A holtak naplója - Diary Of The Dead (2007)

Vannak kötelező filmek: kedvenc citálható filmes idézetek, kedvenc filmzenék, meg persze megkerülhetetlen rendezők. Ilyen a horror-filmek egyik ma még élő ikonja, George A. Romero .

A film kezdő jelenetében egy híradó-stáb felvételét láthatjuk, amint igyekeznek felvenni a szenzáció gyanús sztorijukat: bevándorlócsóka kivégezte a családot, aztán meg saját magát. Megérkeznek a mentősök, persze pont beleállnak a totálba, egy 10-esért odébb is állnak, miközben a sofőr tömi a fejét. (Hát igen, ez jellemző-szarunk bele a másik képébe...) Hozzák is kifelé a testeket.

Aztán persze felkelnek a holtak, nem is kell sokat várni, hogy megtörténjen az első harapás. Ezután megtudjuk, hogy ez csak egy net-ről letöltött jelenet. Egy bájos női hang gyorsan megosztja velünk, hogy ez az ő történetük, és azért készítették a filmet, hogy a média elferdített világában legyen valami, ami igaz. Mert, ha valami baj történik, akkor az egyből terrorizmus-gyanús. Hát igen, ez is a mi kis szeretett világunk!

Romero filmkockáit átitatja a politikai töltet. Sok fricskát nyom a beteg civilizációnk orra alá, az internetes társadalomnak, melynek civilizációs-hatásai átszövik napjainkat. Az egész mozi kézi kamerával forgatott, néhol mobiltelefonos videókkal, vagy a netről bevágott kis filmekkel tarkítva. Ez a filmnek az egyik erőssége.
Snitt, nő szalad a sötét erdőben. Felbukkan egy múmia, csaj sikít, elesik, múmia utoléri, csapó!!! Szól a rendező, szar a jelenet. Végzős egyetemisták készítik filmjüket. A menekülő hölgy még meg is jegyzi, miért kell minden hülye horrorban elesnie az embernek, meg miért kell elszakadni a blúznak és kibuggyannia a ciciknek, hehe. Az igazi önirónia. A rádióból közben elkezdenek szállingózni az első hírek furcsa támadásokról, itt-ott feléledt halottakról. Persze mint ahogy ilyenkor lenni szokott, mindenki kamunak gondolja. Na jó nem mindenki, Jason a kameraman elindul megkeresni a barátnőjét a leány kollégiumba. A srácnak, ahogy elnézem beleépült a fejébe a kamera. Mindenhova együtt mennek. Nahát, hogy mik vannak!
Furcsa volt nekem, hogy Romero az általa megkezdett holtak eposz ciklusait már nem sorban, időrendben készíti, hanem most megint egy "elszabadul-a-pokol" filmmel rukkolt elő. Persze nem bánom! Az egész dokumentumfilm jellegű, a hangulat, a feeling, minden, csak itt éppen a fő motívum a (szó szerint), haldokló világ.
Szóval megkezdődik a nagy utazás, mindenki szeretné épségben tudni a szeretteit. Az úton hazafelé eltaposnak pár stoppolni próbáló zombit, amire a sofőrcsaj a stresszt levezetendő fejbe lövi magát reakcióként. Tehát feladat adott, irány a korház. Sajnos itt nem House doki rendel, nem sok remény van. Viszont felbukkannak a zombik, halott doki, halott nővér - logikus nem?? Más nem segít, csak a fejlövés. Aztán felkel a beteg is, de mielőtt letehetné a lábacskáit a padlóra, a belei megelőzik. Azt hiszem, minden Romero-filmben van beles mutatvány. Aztán megint jön az utazás, de ahogy fogy az út, úgy szaporodnak az üveges szemek. A zombik pediglen egyre többen lesznek, mint az emos gyerekek.
Nem írom le a helyszíneket, mert akkor nem marad nézni való, de tény, hogy lesznek meglepetések.
Felborulnak a társadalmi normák, lesznek fasza kis fordulatok, meg persze sok csúnya dög. Meglepő módon lassan hullanak hőseink. Persze azért vannak durvább jelenetek is - ez végső soron mégiscsak egy horror-film.

A mester kamerás menekülős zombi-road movie-ja nem eredeti s nem is ez a legjobb Romero film, mégis a legtöbb mai horror filmnek nevezett szemetet simán döngöli a földbe. Romero jól kiaknázta a történetben lévő lehetőségeket. Sok kikacsintás van az emberi naivságra, az emberi hülyeségre. A film nem nélkülözi az öniróniát sem.
Régen tetszett horror ennyire, volt is nagy vigyorgás, meg agyalás a mondanivalón, mert bezony, ha valaki szeretne agyalgatni, azt is lehet.
Persze a eszmeieken kívül van itt más is, ahogy halad a történet, úgy indul be a belezés is. Tocsog a film a vérben, meg persze mi is, de mi ezt szeretjük és valljuk be, ezt is vártuk. Persze a sztori végére kiderül, mint minden Romero filmben az örök törvény, hiába az emberek uralják a Földet, azért mégis a zombik győznek.
Láttunk már sok kamerás filmet: Ideglelés, Cloverfield, Rec, de jelen esetünkben a mester kézjegyei felismerhetőek. Nem lesz egyike a kézi kamerás filmeknek, hanem azon belül is az egyik legjobb lesz. Lehet, nagyon elfogult vagyok, de ő az egyik legnagyobb hatású rendező. Sőt, ha lehet ilyet mondani, akkor egyike a ma még élő legendáknak, és ha majd ők mind elmennek, akkor lesz majd, csak sírás igazán. Akkor majd igazán beindul az agykéreg gyalu...

A sötétség 30 napja - 30 Days Of Night (2007)

 Úgy bizony.
 Ahol 30 napig tart egy éjszaka.

 Jelen esetünkben Alaszka északi részén egy kicsiny-kisváros, vagy mondhatnánk inkább falut is.

Lemegy a nap, és onnantól egy hónapon át sötétség. Vajon kiknek kedvez ez? Valószínűleg nem az éppen soros éjszakai műszakos munkásoknak, vagy biztonsági őröknek… Bár a pótlékuk elég jól jönne. A mindentől távolra eső helyszínünk az állandó hó és fagy világa, amelyet a hosszú sötétség idején váratlan látogatók „tisztelnek” meg.

Főhősünk, Eban a helyi seriff. Nehéz nap záródik az életében. Nem elég, hogy a harminc napos éj viharokkal köszönt a kisvárosra, amelyet sokan elhagyni készülnek, hanem furcsa vandál tettek keserítik meg utolsó naplementéjét. A műholdas telefont valaki nemcsak, hogy elrabolta, de el is égette. Kutyákat gyilkolnak le, és az egyetlen gyors kapcsolatot a külvilággal - egy helikoptert - valakik tönkretették. Ex-kedvese pedig éppen elhagyja a városkát – azaz csak hagyná, mert útközben baleset éri, ezért lekési a repülőjét, és visszafordul. Szóval nem habos torta a zsaru élete, főként, mert feltűnik egy bajkeverő figura is a kajáldában, akit kénytelen rövid úton lesittelni… Csak egy éjszakára, hehehe…

A koszos faszi a cellájában homályos kijelentésekkel sokkolja a társaságot, akik éppen a hivatalban próbálják elütni az időt. Odakint pedig szépen kezd elszabadulni a pokol. Emberek tűnnek el, néha mások szeme láttára is. Csak az átharapott torkok árulkodnak arról, hogy nem közönséges gyilkosságok történnek ilyen hírtelen.

Igen. Vámpírok. Nem az elegáns vérszívók, mint Drakula, nem nyafogó szerencsétlenek, mint Anne Rice műveiben. Villámgyors gyilkosok, szinte egy új faj. És gyorsaságukat bebizonyítandó: hamar megtizedelik a lakosságot. Nagyszerű jelenet a mészárlás felülnézetből: puskák torkolattüzei, véres hó, fetrengő áldozatok és őket marcangoló gyilkosaik. Szinte apokaliptikus.

Főhőseink Eban vezetésével bujdoklásba kezdenek: szerencsére ezek a vámpírok nem szagolják ki az embereket, így ide-oda bujkálva sikerül megúszniuk korai, ámde randa halálukat... De természetesen azért sorban hullnak, ki a saját hülyesége miatt, ki a többiekért áldozva fel magát.

És az idő telik, talán sikerül kibekkelnie az egyre fogyatkozó társaságnak a napfelkeltét…

Ennyi, és nem mesélek tovább. Sokan morogtak, amiért a filmeket lehúzzuk, fikázzuk folyton. Holott már nem is tudom, hányadik pozitív kritikát pötyögöm. Mert ez megint csak az lesz.

Maga a légkör, a nyomasztó sötétség, a kietlen havas táj néha a „The Thing” baljós pillanatait idézik. Az ember szinte várja, hogy valami rossz történjen; itt meg is történik minden rossz. Az akciók, mint említettem nagyon sebesen peregnek, vérben pedig nincs hiány. Főhősünk egyik legjobb barátjává válik a fejszéje, mert a végére már a saját társaiból is kénytelen lefejezni egyet-kettőt. De persze nem csak egy szimpla splatter mozi ez. Már maga az ötlete is kellemes, a 30 napos éjszakában vért zabáló gyilkosok. Hát nem magában hordozza a lehetőségeket? Feszültség is van, még a karakterekre sem lehet túl nagy panasz. Bár a fővámpírnak rohadtul idegesítő feje van, de annyi baj legyen. És végre nem a napfényért ácsingózó lények, hanem szimplán az ölés, majd később már a bosszú is motiválja őket.

Ami enyhén negatívum: a film hosszúsága, elég lett volna az eccerű másfél óra. Éppen ezért állnak le egy kicsit a dolgok a bujkálás idején. Mindegy, belefér. A sztori egyébként képregény-adaptáció, ez meglepő is, összevetve a sok hasonló elbaszott produkcióval.
Részemről egy erős 10/8.
Kötelező jelenet: a faszikám lelövi a traktorja tetejéről a vámpírt, amely belezuhan az annak elején forgó marha nagy fűrészbe. Nagyon el van készítve!!!!

Altered (2006)

Hölgyeim és uraim!
Tegye fel a kezét, aki valaha még nem hallott a földönkívüliek által elrabolt „eltérített” emberekről, akiken furcsa kísérleteket és vizsgálatokat hajtottak végre? Nem látom a kezeket, de gyanítom, hogy nem sok ilyen akad. Jómagam úgy 15 évvel ezelőtt faltam az ezen témájú könyveket, dokumentumfilmeket, no és persze a fő forrást, az Ufómagazint.
Hogy, hogy nem, az soha az életben nem jutott volna eszembe, hogy ezeknek a különös emberrablásoknak az áldozatai egyszerre csak fogják magukat és bosszút állnak.
De szerencsére van egy kubai származású filmrendező, Eduardo Sánchez, aki nem volt rest, és leforgatott egy filmet 2006-ban, ezzel a meglepő ötlettel. Sánchez mester nem kezdő a horror világában, neki köszönhetjük például a totál alacsony-költségvetésű, ámde sikeres „Ideglelés” első és második részét is.
A forgatókönyv először egy abszurd komédiának íródott, ám rendezője alaposan átdolgozta. Hála az égnek.
A film elején rögtön belecsöppenünk egy különös vadászatba: három szokatlan fegyverekkel ellátott férfi indul az éjszakai erdőbe. Könnyű kitalálni, nem őzikét, szarvast, esetleg farkast akarnak foglyul ejteni, hanem egy földönkívülit. Nem véletlenül, hiszen tizenöt évvel azelőtt rabolták el őket az ufók. Akkoriban öten voltak, egyikőjük öccse pedig meghalt iszonyatos módon az „eltérítés” során, amiért ráadásul a bátyját börtönbe zárták, mert a kutya sem hitte el a másik bolygóról szalajtott emberrablós sztorit. Cody szabadulása után pedig vadul bosszúra szomjazott, és összejártak sok éve, hogy végre megfizethessenek a borzalmas élményért, és halott barátukért. Némi könnyebb balesettel sikerül elkapniuk egy randa lényt, akit összeláncolnak, és a fejére pedig hegesztőálarcot húznak, mert a rohadék, ha a szemébe nézel, átveszi az irányítást feletted. Pánikba esve menekülnek, hiszen érzik, hogy a többi lény követi őket. Befutnak egy tanyára, ahol negyedik társuk, Wyatt éldegél, igyekezvén elfelejteni a vele történteket – sikertelenül. Ő volt az, aki a legtöbb időt töltötte az idegenek fogságában.
Becipelik és egy asztalra szíjazzák. Ám a megtorlás mégsem valósulhat meg: Wyatt nagyon sokat tud a földönkívüliekről, és bizonyos benne: ha kinyírják a lényt, annak az egész emberiség fizetheti meg a kárát. Patthelyzet alakul ki, tele feszültséggel, mert van, aki majd megőrül, hogy alaposan halálra kínozza az ufonautát, és közben Wyatt mit sem sejtő felesége rendőrt hív a különös látogatás miatt.
Innentől beindul az izgalom, ha lehet még fokozni, minden adott egy hatásos és baljós horrorfilmhez. Egy ház elzárva a külvilágtól, egy velejéig gonosz bestia, és emberek, akik egyre mélyebb szarba kerülnek. Mert ugye azt mondanom sem kell: a lény elszabadul, és nem elégszik meg szimpla gyilkosságokkal. Bélkihúzás, falhoz szegezés, gusztustalan fertőzés, vér.
És közben kiderül: az idegen nem véletlenül hagyta, hogy elkapják, szándéka volt ezzel. Az idő ráadásul fogy (ahogyan a szereplők is…), mert társai már valószínűleg közelednek, hogy kiszabadítsák, és titkos céljuk eléréséért is.
A film végét természetesen nem áll módomban elárulni. Mindenesetre lehet továbbgondolni, mi is lehet majd az egész következménye…
Kéremalássan ez egy jó film. Egy nagyon jó film. Nem gagyi komputer animált szörnyek, hanem igazi maszk, nem sztárszínészek, de jól játszanak, és alacsony költségvetés, amelynek ellenére bebizonyították: lehet kurva jó filmet készíteni olcsón is. Nincs agyonhype-olva, sőt, még én - aki a horror témában eléggé kompetensnek érzem magam – sem hallottam eddig róla. Nincs szájbarágós színezete szerencsére, a történet szép ívvel bontakozik ki a szemünk láttára. Nem beszélve az egész film alapötletéről, amelyhez hasonlót még nem igazán láthattunk - hallhattunk.
Tökéletesen rendben a feszültség keltése és kezelése, a vér is rendesen folyik, a szereplők pedig nem az idiótán menekülgető kliséhalmok, hanem igenis átérezhető, hogy hasonló helyzetben így viselkednénk mi is. A földönkívüliek külseje nagyon el lett találva, félelmetesek és brutálisak.
Tehát megtudhattuk: létezik még az igazi horror, elbújva, reklám nélkül, kevés pénzzel, de annál nagyobb tisztelettel a műfaj iránt.
Mindenkinek kötelező jelleggel ajánlom!!!
10/10