- Na, hogy vált be az új asszonypótló robotod, Béla?
- Hát, amíg főzni és mosni kellett, nem volt baj, de amikor meg akartam dugni, akkor gombot varrt a tökömre.
Ezzel a régi és ócska poénnal ütöm fel a kritikámat, de ne vessétek a szememre, mert miközben a Subservience-t néztem, folyton ez járt az agyamban. Meg Lábus postás és a "háztartási alkalmazott" - de ez aztán végképp korhatáros poén, a mai fiataloknak fogalma sincs róla, miről pofázok, ahogyan gondolom a "Sexy" újság kapcsán sem tudják elképzelni, milyen lehetett még a papíralapú maszturbálás.
Szóval, adott ez a sci-fi - thriller meghatározású film, amely bőven belefér számomra a horror kategóriába, annak ellenére, hogy nem kell lavór a tévé alá, hogy felfogja a vért. Megjegyzem, a magamfajta erotomán ember számára még plusz fantáziakapukat is megnyit...
A sztori írója Will Honley, aki az elhanyagolható Végtelen útvesztő 2.-t vetette Word dokumentumra és a számunkra érdekesebb 2022-es Szomjúság című horrort, bár azt még nem láttam. Írótársa April Maguire, akinek ez a legelső egész estése, bár nem tudom, ő valójában mennyit fektetett a szkriptbe, de mivel tisztelettudó férfi vagyok, így illendőnek tartom megemlíteni. A rendező pedig S. K. Dale, akinek ezen kívül egyetlen mozija volt, a "Holtomiglan", amelynek főszereplője szintén Megan Fox, szóval - a kretén szóviccekre érzékenyek most ezt hagyják ki! - S. K. daleután megin Fox van.
A híres-neves hölgy pedig élete alakítását adja: jól néz ki és merev arccal mosolyog, mint minden filmjében. Álomszerep, egyenesen Oscar-díjat érdemelne, persze itt jóval vonzóbb a mindenre utasítható robotkurva képében, mint bármelyik alakításában. (Újabb nosztalgikus célzás - a Narancs, Tetves és Dugó című időtálló rajzfilm-paródiára...) Mindenesetre panasz nem lehet rá, nekem is kellene egy ilyen android, akit leküldhetnék sörért, sütne-főzne és minden perverziómra kapható lenne...
A történet ismerős, rengetegszer láttuk már, persze gondoljunk bele ahogy a zombik által körülvett túlélők, a mutáns családok által megölt eltévedők, a medencetisztítók által megbaszott háziasszonyok-forgatókönyvek is elcsépeltek, de ha sikerül valami egyedi színt belevinni, rögvest újra érdekessé válhatnak. A családba beépülő szeretetreméltó gyilkosok, mint "Poison Ivy" Drew Barrymore-ral, a "Bűnhődjenek az ártatlanok", a "Jófiú", "A kéz, amely a bölcsőt ringatja" vagy a modernebb "Az árva" és persze "M3GAN" már felkészítettek bennünket erre a sztorira. Sok film kimaradt a felsorolásból, de nem is disszertációt akarok írni, hanem behelyezni egy virtuális skatulyába a boncolt alkotást. Egy kis érdekesség, amely nem lehet véletlen: a feleséget alakító Madeline Zima azonos "A kéz, amely a bölcsőt ringatja" film babájával. Ideje lenne a moziról is írnom, mert kezdek dagályos lenni. Apropó, a Funduji-tónál miért létezhet dagály jelenség, amikor nem is az óceán része? Most aztán tényleg sok lesz, íme a történet, röviden:
Nick boldog házasságban él Maggie-vel és gyermekeivel, az egyik már iskolás, a másik még pólyás. Egy napon Maggie-ről kiderül, komoly beteg és új szívre van szüksége, így kórházba kerül. A férfi magára marad a kicsikkel és a melóval, napi háztartási teendőkkel, így hamarosan úgy dönt, vásárol egy amolyan mesterséges intelligencia által irányított bejárónőt, egy Gépy Poppins-t. (Sziporkázok, mi??? ). Mivel a nem túl távoli jövőben járunk, erre van már lehetősége, lánya választása viszont egy igazi baszógé... csinos SIM-re (ez a neve az androidoknak) esik. Aki, (vagy ami) elsődleges felhasználóként a családfőre tekint és mindent megtesz, hogy a famíliát kedvesen, de Nick boldogságára hangolva terelgesse, míg anyu nincs otthon. Mindemellett betekinthetünk a nem túl virágos jövőbe, ahogyan főhősünk kollégai is elbocsájtásra kerülnek az egyre több és engedelmesebb SIM-ekre cserélve, nem beszélve a kocsmai pultosokról, ami katasztrófa. Az Alice névre hallgató nőstényandroid viszont maga a csoda, kedves, figyelmes, nem pofázik vissza és hasznos kis gőzmozdony, mint Thomas. A férfi azonban elkövet egy hibát, amikor részegen arra vágyik, hogy valaki nézze vele kedvenc filmjét és érezze is át. (Nos, ez nem a Rocco a hátsó bejáratban, sajnos...) Mindez egy kis újraindítással kivitelezhető, de innentől kezdve Alice már egyre önállóbb, továbbra is fenntartva Nick iránti odaadását. Mint ahogyan lenni szokott: minden apró gondtól meg akarja szabadítani a fő user-ét, szexszel, gyilkossággal... és a család gondjaitól is tehermentesítené...
Na, itt jön a fordulat, mert ez még egyáltalán nem a vég, itt következik a film másik fele, amely a nyomasztóból és fenyegetőből átvált az izgalomra.
Talán kissé hosszúnak érzem a bevezetőt (nem a sajátomét, bazmeg!) és a 106 percet, az első negyed lassacskán lépkedése viszont mégis közelebb hozza a szereplőket hozzánk. A gyermekeket nem igazán, de itt szerintem nem is nagyon számítanak, csak eszközök ebben az ál-családi drámában, amely ráadásul komoly és az elkövetkezendő időkben akár valós morális kérdéseket is felvet. Hogy vajon helyes úton járunk-e? Lecserélhetők leszünk-e hamarosan...? Hiszen van olyan újságíró, aki már a ChatGPT-vel írat cikket, miközben engem a sör és a lelkesedés vezet ezen az ösvényen. És van-e különbség abban, ha szexelünk egy lélektelen női formájú androiddal, vagy egy turmixgépbe rakjuk a péniszünket? Jójó, persze az utóbbi kellemetlen lehet, de itt az etikáról akartam felállítani (!) egy példát. Tudom ugyan, hogy a szerep ilyen figurát kívánt főhősnek, mint Nick, de mégis számomra egy nagyon jóleső érzés, hogy nem a szokásos fárasztó nyálas jófiút láthatjuk, hanem egy igazi férfit, akinek vannak rossz döntései, de a családjáért bármire képes.
Mivel az alapok annyi alkotásból ismerősek, így eleinte nem is okoz nagyobb szorongást a helyzet, de egyszer csak azt vesszük észre, hogy akármennyire is izgató a helyzet szexuálisan, már inkább kényelmetlenné válnak az események - ez jelzi azt, hogy sikerült bevonniuk a mesébe bennünket, még a legalattomosabb férfiösztönökkel rendelkezőket is, mint én. Amúgy nem létezik olyan a világon, hogy egy tökéletes rabszolganő kerül az ember birtokába és arra használja, hogy a gyereket altassa vele. Az egyre nyomasztóbb fílingre beköszön a csúcspont és, mint fentebb jeleztem, koránt sincs még vége és az események felpörögnek, innentől már nehéz nem izgatottan bámulni a képernyőt. Valahogy mást vártam, de szórakoztató és ráadásul még kérdéseket is felvető szerethető horrort láttam, amely számomra jobb, mint a M3GAN, amivel tudat alatt már az első percektől összevetettem. Az elszabaduló Alice már megszállott és határozottan leszarja, mik a gyenge emberek vágyai és döntései, maradéktalanul és érzelemmentesen akar a pokolba vezető úton végigcipelni minket, amely tudjuk mivel van kikövezve. Ez egy igazi férfi-horror, rólunk és nekünk szól, érdemes a megnézésre. A hölgyeknek is, de én inkább ajánlom a pornót. :)
