Plaguers (2008)

A magamfajta eccerű 30-on felüli horrorista számára néha kissé megbotránkoztatóan hat, amikor az ifjoncok kedvenc filmjeikként a "Fűrész", a "Kör" esetlegesen "A holló" című filmeket tekintik a horror netovábbjának. Jómagam a "Hellraiser - Gonosz halott - Démonok" szentháromságon nevelkedve kissé kifacsarodottnak vélem ama lelkesedést, miszerint a fentebb említett múvik jelentenék a rémfilmek csúcsát, hiába a szép megvalósítás, hiába a kibaszott hype-olás, hiába a túlzásba vitt lelkesedés. De ugyanez vonatkozik mondjuk a "Conan a barbár" vérfrissítésére, nekem aztán megcsontosodott elveimnél fogva Arnold Schwarzenegger marad az örök barbár, lehet akármilyen filippinó bohócot beharangozni Robert E. Howard született kimmériaiaként mutogatni... Úgy látszik öregszem... Valamilyen szinten hát ezért hatottak rám üdítően a "Plaguers"-ből kiragadott képek, és a tartalom... Nocsak, kaptam fel a fejem, egy film, amelyben a Bava-féle démonok randalíroznak - az űrben? Érdekes kísérlet, de nem elveszett gondolat. Emlékezzünk csak vissza a "Jason X" -re, vagy a "Hellraiser 4."-re, amelyek ugyan nem a világ legjobb filmjei, de mindenesetre az űrbéli helyszín egészen új perspektívákat nyitott meg számunkra... Ebből még jó is kisülhet, dörzsöltem a tenyeremet.

Hát kurva nagy tévedésben leledztem, ezt így, már az elején bűnbánóan a szemetekbe mondhatom. Gyorsan túl is esek a film születése fölött bábáskodók bemutatásán, hogy megoszthassam veletek a tartalmat, melyet valószínűleg a szél fújt össze különböző más, igazi mozik igazi forgatókönyvéből. A szégyentelen lopásra meg lehet azt mondani ugyan, hogy ez "egyfajta" tisztelgés a kult horrorfilmek iránt, de attól még cigánymunka. Na nézzük az elkövetőket. Itt van Brad Sykes, mint író és rendező, aki mintegy mellékesen a filmet jegyző "Nightfall Pictures" cég tulajdonosa, becses nejével együtt, tehát valószínűleg nem lebegett felette damoklész kardjaként a fenyegetettség, hogy majd kiröhögik, aztán még seggbe is rugdossák ezért az összefércelt baromságért a fejesek. Egészen eddig csak tisztán a rémfilmek műfajában tevékenykedett, mind direktorként, mind íróként, de hiába vakarom a fejem, úgy látszik műveletlen vagyok, mert egyetlen filmjét sem láttam még. Pedig a címek kecsegtetőek, és láthatóan szigorúan filmszínházakat elkerülő műremekeket készített, melyek valószínűleg a nagy sikerre való tekintettel azonnal videokazettákon és DVD-ken kerültek forgalomba, hogy mindenki rögvest hozzájuthasson, és otthonában élvezhesse a nagyszerű alkotásokat... Aszongya, ilyenek, hogy: Mutation, Death Factory, Lord of the Vampires, Demon's Kiss, Witchcraft XII: In the Lair of the Serpent, Evil Sister 2, The Zombie Chronicles, Camp Blood, Babes in the Woods... Nem sorolom tovább, a címek magukért beszélnek. Ami az érdekes, hogy ezek a kétes minőségű filmek a '80-as évek végén és a '90-esek elején lazán elmentek volna, ám Brad haver késett egy tíz évet, és a 2000-es években nyújtja nekünk azt, ami már a videó-korszak varázsával együtt elmúlt. Hát, lelke rajta. Szerzett ám magának egy ismert nevet is az egyik főszerephez, Steve Railsback-et, (Életerő, Kísérleti patkányok, Pihenő a pokolban, 1000 halott háza 2. - itt csak az engem érdeklő zsánerben válogattam, van még egy halom munkája ezeken kívül...) aki úgy látszik nemcsak külső hasonlatosságot mutat Lance Henriksen-nel, hanem abban is hajaz rá, hogy mostanság bármilyen szarban szerepet vállal... Jelenleg boncolt filmünkben egy egészen buzisra sikeredett ámde szégyentelenül lopott karaktert alakít, Bishop-ot, ja nem, bocs, Tarvert, az androidot, ja nem, bocs, a szintetikust. És ott van a méltán ismeretlen Alexis Zibolis kisasszony, mint űrhajós-kapitányasszony, aki hatalmas meglepetésemre 2008-ban díjat nyert, mint legjobb színésznő eme alakítására a Shockerfest elnevezésű díjkiosztón. WTF? Elképedve találgatom, vajon azok, akik megszavazták vajon láttak-e már u.n. filmeket, és színészeket? Zibolis-t leginkább nekrofil pornóban tudnám elképzelni a halott szerepében, valószínűleg azt hitelesen meg tudná jeleníteni, ha képes csukott szemmel feküdni... A számára megalkotott karakter is rendkívül ellenszenves, a karót nyelt picsa, aki a szabályokhoz szigorúan ragaszkodik, olyan sótlan, mint a dobostorta, és ha még ezt sem sikerül hitelesen eljátszani... Brávó. De min is csodálkozom, hiszen a "Plaguers" négy díjat is nyert különböző sc-fi/horror gálákon, ami vagy azt mutatja, hogy a műfaj kurva nagy válságban van, vagy csak annyit, hogy a szereplő "szexi űrkalóznők" minden zsűrizőt leszoptak. Nahát, akkor aztán én is megajándékoznám őket még Oscar-díjjal is... De mivel semmit nem tettek ezen ügyben, hát kénytelen vagyok az igazat írni. Megemlíteném még egyik kedvencemet, Noelle Perris-t, (A Mars hercegnője) aki egzotikus külsején kívül szintén nem sok mindent nyújtott, de igencsak csinoska, és érdemes a férfiember figyelmére... Nézzük a sztorit, és mindjárt érthető lesz a fanyalgásom....

A Föld felé tartó ócska komputeranimált űrhajó fedélzetén egy igen különleges és értékes cuccost szállít: a Thanatos nevű energiaforrásként is alkalmazható gömböt, amelyet a Thanatos bolygóról hoztak magukkal, ámde kapitányukat halálra zúzta egy Thanatos-láda. Értem? A gömbön, mint később megtudhatjuk egy felirat volt, amelyet lehetetlen volt elolvasni, mert nem emberi nyelven íródott, de úgy fordítható, hogy: Thanatos. (Eztet nem értem, akkor hogyan is sikerült elolvasni..?) Mint azt már az "Űrkommandó" esetében is írtam, a legkönnyebb egy se füle-se farka sztoriban kitalálni valami titokzatos anyagot, amely köré építhetünk bármit, és amely mindenre alkalmas: energiaforrásként, zöld pulzálások végrehajtására, űrhajóirányításra, és randa démoni-zombik előállítására. A jól felépített és egyedi (ha-ha-ha) történet szerint vészjelzést fognak egy másik űrhajóról, és a legénység morgása ellenére eminens helyettes kapitányunk (tudjátok, aki díjat nyert) rögvest segíteni akar. A karakterek természetesen a Nyolcadik utas: A Halál mintájára lettek összehányva, csak fos kiadásban, élettelenül. No, de haladjunk: négy túlélőt lelnek, méghozzá miniszoknyás-egyenruhában, mondanom sem kell, mind jó muff, és szabály szerint olyanok, mint egy jó gang-bang partiban elvárná az ember: egy ázsiai, egy feka, meg két fehér. Sajnos eme elem fel sem merül a filmben, pedig akkor néhány pontot leakaszthattak volna tőlem pluszba'. Ezek a gonosz kurvák alattomos módon nem szexelni akarnak, hanem űrkalózok, akik rövid úton elfoglalják a hajót. De hiba csúszik a számításba. A Thanatos nevű izé arconspricceli az egyik ribancot, amelynek végzetes következményei lesznek. Elcsúnyul, bár a teste ettől még lazán jó, de mindenesetre kést kap a fejébe, felizgult kanjától. Innentől megindul a horror, ezek a kurva veszélyes démon-zombik olyan iszonyatosak, hogy általában vicsorogva, ámde türelmesen kivárják, amíg szitává lövik őket. Veszélyesek, ha a nyakukba ugrasz, de amúgy érdekes módon csak csúnyulnak és üvöltenek. Jön a marha nagy bonyodalom, sorra fertőződik a társaság, nem hiányozhat a kötelező szellőzőben csúszkálás, amit szintetikusunk hajt végre, de olyan tempóban, hogy néha látni vélem a jobbról szabálytalanul előző csigát... A kedvencem az idegbeteg űrkalóz-csaj, komolyan. Neki ezt alkotta a nagy Brad Sykes, te mindig dühös vagy, és ugass. és lőn. Micsoda kidolgozott karakter, a többivel együtt, mennyit dolgozhatott rajta a Mester... De a többiek sem maradhatnak ki a jellemalkotások során, papírízűbbet és baltával faragottabbat nehéz találni a földkerekségen. És az űrben is. A zombi-démonok olyannyira nevetséges támadó taktikákat alkalmaznak, mintha testi- és szellemi fogyatékosok kerültek volna éles helyzetbe, csináljatok bármit a kamera előtt, most pár percig tombolhattok. És teszik a röhejes dolgukat. Szégyen. Vagy nem is ők voltak az értelmi fogyatékosok, hanem a forgatókönyv-írók. A harc pillanatai kacajra hergeltek, ilyen béna faszságot régen láttam... Aztán jön a jól bevált önmegsemmisítő bekapcsolás, nehogy ez a pokoli fertőzés a Földre eljusson, mert mit is kezdene az emberiség ezekkel a bénán tobzódó balfasz zombikkal? És a menekülés.
Innen küldöm üdvözletemet az egész társaságnak, kivéve a jobb sorsra érdemes Steve Railsback-et, neki gyásztáviratot küldenék legszívesebben, amiért már keszonbetegséggel fenyegető mélységekben kering. Gyerekek, mi a fasz volt ez????
Lopok neked egy könyvet... Ja, forgatókönyvet. lopok mindenhonnan, Démonok, Aliens, és a létező összes klisé. Az első pár percen már a fejemet fogtam: nicsak ez mi a fasz, egy amatőr színtársulat? Mintha az Űrgammák Alienbe oltott pillanatait látnám. Sikerült ötvözni mindkettőt, méghozzá olyan ügyesen, hogy eszünkbe sem jutna megkérdőjelezni eme szimbiózist... Miért születik ilyen film? Választ kérek, halló... Itt a Föld bolygó. basszatok már ránk valami hasonló fertőzést, és ígérem, nem lesz több ilyen mozi... Összecsapott forgatókönyv, nulla színészi munka.. Egyetlen pillanatig sem izgulhatunk szereplőinkért, mert amellett, hogy bénák, még bele sem tudod magad élni az egészbe. Csak kapkodod a fejed: ezt innen lopták, ezt onnan lopták, ez meg annyira szarul játszik, hogy szánalomból a halálát kívánod... Nincs izgalom, váratlan pillanat: mindent tudsz előre, aztán már az sem érdekelne, ha lenne. A huszadik percnél már azt várod, legyen vége. Ennyi jó picsa, és még egy csöcs sincs, egy leszbi-akció sincs. Hidd el, TE is ezt várnád, kedves Olvasó, mert ezen kívül semmi feszültség és érdekesség nem ragadna meg... A legjobb a kis hegesztő-felszerelés, amivel igen hathatós ellenállást tanúsítanak "hőseink". Idétlen verekedések, és nyomorék démonok balfaszkodása.... A végén pedig már nem tudtak mivel villantani, ezért egy csupa púpos, leginkább tepsiben sült hús külsejű főgonosszal találja szembe magát főhősünk, akiért drukkolunk már az első pillanattól, hogy pusztuljon má' el. Mindegy, bánom is én, csak legyen már vége. Ez egy GÁNY. Csupa nagybetűvel. Volt egy érthetetlen momentum is: a halott kapitány egyszer feltámadt, aztán meg megint ott feküdt üvegkoporsóban, mint Hófehérke. Vagy csak belealudtam???? Segítsen valaki, mert újra megnézni ezt már nem bírom... Ami megmentette az egészet, és ezért nem nulla pontot kap, az az, hogy igen vicces volt, szétröhögtük a fejünket közben. De magányos estékre nem ajánlom, mivel valószínűleg szórakoztatófaktora a nulla felé redukálódna, ezen esetben... Kerüld nagy ívben, vagy jó társaságban nézd meg, akik értékelik a humort... Ennyit a "Plaguers"-ről. Már így is több karaktert vesztegettem rá, mint amennyire érdemes, jöjjön hát a kegyetlen ámde igazságos ítélet: 10/2,5. Mert jószívű vagyok.

Vanishing on 7th Street (2010)

Te mit éreznél, ha egyszerre eltűnne mindenki a Földről körülötted? A kezdeti meglepetést felváltaná egy fülig érő ezerfogas vigyor (na végre nincsenek az idegesítő majmok), kicsivel később talán elkezdenéd keresni a kandi kamerát (hahó, nem vettem ám be a dolgot), végül a rémület térdre kényszerítene (ezek tényleg nem szopatnak). És, mint a legtöbben te sem érnéd meg a holnapot.

Valami ilyesmit írhatnék kedvcsinálónak, ha komolyan gondolnám a dolgot, de sajnos nem tudom kellően beleélni magam s bár elég félelmetesnek hangozhat az itt leírt bekezdés, valójában nem az, csupán egy jól beáztatott mézesmadzag amit elhúztak az orrom, orrunk előtt. Mi meg naivan utána vetődünk. A szép lassan csepegtetett előzetesek, az eltalált hangulat, az egész ötlet, ahogy semmivé lesznek Isten majomszerű kedvencei. A bambán járkáló főszereplő a háttérben lezuhanó utasszállító repülővel olyannyira fenomenálisnak tűnt, vétek lett volna kihagyni. De most a feloldozást kérem, ó Uram, vétkeztem....

Az események középpontjában 4 szereplő található és az ő kvartettjükre bízzák, hogy fenntartsák éberségünk majd másfél órára. A szép lassan porondra lépő szereplőknél, nincs fontossági sorrend, hierarchia, csak a karakterek, az előéletüket az időben előre-hátra ugrálva ismerhetjük meg, nyerve némi rálátást a dolgokra, némi képet a HOGYAN-ról, direkt nem miérteket írtam. Azt kifelejtettem, a világ legtermészetesebb dolgaként Amerika ad otthont az újabb rettenetnek melyben egy egész város (vagy a Föld?) lakossága eltűnik, illetve elillan. Nem hagyva maga után mást, csak romokat, és üres kihalt utcákat. Nyom nélkül, csak a ruháik maradnak a földre szórva. Se hamu, se semmi, ha ez a megváltás, kösz inkább kihagyom!

Magáról a történetről tömören: az a tény, aki nem elég óvatos és nem marad a fényben, annak annyi. Az életre kelt árnyékok mindenkit elkaszálnak aki él és virul. A főhősnek talán Luke-ot, (Hayden Christensen - Star Wars, Hipervándor) a tv riportert nevezhetném. Nem elhanyagolható karakter Paul a mozigépész (John Leguizamo -Az esemény, Holtak földje, természetes volt, hogy ezt írom :) ). Egy ápolónő Rosemary (Thandie Newton – Spiler, Riddick) és egy kis kölyök James (ha érdekel valakit kiguglizzátok ). Mindannyian a véletlennek köszönhetik, hogy még életben vannak. Erre nem térnék ki részletesen, mert ez talán a film egyetlen olyan momentuma ami kizökkenti a sztorit a nyomasztó sötétségből, néhol látunk nappali felvételeket, de többnyire sötétben tapogatózunk hőseinkkel. Mindenesetre az ápolónő túlélése az egyik legvéresebb, ha már ez egy horror-blog féleség. Ő a cigaretta meggyújtásának köszönheti életét, de nem az öngyújtója véres, hanem az amikor visszamegy a kórházba az embereket keresi és sehol egy lélek, csak az operáció közben ott maradt, kibelezett bordaterpeszes beteg. Igaz nem értem mitől van ébren, én azt hittem Amerikában is elaltatják a betegeket műtét előtt. A többi szereplő előéletéről nem vagyok hajlandó semmit elárulni. A sötét terjed, játszik az ember érzelmeivel, hamis illúziókat keltve. Csapdát állít, amibe illik belesétálni. Mi meg próbálunk értük izgulni. Az események előrehaladtával igyekszünk magunkra húzni a film rideg hangulatát és ez nem mindenkinek sikerül...

A rendezői székbe Brad Anderson (A Gépész című remek, és különféle sorozatok: Masters Of Horror , Fringe), azért picit többet várna az ember. A csepűrágókra nem lehet panaszkodni, egészen rutinosan oldják meg a feladatukat. Maga az ötlet, mint alapanyag kiváló, a forgatókönyv viszont annyira szar, az ember a seggét se szívesen törölné ki vele. Remek elgondolásból sincs hiány, csak a végeredmény valahogy nem kerek, olyan semmilyen az egész. Sima ügy egy tapasztaltabb rendezőnek. Mikor tudatosul végre a hollywoodi agytrösztök hülye fejében, nem lehet minden szart eladni az ügyeletes szépfiúkkal. Ezt nagyon elszarták és mérges az ember amiért végig üli a filmet és tudja azt, hogy mekkora ász lehetne ez a mozi, erre tessék... á, basszák meg.

A történet megfejtésére valami halovány utalást kapunk. Az egyik szereplő olvasott a Révai nagylexikonban valami idepasszoló regét, oszt ennyi! Komolyan ez válasz mindenre? Tudom, most nagyon divatos úgy filmet gyártani, nincs befejezés, nincsen magyarázat. Kapunk egy nagy adag homályos katyvaszt és onnan mindenki kipiszkálhatja a neki szükséges információkat, esetleg ha van olyan, akkor meg a tanulságot. És nem akarok nagyon gecinek tűnni, de ebben a filmben azért nincsenek akkora sztárok, akikért érdemes végig feszengeni ezt a nyomasztónak szánt nyomorult 90 percet.

A csomag (La meute) (2010)

Az a furcsa helyzet állt elő az A csomag című filmmel kapcsolatban, hogy egy alig pár mondatban összefoglalt történet, és néhány kép a filmből elég volt ahhoz, hogy komolyan felkeltse az érdeklődésemet. Úgy gondoltam, hogy az elmúlt években készített alkotások (Ils, Martyrs stb...) alapján kijár a megelőlegezett bizalom egy francia horrorfilmnek. Így utólag belátom, hogy meglehetősen nagyot tévedtem ezzel kapcsolatban. Franck Richard író-rendező alkotása ugyanis az egyik legrosszabb filmélményeim egyike volt. Ha nem a legrosszabb. Csak azért nem írom azt, hogy az A csomag című förmedvény megtekintése kidobott másfél óra volt az életemből, mert úgy érzem, hogy még ez a megfogalmazás is túlságosan hízelgő lenne erre a filmnek még véletlenül sem nevezhető hulladékra. El nem tudom képzelni, hogy ezt épeszű ember (rajtam kívül) végig bírta nézni, márpedig máskülönben nehezen kerülhetett volna forgalomba. Éppen ezért részvétem a vágónak, akinek valószínűleg többször is végig kellett szenvednie ezt a förtelmet, és természetesen a színészeknek is jár a tisztelet, mert biztosra veszem, hogy nem jókedvükből vállaltak szerepet ebben a borzalomban. Egészen biztos vagyok abban, hogy nyomós okuk lehetett arra, hogy részt vegyenek ebben a filmnek még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető szemétben. Egy olyan fércműben, amiben nem is nagyítóval, hanem egyenesen csillagászati távcsővel kell keresni az értékelhető momentumokat. Értékelhető alatt (jelen esetben) nem valami kirívóan jót, sokkal inkább kevésbé pocsékot értek. Olyat, ami ha nem is nézhető, de legalább nem okoz maradandó szellemi károsodást.

A film egy szokásos, mondhatni dögunalmas klisével indul. Egy fiatal lány (Charlotte szerepében Émilie Dequenne) fogja magát, autóba ül és nekiindul a világnak. Olyan apróságokat, hogy mindezt miért teszi nem tudunk meg, de egy tárcájában lapuló félbetépett fénykép jelzi, hogy talán szakítás vagy családi dráma lehet világgá menetelének az oka. Charlotte természetesen útközben felvesz egy stoppost (Max szerepében Benjamin Biolay), aki történetesen egy vele nagyjából egykorú srác. Sablonos horrorfilmekben ki más is stoppolhatna a semmi kellős közepén. Majd kisvártatva (ahogy az lenni szokott,) feltűnnek a motorosok is. Amennyire kötelező kelléke az ilyen road movie szerű hulladéknak a stoppoló szépfiú, ugyan olyan kötelező darabja az autó mellett elszáguldó, obszcén jeleket mutogató, nyelvet öltögető, káromkodó, tahó motoroshorda is, amelynek tagjai természetesen úgy néznek ki, mintha valamelyik közeli szado-mazo buzibárból szalajtották volna őket. A hosszú autóút során Charlotte fokozatosan kezd elálmosodni így átadja a vadidegen stopposnak a volánt (ez is milyen logikus húzás), aki vezetés közben természetesen átkutatja a lány holmiját. Ezek után azon már meg sem lepődünk (Charlottal együtt), hogy az újabb hosszú autóutat követően Max lehajt a főútról és egy Isten háta mögötti, lepukkant, putri jellegű csehónál megállnak pihenni. Azt, hogy miért jött oda, honnan ismeri a helyet nem foglalkoztatja Charlottot. Szó nélkül bemegy az ismeretlen stoppossal a nem túl bizalomgerjesztő helyre. Mondani sem kell, hogy a kocsmát egy meglehetősen barátságtalan, mogorva, ápolatlan középkorú nő vezeti, (La Spack szerepében Yolande Moreau) akiről már az első ránézésre tudjuk, hogy ő lesz a negatív figura. Kisvártatva megjelennek a már megismert motorosok is, akik, ahogy az lenni szokott ilyen típusú filmeknél, agyba-főbe verik a nagyképű Maxet. A film valahol ezen a ponton próbál valamiféle izgalmat produkálni, ugyanis a sebeit lemosni akaró Max váratlanul eltűnik a klotyóban. Nem, nem húzza le magát (bár tulajdonképpen már azt se bánnánk) csak egyszerűen elfelejt kijönni a csehó mellékhelyiségéből. Charlotte őrjöng és kétségbeesetten próbál segítséget kérni a sejtelmesen a pultot törölgető nőtől, aki azonban távozásra bírja. A dühösen távozó Charlotte az ivó előtt természetesen belebotlik az éppen arra járó helyi sheriffel, aki pont annyira foglalkozik a budiban eltűnt Max ügyével, mint a csehó vezetője. Az ilyen slendrián hozzáállás természetesen nem azt eredményezi, hogy Charlotte is hagyja az egészet és továbbáll, mint ahogyan azt gondolnánk. Nem, mert Charlotte elhatározza, hogy kezébe veszi a dolgokat és kideríti hová tűnhetett a dolgát végezni induló titokzatos stoppos. Ezért amint beesteledik fogja magát és betör az ivóba.

Mondani sem kell, hogy már várják. A koszfészket vezető La Spack asszonyság a sötétben leüti, és a fia segítségével (aki nem más, mint Max) lecipelik a pincébe, hogy egy fémketrecbe zárják egy futóbolond mellé. A sheriff természetesen már kezd sejteni valamit, ezért egyre gyakrabban tűnik fel az eltűnt lány után érdeklődve. Eközben természetesen a kissé degenerált család folyamatosan terrorizálja halálra rémült Charlottot. Nem hinném, hogy bárkit is érdekelne az, hogy miért is tartják fogva a két szerencsétlent a lebuj pincéjében, ám a film készítői ezt másképpen gondolják. Ezért ahelyett, hogy fognák magukat, befejeznék ezt az egész baromságot és valami értelmesebb elfoglaltságot keresnének maguknak felfedik a titkot, amire a film ezen pontján tulajdonképpen már senki sem kíváncsi. Kiderül, hogy régen egy bánya volt azon a környéken, és abban a bányában dolgoztak a hárpia kölykei is, ám a bánya egyszer csak (hogy, hogy nem) beomlott és maga alá temette a bányászokat, akik azonban valamiféle zombiként azóta is ott élnek a föld alatt és vérre szomjaznak. A család tagjai pedig azért gyűjtik be a gyanútlan szerencsétleneket, hogy vérükkel életben tartsák a föl alól néha-néha előbukkanó, élőhalott bányászokat. A film végére természetesen a sheriffnek is összeáll a kép (kész csoda, hogy tudta követni épp ésszel ezt a baromságot) és a motorosok is feltűnnek újra, hogy szétverjenek mindent, de többet nem szeretnék elárulni. Annak ellenére sem, hogy ezt a filmet nem ajánlanám senkinek.

Mindent összevetve az A csomag című film egy minden tekintetben elviselhetetlen szemét. Nem tudnék egyetlen aprócska pozitívumot sem mondani erről az alkotásról, amivel összekoszolták a celluloidszalagot. Még akkor sem, ha a La Spackot eljátszó Yolande Moreau igen jó alakítást nyújtott. Kár, hogy maga a film annyira alacsony színvonalú, hogy azon már ez a tény sem tudott segíteni. Amikor egy olyan mondat elhangozhat egy filmben, hogy: "Neked most kiabálnod kéne, mert meglőttelek, de te nevetsz!" az egyik motoros szájából, aki rálő a nyilvánvalóan elmebeteg nőre, akkor azt hiszem nincsen miről beszélni. Arról a jelenetről már nem is szólva, amikor a La Spack nevű dilinyós a ház végében szalagfűrésszel darabolja a szemmel láthatóan gumiból készült végtagokat. Egyszerűen ez az a film, amely már túlmegy minden határon. Unalmas, sablonos, szájbarágós és röhejes. Mondhatnám, hogy haveri sörözés mellé háttérzajnak ajánlanám, de ez sem lenne igaz. Ilyen hulladékra drága az áram és még a hangulatot is tönkretenné. Ez a film már annyira rossz, hogy nevetni sem lehet rajta. Legfeljebb sírni, hogy ilyen minősíthetetlen szemét egyáltalán létezik. Még egyszer részvétem a színészeknek és a vágónak, akiknek muszáj volt részt venniük a filmben. Ja, és még valami. Nem tudom feltűnt-e bárkinek is, hogy nem említettem semmilyen csomagot a kritikában, pedig elméletileg ez a film címe, és joggal gondolná a néző, hogy a film címe és a tartalma között legalább valami minimális logikai összefüggés legyen. Nincsen. A film elején jó darabig látható egy doboz Cahrlotte autójának csomagtartójához gumipókozva, néhányszor rá is közelít a kamera, (jelezve, hogy annak a csomagnak még szerepe lesz az alkotásban,) de sosem tudjuk meg mi van benne. Lehet, hogy semmi jelentősége. Lehet, hogy egyszerűen elfelejtették, hogy kéne néhány percet a csomagnak is szánni (ha már az a film címe). De az is lehet, hogy nem tudták milyen címet is adtak a filmnek. Összességében ennek a filmnek már ez a logikátlanság sem rontott a minőségén, de csak azért, mert már egyszerűen nem lehetett hova rontani. Talán jobb is, hogy nem bajlódtak azzal, hogy magyarázatot adjanak a film címére. Ebből a filmből másfél óra bőven elég. Még sok is. Nagyon sok.

1/10

Csabex kommentár:

A sors úgy hozta, hogy questor Barátom megelőzött a film kritikájával, pedig jómagam is elkezdtem írni róla. Hogy ne fárasszam a T. Olvasókat ezért inkább csak röviden hozzátenném a szerény véleményemet én is...
Engem is megragadott a film trailer-e, a kiragadott képek, sőt, még a rövid tartalom is, és mivel némileg elfogult vagyok a francia horrorfilmek irányába (ami érthető is, hadd említsek néhány fekete gyöngyszemet, mint pl.: ""Ils", "La Horde", "Martyrs", "À l'intérieur", "Mutants", "Sheitan"), alig szereztem meg, máris időt szakítottam a megnézésére. A baljós hangulat jelenlévőségét én nem tagadnám, de a motorosok feltűnése kissé már homlokráncolásra késztetett, főként, amikor bemutatkoztak: Bazooka Joe, John Grizzly és Jordan Minnesota. Ez valami vicc? Nem beszélve a valóban szadó-mazó-buzi külsőről. Az abszurditás pedig meg is kezdődött rögvest, Max eltűnésével: ne má' hogy úgy akarnak embereket rabolni, hogy a faszi eltűnik, és biztosan mindenki nekiáll éjjel betörni, hogy megtalálja a vadidegen stoppost? És nem hívja senki a rendőröket? Kurva logikus lépés, de mindez semmi ahhoz képest, hogy Max egyszer csak úgy dönt, hogy a jó oldalra áll, és a főszereplő hölggyel visszatér a szörnyetegek közé... De miért? Ahelyett, hogy lelépnének, visszamennek a kunyhóhoz, hogy ott kétségbeesetten küzdjenek. Semmiféle magyarázat. Nem beszélve az ott tanyázó motorosokról, akiket az éppen általuk való kinyírására váró fiatalember ilyen komoly módon győz meg:
"- El kell barikádoznunk magunkat! Éjjel el fogja ereszteni őket, és végezni fognak velünk.
- Kiket fog elereszteni?
- Higgy nekem, nem akarod azt tudni.
- Ha átbaszol, akkor kinyírlak."
Ez meg mi??? Ez éppen elég ahhoz, hogy bedeszkázzák az ablakokat, ajtókat, és felfegyverkezzenek. De a hülyeségnek nincs vége, mert eljő a végkifejlet, és a biztos halál úgy látszik valamilyen megmagyarázhatatlan okból elkerülhető.
A 34 éves Franck Richard írta és rendezte, a kurva életbe én meg 33 évesen csak hülye blogocskát írok, nem baj, még van egy évem, hogy én is nekiálljak ilyen okosságokat készíteni, mert Magyarország a lehetőségek hazája, haha. Franckie legelső műve ez, amit a forgatókönyvben hemzsegő sok-sok sántító és abszurd fordulat eléggé meg is mutat... Mintha egy '70-es évekből itt maradt exploitation-filmet néztem volna, ahol a mindenféle hülye és érthetetlen fordulat csak arra szolgált volna, hogy bazári módon megmutassa a lényeget, az elborzasztást és az erőszak megjelenítését. (csak a szexet hagyták ki sajnos...) Logikátlan, se füle-se farka történet, néhol konkrétan bosszantó érthetetlen mozzanatokkal... Külön megemlíteném egyébként férfi főhősünket, aki olyan passzívan szerepel, mintha csak odatévedt volna a forgatásra, hogy elszívjon egy pár doboz cigit. Mindebben ki is merül az u.n. színészi játék. Minden jószándékom mellett kéremszépen ez egy igencsak fos alkotásnak minősül a szememben, bár néha a képi világa és a hangulata tetszetős, ha megfeledkezünk az idegesítő baromságokról... Részemről, mert vajszívű vagyok, kap egy 10/3-ast, és mert mondjuk egy "Psycho Ward"-hoz képest azért ez egy film. Szar ez is, de máshogyan...