Bevallom, kíváncsi voltam erre a filmre, egyrészt, mert szeretem az ördögűzős történeteket (akárcsak Csabexnak, nekem is nagy gyerekkori kedvencem az Ördögűző könyv-és filmváltozata, persze én is főleg a válogatott káromkodások miatt kezdtem el először olvasni, aztán...a trágárkodáson kívül más is megfogott, a többi már történelem) , itt még egzotikus ízzel is szolgált, hogy a film gyakorlatilag az Ördögűző "zsidósított" változata. Eltekintve minden pozitív és negatív előítélettől, érdekes a témaválasztás, ne feledjük az egyik legnagyobb, legaktívabb vallási, kisebbségi-nevezze kinek hogy szimpatikusabb-közösségről van szó, lakhatunk az ország bármelyik pontján, hetente legalább egyszer elsétálunk valamelyik helyi zsinagóga előtt, a kulturális (és politikai) életben betöltött szerepről nem is beszélve, ugyanakkor az általános, mondhatni populáris, lásd Ótestamentum és Holo-iparág, dolgokon kívül nem sokat tudunk a nevezett vallásról. Mindig is érdeklődéssel nézek egy-egy eltérő kultúrát, hiedelemvilágot bemutató filmet, legyen szó ázsiai, vagy muszlim kultúrkörrel megismertető filmet, érdekes és izgalmas néha más népek, népcsoportok kultúráját, mitológiáit is megismerni, természetesen nem hirtelen és túl tömény mennyiségben, az alapból megfeküdné a kényes európai gyomrot. Így hát, érthető, hogy kíváncsian fogadtam a témát, a zsidó-azaz izraelita - ha valakinek a fülét esetleg bántaná - vallás, okkultabb, sötét bugyraiba való betekintést, elegendő alapanyaggal szolgált volna némi pikáns mellékízhez megfűszerezve, egy többször is ellőtt horror-klisé mellé. Sajnos, marad a csak volna, mivel nem sok mindent tudunk meg eme vallásról, gyakorlatilag, néhány apróságtól eltekintve szóról-szóra az Ördögűző köszön vissza a régmúltból, ráadásul igencsak felhígított változatban. Azonban, ne szaladjunk ennyire előre, lássuk a történetet, a nem is olyan kicsit pofátlan utánzás miatt néha elkerülhetetlen lesz a klasszikus, 1973-as Ördögűzővel való összehasonlítás, de erről majd később ejtsünk szót.
A film egész pofás felütéssel indít: egy öregasszony próbál kalapáccsal megsemmisíteni valamilyen rejtélyes dobozt, ám mielőtt egy karcolást is okozhatna, egy titokzatos erő megzavarja, és szerencsétlen öreglányt brutálisan végigüti valami a szobában - csak nem jutott Mike Tyson valami láthatatlanná tevő elixírhez?
Vágás.
Adva vagyon egy átlagos, elvált amerikai középosztálybeli házaspár, akiknek az életét felforgatja a Gonosz: van egy apukánk, aki a válás után hétvégére kapja a láthatási jogot gyerkőceivel, ez teszi ki a film fővonalát, és adott az exneje, aki a jólszituált, ám annál ellenszenvesebb új faszijával nem győzi minduntalan szerencsétlen főszereplő orra alá dörgölni hogy ők már nem egy család - azaz, az egykori férjúrnak már csak a hétvégi láthatási jog jut, amikor is szülői feladatait gyakorolhatja. A problémák ott kezdődnek, amikor egy hétvégi kiárusítás során (az USA-ban rendszeres ez a számunkra kissé fura dolog, amikor viszonylag jó körülmények között élő, kertvárosi családok a házuk előtt bazári módon kiárusítják a megunt tárgyaikat, arrafelé azonban bevett szokás), és mit ad Isten (azaz inkább egy egészen más erő), a film elején látott rejtélyes ládikó is erre a sorsa jut, amelynek a főszereplő kisebbik lánya első pillantásra rabjává válik. Apuka nem is pöcsöl sokat, megveszi az ártalmatlannak tűnő dobozkát, még nem tudja ezzel mennyi bajt sodor saját és családja életébe. A tárgy megvételét követően ugyanis gyermeke gyökeres változáson megy keresztül: rabjává válik a rejtélyes dolognak, viselkedése fokozatosan egyre durvább, antiszociális mértéket ölt, mintha csak egy másik lény lenne - naná, hogy így is igaz. Amikor az egyre inkább megmagyarázhatatlan jelenségek túlságosan elszaporodnak, ráadásul a "pici lány" aput is megsebzi, a racionalitását feladva az egyébként teljesen vallástalan édesapa végső mentsvárként egy híres, ördögűző rabbi segítségét kérné - ismerős felállás, az Ördögűző hitehagyott katolikus édesanya esete, deja vu, de inkább nevezzük nevén: koppintás.
Itt következik be az első pofára esés, a jóságos, bölcs rabbi ugyanis összefossa magát rendesen, és közli, hogy bizony ő ezt nem vállalja. Hol vannak már az Ördögűző tökös, az életüket is feláldozó katolikus papjai? Persze, 1973 óta sok víz lefolyt, tudhatjuk hogy katkó pap csakis: a) pedofil, b) alkesz c) kurvapecér kéjenc-az utóbbi kettőt a fokozottabb hatás érdekében szokás összevariálni, mint láthattuk a "Silent Night" című filmnek nevezett, hmmm, mondjuk finoman hogy mozgóképen. Egy vallás kritikája, vagy csak dramaturgiai fordulat az izgalom fenntartásért, és persze a játékidő kitöltéséért? Végül is lényegtelen, az írás célja nem a katolikus (keresztény) vs izraelita vallás közti ketrecharc, úgyhogy jóindulatúan ugorjunk is tovább: szerencsére az undok, ellenszenves vén fasz rabbi fia, (szintén zenész, azaz rabbi) egy modernebb, lazább figura, akibe több emberség szorult, mint a majdnem szentként tisztelt, de valójában beszari, undok faterjába, ezért humánusságból , kötelességtudatból, a nem túl segítőkész apukája helyett elvállalja a segítséget- a kislány édesapja mellett talán az egyetlen szimpatikus, szerethető karakter a filmben, kár hogy viszonylag kevés szerep jut neki. A többi már kitalálható a klasszikus alapfilm ismeretében, lesz itt nagyon komolynak akaró látszani ördögűzés, bonyodalom, a plagizálás elkerülése végett kórházban, nem egy családi fészek baljós, lezárt szobájában, de a séma gyakorlatilag ugyanaz, a jó győzedelmeskedik, az egymástól elhidegült házaspárt a katarzis újra összehozza-a seggfej pótpapa, az első, elég gyenge démoni megnyilvánulást követően ugyanis gyorsan kereket old, a mai filmek trendjének megfelelően, az esetleges folytatás reményében azért egy kisebb fordulat is kerül a végére.
A történet dióhéjban ennyi, és talán egész érdekesen hangzik is így, sajnos nem ilyen rózsás a helyzet: az egész film forgatókönyvet, rendezést tekintve csúfosan elvérzik. Említettem a cikk elején a zsidó hitvilágot, babonákat, amik egyfajta pikáns mellékízzel feldobhatták volna kuriózumként a történetet: nos ebből semmi nem lesz, mindössze annyit tudhatunk meg, hogy kivételesen nem maga az Ördög-"csak" egy Dybbuknak nevezett démon áll a bonyodalmak hátterében-nem erre, a névre, lettünk volna kíváncsiak, ezzel az erővel démon pajtást akár Micimackónak is elnevezhették volna... Semmi egyebet nem tudunk meg, ki ő a zsidó hitvilágban, mi a szerepe, a célja persze egyértelmű, elfoglalni a gazdatestet, és csintalankodni, a spagetti horrortól az amerikai kommerszig bezárólag, elcsépelt szituáció , szóval , ez nem egy túl nagy, seggreülős meglepetés. A rendező, a dán Ole Bornedal letette már a műfajban névjegyét, a kissé sablonos, de atmoszférájában bőven kárpótló hullaházi sorozatgyilkos thrillerrel a morbid helyszínválasztásnak (is) köszönhető, rendkívül nyomasztó Éjféli játszmával, és a valamivel gyengébb, de még bőven nézhető amcsi remake-kel, ezért érthetetlen hogy adhatott ki ilyen harmadosztályú munkát. Elvileg a rendezés a drámai szálra, családi konfliktusra próbálna koncentrálni, ezt el is fogadnák egy jól kidolgozott háttértörténet esetén, de nem ennyire felszínesen, a jellemábrázolásról nem is beszélve, ezek helyett itt a drámai szál kimerül azzal, hogy láthatunk néhány lényegtelen jelenetben egy tipikus lúzert megtestesítő, középiskolai kosárlabda edző apuka mindennapjaiból pár részletet. Mit ne mondjak, ennél még egy hazai lakótelepi könyvelő élete is több izgalmat tartogat. Az exfeleségről még ennyivel is kevesebbet tudunk meg, annyit, hogy van egy tenyérbe mászó, faszkalap új pasija, aki gyorsan ki is száll a filmből, azaz minden akadály elhárítva az előre kitalálható, filmvégi nagy összeboruláshoz. Ami számunkra természetesen a legérdekesebb lenne, a horror-vonulat, és sajnos itt vérzik el legjobban a film: több mint 30 évvel az Ördögűző után attól kéne megijednünk, hogy egy mentálisan zavarodott (megszállt) kislány megszúrja édesapja kezét egy villával, és néha megpróbál csúnyán nézni? Ugyan már. Itt előjön a rossz szereplőválasztás minden hibája:szegény kislány félelmet nem sokat tud kihozni belőlünk, ugye emlékszünk még a Case 39 démon kiscsajra, vagy a korai, minden démoni megszállás mentes, szimplán csak pszichopata junior Culkin játékára a Jófiúból, sokkal ijesztőbb hátborzongatóbb volt, kakukktojásként az Orphan "kislányát" is felhozhatnám, ahol szintén nem volt semmi természetfeletti erő, de attól a kislánynak a látványától mai napig a hideg kiráz... Pedig, alapból nem is lenne rossz koncepció az extrém sminkektől mentes-borsófőzeléket sem sugárban okádó:)-megszállt kislány realista ábrázolása, de sajnos megfelelő actori képesség híján ez csak szándék szintjén marad. Sokunk kedvence, a Watchmen cinikus Komédiása itt nem igazán brillírozik az édesapa szerepében, mondjuk nem is az ő hibája, a teljesen szürke karakter a végletekig
korlátok közzé szorítja a színészi vénát, ebből még egy Pacinonak is nehéz lett volna többet kihoznia, ugyanez igaz az exfeleséget játszó, viszonylag ismert karekterszinésznőre, Kyra Sedgwickre is. Mindkét felnőtt színész hozza az elvárható színvonalat, de mint tudjuk, az anyagcsere végtermékéből aranyat csinálni legfeljebb maga a Sötétség Ura képes.
A filmet egyébként az egykori kultrendező, az Evil Dead atyja, ám azóta Xena, Herkules, és Spiderman féle trash szintvonalára degradálódott Sam Raimi produceri közreműködésével próbáltak futtatni, ami zsákutca volt, a rendező későbbi förmedvényeit ismerve főleg. (Bár ő még javíthat az Evil Dead remake-kel)
Végszóként még annyit, a hasonló témájú, de erősen szájbarágós, Ausviccig és gonosznácikig visszavezető nem kevés propagandát tartalmazó közepes film, az Unborn is szórakoztatóbb, az izzadtságszagú, szájbarágó erőlködéstől eltekintve a maga popcorn módján legalább egy pörgős, látványosabb darab - csak az Ausviccban életre keltett démont tudnám feledni... Ezen filmben nem találunk ugyan semmilyen direkt, furkósbottal sulykoló motívumot, meglepetésre gonosz nácik, haláltábor, és a mindenkitől ijesztőbb Svindler Pista sem kerül elő semmilyen formában, ezt a keveset pozitívumként felírhatjuk, viszont egy dögunalmas, TV-filmes megoldásokkal operáló tucatfilmmel van dolgunk, ha rászánjuk magunkat. Lájtos, mint az alkoholmentes sör, ha rám hallgatsz nagy ívben elkerülöd, ha izgalomra vágysz, inkább válaszd Magdi anyus halálát a Barátok Közben, de lehetőleg rakd be az eredeti Ördögűzőt.
Na jó, Magdi anyus kicsit durva volt:), ettől függetlenül a végítélet 10/2
A film egész pofás felütéssel indít: egy öregasszony próbál kalapáccsal megsemmisíteni valamilyen rejtélyes dobozt, ám mielőtt egy karcolást is okozhatna, egy titokzatos erő megzavarja, és szerencsétlen öreglányt brutálisan végigüti valami a szobában - csak nem jutott Mike Tyson valami láthatatlanná tevő elixírhez?
Vágás.
Adva vagyon egy átlagos, elvált amerikai középosztálybeli házaspár, akiknek az életét felforgatja a Gonosz: van egy apukánk, aki a válás után hétvégére kapja a láthatási jogot gyerkőceivel, ez teszi ki a film fővonalát, és adott az exneje, aki a jólszituált, ám annál ellenszenvesebb új faszijával nem győzi minduntalan szerencsétlen főszereplő orra alá dörgölni hogy ők már nem egy család - azaz, az egykori férjúrnak már csak a hétvégi láthatási jog jut, amikor is szülői feladatait gyakorolhatja. A problémák ott kezdődnek, amikor egy hétvégi kiárusítás során (az USA-ban rendszeres ez a számunkra kissé fura dolog, amikor viszonylag jó körülmények között élő, kertvárosi családok a házuk előtt bazári módon kiárusítják a megunt tárgyaikat, arrafelé azonban bevett szokás), és mit ad Isten (azaz inkább egy egészen más erő), a film elején látott rejtélyes ládikó is erre a sorsa jut, amelynek a főszereplő kisebbik lánya első pillantásra rabjává válik. Apuka nem is pöcsöl sokat, megveszi az ártalmatlannak tűnő dobozkát, még nem tudja ezzel mennyi bajt sodor saját és családja életébe. A tárgy megvételét követően ugyanis gyermeke gyökeres változáson megy keresztül: rabjává válik a rejtélyes dolognak, viselkedése fokozatosan egyre durvább, antiszociális mértéket ölt, mintha csak egy másik lény lenne - naná, hogy így is igaz. Amikor az egyre inkább megmagyarázhatatlan jelenségek túlságosan elszaporodnak, ráadásul a "pici lány" aput is megsebzi, a racionalitását feladva az egyébként teljesen vallástalan édesapa végső mentsvárként egy híres, ördögűző rabbi segítségét kérné - ismerős felállás, az Ördögűző hitehagyott katolikus édesanya esete, deja vu, de inkább nevezzük nevén: koppintás.
A történet dióhéjban ennyi, és talán egész érdekesen hangzik is így, sajnos nem ilyen rózsás a helyzet: az egész film forgatókönyvet, rendezést tekintve csúfosan elvérzik. Említettem a cikk elején a zsidó hitvilágot, babonákat, amik egyfajta pikáns mellékízzel feldobhatták volna kuriózumként a történetet: nos ebből semmi nem lesz, mindössze annyit tudhatunk meg, hogy kivételesen nem maga az Ördög-"csak" egy Dybbuknak nevezett démon áll a bonyodalmak hátterében-nem erre, a névre, lettünk volna kíváncsiak, ezzel az erővel démon pajtást akár Micimackónak is elnevezhették volna... Semmi egyebet nem tudunk meg, ki ő a zsidó hitvilágban, mi a szerepe, a célja persze egyértelmű, elfoglalni a gazdatestet, és csintalankodni, a spagetti horrortól az amerikai kommerszig bezárólag, elcsépelt szituáció , szóval , ez nem egy túl nagy, seggreülős meglepetés. A rendező, a dán Ole Bornedal letette már a műfajban névjegyét, a kissé sablonos, de atmoszférájában bőven kárpótló hullaházi sorozatgyilkos thrillerrel a morbid helyszínválasztásnak (is) köszönhető, rendkívül nyomasztó Éjféli játszmával, és a valamivel gyengébb, de még bőven nézhető amcsi remake-kel, ezért érthetetlen hogy adhatott ki ilyen harmadosztályú munkát. Elvileg a rendezés a drámai szálra, családi konfliktusra próbálna koncentrálni, ezt el is fogadnák egy jól kidolgozott háttértörténet esetén, de nem ennyire felszínesen, a jellemábrázolásról nem is beszélve, ezek helyett itt a drámai szál kimerül azzal, hogy láthatunk néhány lényegtelen jelenetben egy tipikus lúzert megtestesítő, középiskolai kosárlabda edző apuka mindennapjaiból pár részletet. Mit ne mondjak, ennél még egy hazai lakótelepi könyvelő élete is több izgalmat tartogat. Az exfeleségről még ennyivel is kevesebbet tudunk meg, annyit, hogy van egy tenyérbe mászó, faszkalap új pasija, aki gyorsan ki is száll a filmből, azaz minden akadály elhárítva az előre kitalálható, filmvégi nagy összeboruláshoz. Ami számunkra természetesen a legérdekesebb lenne, a horror-vonulat, és sajnos itt vérzik el legjobban a film: több mint 30 évvel az Ördögűző után attól kéne megijednünk, hogy egy mentálisan zavarodott (megszállt) kislány megszúrja édesapja kezét egy villával, és néha megpróbál csúnyán nézni? Ugyan már. Itt előjön a rossz szereplőválasztás minden hibája:szegény kislány félelmet nem sokat tud kihozni belőlünk, ugye emlékszünk még a Case 39 démon kiscsajra, vagy a korai, minden démoni megszállás mentes, szimplán csak pszichopata junior Culkin játékára a Jófiúból, sokkal ijesztőbb hátborzongatóbb volt, kakukktojásként az Orphan "kislányát" is felhozhatnám, ahol szintén nem volt semmi természetfeletti erő, de attól a kislánynak a látványától mai napig a hideg kiráz... Pedig, alapból nem is lenne rossz koncepció az extrém sminkektől mentes-borsófőzeléket sem sugárban okádó:)-megszállt kislány realista ábrázolása, de sajnos megfelelő actori képesség híján ez csak szándék szintjén marad. Sokunk kedvence, a Watchmen cinikus Komédiása itt nem igazán brillírozik az édesapa szerepében, mondjuk nem is az ő hibája, a teljesen szürke karakter a végletekig
A filmet egyébként az egykori kultrendező, az Evil Dead atyja, ám azóta Xena, Herkules, és Spiderman féle trash szintvonalára degradálódott Sam Raimi produceri közreműködésével próbáltak futtatni, ami zsákutca volt, a rendező későbbi förmedvényeit ismerve főleg. (Bár ő még javíthat az Evil Dead remake-kel)
Végszóként még annyit, a hasonló témájú, de erősen szájbarágós, Ausviccig és gonosznácikig visszavezető nem kevés propagandát tartalmazó közepes film, az Unborn is szórakoztatóbb, az izzadtságszagú, szájbarágó erőlködéstől eltekintve a maga popcorn módján legalább egy pörgős, látványosabb darab - csak az Ausviccban életre keltett démont tudnám feledni... Ezen filmben nem találunk ugyan semmilyen direkt, furkósbottal sulykoló motívumot, meglepetésre gonosz nácik, haláltábor, és a mindenkitől ijesztőbb Svindler Pista sem kerül elő semmilyen formában, ezt a keveset pozitívumként felírhatjuk, viszont egy dögunalmas, TV-filmes megoldásokkal operáló tucatfilmmel van dolgunk, ha rászánjuk magunkat. Lájtos, mint az alkoholmentes sör, ha rám hallgatsz nagy ívben elkerülöd, ha izgalomra vágysz, inkább válaszd Magdi anyus halálát a Barátok Közben, de lehetőleg rakd be az eredeti Ördögűzőt.
Na jó, Magdi anyus kicsit durva volt:), ettől függetlenül a végítélet 10/2
