odalett, amikor Karl lakása felrobbant. Újabb adalék, amazonunk erkölcsi felfogásához: 3 hónap alatt már oda is költözött a kanhoz, vajon az első aktus még ismeretségük előtt esett meg? Aztán azonnal befészkel egy idegenhez. John, a fehér lovag azonnal kifizeti zsebből az óvadékot (ez vagy egy angyal, vagy nagyon baszni akar...), 

 Színésznőnk szabadlábra helyeződne, de ekkor érkezik egy megrázó momentum: a gonosz tekintetű és a szektában is tagként funkcionáló börtönőr - aki egyedül látja el az őrzést, szemmel láthatólag -  megerőszakolja egy öltözőben, méghozzá fasz nélkül, bugyin keresztül, nadrágban. Ezt hívják a klasszikus "száraz baszásnak" (by Raki), amely egy forgalmas helyen esett meg, de végre újabb melleket láthatunk. Mi más gördítené tovább a sztorit, mint egy behatolás nélküli abúzus? Szerencsére sikerül letépnie az erőszaktevő fura medálját, mondjuk nem tudom, honnan, hiszen addig sehol sem láttunk ilyet rajta. 

 Az arány viszont megnyugtató, eddig úgy 5 és fél percenként látunk emlőket, talán a készítők ebben reménykedtek, hogy megmenti a filmet, de hiába, ez olyan, mintha egy trágyadomb  tetejére koktélcseresznyét illesztenénk. 

 Gonosz Karl meglátogatja és megfenyegeti a prókátor lakásán Brendát, miközben öribarinője, a börtönben hagyott Réjcsöl komoly nyomozásba kezd a sátáni fegyőr után, ami nagy ötlet egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben. Ebből is láthatjuk, hogy a leányzó olyan hülye, hogy ha ló lenne, tolná a szekeret. 

 Újabb komor és röhejes sátánista ankétot látunk, ahol a fővezér kijelenti: "-A mai naptól fogva sokkal jobban kell leplezni létezésünket...". Talán kezdhették volna azzal, hogy nem ugyanabban a bungalóban jönnek össze, amit a rendőrség már ismer. Ráadásul le is gyártanak egy hullát, amelyet el sem igazán rejtenek. Hát ez valahogy nem jött össze. Brenda és Réjcsöl viszont látja álmában az egész rituálét. Főhősnőnk el is panaszolja ezt John-nak: "-Láttam álmomban, hogy a szekta megcsonkított egy nőt, de épp, amikor levágták a fejét, felébredtem." Ez nagyon kesergően hangzik, mint amikor nekem is szexuális tartalmú álmom van, de a beteljesülés előtt felriadok. Nos, kinek mi a szép álom. 

 Aztán itt a piros-hol a pirost kezdenek játszani, de hiába a nagyon romantikus játék és a mélyreható, továbbá röhejes társalgás, Brenda baszatlan marad. Barátnőjét viszont szabadlábra engedi a börtönőr, mert ez így működik: felülírja a bíróság döntését és a  törvényeket, ráadásul ki tudja, a csaj miért volt bevarrva, lehet, hogy tömeggyilkos. Ennek a figurának szemmel láthatóan nincsenek sem főnökei, sem kollégái.  Kellemes meglepetés éri hősnőnket. meghívják a helyi Mónika Show-ba, a nyomozó pedig elviszi egy vidám hullanézőbe - a nő, akit álmában látott, levágott fejjel és kirakati baba minőségben. Most halott csöcs-kontent, majd a zsaru közli, hogy egy pentagrammát véstek az áldozat keblére, amelyet nem baj, hogy megemlít, mert amúgy nincs rajta, így legalább közléséből megtudjuk. 

 Egy kis érdekesség: dolgom volt, ezért 39:05-nél megállítottam a filmet. Amikor újra visszahelyezkedtem elé, éppen a helyi rendőrség épületét láthattam. Na kérem szépen különös egy hivatal ez: ki vannak törve az ablakai. Na, ilyen az, amikor a suszternek lukas a cipője... 

 Az ügyvéd ellenzi a show műsor tervét: Szerepelni akar a tévében? Akkor vegyen magának egy csatornát! (Ezt anno 2002-ben Medgyessy Péter is elsütötte:  akinek tévé kell, vegyen magának...) 

  Kiderül, hogy Réjcsöl és Brenda ugyanazt álmodta és az itt nem az, hogy közösen kapaszkodnak fel egy vastag banánfára, hanem az áldozás. Brenda olyan kurva pofátlan, hogy nem elég neki az ingyen kéró, még a bűnöző barátnőjét is odacuccoltatja. Majd ismét a fekete mise helyszínére megyünk vele és ügyvédjével, amely most meg le van zárva rendőrségi szalagokkal, holott tegnap még vígan hö-hö-höztek ott az ördögimádók, miközben fejetlenítettek egy hölgyet. Érthetetlen, de én lennék a legnagyobb hülye, ha bármiféle következetességet keresnék ebben a baromságban. A stúdióban találkozik Tur(h)ával, a fekete mágia papnőjével, aki csupa rejtélyes és értelmetlen faszságot beszél. Brenda élőben a Mónika showban így vall exéről: nos amikor megismertem nem úgy tűnt, mintha bármi szokatlan lenne benne. Ez volt igazán ijesztő. " Ahá. értem, az lett volna a normális, ha azonnal feláldoz egy bakkecskével közösülve..? 

 A stúdió egyik segédmunkása, az ifjabb Lisztes Krisztián-szerű Sean vállalja, hogy kocsival hazafuvarozza Brendát, aki ideges, amire minden oka meg van, mert Turhának sokkal nagyobb mellei vannak, persze ő holmi rettegésről hazudozik. A börtönőr pedig rájuk tapad és le akarja őket sodorni az útról. De aggódásra semmi ok:  a medál mágiája segítségével az üldözőjük elhalálozik. Réjcsöl bejelentkezik Turához. A mágia papnője közli, hogy már várta, de aztán fogalma sincs arról, hogy miért jött hozzá. Tura szerencsére átlátszó felsőben van, így újabb csöcs tartalom.

  És megidéz egy gagyi démont, aki segít levenni az átkot róla (miféle átkot...?), de csak, ha hoznak kaprot, bodzát és egyéb alapanyagokat neki. Hát bazmeg, a pokolban is sütit sütnek? Cserébe ad egy koporsószöget. Hát, haver, ezzel ne próbálkozz a Spárban bevásárolni a kapros-túróshoz.

 Később megkérdezi Brendát: hol alhatok ma éjjel, de felejtsük el a nedves réseket, a kanapéra száműzik Réjcsölt.

 És a legdurvább: nem a pinabubus ügyvéd hágja meg a főszereplőnőt, hanem Sean a segédmunkás kerül közel a tűzhöz. Hát kérem, vannak ebben a műben komoly fordulatok! Ginger itt már szerepben van, csak fekszik és meztelenül van. De... Kiderül, hogy Sean a legnagyobb lúzer. A fél világ által megrakott hölggyel nem szexelhet,  mert az lelkileg zaklatott. Bezzeg, amikor 1/2 Afrika alávert, akkor kiegyensúlyozott volt a drága. 

 Brenda karaktere eközben némileg minden ok nélkül átalakul és már szkeptikus, ugat mindenkivel - cserébe a zsaru hirtelen hinni kezd neki, amely indokolatlan. Megjegyzem: a filmben eddig semmi érdemleges nem történt. Nos, spoiler: ezután sem fog nagyon. 

 Réjcsöl viszont meghal. Azért nem teszem az érdemleges kategóriába, mert ha esetleg az a vége a filmnek, hogy egy atombomba végez minden szereplővel, az is jéghidegen hagyna. Karl beólálkodik és a nő természetesen zuhanyzik, így láthatunk egy igen komoly Pszichós jelenetet. Csak vicceltem. inkább komolytalan. Főleg, hogy nem is ezt a picsát akarta kinyírni, hanem a főszereplőt. Megjön Sean, akit Karl szúrni akar, már hogy késsel és percekig henteregnek, már hogy erőszakilag és nem nemileg.  De a gonosz ráfarag: jól meghal. A fiatalember meg megsértődik, mert érthetetlen módon  hőnőnk nem akarja hívni a zsarukat, annak ellenére, hogy két hulla van a lakásban. Reakció: a kölyök otthagyja a picsába a nőt a hullákkal. Én még sosem tudtam ennyire megsértődni, bár volt, hogy hagytam ott hölgyet, amikor nem akart sört fizetni nekem. 

És akkor jön az a hatalmas csavar. Meg a nagy leszámolás, érdekes módon megint a Coop melletti lakásban, amely újra szabadon belakható kéró az ördögimádók számára. A felmentő Sean megjön és egy fáklyával sakkban tartja az egész szektát, akik úgy viselkednek ennek hatására, mint a medvék, meghátrálnak. Hőseink a főgonoszra dobják a fáklyát, aki valószínűleg benzinben fürdött, mert úgy ég hirtelen, mint a rejsztág.  Minden leég, hepiend, csak tudnám akkor mi a faszomnak kellett az a rohadt koporsószeg?

 Másfél óra felhőtlen ökörség, ezt tudom mondani. Amúgy meglep, hogy egy ilyen jellegtelen nő pornószínész lehetett, tényleg semmi extra, Pirike a szomszédból. Gondolom akkoriban inkább bevállalósnak kellett lenni, mint különlegesnek. És hát ezt igazán elmondhatjuk Gingerről, hiszen a faszerdő helyett bejelentkezett ebbe a kavargó trágyalészerű alkotásba. Egyetlen következetes pontja nem volt a filmnek, dermesztően logikátlan, mintha a Föld bolygó szabályai és realitása helyett egy olyan dimenzióban járnánk, ahol minden kifordult önmagából. A dramaturgia röhejes, amit ijesztőnek szántak, az vicces, ha tinédzserként látom VHS-en, úgy is röhögőgörcsöt kaptam volna tőle, pedig akkoriban azért minden szart bevett még a gyomrunk. A díszletek megrázóan olcsók, a börtönből való szabadulás abból áll, hogy kiveszik a cuccaikat egy öltözőszekrényből, sőt, Réjcsöl úgy kerül szabadlábra, hogy kis kék rabruhájára felkap egy farmerdzsekit. A szerepeket túljátsszák, pojácáskodnak, a forgatókönyvet pedig egy betanított csimpánz írhatta. Egyetlen érzelmet nem képes kicsiholni belőlünk, talán csak a keblek, történnek dolgok benne, de ettől még dögunalmas. A magamfajta trash-rajongó számára is vállalhatatlan, így azt ajánlom társaságban nézzétek végig, jó sok alkohol mellett. 

Ui: Bátorságom határtalan, hiszen már másodszor néztem meg ezt a műalkotást!

A médium - The Channeler (1991)

  Azzal a tiszteletlen gondolattal a fejemben estem neki a filmnek, hogy egy igazán hátborzongatóan szar alkotást fogok végigülni és megpróbálom feleleveníteni azt a mélységes utálatot, amit sok-sok évvel ezelőtt keltett bennem, amikor először volt alkalmam megtekinteni. Még a 90-es évek közepén, amikor az ATV nem megszállottan politikai csatorna volt, ott rögzítettem videóra ezt a szépséget. Magamban oda is pakoltam rögvest a legszarabb horrorok polcára. Mit mondhatnék? Fiatal voltam és naiv, elmémben a színvonalat az örök érvényű klasszikusok formálták még és nem mártóztam nyakig az azóta megtapasztalt irtózatosan szemét mozik bűzös folyamában. Még az éppen zajló videóforradalom idején is kirívóan gagyi alkotást rossz irányból közelítettem meg, vagy azóta megéltem durvább és taszítóbb mélypontokat a képernyőn, de azt kell mondanom, vannak pozitívumai A médiumnak.

 Rögtön a nyolcvanas végek legvégén, egy óvatlan pillanatban a Waldman család összeült, majd kitalálták néhány tányér tökfőzelék fölött, hogy famíliájuknak mementót állítanak és leforgatják a saját kis rémfilmjüket. A moziiparban jártasabb, az addig szállítási koordinátor, teljesen mellékszereplő, rendezőasszisztens, helyszínfelelős, vezető producer, másodasszisztens Grant Austin Waldman itt kaphatott életében először a segge alá egy direktori széket, miközben nagyszámú rokonsága mindenféle produceri teendőt ellátott - vele együtt. Íme, egy tökéletes példa a szakmában a nagy elmék üstökösszerű berobbanására: a zseni Fred Olen Ray felügyelete alatt az 1987-es "Száguldó ciklon" forgatásán még szállítási felelős, azaz sofőr volt, majd kiemelkedő tehetsége a jobbkanyarra és tolatástechnikai talentuma arra predesztinálja, hogy hipp-hopp egy évvel később már a "Tiszturak" rendezőasszisztenseként bukkanjon fel a neve a stáblistán. Másfél évvel később pedig jött ez a kis gyöngyszem, ahol immáron a kezébe vette a rendezői megafont. Az 1989 novemberében kezdődő forgatás előtt pár nappal még Fred Olen Ray egy szokásos színvonalú filmjén, a Mob Boss-on társproducerként gürcölő Waldman néhány szereplőt, Jay Richardsont, a pornófilmes Greta Carlsont és egy maroknyi stábtagot magával vitt saját elsőfilmes kalandjára. Itt szomorúan kell hozzátennem, a pornókirálynő szerepe kimerült annyiban, hogy csak a testét adta az amúgy egzotikusan szép arcú J. Cynthia Brooks (Sherry) zuhanyzójelenetéhez. Gondolom Ms. Brooks nem vállalt meztelenséget a kamera előtt, pedig neki sincs szégyellnivalója. Így azonban sikerült megalkotni a tökéletes nőt, bár az élesebb szemű emberek kissé zavarodottan nézik ahogyan az eltakart fejű Sherry-nek hirtelen masszív keble és telt feneke nő - márpedig én erre kimondottan figyelemmel vagyok, ezért is kotortam utána a neten. Sikerült még egy ismet szereplőt bedobnia Waldmannek: Dan Haggerty-t, aki a nagy sikerű "The Life and Times of Grizzly Adams" című sorozatban vált közismertté, mint a főszereplő James 'Grizzly' Adams. Van is erre egy poénos célzás, amikor a helyszűke miatt a felvágott nyelvű Sherry a médium Scott és barátnője mellett arra ébred, hogy a fiú transzba esve kiabál, ez a párbeszéd hangzik el:

+ - Nos, hol aludjak? 

 - Mi szólnál Arnie-hoz odalent?

 - Ó, kitűnő választék. Linda Blair... Vagy pedig Mr. Grizzly..."

 Nade. Itt az idő, hogy beavassalak benneteket a történetbe, amely így leírva nem is, de megnézve elég zavarosnak tűnik, de ugye nem szpojlerezünk.

 Pam és fickója, Jay három túlkoros egyetemi hallgatóval és két melóssal kocsikáznak valahová a hegyekbe, hogy egy régi elhagyatott bányánál "segítsenek visszaszerezni és helyreállítani a környék környezetét". Hogy ez a homályos meghatározás mi a rongyba tekert péniszt jelent, gyanítom nem csak számunkra homályos, de a szereplőknek is. Összeszedik a szemetet? Elhordják a vasakat? Hát hová, kérdem én joggal, amikor csak odagyalogolni is két napba telik a hegy lábától? Szóval kellően megalapozottnak tűnik a sztori. Első állomásuk egy kocsma, amit kimondottan preferálok és ahol egy helybéli flörtölő pincérnő okán verekedés törik ki, miközben megismerhetjük a bunkó pultost, aki később még visszatér, kedvesen és aggódón, miközben különös módon mindenkit névről ismer - ez egy egészen furcsa karakterfejlődés. A néptelen és mindentől távoli erdőben - melynek mindentől távoliságát nem kimondottan erősítik meg az olykor háttérben látható útkorlátok - hátizsákokkal felszerelkezve nekiveselkednek a túrának. Különös lábnyomokat fedeznek fel, amely a zseni Jay szerint valami csúszómászóé lehet, ami kétlábú és karma van. Ennél a fázisnál kissé megbillent velem a világ. Scott pedig először él át látomást, amelyben egy bányász melózik - ez mondjuk tényleg durva, senki sem akar egy ilyen roham alkalmával dolgozó embert látni. Az iránytű pedig megbolondul. Az esti táborozás során a jelentős mennyiségű alkohol után Scott megint bekómál, miközben Pam és Jay az erdőbe indul közösülés céljából. A párzást azonban félbeszakítja egy csuhás lény, aminek 40 centis gumiujjai vannak. Reggel nem tudják felidézni, hogy mi történt velük, Jay pedig gyanakodni kezd, hogy Pam valamit tud és titkol utazásuk valódi céljáról. Majd kellemetlen meglepetés éri őket. Az erdő közepén egy teljesen felszerszámozott lovat lelnek, ami teljesen természetes és amely az egyik hülye melósnak balesetet okoz. Itt az ideje a kettéválásnak, így a két jómunkásember elindul vissza a civilizációba, egymást támogatva. Mondanom sem kell: a gonosz csuhás valamik jól megölik őket. Időközben a megfogyatkozott csapat felfedez egy komplett házat az erdő közepén, ahol Arnie remeteként éldegél. Az eleinte barátságtalan hegylakó kutyája valami érthetetlen módon sérülést okoz Pam-nek, ezért befogadja őket éjszakára, ahol Scott megint hallucinál, egy kapuról, amit be kell csukni és valami árról, amit meg kell fizetni... Lehet, csak valamikor boltba menet nyitva hagyta a kapujukat és erről álmodik...? Micsoda meglepetés, Arnie-ről megtudjuk, hogy parapszichológus és komplett laborja van a hegy tetején, így vért vesz médiumunktól, melynek következménye egy teljesen homályos magyarázat, melyből rögtön kiderül, hogy csak hangulati elem ez a vérvizsgálatos hókusz-pókusz. Fény derül arra, hogy Pam szándékosan vezette oda társait, hiszen tudott róla, hogy a bánya környékén valami rejtélyes dolog van, már 1845-től tűnnek ott el emberek... (Köszönjük Pamela, hogy a társaidat és a párodat is a halálba vezetted, persze ezt senki nem veti a szemére...) Ám Scott meglép, egyenesen a bányához megy, hogy ott kántáljon faszságokat, ezért csapata utána indul. A bánya mélyéről kinyúl egy rezgő gumikéz és berántja Sherryt, aki úgy megijed, hogy kiszabadulván fényes nappaltól sötét éjszakáig maratont fut, mondhatom, becsületre méltó elszántsággal. Arnie utánuk indult crossmotorral, de leverik róla, ezért a puha aljnövényzetbe zuhanva haldoklik, miközben elküldi géniusz kutyáját a kocsmába, de nem egy szatyor Arany Ászokért, hanem a pultosért, aki a testvére. No igen, hallottunk már ilyen belterjes kistelepülésekről. A még mindig szaladgáló lány megtalálja a járművet és azon folytatja az értelmetlen rohangászást, majd belebotlik a kocsmárosba, mert ez a hely olyan kurva forgalmas, mint a new yorki Times Square. Eközben társai egész nap a bányánál bujkálnak a menekülés helyett, na ezt a forgatókönyvíró meg is bosszulja, így Pam és Jay foglyul ejtődik a "bányarémek" által, hogy alaposan feláldozzák őket.

 ...és itt hagyom abba a leírást, mindenki nézze meg, mi is a végkifejlete ennek a kaotikus eseménysorozatnak.

 Meg kell mondanom, Fred Olen Ray szellemi mentorálása alaposan rányomta a pecsétjét a filmre. Kusza, tele értelmetlen húzásokkal és ökörségekkel, következetlenségekkel. Valahogy nehezen fogom fel, mibe került volna csak legalább egy kis észt vinni a történetbe, egy csipetnyi racionalitást. Persze akkor sem nyerte volna meg se a forgatókönyv, se a szereplők, se kurvára semmilyen vonatkozása miatt az Oscar-díjat, de talán valamivel elégedettebben esünk túl ezen a laza lobotómián. A maszkmesterek pedig megérdemelnék azokat a hosszú gumiujjakat az ánuszukba, amelyek minden mozdulatnál  lengedeznek és rezegnek.  Amúgy is: mik voltak azok a lények...? Vagy emberek voltak, akik a sötétséget szolgálták? Vagy a sötétség szolgái, akik a sötétségben emberek..szolgáltak...sötét... Feladom. Ehhez fel kellene nőnöm, hogy megértsem, hiszen lehet, hogy ez egy ravaszul megfogalmazott üzenet, amihez kevés vagyok. De most fordítsuk komolyra a szót, őszinte leszek: tetszett a film. Igen, minden hülyesége ellenére. Annak ellenére, hogy egyszerűen nem funkcionál horrorként, hiszen annyi félelem- és izgalomfaktor van benne, mint a Hupikék Törpikékben. Amikor valami komoly dolog történne, amelynek illő lenne ijesztőnek lennie, megszólal a zongora-szinti páros, amitől a film megszelídül és a valami cuki tévés sorozat ugrik be tőle, mint a Lassie hazatér, vagy Flipper a delfin kalandjai. Viszont a dramaturgia nekem nagyon bejött. Jó poénok, alkalmanként jól időzített trágárságok (Pam: - Nem tudtam róla...  Sherry: - Ja, nekem meg húsz centis farkam van...). Jay szarkasztikus karaktere (Persze Jay Richardson jó és foglalkoztatott színész...) , Sherry vagány dumája... Azt kell mondanom, nagyon laza az egész és élveztem a néha ugyan fura szinkronnal előadott dumákat.  Teljesen súlytalan és kötetlen szórakozásban volt részem, persze bőségesen maradt kérdőjel, hogy akkor mi is lehetett ez a katyvasz, de semmi rossz szájízt nem hagyott maga után. Igazándiból egészen sokáig lebeg a sztori úgy, mintha nem is horrornak szánták volna. És még így is hoz egy olyan érzést, amely annak a korszaknak a fesztelen és szókimondó, néha kimondottan önreflexív szellemét idézi.  Az olyan pillanatok, amikor hullafáradtan letáborozó, lefekvő, lerogyó brigád pár tagjának első dolga, hogy krehácsolva cigarettára gyújtson... Majd a nyújtásba merülő csajt fixírozzák... A horrorban nem nagyon voltak otthon az írók, de jól hozták az emberi viselkedést. Az események lassan érkeznek, akkor is minek, mindig akkor veszíti el élességét és a fókuszát a sztori, amikor valami történik. Abban a pillanatban idiotizmus és total error veszi át az uralmat, hülyébbnél hülyébb jelenetek és megmagyarázhatatlan cselekedetek következnek, ezekben már nem állnak helyt a b-kategóriás színészek, mint a dumálásban. Ez itt egy olyan horror film, amiben a legélvezetesebb részek azok a horrort nélkülöző pillanatok. Na, erre varrjatok gombot. 

 Nem sikerült tovább utálnom és bocsánatot kérek az alkotóktól ennyi év megvetés után. Nem jó film, de bájos és lekötött, nem beszélve arról, hányszor vigyorogtam rajta. tudom, ennek a zsánernek nem ez a dolga, de szimpatikus, nem egy ellenszenves Purge, vagy valami Jordan Peele-féle szájbarágós társadalomzargató szar.

 Ne feledd: 

A KAPUT BE KELL ZÁRNI... Ha elmész otthonról.

AZ ÁRAT MEG KELL FIZETNI... Ha már a pénztárnál állsz.

Ui.: A japán trailer-ben látható a pornós Greta zuhanyzós jelenete is. Lám... Japán embertársaim is célratörők és tudják, mitől döglik a ... sötétség szolgája...

Kísértés az erdő mélyén - "A Megtört Fény" (2024)

 Figyelem: az alábbi elemzés spoilereket tartalmaz, de jó szándékkal és figyelmeztető jelleggel, hogy csakis lélekben felkészülten helyezkedj a képernyő elé, ha ezt a csapnivaló produktumot mégis meg akarod tekinteni.

 Valamiért ostoba módon abban a hiszemben leledztem, miszerint, ha az összvissz 40 perces "Cocaine Cougar" című iszonyatos baromságot ép ésszel, bár kissé viharverten megúsztam, akkor már valahogy ezzel a filmmel is boldogulok. Tévedésem olyasféle volt, mintha a kocsmában levertem volna egy részeg kötekedőt és aztán már rögtön Muhammad Alival akarnék kiállni. Tudtam én, hogy kemény menet lesz, de hogy ennyire, azt nem hittem volna. Körülményeimet nehezítette, hogy nem társaságban, alkohollal, vidáman elemezgetve és röhögcsélve néztem végig ezt a briliáns magyar-román koprodukciót, hanem egyedül. Lelki szemei előtt láttam, ahogyan életem percei homokként folynak ki kezeim közül és szürkeállományom viharos gyorsasággal sorvadásba kezd. Felrémlett vízióban az egykori Országimázs Központ, ahogyan, mint Csernobilban, dolgozóik hangyaként futkároznának riadtan nézve a mutatókat, miként rúgott hatalmasat országunk megítélésébe ez a csúcsmozi. Lehet, hogy a román titkosszolgálat műve lenne? A magyar-román kapcsolatoknak fix, hogy nem tesz jót. 

 A filmet megálmodó Berki Patrik egy igazi polihisztor. Író-rendező-színész, sőt, még énekel is ez az univerzális média-MacGyver. Könnyedén meglelheted nótáit a youtube-on, már, ha vállalod ama kockázatot, hogy ezentúl minduntalan felajánlja majd a mindentudó ifjú alkotásait a videomegosztó. Véleményem szerint talán az éneklés jobban megy neki, mint a filmkészítés, hallgassátok csak meg a nótáit, például a "Cigánygyerek vagyok, gitározni tudok", a "Jajj de nagyon máltos vagyok" és az "Elment a Lidi néni a vásárba" című örök klasszikust. Hogy géniuszához semmi kétség ne férjen, idemásolom honlapjáról a minőségi pecsétet, a mondatot, amely garantálja, hogy valódi talentummal van dolgunk: "Berki Patrik pályafutását Támogatta, és önzetlenül segítette Ibike Blue, akinek Patrik sokmindent köszönhet." Ibike Blue, ha valaki nem tudná, a szintén "Foschtenger nívó díjjal" jutalmazható Diridáré című Budapest TV-s zenés eszméletvesztésében volt gyakorta tetten érhető, ahogyan a magyar nótát fekteti két vállra, úgy öregesen. Lám, pártfogóját követve Patrikunk is keresett magának egy műfajt, amit alaposan meggyalázhat.  

 Persze, kedves olvasó, te még csak nem is sejted, miért is írom ezeket. Talán azt hiszed  túlzásokba esem, hogy a fenébe is, annyira nem lehet rossz ez az alkotás. De. Lehet. Na essünk neki. 

A múlt, rövid összefoglalóban: 1964-ben, Erdélyben, egy fickó megerőszakolja a lányát, majd megöli feleségét, meg akit ér, önmagát is beleértve.

A jelen, hosszas analízisben: érdekfeszítő iskolai órákat kell végigülnünk több, mint öt percen keresztül. Itt máris sok érdekességet tudunk meg, például, hogy a ködös Albion... akarom mondani Romániában, fura módon nem Ionnak, Alexandrunak, Irinanak, Dzsennifernek hívják ifjú hőseinket, hanem Olivia, Bryan, Lora, Kevin és Jack. Nem is értem, miért éppen angol órát láthatunk, hiszen eme nevekkel minimum elvárom a perfekt honi nyelvtudást a brit fiataloktól. Sőt a film elején látható gyermekét megbecstelenítő szülőt (ehhez mondjuk oláhföldön még csak testet megszálló gonosz entitás sem kell...) Pool Medisonnak hívják, így, ahogy leírtam. Oké, egy fokkal jobb, mintha Pól Medizonnak neveznék, de azért rezeg a léc, na.  Nagyjából megismerhetjük az illusztris társaságot, a szemmel láthatóan pajzsmirigy- és melegproblémás srácot (Kevin?), a hormonzavaros dagi kölköt (Jack?), a folyton smároló párt (Lora és Bryan?) és a kerek fejű leányzót (Olivia?), akihez hasonlatos hölgyeket gyakorta láthatsz paplant árulni a vásárokban.

 Olivia kibérel a neten egy házat az erdőben, aztán bulizni indul, úgy románosan kikerázva magát, majd egy limuzinban Heinekennel és borosüveggel hadonászva tivornyáznak, ahogyan mondjuk Miskolc-külsőn képzelik a milliomos életet - asszem, eddig minden adott a Dikh TV-s díjhoz. Végtelenül hosszú mulatós-jelenet következik, amely még a matekóránál is nagyobb szekunder szégyenérzettel pirítja arcunkat. Felmerül a kérdés, ha ekkora nagymenő parti arcok, miért viszik az osztály bohócait, a dagadtlajcsikát és a langyijózsikát magukkal...?

 De kezdődjenek a borzalmak: felkerekednek és Daciájukkal elhajtanak a távoli házba, ahol POOL kinyírta a családját. 

 "Éjszakánként előfordulhatnak áramkimaradások, de ez természetes, hiszen egy erdőben vagyunk", mondja az ingatlan zsufa bérbeadója, aki nem akar belépni sem a házba, csak tudnám, hogy a picsába takarít olykor ott... Majd teljesen életszerűen belesúgja az egyik leányka fülébe, hogy "nagyon sajnálom..." Eljő az este, mirelit pizzát esznek és makaóznak a félhomályban - ez ám a fergeteg parti, mondjuk ezt bármelyikük szobájában megtehetnék otthon is. Éjfélkor elmegy az áram (aszittem Ceaușescu-val az ilyenek megszűntek...) leánykórus énekel kísértetiesen, miközben gyertyákat gyújtanak, ezt követi egy sötétben játszódó erotikusnak szánt jelenet, ami után a Lora felkel, levonul a lépcsőn és vérnyomokat talál. Hogy mitől kezd el rikoltozni, arról fogalmunk sincs, mivel zseblámpáját csak  a végén kapcsolja fel és az is kábé akkora fényt ad, mint egy lemerült szentjánosbogár. Később megtudjuk, hogy a társai által lazán nyitható ajtó rázáródott, ezért a ratyiboyt vádolja, hogy ez egy rosszízű tréfa volt. Reggel amolyan "videoinfo 1 - Elek Zoli bácsi" módra szalonnás rántotta készítést nézhetünk, amely alatt szinte tévépaprikás zene szól, persze mindegy, hiszen ebbe a koncepcióba bármi belefér, még az is, hogy polihisztorunk tálalás után "egyetek egyetek, hadd nőjön a begyetek" kijelentést teszi. Sokadszorra ütöttem fejem az asztalba. 

 Míg a többiek túrázni indulnak, az éjjel hiszterizáló leány úgy dönt, hogy sokkal menőbb egyedül maradni a házban és a sötétben felfedezni az ingatlant - mintha éjjel nem sírógörcsöt kapott volna ettől... Kiderül, hogy ő afféle látó, talál egy kézitükröt és mint Törpojáca, bele is tekint, amitől hallucinálni kezd. Utólag megálmodja, hogy 1964-ben apu hogyan rakta meg leányát az emeletre felcipelve, (nem értem, a földszinten miért nem volt jó?) továbbá lemészárolja az asszonyt is, majd felajánlja áldozatait a sátánnak. Ennél a visszaemlékezős-álomszekvenciánál a múltat az jelképezi, hogy a leány álmában régi film módra mindezt kópiahibákkal, futó csíkokkal látja. Azt is mondja a faszi drámainak hitt pózer stílusban, hogy legyen átkozott e ház és minden lakója. Vajon a sátán tesz-e különbséget az ingatlan birtokosai és a hétvégi bérlők között? Megvizsgálja-e a lakás bérleti szerződését? - ilyeneken morfondírozom, hátha megy az idő, amíg ezt a hihetetlen borzalmat nézem. 

 Majd eljött a film csúcspontja: megállítom és eszek egy kis cézár salátát, bóklászok jobbra-balra, csak ne kelljen visszaülnöm a film elé. Nem adhatom fel, kényszerítem magam a folytatásra. 

 Felhőtlen, lelassított pancsikázás következik a közeli tóban, itt már teljesen egyértelműen Dikh TV-s videoklip-szaga van az egésznek. Már várom, mikor kezdik emlegetni a prikézsiát, majd bekövetkezik az a párbeszédpanel, miszerint:

-Gyerekek, valami elkapta a lábam.

-Biztos csak képzelődsz!

-Áhh, áhhhh!

 Olivia művészi kiteljesedése következik újra, a "mi folyik itt gyöngyösön" stílusú tehetségével, amikor éjjel valamit lát állítólag, de még reggel is zokogva remeg. Itt az ideje felkeresni a bérbeadót, aki a közeli kis faluban él, amely a bevágás alapján pálmafákkal van teleszórva, én nem tudtam, hogy Románia ilyen fasza kis mediterrán részekkel is büszkélkedhet. A nő elmeséli a történetet, amit nem pakolt ki a jófogásra, Mr. Medisonról, a családirtóról, szerencsére a látó egyetért vele, amit megerősítenek a többiek: a csaj érez és lát dolgokat. (Na nem mintha ez nem így lenne minden emberrel, én még ráadásul ízlelek és szagolok is.) A tulajnő azt mondja, ő is csak egyszer járt ott, kislánykorában - mondjuk a parabolaantenna a tetőn nem erről árulkodik, bár lehet, hogy oláhföldön a 60-as években volt ilyen... Oliviáról megtudjuk, hogy megszállta valami, ezért megtiltja a többieknek, hogy lelépjenek, majd magányában vért hány egy tükörre, felettébb gonosz arcot vágva, mintha elvetted volna a segélyét.

 Aztán este megjelenik egy travi, valami apácaruhában és mindenkit jól szétdobál a helységben.

Még mindig nem lépnek a távozás hímes mezejére, inkább egy szobában ülnek össze éjszakára, na de ez sem száz százalékos, mert kilopózva Lora egyszer csak el akarja csábítani a kazánmeleg kölyköt. Megkötözi és kiharapja a nyelvét, meg megvakítja valami Chemotoxszal. Hú. A borzalmak felpörögnek, már néha beletekerek, mert nem bírom. Felkeresik a román Patricia Williams-et, aki médium és a fején egy döglött borzot hord a  haja helyett - őt személyesen (fura egy választás) a nagy Berki Patrik alakítja. A drabális transzvesztita ördögűzést akar végrehajtani. Lassan már én is ezt tenném egy stop és delete gombbal. 

 Majd a megszállott szereplőn (nem mondom el, hogy ki, szenvedj te is, nézd végig) egy "ferike és a démonok" szintű exorciót hajtanak végre, csak éppen mountain bike-ot nem ígérnek neki.  Mivel nekem sem ígért senki semmit, ezért manuálisan fel kellett gyorsítanom az eseményeket. Előkerül egy pisztoly is és végre teljesül a vágyam.

 Több, mint tíz percig járkáltam, hogy feldolgozzam a traumát, amit ez a szörnyű alkotás okozott. Remélem nem lesz PTSD-m, nem szeretnék újra még csak pillanatokat sem átélni ebből... A sztori annyira sablonos, hogy elképesztő, a szereplők pedig... Mintha a "Minden álmod" és a "Családi titkok" sorozatokat konvertálták volna horrorkeretek közé. Egyetlen másodpercet sem tudok felidézni, amikor ne éreztem volna szenvedést és hitetlenkedést. Az amatörizmust csak a bárdolatlan primitívség múlja felül. Persze nézhetjük mindezt máshogyan is: már nekünk is vannak trashfilm-készítőink, ez a szemét bármikor beilleszthető lenne az utóbbi években felkapott rettentően szar Amityville-trashek mellé. Azt szokták mondani, hogy ki lehet magunkból írni a fájdalmainkat, rossz gondolatainkat. Vegyétek ezt az írást afféle démonűzésnek részemről. 

Ibike Blue, mit szabadítottál a világra...

UI: Most látom, hogy ezt a sistergős fospermetet még a mozikban is bemutatják... Végetek van.

Cocaine Cougar (2023)

 Nem nagyon szoktunk itt rövidfilmekről írni, de azért előfordul. Azt azonban leszögezem, hogy ez nem volt rövid, sőt, nekem hónapokat vett el az életemből. Filmnek nevezni pláne nem lehet. Hát így olvassátok soraimat, embertársaim...

Kezdetben vala a Kokainmedve. Ezt követte a Kokaincápa. És megyünk még lejjebb: A kokainpárduc... 

Külön műfaj volt régebben a trash filmek készítése, gondoljunk csak a Troma gyöngyszemeire, netán John Waters néhány alkotására (a Pink Flamingos egy csoda...), de említhetjük még Ed Wood-ot, esetleg Roger Corman nevét is ez ügyben. Megmutatták nekünk, ínyenceknek, hogy bizony lehet rossz és elbaszott mozikat is kéjesen nézni, örömet találni benne, szórakozni rajta, valahogyan meg van bennük az a kedves kis báj, az önreflexió, a humorfaktor. Gondoljunk napjaink agyrobbantó cápás alkotásaira, amelyek tornádóban támadnak, de akár lakásban, lavinában, kukoricásban is rohamozhatnak. Jó társaságban egy-egy ilyet végignézni valódi könnyed kikapcsolódás. De felbukkant az utóbbi évtizedben a trash trash-e is, amikor teljesen amatőr és tökéletesen igénytelen produkciókkal próbálnak tehetségtelen figurák megbotránkoztatást kelteni, kultstátuszt elérni. Itt már nincs báj, ezek már úgy viszonyulnak a trash filmekhez, mint homoksüti az enyhén odaégett, de ehető sütihez. Emészthetetlenek és éppen elég elolvasni a tartalmukat, hogy fejünket csóváljuk és kinyilatkoztassuk, micsoda faszságok születnek meg néhány idióta agyában. Itt a humorforrás az akar lenni, mennyi ócska és ruppótlan szart sikerül feltálalni az ötlettelen és időhúzó jelenetek közepette. Szereplők és forgatókönyv elhanyagolható, majdnem olyan, mint egy mai Marvel vagy Star Wars mozi. Miután a cápa sztorit már szinte kizsigerelték, ahogyan az Amityville-sorozatot is ürülékké konvertálták, következhetett a már magában is agyrém kokainos állatok ámokfutása - vagyis inkább az alkotóké. Direktorunk, Dustin Ferguson ámulatba ejtően produktív, mindeddig 139 filmet rendezett meg, melyeknek nagy részét ő maga írta. Amely azért lássuk be, nem egy nagy meló, elnézve ezt, gyanítom úgy 139 nap elég is volt a forgatásukra. Dustin úgy ontja a szarabbnál szarabb műveit, mint egy anális szexen átesett hasmenéses elefánt, csak ebben az évben 19-et rendezett és még csak December eleje van. 

 Szomorú kötelességemnek teszek eleget azzal, hogy beszámolok az általam végigszenvedett produktumról. Tehát.

 Már a kezdés vérforraló, legalábbis az én idegeimet rögvest felborzolta: két végtelenül hosszú percen keresztül egy erdei naplementéről készült dokumentumfilm képeit nézhetjük és állatok neszezését hallgathatjuk, olykor felhangzó kakaskukorékolással - őszintén szólva még sosem hallottam vadon élő kakasokról, de a fene tudja, milyen a flóra arrafelé. Mert később megtudjuk, valahol kalifornia-alsón vagyunk és bár nem igazán ismerem az ottani erdőségeket, ennek ellenére úgy érzem, a növényzet nem éppen azon éghajlathoz passzol, inkább valahol a mátraalján, faluszélén vehették fel. Ezután érkezik a főcím, hörgő metállal felébresztve a vidéki idillen elbóbiskoló nézőt és imigyen jutunk el a hatodik percig, úgy, hogy mindeddig semmiféle cselekmény nem történt, amely teljesítmény kissé felkavarja lelkünket, tekintettel az alkotás rövidségére. Ennyi erővel a fű növését, vagy a pincében szőrösödő szart is nézhetnénk. Bevágott bréking nyúz következik, amelyben bejelentik, hogy elszabadult egy fekete párduc a Los Angeles környéki laborból. Ne kérdezzétek, mi a francot keresett ott, biztosan parfümökkel kísérleteztek rajta, vagy valójában megpróbáltak az élő állatból űberfos CGI-t varázsolni: jelentem, eme esetben sikerrel jártak.    

 Na de! Itt jön majd az akció, gondolhatjuk felderülve, most aztán belendülünk a horrorba, amikor egy párocska indul a los angelesi Naszály-hegyre. A csenevész bozótos és földút tipikus mediterrán helyre utal, alig várjuk, hogy feltűnjön egy szénégető, vagy egy szedd-magad szilvás. Szereplőink influenszerek és megállás nélkül locsognak értelmetlenségekről, gondolom a dialógus nem volt előre megírva,  ennyi erővel fütyörészhettek is volna. Nem akarjuk tudni, de kiderül: azt fogják videózni, hogy az idegesítő picsa meditál, vagy ahogyan kenetteljesen emlegeti, "légsalátát" eszik. Gyorsan azt a gyilkos állatot, csak kussoljanak már el. Megmondom a frankót: igen nehéz volt nem beletekerni, rettentően viszketett a tenyerem. Majd végre valami zörejt hallanak, a fickó meg elkezd felderíteni, hogy biztos egy mókus (és akkor mi van, mit akar vele, miért kell utána futni?) majd a hölgy egyedül a kamerának pánikol, hogy még sosem járt hegyen (akkor ez valahol az Alföldön van) és milyen félelmetes itt minden, ez egy agykasztráció. Utóbbi nem az övé, hanem a nézőé. Régi trükk következik: magával a ragadozó szemével láthatunk, csak nem tudom, vajon honnan vették, hogy ezek az állatok mindent vörösben látnak? Kiviláglik az is, hogy igen határozatlan élőlények: szemeiken keresztül nézve általában jobbra és balra imbolyognak és indulnak, előre csak a legritkább esetben tekintenek, csakis akkor, amikor nekirohannak a kamerával az áldozataik lábának. A földközeli dülöngélő felvétel alatt folyamatos hörgést is hallhat a szerencsétlen néző, megerősítve, hogy ez egy rendkívül dühös párduc, nem afféle laza rózsaszín. A hülye állat végez gyorsan a két hülye állattal, lépjünk tovább.

 Új figura kerül a képbe, egy igen erősen megrajzolt karakter, egy maffiafőnök, akinek legfőbb jellemvonása, hogy egyfolytában NoÁRosan vicsorít és dühödten ripacskodik. Drogszállítmány indul a madárdalos határban, hatalmas mennyiségben, amelyet egy hülyegyerek szállít iskolatáskával a hátán, de ezt a lépést meghiúsítja a gonosz és vérszomjas vad. Most bontakozik ki előttünk a maga teljében a nagymacska, amelyet jobb lett volna az ismeretlenség homályában tartani: ez a megelevenedett 90-es évek számítógépes játékainak animált figurája. De tudjátok mit? Még ez is érdekesebb, mint ami ezt követi... Ismered azt a zsibbasztó ütést, amikor a könyököd valamelyik idegét bevered? Képzeld el ugyanezt az agyadon... Öt (5!) rohadt percen keresztül ismét ismeretterjesztő percek következnek és minden szögből megcsodálhatunk egy vidámparkot és a hullámvasutazás metódusait, miközben idióta szintetizátorzene adja meg a totális K.O.-t. Közben néha egy szórakozó pár élményeit élhetjük át a kiherélt karakteralkotás és a hogyan-ne-szerettessük-meg-szereplőinket-a-nézőkkel jegyében.

 Újabb figurákat vonnak be a kimeríthetetlen filmes-agónia poklába: két férfi randit beszél meg valahol a dzsumbujban, csak tudnám, honnan a faszból tudják, hol kell találkozni, nem volt semmi olyan, hogy a negyedik csalánbokor mellett jobbra, ott várok reád... Az egyik fickó szív alakú napszemüvegben, kétszer is aláhúzza nemi identitását, azonban ez végzetes, úgy látszik a bekokózott párduc homofób, igen gyorsan végez velük, elviselhetetlen effektek kíséretében. Ismét sokkoló jelenetek érkeznek: egy tengerpart National Geographic-os mélységekig merülő bemutatása a vidámparkban szórakozó párral. Most sem szeretjük meg őket, viszont már minden vágást ellenséges támadásként élünk meg... 

 Belecsöppenünk egy modellfotózásba is: talán az egyetlen értékelhető pillanatokat láthatjuk egy kiélt hölgy magamutogatásában (semmi meztelenség, sajnos, így lett mínusz 1-es ez az egész szarrakás..) - sajnos a 12. másodpercnél már ez is unalmassá válik, ekkorra már olyan érzés az egész, mintha egy mély mocsárban lépkednénk... Visszaugrunk a párocska nőtagjához, aki hazaindul az erdőn át, értitek, a Cselőtepuszta-Los Angeles határán fekvő Százholdas Pagonyban. A fenevad nem teketóriázik, ezt is megöli. És elindul a városba, be egyenesen a betondzsungelbe, lehet, hogy keres néhány botcsinálta BLM-aktivistát, akiktől vehet még egy kis kokót... Eddigre bennünk már beáll az agyhalál, elértük a túlingereltség állapotát és csak kómába esve, nyál folyatva nézzük ezt a rettenetes rakás székletet. Így aztán az a szánalmas próbálkozás sem hat ránk, amikor a szexfilmekből ismert "cougar" szóviccel akarnak humorizálni, ráadásul nem is egy alkalommal. Ennél a pontnál már a gyűlölet dolgozik bennem, igenis túlélem ezt az akciót az agytekervényeim ellen, ezt a filmes merényletet. Majd a percekig fotózott modell mindössze pár pillanat alatt meghal a párduc által - alaposan felépített karaktertől búcsúzunk, majd két nő vitáját szakítja félbe (és talán őket is, ezt nem tudjuk meg, hiszen egyetlen gyilkosságot sem láthatunk...). 

 Menetrend szerint a városról készült felvételeket nézhetjük, olyan már a rendező, mint egy utált rokon, aki a kurva nyaralási képeit vetíti órákon keresztül nekünk, miközben igyekszünk minél több alkohollal a maradék gyalulatlan agyrészeinket is halálra ítélni. Házak, fények, bokrok, megint házak és fények. A pixelvadállat egy autó után kezd el rohanni, amelynek vezetője pánikba esve eltakarja szemét és olyan reakciókat ad a röhejes attakra, amitől már úgy érzem magam, mint amikor kölyökkoromban a bábszínházban kiabálásra késztettek, hogy mi a faszért menekülsz autóval egy párduc elől...??? Lám, kábé itt sikerült bevonniuk a sztoriba, amely villámgyorsan véget is ér, a főmaffiózó és egy travinak tűnő picsával hetyegő (nanáhogyrepublikánus, a demokraták nem imádják a travikat) városi vezető megesküszik, hogy levadássza a kurva fárasztó fekete párducot.  

 Az egyetlen kellemes meglepetés, hogy a stáblista majdnem 10 perces, így hamarabb véget ér ez a szellemi abúzus a számoltnál. Speckó nem értem, minek ennyi időt pazarolni ezekre a színészi munkát megerőszakoló élőlényekre, de gondolom a családi vetítéseknél az udvarias rokonság majd ilyenkor dicséri a tehetségét a nagyreményű csepűrágóknak és csak hazafelé a kocsiban átkozzák el őket.

 Nem lelsz olyan  aspektust és nézőpontot, amely még véletlenül is azt mondatja veled, hogy tizedmásodpercig is élvezhető volt ez a fosmedence. Szó sincs szórakoztató és vicces eseményről, szereplőről, bármiről. Vontatottabbnál-vontatottabb jelenetek, amatőr ripacskodás. Az a probléma, hogy messzire üvölt: itt nem csak megjátszott attitűdök ezek, hanem valóban ennyire képesek. Ezért különbözik a mókás gagyi filmektől. Lám, még a szarhoz is kell tehetség. Nézd meg inkább az Óriáspolip a Megafaszom ellent, bármit. Ez a rövid, kevesebb, mint egy órás játékidő olyan volt, mintha érzéstelenítés nélkül lobotomizáltak volna. Iszony.

 Ui: Mint azt tudjátok, Észak-Amerikában a "Cougar" egyszerre jelent pumát és párducot is az angol nyelvben, de közben leopárdok is, ezért kézenfekvően magyarítottam. Hogy bonyolítsam: ""Észak-Amerikában, főleg az Egyesült Államokban maga a párduc elnevezés a pumára vonatkozik, habár a fekete párduc meghatározást kizárólag a leopárdok vagy jaguárok melanózisos változatára használják.""

Ördögűzés Karen Walker üdvéért - Aura aka. The Exorcism of Karen Walker (2018)

 A Netflixnek hála egyenesen a nappalinkba költözött egy nagy videotéka, annak minden hibájával és pozitívumaival együtt. Most nem beszélek a tiszta erőből tolt émelyítő vadliberális woke-nyomulásról, inkább a minőség kapcsán ostoroznám a szolgáltatót. Saját gyártású, gyakran kétes színvonalú alkotásaik mellé minden egyes jó filmre jut tíz borzalmas. A mennyiség és a minőség szembeállítása alkalmával erősen az első irányába billen a mérleg. Olyan a kínálat, mintha az Ázsia Centerben bolyonganánk; van itt minden, de nem sok tartós és magas kvalitású árucikkre bukkanunk. A rám jellemző pech segítségével aztán folyton fejest ugrok a szemétkupacba, majd jól meg is merülök benne, gyémánt helyett nagyrészt szardarabot felszínre hozva. Egyetlen vigaszom az átlagnézőkkel szemben, hogy elhozhatom ezt a matériát és mocskos kezemből elétek vethetem, megspórolva nektek az elpazarolt másfél órákat. Szívesen.

 Mivel koránkelő vagyok, másokkal ellentétben én hajnalok hajnalán szeretek horrort nézni. Így, mire mindenki felébred én már túl vagyok egy élményen, ráadásul úgy érzem, a korai órákban fogékonyabb vagyok a közvetített érzések megélésére. Ilyenkor könnyebben viselem azt is, hogy a képernyőn egy igazi fárasztó faszság játszódik pislogó szemeim előtt. Mint ma is.

 Az igen hosszú "The Exorcism of Karen Walker" címen futó kis műremeket valójában "Aura" névvel engedték útjára, de gondolom sokkal rémisztőbb és nézőcsalogatóbb, ha belepasszírozzuk az "ördögűzés" szót, kár, hogy az aduászok, a "gyilkos" és a "halálos" jelzők kimaradtak. A film Jonathan Sothcott fejéből pattant ki, aki egyben producere is eme produktumnak, sőt valami különös oknál fogva, a véletlenek összjátéka folytán, a sors kiszámíthatatlanságának eredményeként a női főszerepre saját felesége lett alkalmas. El tudom képzelni a meglepetést, amikor a casting során belépett becses neje, hogy elpróbálja a szerepet... 

 - Janine, te itt? De hiszen reggelinél még nem mondtad, hogy szerződni indulsz.

 - Drága Jon, én sem sejtettem, hogy pont beléd botlok ezen a válogatáson.

 A többi pedig már történelem, már, ha elhisszük, hogy így történt és nem erőnek erejével nyomta be a koncepcióból kegyetlenül kilógó nőszemélyt a szereplőgárdába, hátha viszi valamire... Ha valaki megnézi a hölgy képét, rögvest megérti mire is gondoltam, lejjebb pedig még érthetőbbé teszem miért tartom ezt a verziót valószínűbbnek. Nos, a mi Jonathanunk isteni szikrája csakis úgy materializálódhatott, hogy kerestek egy nagyszerű forgatókönyvíró-direktort, hogy vezesse a menetelést egyenesen az Oscar-díj felé... Ő volt Steve Lawson, aki hírnevét olyan mestermunkákkal véste bele a mozis történelem nagy könyvébe vastag betűkkel, mint a "Killersaurus", "Nocturnal Activity" és a "Hellriser" (nem, nem elírás!!!)... Mit ne mondjak, tehetsége sugárzott a képernyőről, új utakat mutatott a rendezés terén az egész világnak, a mai napig emlegetik szépia-fossárga tónusú felvételeit, amely erős ismérve a szar filmeknek. A Netflix kínálatában szerencsénkre szerepel még a "Pentagram" című munkája is, én meg mint a vadász a viccben, csak szopni járok fel oda... Lawson stílusa a televízióra gyártott mozik és a 99 forintosra kalibrált turkálós DVD-k nívóját hozza, fáradt, nulla egyediséget magában hordozó munka, amelyet egy kőműves is le tudna forgatni szimplán a Barátok köztön edződött ízlésével. Na, harapjunk nagyokat a sztorinak nevezett szaros szendvicsbe. 

Diane az álomfeleség...

  Mitch és Diane költözködik, a férfi nagybátyjának elhagyott házába. Diane harmadik hónapban van, bár abban a pillanatban, amikor megjelent a képernyőn, megállítottam a lejátszást és ellenőriztem, nem véletlenül valami gangbang pornót indítottam-e el, ahol a kiélt és kivénhedt kurvát legalább 16 kan fogja minden testüregén keresztül megpakolni... Azt akarják nekünk bemesélni, hogy a producer becses neje egy tisztességes szerető családanyuka, nem pedig egy felfújt szájú közkincs szajha... Mindössze másodperceknek kellett eltelnie az indítás után, hogy villámként hasítson belém a baljós prekognitív felismerés; ismét melléfogtam. Mitch, a Litkai Gergely hasonmás úgy gondolja, az ingyen megörökölt lakás majd segít spórolni, bár akkor nem értem, minek kellett a pulya is, ha ilyen szegényen éldegélnek. Bár nem csodálkozom, hiszen az olyan földi hívságok, mint munkahely, szóba sem kerültek egyiküknél sem. Becuccoláskor már érkezik is a menetrendszerinti derült égből figyelmeztetés: ne költözzetek oda, mert a hely el van átkozva. Az intő szózatot Mitch anyja ejti meg telefonice, akinek a karakterét ezerszer elhasznált klisékből ragasztották össze, a túltoltan bigott és önző szülők kivágós könyvéből. Csak károg, de rendes indokot nem tud kiköhögni, mert hát ugye, az alkotók is érezték, hogy kurva halovány argumentum lenne utcára tenni a születendő unokát csupán azért, mert ő utálta az elhunyt Alex bácsit. Megismerjük az előzményt is: amikor 30 évvel ezelőtt ott nyaraltak télen, vagy mi, akkor a nagybáty a pincében egy székhez kötözte Mitch 6 éves húgocskájaát, Karen-t, akit ott találtak meg, de tiszta megőrülve, azóta is valahol egy diliházban szedi a hangyákat. Lássuk be, emiatt, meg az amúgy is ócska karakter anya vergődése okán még nem akarunk a parkban szülni, bár Diane-t elnézve a gyermek biztosan ott foganhatott. A férj a pincében felfedez egy fura fényképezőgépet, amely egy bizonyos "kirlian-kamera". (Most nem a nagyszerű zenekarról beszélek...). Ez az alkalmatosság arra volt használatos, hogy a spiritiszták az emberi aurát fotózzák vele. Rögvest mellékelt képek is vannak: a 10 éves Mitch és a húga, utóbbinak rémisztő kisugárzása van, mindenféle fekete pacával. Ő is készít felvételt ribanc külsejű feleségéről, aki nagyon örül ennek, majd a következő jelenetben már szkeptikusan szemléli férje azon tervét, hogy felkeressen egy médiumot. Mitch ugyanis a fejébe vette, valami titokzatos lappang itten, Karen retkes aurája meggyőzte erről. Kéznél is van egy könyv, amelyet Ada Devere írt, hivatásos spiritiszta, ezt használta a boldogult rohadék nagybácsi is. Nosza elpattan a nénihez, aki meggyőzi, a kiscsajt megszállta valami gonosz identitás és ki kell belőle űzni, de nem ám katolikus módszerrel, hanem, hogy beszélgessünk vele kéz a kézben - micsoda liberális felfogás, jóhogynem vigyük el a pride-ra... Több sem kell a férfinak, elugrik a világ végére a diliházba, ahol érdekes módon úgy érdeklődik, mint aki még sosem járt ott, pedig eddig az volt, hogy szokta látogatni. Jó hogy nem a nevét is megkérdezte a testvérének. Természetesen kiadják a leányzót, úgy ahogy van, hálóingben, később sem kap más ruhát egy pillanatra sem, nem csoda, ha csóri csak biluxol a fejével állandóan. A katatón elmebeteget hazaszállítván meghitt otthonukba egy gyors lövés a masinával, amely után megállapíthatja, az a valami még mindig ott baszakszik a csajban 30 év után is, nincs jobb dolga, mint bezárva lenni egy olyan testbe, ami csak szarik meg alszik. Állapotos nőjét ott is hagyja a hideg pincében a minimum zakkant rokonnal és elvágtat a médiumért, közben b. neje hallucinál. Kezdődik az ördögűzés, amelynél unalmasabbat és röhejesebbet még nem láttam, talán csak Ferikét, akiből a démon azonnal elszállt a kerékpár ígérete után. "Beszélni akarok vele / De ő nem akar beszélni veled." - kb. ennyi a nagy társalgás, majd végre történik valami, a csaj is megunja velünk együtt a macerát és beleordítja a vénasszony arcába, hogy "Baszódj meg, te mocskos fasszopó ribanc" és kicsit mindannyiunknak könnyebb, mert nem nekünk kellett ezt kimondani. Diane eközben kisrádiót hallgat fent az 

emeleten, mert szigorúan lelkére lett kötve, ne menjen le a pincébe semmiképpen, amíg a hülyülés lent folyik. Természetesen a tiltás ellenére úgy járkál oda, mint a háziasszony a spájzba befőzés idején. A kis Sokol rádión (ki a faszom hallgat még kisrádiót manapság???) az szól, hogy a férje egy lúzer és még gyereket sem tud csinálni neki, tippem szerint ez a Klubrádió lehet, bár nem hallottam Bolgár úr bársonyos hangját. Az alagsorban időközben zajlanak az események, nincs is gagyibb annál, amikor a démon felveszi valami rokon vagy üzletfél arcát és hülyeségeket beszél, az űzésben részt vevő meg hirtelen elfelejti, hogy ez egy démon, nem a saját anyja a húga testében. (OFF: Ja, de, van még hasonló szar húzás: amikor a zombi filmekben a járvány kellős közepén a megharapott haverodat magaddal cipeled, mert majd minden jóra fordul, 12 millió ember ugyan átváltozott, de Jack nem fog a kedvedért... ON.) A gonosz kiröppen, nagy lámpavillódzás közepette, mert ezek olyanok, mint a hülye villanyszerelő, baszakodnak a fázisokkal. Minden hepi, majd jön az irtózatosan nagy fordulat, amelyre körülbelül hússzor figyelmeztettek előzőleg, csoda, hogy nem futott alul egy hírsávban, hogy igen, ez lesz a vége. Mi meg meglepődünk, mint cigány gyerek a villamoson (Dikk, ülünk oszt dzsalunk...), micsoda egetverő fordulattal kápráztattak el bennünket ezek a művészek!!!

 Ez az alkotás olyan, mint Szent Sebestyén: ezer sebből vérzik. A legolcsóbb módját választották a rémisztgetésnek: a borzalmakról csak beszélgetnek, látni nem sokat láthatunk belőlük. Nem csak az íróra, de a szereplőkre is ráuszítanék egy falka éhes kutyát. Tehetségtelenek, unalmasak, bosszantóak. A szkript elképesztő, regényt lehetne írni ellentmondásairól, hibáiról, bugyutaságáról. Még médiumnak sem kell lenni ahhoz, hogy előre tudd a cselekményt, annyira elcsépelt és közhelyes. Ennek érdekében mindenki a lehető leghülyébben viselkedik, a valós emberi reakciókhoz és normákhoz senki nem tartja magát, a dramaturgia szóról pedig azt hiszik, az valami olasz szalámiféle. Szarnék én a kis költségvetésre, ha legalább fikarcnyi pozitívumot leltem volna az egészben. Na jó, de egyet igen: összesen 80 perc. További 10 perc már amúgy is agykárosító lett volna. Kerüld el. Nagy ívben.

10/1

UI: Mellékelem a szépséges és ártatlan, áldott állapotban lévő Diane képét, ezáltal megérthetitek, mi is a bajom vele. :)

Raptor (2001)

 

 Legyen szállóigénk erre a filmre vonatkoztatva a híres producere, Roger Corman életrajzi témájú könyvcíme: "Hogyan csináltam száz filmet Hollywoodban és nem veszítettem soha egy fillért sem". (How I Made A Hundred Movies In Hollywood And Never Lost A Dim). Corman megítélése kimondottan hullámzó, hiszen kiemelkedő és kulttá merevedett mozik mellett rengeteg trágyát is leforgatott(tatott). Sokat tett például a horror kritikai elfogadásáért a Hammer stúdió hatására készített Poe adaptációival, ha rosszmájúak akarnánk lenni, jelentőset nyomott a latban, hogy az említett író művei után nem kellett jogdíjat kiizzadni... Tény, hogy nagy sikereket ért el a Vincent Price főszereplésével készült alkotásokkal, amelynek eredményeképpen bevételei valóban megugrottak. Tanítványai közt ott találjuk Coppola-t, James Cameron-t vagy akár Scorsese-t is. Rendezői pályáját a '90-es évek elején feladta, és maradt a bejáratott produceri szerepben. Mesterünk azonban nem véletlenül írta meg biográfiáját ezzel a címmel: soha egy centi filmszalagot nem vesztegetett el, egyetlen díszletet sem hagyott veszni, akár párhuzamosan több filmet is lepörgetett. Természetesen nem véletlen ezáltal, hogy ezek nagy része igazán összecsapott, fárasztó, gagyi és hülyeség lett. Ő az a fajta régimódi iparos, mint a kőműves, aki ferde falakat, derékszöget nélkülöző sarkokat és dőlő kéményeket dob össze gyorsan, aztán felkapja a fizetését és továbbáll.

 Most sem esett másként, a Raptor ugyanis egy afféle unofficial "folytatása", vagy inkább azokból is összetákolt alanya a Karnoszaurusz-trilógiának. A folyton újra támadó őslény 2001-ben megint visszatért, de olyan szinten szögelve darabokból, hogy még a plakátja is a sorozat 2. részének posztere. Különösebben szemfülesnek sem kell lenni, hogy felfedezzük a lopott részleteket, ha láttuk a nagy előzményeket. Amúgy megjegyzem: nem olyan kirívóak a komplett és elkészült alkotásból, aki nem látta az alapvetést, élvezettel merülhet nyakig a "Raptor" koszos levébe.

 Hogy a katyvasz teljesedjen, nem mehetünk el direktorunk, Jim Wynorski mellett sem szó nélkül, aki rangrejtve, alias Jay Andrews-ként kalapálta össze jelen alanyunkat. Az ő neve is egy felemelt figyelmeztető ujj, mivel színtén a szakma nagy öregje, művészi színvonala hasonlatos Corman-éhez, a B-mozik egyik koronázatlan királya. Sci-Fi, horror, szex, akció, vígjáték, Syfy Channel, Cobragator, Piranhaconda, Ősgyík az őshüllő ellen, Breastwick-i toszorkányok (esküszöm, ez a címe!!!), ami a csövön kifér, ontotta a kétes nívójú bóvlikat... Lám, ugye egyre meggyőzőbben alakul...? Sajnálom, de itt még nincs vége. Főszereplőnk maga Eric Roberts, Dzsulija bátyja, aki sármos macsóként jóval érdekesebb, mint húgocskája. Őszintén szólva nála még egy lópokróc is izgalmasabb. Eric rendkívül foglalkoztatott aktor, valamiért azonban kiemelkedőbb alkotásban ritkábban domboríthatott, valahogy beskatulyázódott mellékszerepekbe (még Oscar-ral is ezért jutalmazták, a "Szökevényvonat"-ban, amikor még fehér emberek is kaphattak...), főhősként pedig minden szarban részt vett, amit csak elé sodort a sors. Félreértések elkerülése végett: szerintem karakteres színész a maga módján, többet érdemelne. De sajnos itt dagonyázik a mocsárban a "Raptorral".  Női szereplőinkkel kapcsolatban nem csalt a megérzésem: külsejük, műanyag emlőik és játéktechnikájuk alapján akár szexuális tartalmú mozgóképeken is könnyedén elképzelhetjük őket... És valóban mindketten megmutatták szeretetreméltóbb, érdekesebb oldalukat is felső polcos DVD-ken. És most akkor elég a szövegből, fejest ugorhatunk a részletekbe. 

 Istenhátamögötti kisvárosban vagyunk. Állatias brutalitással elkövetett gyilkosságok történnek, amelyeket nem bíznak a fantáziánkra, már az első nyitó mozzanat, ahogyan három fiatalt lemészárol egy stop motion dinoszaurusz-kölyök. Tanner seriff értetlenkedve áll a szörnyű helyszín felett, majd megérkezik Barbara, a szexi milf, a tisztiorvosi szolgálattól, akinek szemmel láthatóan volt már valami erotikus afférja a rendőrfőnökkel. Megállapítja a nyomok alapján, hogy valami kb. 100 kilós állat végezhetett az áldozatokkal (Na, ugye, Müller Cecília bezzeg csak a vírushoz ért...). Majd megismerjük Tanner leánykáját, aki bárcás ribanc, és egy kocsi platóján apja korabeli fickóval baszik, amolyan kábeltévés-csatornán leadható módon, ő meztelenül, a fickó meg nyakig felöltözve. Az indokolatlan szexjelenet hihetetlen 8 percen át tart. Időkitöltésnek nem rossz, de rettentően semmit nem ad a sztorihoz, teljesen értetlenül nézzük. Végre lecsap rájuk a killer raptor, de a lány életben marad. Legközelebb egy kórházi ágyon látjuk viszont, sokktól lebénulva. Kiderül ám, hogy a szörnyetegek nem véletlenül kerültek elő: egy közeli csirkefarmon - amely valójában kormányzati kutatótelep - kísérleteznének ki az ötletes címkéjű "Jurassic-terv" keretein belül gondolkodó dinoszauruszokat. A lelkiismeretlen gazember, Dr. Hyde (haha, és hol van Mr. Jekyll...? ), aki úgy néz ki, mint egy NDK-beli popsztár, a kormány tiltása ellenére folytatja klónozási próbálkozásait. A mozgásukkal leginkább Süsüre hajazó vérszomjas őslények mintha direkt baszakodnának zsarunkkal: cafka leánygyermeke zaklatásán túl még két segédjét is megölik. Egyre gyanúsabb némi google kotorászás alapján Hyde, akiről kiderül hírhedt genetikus. Szóval biztos, hogy rosszban sántikál. Mindeközben a változatosság kedvéért szexreferencia-etűdöt tekinthetünk meg Barbarától, aki fehérneműben mutatja csak meg bájait, és egyszerre elkeseredünk: már a vidéki Amerika sem a régi, mindenkinek szilikonkeblei vannak.  Tannert nem ejtették a fejére, gyanúja a csirketelepre vetődik, ezért Barbival felfedezésre indul, jövőbelátó képességgel áramszünetet elrendelve ott. Naná, hogy az egyre őrültebben viselkedő doki bezárja őket valahová. Mindeközben a Pentagon sem rest, ráébrednek, hogy gáz van, ezért két csapatot is küldenek, valami kommandósat, meg tengerészgyalogosokat, amely egyszerűen csak azért alakul így, hogy még azzal is időkitöltést nyerjenek, hogy vitatkoznak és utálják egymást. Behatolnak a bázisra - meghökkentő módon egyetlen fia csirkét nem látunk, sőt, még csak arra utaló jeleket sem a hipermodern épületkomplexum környékén sem, baszott ügyesen álcázzák, gondolom ez a szál elveszett a puzzle-forgatókönyvben... Következik az elszabaduló szörnyek támadása a szervezetlenséget perfektül kimaxoló harcosok ellen, akik szinte fejetlenül (haha) kóvályognak ide-oda a sebezhetetlen lények által sarokba szorítva. Itt mászunk bele "A bolygó neve: Halál" akcióinak infantilis és nevetséges másolatába, némileg letargikusan, mert sok lesz a végtelen mászkálás feszültség nélkül. A forgatási helyszín ide-oda csapongó a fent említett költséghatékonyság miatt, így például feltűnhet egy párszor mentőöv a falon, amely gyanítom egy föld alatti bázison max arra szolgálhat, hogy a néző bele ne fulladjon az unalomba. És jön a végjáték, mintha már lett volna dolgunk rakodógép és gyilkos lény harcával a filmtörténelemben. Viszont itt megnézhetjük olcsó verzióját, a gyerekszobából előkotort plasztik dínó és matchbox-targonca mindent elsöprő fináléjában. Megérkezik a mentőcsapat, akik illogikus és megmagyarázhatatlan módon beszaladnak, majd kiszaladnak a túlélőkkel, mintha azok nélkülük nem találnának ki egy ajtón. és jön a levezetés, csavarral. Alátéttel, meg minden ilyennel.

  Ismered azt a fajta filmet, amely még Blu-ray lemezen is homályos? Amikor csak keresed a képernyő sarkán a "Hálózat TV" logóját? Amit 99 forintért veszel meg papírtokos DVD-n, úgy, hogy mindkét oldala nézhető? Na ez az. Minden ízében gagyi, trash, B, a fejedet fogod. Hitetlenkedve dörzsölöm a szemem, ez nem lehet valódi, ez megint egy anakronizmus, 2001-ben ez nem készülhetett el. A frizurákon, az öltözéken át a sztoriig en bloc egy butaság a '80-as évek végéről. Logika, koherencia, következetesség sehol, töltelékjelenetek és olcsó megoldások, erőltetett sablonok. Itt mindenki olyan, amilyennek lennie kell, szabvány szerint az ilyen filmeken: a pentagonban katonás megingathatatlan tábornok, az alattomos doki, a baszásra termett tisztiorvosnő, az igazságot határozottan követő macsó seriff, a katonák egymással viaskodó versengése.

 Hogy mégis - és itt megint fordulat érkezik - szórakoztató ez a kusza csacsiság? Köszönhető annak, hogy rohadtul nem veszi komolyan magát. Önreflexív poénokkal van teletömve. A dialógusok humorosak, nem akar több lenni egy könnyed független mozinál. A maga puritán egyszerűségével bájos, nem lehet rá haragudni. Nem imádni való ez a párbeszéd, amikor a katona érdeklődik, mi ellen is indulnak harcba?
Lewis: Animal, vegetable, mineral?
Capt. Connelly: What? Are those things you've had up your ass?
Szinkronnal sajnos nem sikeredett ilyen jóra, "állat, növény, fogalom"? "Maga most  barkochbázik???".
 Senki ne várjon sodró lendületre, a trükkök kezdetlegesek, meg is lepődtem, hogy a XXl. században még az '50-es évek technikájával mozgatnak bábokat. Olyan, mint egy rossz puzzle, nem illeszkedik igazándiból minden részlete, nem passzol, erőltetve sem. Még a zenéje is máshonnan lett összelopva... Pillanatig nem érzel izgalmat, félelmet, szorongást, mégis kellemes érzéssel tölt el. Csak egy B-film a Corman futószalagról, de láttam én már kurva nagy blockbustereket, amelyek ehhez képest bagolyköpetet sem értek. Igazi szar, de a jó értelemben... 10/4
UI.: Képösszeállításunkban a film legizgalmasabb jelenetei láthatóak.

 

A Molyember Incidens - Moth (2016)

-Mit énekel a molyember a szekrényben?
-Edda bluest.

Elnézést kérek a Kedves Olvasóktól, hogy egy ilyen szar poénnal kezdek. Szolgáljon mentségemre, hogy boncolt alanyunk is ebbe a kategóriába esik. Mert bármennyire is honfi érzések dúlnak kebelemben, nem mehetek el szó nélkül ezen magyar film mellett. Beszélnünk kell róla, mert olyan, mintha kedvesünk megcsalt volna, nem hagyhatjuk szó nélkül, bármennyire is szeretjük és fáj. Bár a hazai filmgyártást nem becsülöm valami sokra, élt bennem a remény, Petőfi szavaival csalfa és vak lángja, hátha ez más lesz, ez jobb lesz, kiemelkedik. Felül emelkedik a sok-sok csányisándor-stohlandrás-szabógyőző-etcetera okádékon, a gagyibbnál gagyibb romantikus vígjátékok undort keltő dömpingjén. Ez a jelen, a rendszerváltás óta vagy ilyen hülyeségekkel támadják azon kevés nézők agyát, akik érthetetlen oknál fogva a szirupos valami amerikai terézanyákra kíváncsiak, netán mesterkélt, érthetetlen, tartalmatlan, amatőr mentális maszturbációkra valami garbót hordó és pipázó kecskeszakállas meg nem értett művésztől. Míg Nyugat-Európában készülnek azért nézhető mozik, addig a volt kommunista országok továbbra is afféle szellemi vasfüggöny mögött sínylődnek. Az ok azonban megérthető, ha egy kicsit belegondolunk: az elvtársak maradtak az iparban, az igénytelen kommunista eszmeiség uralkodik.  Ízléstelenek, vásári mulatságnak nézik a szórakoztatóipart, és baszottul ámerikás filmeket erőltetnek ránk, mert ezredszerre sem fogják fel, hogy erre nem vagyunk vevők. Miért ülnék be egy hollywood-utánérzésre a moziba, amikor van valódi is? Így lesz ez, amíg meg nem értik, hogy van saját hangunk is, amit meg kell lelnünk, van magyaros kifejezési mód, ahogyan volt a világháború előtt és még a bolsevizmus alatt is néha olyan magyar film, amit mai napig élvezettel nézünk végig. De messzire mentem, térjünk vissza a molyember legendájára, amely - mit ad Isten - szintén az Egyesült Államokból költözött hazánkba.
 Tegnap délután szerkesztőségi konferencia történt, blogunk feltámadása ürügyén és inspiratíve. Részt vett rajta Balázs barátom, sok sör és némi unicum is. Jó hazafiként már alig vártuk, hogy az eleddig fiók mélyére elsüllyesztett magyar horrorfilm végre megbizsergesse agyi ízlelőbimbóinkat, hogy elégedetten csettintve dőljünk hátra, mély sóhajjal, miszerint ez igen, bazmeg, ez most odabaszott. Persze mi nem beszélünk ám így, ez csak olyan hangulatfestő kis mondat volt.
 Kezdjük alkotónkkal, a művésszel, a nagybötűs géniusszal, az eNBerrel, aki zsenijével megalkotta Magyarország (fen)ékkövét, a tehetséget, akiről hosszabb életrajz van az imdb-n, mint valódi direktoroknak, bár gyanítom, azt Elekes Gergővel ellentétben az igazi rendezők nem magukról írták. De nézzük el ezt az apróságot, hiszen ugyan ki más ismerné jobban a biográfiáját, ha nem maga az alanya? Itt megtudhatjuk, hogy már 15 évesen a filmezés irányába fordult a "Vissza a jövőbe" hatására. Szerencsére óvodai élményeiről, netán első recskázási kísérleteiről nem mesél a most mindössze 30 éves tehetség. Bűntársat találva magának, Gallai Józsefet, (aki szintén egy polihisztor, mert kérem szépen volt ő: Writer | Director | Producer | Actor | Cinematographer | Sound department | Casting director | Second Unit Director or Assistant Director | Production designer | Production manager | Set decorator...) összeálltak, mint az a bizonyos örökítőanyaggal átitatott alsónemű, és belevágtak a filmmakerkedésbe. Kezeik közül rövidfilmek tömkelege mellett olyan szerzeményeket komponáltak, mint a "Bodom" és a "Spirits In The Dark" és a valószínűleg önéletrajzi elemekkel átszőtt "A meg nem érintett". Jól megjegyeztem a címüket, nehogy egy óvatlan pillanatban megnézzem ezeket.
 Mivel nagy példaképük M. Night Shyamalan, ezért úgy döntöttek, hogy nem rondítanak bele a kedvenc műfajába, nem törnek babérjaira, inkább kapásból egy szart helyeznek arra a bizonyos asztalra. Így jutottunk el hosszas mellékágakon a "Moth"-hoz.
 A világ közepén járunk, vagyis az USA-ban, ahol a csinos kis Thora tanítónőként a katedrán éppen a molyember legendájáról okít. Mindent elképzelhetőnek tartok, lehet, hogy van ottan kriptozoológiai tantárgy is. Mivel Magyarországon a félelmetes lényről már 22 észlelést jelentettek, továbbá, mert itt olcsóbb a filmforgatás, ezért keres valakit a vele egykorú tanítványok között, akivel meglátogathatná kis országunkat. 

Zárójel: a molyember afféle mendemonda Nyugat-Virginia államban egy majd 3 méteres, szőrös, vörösen izzó szemű lényről, olyasféle néplélek által kiötlött entitás, mint a jeti, a nagyláb, vagy a jószívű BKV ellenőr. Gondolom megunta ott a virginia szivart, és kék szofira vágyott, átköltözött oda Veszprém környékére, ahonnan Linda is származik.

 Jelentkezik is Adam, akit nem más -tádámm - mint a jó Gallai Józsi "alakít". Mint azt számos önvallomásából megtudhatjuk végtelennek tűnő útjuk során, őt bíz' a rejtély megfejtése motiválja, amely ugyan sajnos ezáltal elveszi a misztikumot a világból, de ez van, és még csak meg sem akarja kúrni a tancsi nénit. Repülőre pattannak, aztán máris itt, a betyárok és gulyásleves földjén teremnek. Némi zavart okozott fejemben - bár lehet, hogy csak nem figyeltem eléggé - hogy párosunk Thora saját autóját is magával hozatta, amelyből átszállnak egy másikba útközben. Innentől nagyrészt kézi kamerával kísérhetjük nyomon az eseményeket. Mert a "found footage" menő, továbbá olcsó.

Zárójel: A film veszélyes, semmiképpen nem nézendő egyedül, mert kómába esést okozhat.

 Elkezdődik az utazás, amely során túl sokat megtudunk szereplőinkről. Thora elmeséli érdektelen életét, megtudjuk, hogy bár pedagógus, ám színésznő szeretne lenni, miközben apja ügyvédpályára szánja - később kiderül, hogy ír is. Már nem nemzetiségileg. Tehát hősnőnk szintén egy igazi mindenhez IS értő polihisztor, sőőőőt, polihisztérika, bár a színészi álmait remélem elfeledte örökre. Kissé kínos, ugyanis először érezzük azt, hogy ez egy afféle casting, egy benyújtandó vizsgamunka, ahol a történet nem is lényeges, inkább csak bemutatkoznának, elmondják vágyaikat, ripacskodásba hajló érzelgősséggel, túlspilázott mimikával, hátha felveszik őket a filmművészetire. Adam eközben méla arccal hallgatja velünk együtt a sok felesleges locsogást, de ő meg is érdemli, mivel ő írta a szar forgatókönyvet. Éjszakára megszállnak valami szocialista üdülőnek tűnő helyen, pénzszűke miatt egy szobában, ahol még csak szexualizálásra sem kerül sor. Legalább feldobta volna valami ezt a marhaságot. Éjjel rettenetes, borzasztó, iszonyatos, megrázó dolog történik: Adam felébred mert valami hangot hall. Kamerájával bolyong, miközben ijedt lihegését hallhatjuk, megtekinthetjük a parkettát, a műmárvány hidegburkolatot, majd tanárnő a frászt hozza emberünkre. Csak jó szándékkal üzenném, haver, ne nagyon költözz városi panelba, itt egyvégtében sikongathatnál az ablak alatti zajoktól, főleg péntek esténként, amikor a rajok indulnak táncos mulatságba, vagy hajnalban, amikor onnan érkezve úgy gondolják, hogy mindenki szívesen ébred Kisgrófó dalainak részeg rikoltozás megamixeire. Útnak indulnak, zaklatottan az éjszakai semmiségtől, majd újabb riasztó dolog pumpálja vérnyomásukat: az út közepén a helyi falu bolondja egy "Egri lehánykás" pillepalackkal fenyegeti őket. Ennek már fele sem tréfa, gyűlnek a baljós előjelek, én máris visszafordulnék a helyükben. Ám örömünkre ők nem ilyen gyáva nyulak, tovább tartanak kitartóan céljuk felé, ami egy erdei szállás, amelyet lefoglaltak, csak a honlapot valószínűleg még nem frissítették úgy 70-80 éve, ezért egy romos épülethez érnek, amelyben végeláthatatlannak tűnő bolyongásba kezdenek. Thora itt felfedez valakit kamerája által, aki őket figyeli, de mi ezt sem láthatjuk, talán ökonomikus okokból. A szertelen utazás folytatódik, egyenesen valami susnyásba, ahol megállnak, mert annyira szájba baszottul eltévedtek. Meg sem fordul a fejükben, hogy akkor visszafordulnak, akár gyalog is, ha már csak fél tank benzinjük van. 

Megjegyzés: Magyarországon fél tank benzinnel bárhol vagy, mindenképpen találsz valami lakott helyet, ugyanis nem a beláthatatlan Ausztrál prérin élünk. Itt max a belvárosban lehet eltévedni, netán főpolgármesterünk keveri a kerületeket cuki kis fejében...
 A rendkívül félelmetes helyzet megnyitja Adam lelkét is, és elmeséli élete tragédiáját, megossza velünk, olyan szintű elementáris ripacskodással, hogy a végén szinte várom, hogy azt mondja, hogy "dikk tesa, illen szegínyek vagyunk, acc egy cigit, anyám szívműtétjére köll". Tehetsége a népszerű "mi folyik itt gyöngyösön" klasszikus szereplőjét idézi fel a nézőben. Az érzés, miszerint ez egy casting valami komolyabb filmes céghez, meg vadul ágaskodik bennünk. De újabb durva dolog történik: a nő hangokat hall, ezért természetesen otthagyják a járművet, az éj és az erdő közepén. Visszatérve konstatálják a vérfagyasztó eseményt: a kocsi eltűnt!!!44!!4! Csak a táskájukat és a sátrukat pakolta ki a rendszerető molyember. Megkezdődik a kóválygás a sötétben, elveszetten az erdőben, és ahogy az lenni szokott, kezdődő konfliktusok is kicsíráznak. Rájuk virrad, de a négyszögletű kerek erdőből nincs kiút, messze földön híres a magyar vadon. Precízen összehajtott ruhákat lelnek (mint említém fentebb, a molyember igen akkurátus és alapos) amely egy levágott kezet rejt... Ez már nem játék, meg az összetúrt földönkupackákon  játékmackót lelnek, amelyből kikövetkeztetik, hogy ez egy 20 fős gyerektemető.
Megjegyzés: Mindig is mulatságosnak találtam azokat a szereplőket a filmekben, akik tudják, hogy ez itt egy horror, a forgatókönyv szerint is, ezért minden apróságra, amely megszokott a mindennapi életben, úgy reagálnak, mintha maga a pokol fenekedne rájuk. Így lesz földtúrásból temető, így lesz a szél zaja ok nélkül valami fenyegető dolog, és így következtethetünk világvégére egy hangos szellentésből.
Sátrat vernek, de pánikba esnek, mert zörejek zaklatják őket, ezért a sátorponyvát hosszú percekig tanulmányozhatjuk igen közelről. Majd rémült rohanásba kezdenek, melynek során egy hullát találnak, majd ezt követően az autójukat. Bepattannak, és végre megláthatjuk a molyembert a teljes valójában egy másodpercre, aki szemmel láthatóan valami hülye egy köpenyben. Menedékre lelnek egy nyaralóban, ahol végzetes dolog történik - vagy isteni igazságszolgáltatás a nézőknek?
 A befejezés bizony jókora csavart tartalmaz, amely végképp elvesz minden misztikumot, ahogyan Adam Coelho-i mélységekbe emelkedve ezt kifejtette... És ez nem képzavar, csak gondold át. Sommás véleményem, hogy ez egy szar. Élvezhetetlen. Nulla sztori, nulla horror, nulla szereplők. Ügyes trükk a kézi kamera, mert legalább nem kell eljátszaniuk, hogy tudnak színészkedni. Amikor pedig megpróbálják, azt teljes mértékben olyankor adják elő, amikor abszolút nem releváns. A sok felesleges pofázás, amelyek Tarantino alkotásaiban kultusszá váltak annak fordulatossága, leleményei által, itt tényleg csak időkitöltő és mélyálomba taszító dialógusok. Dögunalom. Költségvetés nem volt, egy ilyet akár már most leforgathatnék a telefonommal, ha lenne rá gusztusom. De nincs. Nem hinném, hogy lett volna valódi forgatókönyv, inkább ötletek, helyszínek, és próbáltak hangulatot összeszögelni. Lehetetlen egy kicsit is izgulni, feszültséget érezni attól, hogy ők azt akarják nekünk sugalmazni viselkedésükkel. Amatőr próbálkozás, gyerekes, néha kimondottan röhejes, néha pedig csak fogjuk a fejünket. Ez a magyar Ideglelés, és valóban szó szerint idegbajt kapunk tőle. Egy antiországimázs film. Különböző fesztiválokon is szerepeltették, ahol néhány beszívott kretén még minősítette is, így kerekítvén ki azt az egzotikus képet hazánkról, hogy baszki ezek ennyit tudnak, érdekes állatok, már a kamerát is be tudják kapcsolni. Jól nézzétek meg a borítót, elképesztő fantáziáról árulkodik, ugyanis ilyesmit még csak nyomokban sem tartalmaz az elkészült kis műremek. Nem beszélve az arcátlan "valós események alapján" feliratról a trailer-ben... Természetesen ajánlom egyébként a filmet, meg kell nézni, lehetőleg jó társaságban alkohollal, máshogy elviselhetetlen. 10/1
UI: Később sem lett jobb a felhozatal, a "Bed Of The Dead", a "Véres telihold" és az "In The Trap" hazavágott minket. Hogy miért nem inkább az "Atomcápát" néztük, vagy Samantha Fox videóit???