The Dare (2019)

Hősünk leláncolva ébred elrablása után egy helyiségben, amelyben rajta kívül még három ember raboskodik...
Nem mondhatnám, hogy az ilyen tartalom nem pendít meg bennünk ismerős húrokat. Esküszöm, mintha már lett volna valami hasonló sztori, de ha megerőltetem a szürkeállományomat, akkor sem ugrik be. Igazi ritkaság a felvázolt fundamentum. Egyediségben kérem szépen versenyre kél a "fiatalok egy csoportja az erdőbe indul bulizni", az "egy család beköltözik egy kísértetekkel teli házba", netán az "erdei utat lerövidíteni kívánó csapat eltéved és emberevő család karmai közé kerül" előre fröccsentett LEGO elemeivel. De ne rohanjunk annyira előre, mert természetesen ez nem jelent feltétlenül negatívumot, az ismert és elhasznált paneleket akár jól is fel lehet használni, ötletességet belecsempészni, egyedi hangulatúvá tenni.
 Író-rendezőnk, Giles Alderson rövidfilmekben és sorozatokban készítette fel magát erre az egész estés mozira, ahogy elnézem, színészként foglalkoztatottabb. Bízom abban, hogy az jobban megy neki, mint a forgatókönyv-körmölés. Meg kell említenem Richard Brake - et, a gonosz gonoszának szerepében. Ez az ember erre termett. A kisboltból is inkább kifordulnánk, hogy átmenjünk a Coop-ba, ha ez a faszi ácsorogna ott. Minden rosszat feltételeznénk erről az arcról, kapásból és ránézésből pedofil-sorozatgyilkos-sátánista és Momentum szavazó...
 Tehát: Kis családja mellől rabolják el Jay-t, majd lásd fent, azon a bizonyos láncon eszmél, körülötte egy összevert biztonsági őr, egy szintén használt állapotú nő és egy összevarrt szájú haldokló fickó a kompánia. Mint ebből kikövetkeztethető, a többiek már régóta eszik a rabság keserű kenyerét, hősünk pedig riadtan igyekszik menekülési terveket szőni, hiszen szeretteiről semmit nem tud, by the way azok sem róla. Míg társai-a-rosszban már ismerik a menetrendet, naiv élni akarása és harci kedve folyamatos távozási lázat generálnak benne. Hiába figyelmeztetik őt, hogy kamerán figyelve vannak, nem tántoríthatja el semmi az ösztönös és erős szabadságvágytól. Még az sem, amikor megjelenik egy tagbaszakadt álarcos faszi, aki nem kínozza meg ám őket... Büntetésből arra kényszeríti a mini közösséget, hogy azok bántsák egymást. Itt és most, ezen a ponton felmerül a sztori egyedisége és filozófiailag a túlélés mindent legyőzni akaró aljasságának gondolata, de gyorsan hátrébb rugdossuk szereplőinkkel egyetemben. Mindeközben párhuzamosan fut egy eleinte érthetetlen szál, ahol egy kisfiú hányattatásait nézhetjük végig egy őrült karmai között. De a párhuzamosok a végtelenben találkoznak, vagy ilyesmi, így hát majd megértjük később az eseményeket. Néhány jelből főszereplőnk megvilágosodik és meg is ossza sorsközösségével, miért is kell átélniük ezt a sok szörnyű szenvedést. Már csak az a kérdés, hogy hogyan fordíthatnák ezt a revelációt a javukra?
 De még mindig ott ülünk abban a bizonyos pincében, ahol szereplőink mit sem tudva elrablójuk indokairól, kiszolgáltatva, étlen-szomjan és rémülten várják, hogy befejezzem végre ezt a bevezetőt. Csalódniuk, csalódnotok kell, mert kicsit lejjebb kell ásnom a műfaj futóhomokjában. A "torture porn" nagy dobása, tarlón eldobott gyufája, benzintankban szikrája a Fűrész-sorozat. Talán voltak próbálkozások ezekre az alapokra régebben, (mint ahogyan a "found footage"-re is pl. a Cannibal Holocaust), viszont a fényre ez a széria húzta ki ezt a mellékágat. Egyúttal meg is mutatta a hiányosságait, betegségeit ezen az állatorvosi lovon.

  Nem nehéz felépíteni. Emberek bezárva, kínzás, menekülési próbálkozások. Meg kell mondanom, nem vagyok elbűvölve a filmek eme fajtájától. Inkább csak eteti a szemet, amolyan fiataloknak faszméregető, "try not to get scared" challange... Félreérteni tilos: semmi bajom a brutalitással a horrorban, még az öncélúval sem. Na de barátaim, hogy konkrétan ez legyen a fő történés vonala, na az már igénytelenség. Oké, kínzás, különböző módokon való elhalálozás, mondhatnánk a slasher - re is, hogy ennyi. De ott nem békaboncolást nézünk másfél órán keresztül. Abban van izgalom, feszült pillanatok, nem csak elborzadás. A torture porn viszont nagyrészt csak ennyit okoz. Mindig a leggyengébb ezekben sajnos a motiváció: a Fűrész például azonnal elvérzik azzal a gagyi indokkal, hogy egy halálos beteg lemészárolja azokat, akik nem becsülik az életet. Ennyi erővel mindenkit kinyírhatunk, aki cigarettázik, vagy zsíros kaját eszik. Ahelyett, hogy becsületesen elpusztulna a faszi, helyette időt és pénzt nem sajnálva szerkezeteket készít gyilkosságra. Vagy ott van a "The Collector", amely bár inkább home invasion zsáner, mégis értetlenkedve próbáljuk elképzelni, hogy valami ökör hónapokig tervez, majd fúr-farag, teljes lakásátalakítást végez, csak azért, amit egy pisztollyal seperc alatt elkövethetne.

 Sajnos itt is ezzel a lazán keretezettséggel van dolgunk. A "The Dare" - ban egyszerűen érthetetlen az a törés, ahogyan a minden szar körülmény között kitartó antagonistánk elköveti élete legjobb cselekedetét, erre teljes mértékben bekattan. A gyilkossá válás, az őrületbe vezető rögös út megmagyarázhatatlansága. Itt vérzik számomra az amúgy  képi világban erős, és hideg kegyetlenségével vonzó kreáció. Valahogy ezt érzem en bloc ezeknél a fajta filmeknél. Az megvan, hogy legyen kínzás, meg halál, de piszkafa lábakon ácsorog az egész. Talán komolyabban kellene venni a lélektani mozgatórugókat, hogy ezáltal a néző is komolyan vehesse az elkészült művet. Hiába gazdag és míves a feltét, ha a pizzatészta oda van égetve. Minden van a batyuba dobva: kínzás, izgalom, indulat, szép fényképezés, de nekem lehetetlennek tűnik az ok-okozati összefüggés, erőltetett és hülye. Van itt szemgolyóba plántált féreg, bogárral való etetés, vér és reménytelen hangulat. A legerősebb pillanatok addig esnek meg, míg előrébb nem haladunk a történetben és le nem forráz a kissé primitív fődrámája az elbeszélésnek. De lehet, hogy csak én ragadtam le ezen, csak nekem telt meg a szám epe ízű nyállal emiatt. Senkit nem akarok elriasztani, mert elismerésre méltóan van kivitelezve hőseink kálváriája. De nem hagy nyugodni a végső harc elnyújtottsága sem és néha a nevetségességbe hajló mozzanatai. Fight a pincében, a házban, az erdőben, mindenhol. Ennyiszer nem hibázhat egy ember, kivéve, ha az órájára néz, és ki akar egy normál másfél órás filmkeretet töltelékkel tömni. Most hülye helyzetben vagyok, mert annyi negatívumot írtam - de vegyük észre, ezek nagy részével a műfajra céloztam. A "The Dare" mindvégig fenntartotta a figyelmem, néha émelyített, néha hasizomfeszülést okozott és izzadást. Ha olvasok komolyabban filmtartalmakat, valószínűleg szkeptikusabban állok hozzá, a kaptafára készülve, viszont így azért be tudott húzni. Legyen ez egy lángoszlop a direktor-alkotó úrnak: a hangulat perfekt, csak a forgatókönyvet igyekezzen plusz 10 oldallal megtoldani. Ráadásul az semmibe nem kerül, csak ötletekbe... A katarzis meg olyan előrelátható volt, mint véres vizelet után a prosztatavizsgálat. Adom a 10/7-et.

Penance (2009)

A " torture-porn" kifejezés (kínzás-pornó) valószínűleg izgalmasan hangzik, ám ez a mostanában elterjedt szóösszetétel jóval prózaibb jelentéssel bír, mint azt az ember gondolná.  Eme szakszó a Fűrész - sorozattól datálható, körülbelül annak második részétől. Az első ugyanis egy igencsak közepes horror-thriller volt, miközben a másodiktól kifulladásáig (remélhetőleg) már csak a kínzásról és a halálesetekről szólt, szinte tartalom nélkül, minden ezen momentumok körül csak körítés volt. Ezért is született meg ez a terminus technikus is, hiszen a pornófilmekben is csak a szex a lényeg, és nem a köré kerített történet, senkit nem érdekel ahogyan a pizzát megsütik, a pizzásfiú kimotorozik és elbeszélget a csábító hölggyel, hanem az, hogy magáévá tegye minél több és minél attraktívabb formában őt. Leszögezhetjük azonban, hogy a pornóval ellentétben, amely az összes korosztálynak szól 18 éven felül, a "torture-porn" leginkább szerencsétlen tinédzsereknek való, akik izgatottan mesélgethetik, micsoda véres és fájdalommal teli haláleseteket láthattak a filmekben, amelyek azonban szinte semmiről nem szóltak ezeken kívül. De a "Penance" című alkotás még emeli a tétet, ugyanis ezt az erősen érdektelen műfajt ötvözi a másik könyökön távozó zsánerrel, a kézikamerás-horrorokkal, hogy a néző szinte interaktív módon, személyesen is érdekeltté legyen a kínban, addig a majdnem másfél óráig, amíg végigszenvedi ezt a szemetet. Verném is a fejem a falba, ha nem éppen a melóhelyen szenvedem végig, ahol minden-mindegy alapon megtekintettük, csak teljen az idő. Ám az idő relatív, a "play" után mintha egyszerre csak nyúlós masszává vált volna, amely nem ereszt, lelassít, és már a felénél azt nézegettük, mennyi van még a filmből, ugyan valaha a végére érünk-e, ennek a fosmaratonnak? Érdekes véletlen, hogy éppen előtte tárgyaltuk át kollégáimmal, vajon volt-e olyan horror, amely kőkemény idegesítő másfél óra szenvedést okozott, mindenféle szórakoztatófaktor nélkül, és a Sors egyszerre csak bebizonyította, hogy igenis itt van még egy. (A többi jelöltet most nem nevezem meg, mert még leírni is borzalom, bár talán itt a blogban elég rákeresni a 10/1-es osztályzatokra. Ami azonban nem jelent teljes felsorolást, hiszen van olyan, amiről még az embernek írni sincs kedve, vagy gyorsan törli az elme, mint egy baleseti traumát, hogy soha többé ne élje át a sokkot, amit okozott a nagyszerű műalkotás.)
Jöjjön az agyonbonyolított sztori:
Amelia Wallis nagy gondban van. A hölgy a "bántalmazott nők topangai-központjában" melózik, ámde szinte csak jószívűségből, mert hát az nem penget jól anyagilag. Gyermeke, Asher viszont daganatos beteg, úgyhogy szükség van a pénzre, hogy gyógyuljon. Anyuka ezért érthető okokból úgy dönt, hogy a lehető legkönnyebb és leggyorsabb pénzkereseti lehetőséggel szedi össze a gyógyuláshoz szükséges pénzt: sztriptíztáncosnőnek tanul. Nem ám egyszerűen, fogad egy operatőrt, hogy kicsiny gyermeke felnőtt korában mindenképpen azzal szembesülhessen, hogy édes anyukája egy ordas kurva. Egy kis próba után, amely valószínűleg arról szól, hogy a férfi (tini) nézők felizguljanak, egyszerre csak vetkőző-tanárnőjétől elfogad egy jól fizető megbízást, hiszen a gyerekért mindent, nosza, Will, hozd a kamerát, mert most vetkőzök, a gyerek ki ne maradjon ebből. Így logikus. Ámde a titokban tartott parti átalakul borzalommá, főleg a néző számára, amikor főhősnőnket jól bezárják és bántalmazzák. De izgi. Innentől kezdve nyafogás, logikátlan cselekedetek halmaza üti homlokon azt a szerencsétlent, aki kénytelen ezt a szart megnézni. Egy szovjet, vagy náci, vagy a fasztudjamilyen egyenruhás fickó parancsára elkezdenek mindenféle kegyetlenséget űzni a szegény riba... lánnyal, hogy megtisztítsák a lelkét, hogy a bűnöktől megszabaduljon, már, ha jól vettem ki az egészből. Át kellene éreznünk szenvedéseit, hogy ő rohadt jó anyuka, aki kicsi gyermekéhez rohanna haza. Nem érezzük ezt, csak csendes elégtételt, hogy rohadt kurva vagy, megérdemled a sorsodat. Sajnálom, hogy így jött le az alkotók jó szándéka, de én meg toleráltam, hogy az életemből elraboltak ennyi időt ezzel a faszsággal. Hősnőnk szökni próbál, és életképtelenségét azzal mutatja be, hogy percekig trécsel rabtársnőivel, hogy bizonyos legyen az elkapása, és újabb kínzása is. Mindemellett sajnálatos módon nem értjük, hogy a kamera hogy a picsába kerül hozzá mindig, amit az Istennek sem engedne el egyetlen pillanatra sem. Az író  és egyben rendező Jake Kennedy valószínűleg valamiféle gyermekkori traumában szenvedve mindenképpen a kereszténységhez köti a gonosz szándékait, hiszen a főgecik imádkoznak, és nagyon is bigottak. Jól van, fiam, ülj le egyes. Gyere vissza valami normális munkával, ami nincs szanaszét csépelve. Szóval Amelia egy igazi életképtelen picsa, amit mi sem bizonyít jobban, hogy éppen megszökhetne, áll a bejáratnál, vagy kijáratnál, de nem teszi, mert neki elemi szükséglete a fizikai szenvedés, meg a hülye forgatókönyvírónak, ezért visszafordul, ahelyett, hogy hívná a rendőrséget 10 percen belül, az egész kócerájt felszabadítva... Szerencsére nagyon előrelátó, mint ahogyan egy normális ember nem igazán lenne képes, és meglep minket találékonyságával, és fájdalomtűrő-képességével.  És megtekinthetünk petefészek-kivágást, ami annyiból áll, hogy a gonosz egy szikével nem könyékig nyúl bele, hanem eccerűen csak felületesen egy szikével kivagdossa eme szervet, és akkor most jajj, de félelmetes és iszonytató. Aztán a főrohadék kiheréli magát, az egyetlen érzelmeket megérintő pillanat a filmben, legalábbis a férfiak számára, majd aztán következik a nagyszerű beteljesülés...
Ez egy rakás szar.

Már kapásból lejegyzem: aki ismer, tudja jól, mennyire nem vetem meg a meztelen női testek látványát. Szeretem, ha a horrorfilmekben időnként elő-elővillan egy egy szép kebel, vagy más intimebb testrész, hiszen az amolyan kis csipetnyi fűszer, hogy ízesebbé tegye ezt a műfajt. Vagy ott voltak a régi jó '80-as évek női börtönös mozijai, telve erotikával, kis szadizmussal, túlzásba ugyan nem vitt sztorival, de mégis némi tartalommal. A "Penance" viszont olyan, mintha az étteremben a rántott húst nyersen basznák eléd: itt van zabájjá'! A félmeztelen nők semmiféle érzelmet nem képesek kicsiholni az unalmon kívül  belőlünk, mert csak ízetlen húsdarabok a tányér szélén, még a film elején is, amikor éppen sztriptízelnek, és még szabadon vannak. Ez nem erotika, csak egy kis maszlag, hogy kitöltse azt a nyamvadt 82 percet, közönséges tizenkettő egy tucat nők rohadt unalmasan táncikálnak. És éppen ezért talán ne is várják el tőlünk, hogy sajnáljuk eme sótlan-fűszer nélküli hússzeleteket, hogy izguljunk értük, hogy elborzadjunk a szenvedéseiken. Az egyetlen érdekes nő a fogvatartók közt leledzett, a tipikus szadista külsejű idősebb némber volt, aki úgy nézett ki, mintha most szalasztották volna egy szibériai fogolytáborból, természetesen nem fogolyként. Nem érzel izgalmat, nem szorul össze a szíved, nem sajnálsz senkit a történetben, és méla utálattal tekintesz az egészre, egy olyan alkotásra, ami egyszerűen érdemtelen a megtekintésre. Fel nem foghatom, mi került ezen 500ezer dollárba, de reménykedem, hogy negyedét sem kapják vissza a bevételből, és egy életre elmegy a kedvük a filmezéstől. Hogy mennyire lényegtelen volt a történet, azt megmutatja a sok fárasztó és idegesítő hülyeség, amivel teletömték az egészet. Nincs motiváció, csak valami hülye hablaty a megtisztulásról, valaki miért tart fenn ekkora komplexumot vagyonokért, hogy aztán néhány kurvát bezárjon és kínozza és kinyírja őket? Nem szól semmiről, hidegen és unottan nézzük a képsorokat, nincs katarzis a végén, csak egy egyszerű gondolat, miért is kellett nekem ennyit kínlódni? Nagyon sajnálom a jobb sorsra érdemes Michael Rooker-t, aki szerepel ebben a szarhadásban, hiszen jó színész, gondolom az egyetlen megfizethető, no meg az egyetlen igazi színész ebben a fekáliában. A többieket inkább nem nevesítem, valószínűleg egy pár lufiért és nyalókáért tették a dolgukat. Ha nem, az őket minősíti. Nulla történet. Nulla logika. Nulla színjátszás. Nulla az egész. De mivel itt nincs nulla, így 10/1. Nézzetek igazi pornót, ha javasolhatom, hátha az majd valamiféle érzelmet kelt bennetek.