My Bloody Valentine 3D (2009)

Eljött az idő megint moziba ülni rémüldözni. Nem is akármilyen snassz fapados 30 férőhelyes likba, hanem aréna méretű 3D-s vetítésre. A mostani horror-felhozatalt ismerve szerintem pénz és időpazarlás filmszínházba menni. Az igazi motiváció talán az ingyenjegy. Hehe. És már bent is ültünk a teremben mindenkin a 70-es éveket idéző szemüveg. Tiszta Dolly Roll.

A film slasher. A horror azon műfaja, amikor valami álarcos gyilkos aprítja a népet. Általában a végén (sok sérüléssel) életben marad egy szereplő. És, ha elég sikeres volt a szeletelés az első részben, jöhetnek a végeláthatatlan „jobbnál jobb” folytatások. A legtöbbször visszatér az első rész főszereplője. Persze valami elmegyógyintézetből, és senki nem hiszi el neki, hogy semmi köze az eseményekhez. Filmünk felsorolja a horror eme műfajának összes ismérvét. Ránézésre természetfeletti hatalommal rendelkező gyilkost nagy machetével, baltával, vagy ilyesmivel. Van szex jelenet, futás, sikoltozó nők, bujkálás és természetesen sok vér. Mindezt bele a néző képébe.

Harmony kis amerikai bányászváros. Történik egy apró baleset, hála Tom Hanniger (Jensen Ackles – fiú az „Odaát”- sorozatból), a bányatulaj fiának. A túlélők, akik lent ragadtak jól meg is halnak. Nem ám gázok vagy a beomlás következtében. Egyikük több levegő reményében megöli társait (rossz munkaviszony, barátságtalan munkahely). Nem tudhatjuk mi történt, Harry Warden-t (a gyilkost), utolsó túlélőként komában emelték ki a bányamentők. A hónapok telnek. A sok szuszókálást elunva Valentin napján kipattannak szemei. Magára rántja gázálarcát, kézbe veszi csákányát és lemészárolja az egészségügyben dolgozókat (biztos gyenge volt a kiszolgálás). és azon fiatalokat, akik úgy gondolták, mekkora buli a bányában szórakozni. Fasza kis munkát végzett. Jót tett a 3d-s látvány az egésznek, kézzelfogható lett a különbség egy sima horror-jelenethez képest. A helyszínelőknek komoly fejtörést fog okozni a testrészek beazonosítása. A fiatalok gyorsan fogynak. Az átlagéletkor elég alacsony Harmonyban. A kevés survivor egyike Tom, aki túléli a randit a helyi legendával. A vérontás végére a seriff tesz pontot.

10 év elteltével a gyászból lassan kikeveredő városkába a rémáloműző tablettákon élő Tom hazatér. Apa elhunyt, bánya elad. Talán még pár romantikus pillanatot remél volt csajától Sarahtól (Jamie King- Sin City). A táskájában lévő tiszta alsógatyán kívül visszatér vele együtt Harry Warden szelleme is. Itt van szent Valentin napja, eljött az idő a szív alakú (emberszívet rejtő) Merci bonbon küldözgetésére. Szív küldi szívnek. A gyilkosságok újból elkezdődnek…..

Többet nem árulhatok el. Annyira fókuszáltam a látványra, véletlenül átsiklottam a történeten. Ez nem is igaz! A slasher nem az a műfaj ahol sokat kellene agyalni. A szimpla vérontáson van a hangsúly. Ennek megfelelően a film az első pillanatoktól kezdve nagyon véres. A trükkök nagyon ott vannak! Nem az ijesztgetős fajta, inkább a hangulaton és a mócsingos jeleneteken van a hangsúly. Sokat dob a 3d-s megoldás a filmen. A megvalósítás remek, tényleg csak, dicsérni lehet. Ettől nem is tartottam. Talán a gyenge sztoritól. Esetleg, ha egy ijesztő pillanatban nevetséges hangon felvisítok, izzadt tenyerem lecsúszik a karfáról, kiütve a mellettem izguló kezéből az üdítőt, ráborítva mellette ülő kidobó méretű haverjára ezzel előre nem látott
események láncát elindítva. Bezárólag az én vetítővászon előtti nyilvános meglincselésemig. Ez valóban elég szánalmas lenne.
Szerencsére nem történt nagyobb ijedtség. Nem lett verés. Csak a vásznat öntötte el a vér. Komoly darabolást hoztak össze a trükkös fiúk. Rengetegen nézik meg a csákány hegyét közelről. Esetleg az álba akad, ami le is szakít. Esetleg ketté választanak egy arcot ásóval. Egy-két ilyen jelenet nagyon kemény lett. Ők szóltak, hogy horror film!!!
A filmet a „Fehér zaj 2”- t rendező Patrick Lussier jegyzi. Aki a normál verziót nézi annak egy sima százszor látott horror film, de így valami fantasztikus. Ez nem is igazán a film érdeme, inkább a látványé. Na meg mégis csak a kedvenc műfajunk. Ha megtehetitek moziban nézzétek meg. Ezért kérek majd valami juttatást a multiplextől.
Szóval király lett.

Még egy kérdés. Mi az ijesztőbb. A sötét erdő, vagy a romos ház a sötét erdőben?

Sima verzió 7, de a 3d-s megoldás 10 pont.

Idegenek a pokolból - Alien Raiders (2008)

Megint itt vannak az űrlények, 'oszt megint jól el akarnak minket tiporni (most nem jó szándékuk jeléül), aminek persze mi nem örülünk. Felháborodásunk jeléül dobjuk a földre magunkat és hisztizzünk. Ez a mi bolygónk, mi vagyunk a felsőbbrendű faj. Igaz, csak egy paraszthajszállal előztük meg a majmokat. Az intelligenciánkról meg ne is beszéljünk, az valami elképesztő. A kérdés; megint felfutóban lesznek az "idegenes" filmek? Amikor a médijamárk polcán megláttam ezt a filmet, gondoltam végre valami új szinkronos sci-fi - horror. A megérzésemnek hála nem vettem meg. És jól tettem… majd ti is ezt mondjátok.

Történetünk helyszínét egy bolt szolgáltatja. A DVD-borítón az állt, hogy egy benzinkúton zajlik a történet. Egy törpe benzinkutas nem sok, annyi nem volt a filmben. Szép lassan megismerkedünk az itt melózókkal. A vásárlókon kívül jönnek fegyveresek is. Biztos elfogyott a sör meg a cola és kevés a segély. A kis csapat tagjai emberekbe rejtőzködő idegeneket keresnek. Hogy ne legyen minden pofoneccerű, lesz egy kis lövöldözés, páran holtan rogynak össze. És meghal az, aki meg tudta különböztetni az embertestű idegeneket szereplőinktől. Kivonul a helyi police. Zajlanak az események. Szóval „látó” híján a szükség törvényt bont, jön a kisujjas jakuza teszt. A trükk, ha valaki fertőzött visszanő az ujja. Abraka-dabra, figyeljék a kezem, mert csalok!

A rém szelektálni kezdi a pár fős csapatot. Az egyik hulla vonszolása közben (pont) úgy morog, mint a predator, hogy még teljesebb legyen a képzavar. Megkezdődik a bújócska a chips-es dobozok útvesztőjében. Egyre nagyobb lesz a kupi a boltban, nem irigylem a takarítókat. Az egyik szereplő szerint ez a karma bosszúja. Hehe. Még, hogy karma, a nagy retkes faszt!!! Ez a filmgyártók szégyene. Megy a lopakodás a sorok között, persze az a rohadt szörny mindig a másik sorban ólálkodik. Nem, hogy má' gyorsan ledarált volna mindenkit. Rövidebb lett volna, meg jobb is. Nekünk legalábbis.
A legidétlenebb halál cím győztese az a fószer, aki a nagy bújócska közben elejti az ujját és visszamegy érte. Apám.

Az egyik csóka haldoklik, mert megtámadta az alien, a másik meg térdel mellette. Na szóval így romantikáznak. A vicces az, hogy bent vannak egy hűtőkamrában és az idegen is ott van valahol, ezek meg ott lelkiznek. Én már rég beszartam volna. Igaz annak tudatában, hogy a szörnyike úgy verekszik, mint egy pankrátor, maximum mi halunk bele nem a színészek - vagy a döbbenetbe, vagy a röhögésbe esetleg a bosszúságba, hogy elbasztunk egy csomó időt erre a fosra. Semmi széjjeltépés, hát-összekarmolászás, bélkiráncigálás, a savköpés pedig hiú ábránd. Szóval így teltek a percek.

A szereplők játéka, hááááát, nem valami meggyőző. Lehet a koruk miatt, esetleg a tehetségtelenségük miatt. Egyedül a kellékesnek lehetett másnap nehéz dolga a rendrakás miatt. A maszkkészítőknek pedig semmi, szerintem ennél a filmnél nem is volt olyan. Nem mutatnak semmit az idegenből. Sokáig csak a sziluettjét látni. A vége felé, meg amikor mégis láttatnak valamit, olyan mintha a dagadt John Goodman lenne hatalmas tokával. Ez rendben lenne egy olyan filmnél, ami leköti az embert, de ez nem az a film! A rendező Ben Rock volt az „Ideglelés” látványfelelőse, azért mi ettől többet vártunk! Ne csodálkozzunk, ha fél év múlva egy kései órában viszont láthatjuk az ertéel klább műsorán.
Az IMDb szerint 6 pont. Látták ezt a filmet???!!!

3 max 4 pont, de csak erős jóindulattal.

Száguldó bosszú - The Wraith (1986)

-->Szinte látom az ákom-bákom betűkkel a videokazetta cím-matricájára tollal rótt "Interceptor" felíratot. Összegyűlve egy páran (mert a videozás csak így volt az igazi, no meg akkoriban esemény volt ám egy jó film!) belökve a lejátszóba (jellegzetes hang), megtekinthettük a bosszúálló autós történetét, miközben a narrátor elmakogja nagyjából a magyar szöveget... Aztán valami fasza ninja-filmet is megnéztünk, mert azt nagyon csíptük, és nem győztünk utána karate-harcot mímelni. Ó, igen, a régi szép idők. A nosztalgia megszépít sokmindent, de ebben az esetben erre nincs szükség: zsenge ifjúkorom nagy pillanatai voltak ezek, nem is csoda, hogy függő lettem a filmektől. Erre a kis műalkotásra túlságosan nem emlékeztem, csak az alapsztorira, mert annyira nem tudott megragadni bennem, mint mondjuk az "Erdő szelleme" (Gonosz halottak), vagy a "Zombi a harangkötélen" (Zombik városa), esetleg a videokazettán két film után fennmaradó helyre felvett pornófilmek. Hogy micsoda szőrös muffok voltak azokban!!! De azt hiszem elkalandoztam...
Szóval itt volt az alkalom, hogy újra megnézhessek egy nem túlságosan a fősodorba tartozó mozgóképet (bazmeg de szépen mondtam!), nem is voltam rest, ráadásul minél idősebb vagyok, annál jobban esik visszatekinteni ifjúságomra, a jó nyolcvanas évekre és annak végére. 1986-ban készült el a "The Wraith", akkor még bőven jó volt a faék egyszerűségével vetekedő történet, nem volt kötelező csavar a filmek végén, meg a hülye művészkedést is meghagyták az elszállt agyú drogos rendezőknek. Az akciófilm valóban akciókkal volt telítve, a férfiak férfiasak, a nők nőiesek, a buzik meg buzisak (már, ha szerepeltek nagy ritkán a ratyik...). Bezzeg ma...
Újra felveszem az elvesztett fonalat. Tehát a nagynevű direktor, Mike Marvin papírra vetette (vagy inkább csak egy McDonalds-os szalvétára) a forgatókönyvet, aztán celluloidra varázsolta. Nagy szavakat használok, ráadásul hazudok is: M.M. kurvára nem nagy rendező. Akkoriban Charlie Sheen, a főhős sem volt telepakolva ajánlatokkal még, mint ahogyan már manapság sem.
Abban az időben Amerikában még nem a terrorizmus és az arabok voltak a főellenség, hanem a punkok, az utcai bandák, a rendbontó elemek, akik gyakran tették pokollá a tisztességes polgárok életét, legalábbis a mozivásznon. Ilyen Packard társasága is, randábbnál randább, hülyénél hülyébb lumpen-faszok, ráadásul autóbuzik. Különös hobbit űznek: nem gyufás skatulyát, és nem bélyeget, hanem fasza járműveket gyűjtenek. Ha meglátnak egy jó kocsit, vezetőjének versenyt ajánlanak, melynek elvesztése esetén az övék lesz a verda. Persze csalnak is, és terrorizálják ellenfeleiket. Ráadásul már gyilkosság is szárad a lelkükön.

Megjelenik a kisvárosban Jake is Csárli Sín személyében, azonnal sikerülne motorjára csábítani a környék legjobb punciját, ám érkezik a gonosz és csúnyán néző Packard, amitől a lány megijed. Később Jake azért elbeszélget a strandon a kisasszonnyal, akit a gazvezír terrorban tart, és akihez roppant módon ragaszkodik, akár a csaj élete árán is. Ezzel párhuzamosan megjelenik egy hiper-szuper fekete autó, amelyre azonnal megfájdul a foga a bandának. Vezetője nem mutatja meg magát, a sötétített üveg mögött még bukósisakot is visel. Kocsipárbaj beindul egy mellékszereplő fasszal, aki előtt a titokzatos autó egyszer csak keresztbe fordul, a briganti belerohan, és felrobbannak mindketten. Igen ám, de a fekete kocsi csodálatos módon újra összeáll és továbbszáguld. A hülyegyerek holtteste pedig nem ég szénné, és a szemei is hiányoznak. Hogy miért, azt nem mondom el, főképpen azért, mert magam sem értem különösebben. Valószínűleg csak egy kis izgalomfokozó mozzanat az egész. Később megjelenik teljes testi valójában az ismeretlen, robotszerű páncélban és egy baszott nagy mordállyal a geng műhelyében, ahol autóikat turbózzák fel. Szétlő mindent, kivéve az embereket, mert azokat meg akarja ölni. Érted, meghagyja az életüket, hogy később kinyírja őket. Ugyanezidőtájt Keri, a jópicsa, már vadul szerelmes az ifjú motorosba, felhergelve ezzel Packard-ot teljesen. Ráadásul újabb emberei hullanak a rejtélyes személygépkocsi áldozataként, amely öngyilkos terroristaként folyton felrobban prédáival együtt, de mindig újra előkerül. A hurok szorul, a szerelem kibontakozóban, és a végén kiderül minden, amit csak a hülye nem tudott az első tíz perctől fogva.

Hát ennyi dióhéjban a sztori. Nem egy nagy mű, de mégis érdemes a figyelemre. Idősebbeknek nosztalgiából, fiatalabbaknak pedig érdekességképpen. Mert magában hordozza a '80-as évek esszenciáját, már az első percektől fogva, amikor a főcímdal megszólal. Csukott szemmel megmondanád: ez filmzene, méghozzá az említett érából. A színek, az öltözködés, idétlen frizurák, idétlen figurák, mind jellegzetesek. A klisék pedig akkoriban lettek lefektetve, amiket később annyira elcsépeltek. A motivációk néha kissé primitívek, a színészi játék elég béna, még Charlie is, bár nagy kibontakozási lehetősége nem volt ebben a szerepben.

A zenék, mint említettem figyelemreméltóak, még Billy Idol is hallható benne. Nem szeretem az autós sztorikat, a "Taxi"-tól epét hánynék, meg a többi tökéletesen érdektelen motorzúgató unalomhalmaztól is, legszívesebben minden autósüldözést kibasznék a filmekből, de gondolom sok emberkének meg ettől áll a farka. Ebben az esetben azonban elviseltem, ami nagy teljesítmény, tehát mégiscsak érdemes a figyelemre a "Száguldó bosszú". A hangulat rendben, sivatagos helyszín, párát izzadó autópálya, Baywatch-bikinis lányok, hamburger-illat, bárcsak ott lehetnék, akkurvaéletbe...

Egyszóval: 10-ből 6, minden hiba és pozitívum ellenére.

(Még)Egyszer tekintsd meg!

My Name Is Bruce (2008)

Kick Some Ash!
Nehéz lesz most elfogulatlanul írnom. Kedvenc színészemről lesz ugyanis most szó, akit azonban a mozit látogató közönség nem igazán ismer, lévén főhősünk a B-kategóriás filmek koronázatlan királya. Bruce Campbell neve fogalom, mind a horror (az utolérhetetlen Gonosz halottak trilógiában Ash szerepében), mind pedig a kis költségvetésű trash-múvik berkeiben. De láthattad őt akár a "Xena", vagy a "Herkules" sorozatokban "Autolycus, a Tolvajok Fejedelme" szerepében, vagy Brisco County Jr.- ként a "Vadnyugati fejvadász" főhőseként. Nem sorolom számtalan filmjét, aki akar, keressen utána, különben is, aki nem hallott még róla, az magára vessen, és igyekezzen minél hamarabb megismerni a MESTERT.
Campbell úr, annak ellenére, hogy nem egy szuperprodukciókban agyonfuttatott színész, igazi fenegyereke a mozitörténelemnek, és egy valódi tehetség. Ha nem hiszed, nézd csak meg a fentebb említett horror-trilógiát, de még a leggagyibb szar filmet is fel tudja dobni, amikor megjelenik. Hol is van hozzá képest a többi b-mozisztár? Felejtsd el őket.
A mi Brúszunkat azonban nem keseríti el a felfújt "mainstream" mozikból való mellőzöttség (némelyik szarabb, mint bármelyik huszadrangú trash-film), sem a beskatulyázás. Olyannyira nem, hogy megrendezett egy öniróniával telepumpált filmet, amelynek ő a főszereplője, és egy eléggé lefelé ívelő karrierű sztárt alakít: önmagát. Nem meglepően ezt szuperül el tudja játszani. No persze némi túlzással.
A történet némileg hasonlatosságot mutat a "Három amigó"-val, ugyanis itt is egy félreértés viszi kénytelen-kelletlen a kalandokba a főhőst. Holott nagyon is el lenne ő a legújabb gagyi sci-fi forgatásán (jellemzően Cavealien című remekmű sokadik része), ahol tenyérbe mászó viselkedése még olyan következményeket is magával hoz, hogy belehugyoznak az üdítőjébe. Maga is érzi, hogy elég volt az ilyen low budget produkciókból, feleségétől is elvált, rajongói is untatják. Lakókocsijába erősen ittas állapotában hazaérve megissza a maradék piáját (még kutyája tányérjából is kiissza a whiskey-t), amikor hajnalban kopogtatnak, és egy fiatal kölyök áll az ajtóban, aki a picsarészeg színésznek olyasmiről hadovál, hogy kisvárosának szüksége van rá, mert elszabadult egy kínai háborúisten, aki írtja a lakosságot. Amikor a hős nem hajlandó vele menni (esze ágában sincs, de ez érthető), cselhez folyamodva "elaltatja" egy baseball-ütővel, és kocsijának csomagtartójában 6 órán át zötyögteti hazáig.
Ott kikászálódva Campbell megtudja, hogy a srác a legnagyobb rajongója, és ez megfertőzte az egész kisvárost is, mindenki benne látja a reményt, hogy megvédi őket... Kivéve a nagy fan anyja, Kelly kételkedik főszereplőnk képességeiben, természetesen nem ok nélkül. Elmesélik továbbá neki, hogyan és honnan szabadult el a gonosz kínai démon, aki ügyesen szabályozza a népszaporulatot.

Bruce kóválygó fejjel hallgatja őket, majd felötlik benne, hogy születésnapja van, és hogy ügynöke nagy meglepetést ígért neki erre az alkalomra. Így hát belemegy a játékba, nem is sejtvén, hogy ez a véres valóság. Beleveti magát a hősnek járó evés-ivás-táncba, a falusi bunkók közül ő a legbunkóbb nagydumás, és igazi sztárként is viselkedik. No és ugye sikerül a kétkedő Kelly-hez is közelebb kerülnie, majd a fegyverboltban felcuccoltatja az egész falut mordályokkal, és autóra szállván nagy büszkén elindulnak az öreg bányához, amely a démon tartózkodási helye.
Hősünk itt azonban ráébred, hogy ennek fele sem tréfa, a szamurájkarddal lefejezgetős világító szemű gonosz kínai kísértet valódi, úgyhogy felkapja a nyúlcipőt és eliszkol, menekülés közben több kárt okozva pisztolyával a helyieknek, mint a főgeci... Meg sem áll hazáig, ahol azonban telefonon hívja őt Jeff, a fiatal rajongója, aki úgy döntött, egyedül száll szembe a veszéllyel. Mégsem annyira hitvány a színész: egy félig férfi kurvával visszaviteti magát, hogy mégiscsak igazi HŐS legyen.
A film nem akar több lenni, mint ami: egy trash, öngúnnyal és humorral ügyesen felturbózva. Kultgyanús poénok, és csupa pózerkedés, hatalmas dumákkal. Aki látta a "Sötétség seregét", az már sejtheti, milyen is Mr. Campbell, amikor igazi gyökér. A sztori itt nem is annyira lényeges, a szörny meg gagyi, itt egy kultuszt teremtő színész jutalomjátékát láthatjuk. Aki nem ismeri a munkásságát, az nem sokat érthet meg belőle, hisz rengeteg célzás és poén hegyeződik ki korábbi filmjeire, ami nem is csoda, hiszen róla szól az egész. De a rajongóknak mindenképpen ajánlott, sőt kötelező: igazi jó szórakozás, hülyülés és öngúny.
"Ha legközelebb kiszabadítasz egy ősi démont, akkor azt a Buffy picsát hívd."
Jár a 10-es, mert elfogult vagyok.
Hail To The King, Baby!

Trailer Park Of Terror (2008)

A nyomortelep mindennapjaiból nem nagyon van kiút, talán csak egy… A halál. Megszökni nem lehet, még megpróbálni sem érdemes. És ha a kaszás előtt még eljönne értünk a herceg fehér lovon… Nos, neki sincs kegyelem. Könnyen a kovácsoltvas kerítés tetején végezheti felnyársalva. Pontosan úgy, mint e-heti hősnőnk megmentője is.
Szerencsénkre Norma (Nichole Hiltz-Blueberry) gyorsan eladja a lelkét az ördögnek (aki véletlenül ott állt meg kocsijával az útszélén hugyozni). Cserébe egy kis leszámolásért így nem kell valami 100 perces elbaszott drámát végigszenvednünk. Bolond az, ki útjába áll egy ilyen begőzölt picsának. A golyók gyorsan fogynak, nekünk meg nem marad más, csak a mészárlás utáni csendélet. Megcsodálhatjuk közelről heti nyertesünk céllövő eredményeit. Sok szép tízpontos lövés. A legszebb mégis az, hogy még dalra is fakad. Tiszta őrület. Oliver Stone utópia. Beteges képsorok. Majd megnyit egy kis tartályocskát, előkerül egy gyufa és lészen nagy badabada bumm!!!

Fiatalok csoportja útközben a Magaslati Szentháromság táborba megáll pisi-szünetre a Mol kúton (na jó, nem Mol, de benzinkút). Elég vegyes társaság, mégis akad közös tulajdonságuk, mind problémásak. Talán a hit mindent megold majd a táborba érve. Következik, ha itt elfordul balra lerövidíti az utat klisé, de ezt már vártam. A Csabi (túl) sok filmjében előforduló mozzanat. Hatalmas vihar közeledik. Jézus, ez tiszta szopás! És ezt nem én mondtam, hanem ők. Én nem beszélek csúnyán.

Elég szemét dolog esőben vezetni, főleg ha még az egyik kis köcsög odaül mellénk szívatni az embert. Így könnyű balesetet szenvedni. Pláne, ha valaki keresztben az úton parkol le a kamionjával. Hol máshol történhetne a baleset, mint a film elején látott idilli helyszínen. Buszról le, irány a közeli lakókocsi park, nem valami bizalomgerjesztő. Feltűnik egy ház. Odabenn hívogató meleg fény, nincs is jobb ilyen esős időben. Belépve egy film eleji ismerős fogadja őket. Gondolom sejtitek ki az. Norma (aki vagy nem halt meg, és ha mégis, akkor valami nagyon fura történik) igyekszik nem megcáfolni, hogy mekkora egy ribanc is volt életében. Egy kis áramszünet és előkerülnek az ilyenkor szokásos rémtörténetek. A kölykök unszolására betekintést nyerünk Norma régi életébe. Anyuka is nagy kurva volt. Ez családi vonás? Vidám élet a falusi élet, még oposszum húst is kapni! Itt mindenki vagy elbaszott, vagy aberrált és elbaszott, meg aberrált. Hehe.

Este Norma elcsábítja a tisztelendőt. Na jó, nem is kell igazán csábítgatni senkit, megy ő magától. Szex közben viszont,, elcsúszik’’ a hölgyike arca, hoppá. Érdekes fordulat. Norma ott marad orgazmus nélkül, a tisztelendő meg fej nélkül. Durva! A fejetlenségről mit sem sejtve mindenkit utolér a kísértés és a saját végzete. A narkós csajnak anyag kerül a kezébe majd, az ő keze egy kis fűrészelésre. A masszázsszalonban eltörik egy gerinc, de ez nem elég. Farok verés, leszakad a pénisz, - szeretnél egy kis heppiending? Előkerül egy-két ijesztő pofa, de nem ám a busójárók! Beindul a nagy mészárlás. Pontosabban a darabolás. Mégis akármekkora hentelés folyik, van egy manus, a neve Csótány, ontja a jobbnál jobb beszólásokat. Viszont arra is ügyelnek, mégse feledjük el, amit nézünk az horror, a betegebb fajtából. Erre nincs jobb szó. Szegény csórikámnak elevenen tépnek ki bőrdarabokat a testéről. Majd félig meg is nyúzzák. Szerintem ez a rész elég húzós. Norma és csatlósai jó kis munkát végeznek. A végére csak egy szereplő éri meg a reggelt. Tudjátok, csak egy maradhat……

A beszólásoknak hála néhol elég vicces a film. Az aláfestő zene, néhol több mint egyszerű hangulatelem, annál sokkal több. A kép rendben, a trükkök nagyon el lettek találva. Szereplőinkkel nincs különösebb gond, akivel volt az úgysem érte meg a reggelt. Az amúgy sem Bred Pitty hasonmás lakók, megcsúnyulva még randábbak. „Kibaszott paraszt zombik a pokolból” ahogy mondta az utolsó túlélő. Mit is vár az ember egy olyan filmtől, ami úgy kezdődik „- Haver! Nincsen jobb, mint a 2000 Maniacs!” Ez sokat elárul a készítőkről, aberrált filmet sikerült összedobniuk. Humor, vér, szex. Mindenkinek szájíze szerint.
A legcukibb az egészben, hogy a film egy képregény-feldolgozás.
Nálam 10/10

Eden Lake - Gyilkos kilátások - Eden Lake (2008)

 Bizonyára álszent dolognak tűnik 30 éves fejjel imigyen felsóhajtanom: "Ó, ezek a mai fiatalok...". Mégis megteszem, hiszen egy normálisan gondolkodó ember elborzadással nézi a kölyköket, akik egyre deviánsabban viselkednek. Tisztelet a kivételnek. Nem a koruk tehet róla igazán, hiszen én is egy állat voltam ifjoncként, de nem így. Manapság a tizenévesek szemtelenek, arcátlanok, erőszakosak, hangoskodnak, a magukénak hiszik a világot, Magyarországon ennek a jelenségnek leginkább az "elcigányosodás" kifejezés lenne a tökéletes definíciója. No persze, ők maguk annyira nem tehetnek erről, hiszen formázható elméjüket már idejekorán kezelésbe veszi a média, a felgyorsult és embertelenedő világ, és a konzumidióta-gyártás. No de elég a szociológiából, térjünk jelen értekezésünk tárgyára. Gondolataimmal azonban úgy tűnik nem vagyok egyedül, és nem csak hazánk az áldozata az egyre inkább eluralkodó devianciának, hanem en bloc globálisan is veszélyezteti az emberiséget. Vagy legalábbis ilyesmi foroghatott a fejében James Watkins író/rendezőnek, amikor leforgatta az "Eden Lake"-t. (Ezelőtt az "Én pici szemem" és a "Bele a semmibe" című horror-thrillerekben volt benne a keze, az elkövetkezendőkben pedig "A barlang 2" sztoriját készíti el.)
Pedig olyan szépen kezdődik, kellemesen romantikus hétvége elé néz Jenny és Steve, már ha a tóparton sátorban dugást annak nevezzük, akkor mindenképpen. Az Éden-tó messze a várostól, az erdő közepén várja a kikapcsolódni és szexelni vágyókat, szép tájjal és nyugalommal - írhatná egy reklámiroda, no de a film után már inkább nagy ívben kerülnénk a környékét is. Hőseink odaérnek, és egy kis fürdés után kifekszenek a napra, hogy élvezzék a magányt és a csendet . De persze nem lehet: kölyökcsapat érkezik kutyával és bömbölő magnóval és nem messze tőlük bontják a rendet. Steve nem az a tökösgyerek fajta, de azért odacsámpázik, hogy ugyan halkítsák már le a zenét. Válaszként elküldik a kurva anyjába és egyéb sértő jelzőkkel hajtják el, mire ő visszavonul, ahelyett, hogy levágná mindnek a fejét a picsába, ahogyan minden normális ember tenné... Másnap autójuk kerekét kiszúrva találják, majd kerékcsere után a városba mennek reggelizni. Itt megismerhetjük a fiatalkorú gengszterek vezetőjének, Brettnek az apját is, igazi gyökér. Vissza az idillikus környezetbe, újra, ám éjjel eltűnik a táskájuk, amelyben a dzsip kulcsa is ott volt. Tudják, kik voltak a tettesek és meg is lelik a kis geciket, akik, ha lehet, még szemtelenebbek és flegmábbak. Steve nagy nehezen visszaszerzi a kulcsot, de egy kis dulakodás közben kinyíródik Brett kutyája, amitől a főfasz alaposan berág.
És kezdődik a menekülés, a kocsi elindul ugyan, de hamarosan fának rohannak. A kölykök már megvadulva jönnek, miközben Steve nem tudja elhagyni az autót, mert egy ág enyhén székbe szögezi őt, de Jennyt arra biztatja, meneküljön.
Eljön a másnap, a nő szemtanúja lesz, ahogyan a dolgok nagyon rosszra fordulnak, és a kölyökcsapat egyre durvább tettekre lovalva magát a kikötözött Steve-t kínozza, és már a halálos döfésre készülnek, amikor észreveszik Jennyt és utánaindulnak. A kurva szar állapotban leledző férfi pedig nagy nehezen kiszabadul. Megkezdődik a borzalmas üldözés, innentől kezdve izgatottan és szorongva várhatjuk a végkimenetet, amelynek eléréséig meghalnak egy páran, és Jenny szinte reménytelen menekülését figyelhetjük.

Az ember szinte végig imádkozik magában, hogy főhősnőnk változzon valami terminátorrá, és mészárolja le a rettenetesen ellenszenves kis gyökereket. A film pörgős, és rögtön sikerül elérniük, hogy rohadtul izguljunk. És szorongjunk, idegeskedjünk, no meg borzadjunk. Például egy kölyök benzinnel való felgyújtásán. Vagy amikor Jenny talpába beleáll egy hegyes valami, amelyet nem tud kihúzni, ezért áttolja a lábán, hogy a másik oldalon jöjjön ki. Sikerül továbbá elérni a készítőnek, hogy szinte együtt lélegezzünk hősünkkel, és érezzük fájdalmaikat. Ebben a színészi munka is erősen besegít. A film brutális, magával ragadó, legfőképpen realista és földhözragadt, nem lesz itt a bosszú angyala senkiből (sajnálatomra), ez nem az a film, és bizony a befejezés is nagyon emberi és nonkomformista lett. Társadalomkritika is található benne, és ez nem csak afféle belemagyarázás, és olyan jellemző manapság, ahogyan mindent felvesznek a fiatal gyilkosok a mobiltelefon kamerájával, az üvöltő magnó, a teljes mértékben elszállt tinik... Van benne vér is, de nem a spriccelős-mindent elöntős, hanem amolyan "ízléses" mennyiségű... Kinyílt bicskával a zsebünkben nézzük végig a történéseket, és egy tüske még utána is bennünk marad: nem is olyan elképzelhetetlen ez az egész, hiszen XXI. századunk ebbe az irányba tart.
Ez a modern világ következménye, ez jelenünk rémálma. Isten hozott benne...
10/10

Zsákutca - Dead End (2003)

Lehet-e ellenállni egy olyan filmnek, amelynek első mondatai így hangzanak:
"-Anya nem szereti, ha késünk...
-Mondtam, hogy korábban kellett volna indulni; ugyanaza nóta minden évben, állandóan ez van: "hol a kék ruhám drágám", vagy "apa, nem találom a Marilyn Bronson CD-t!
-Marilyn Manson!
-Hát, akárhogy is hívják..
-De az egy fiú apa..
-Marilyn??? Egy fiú???
-Aha.
-Mivé lett a világ..."
És indul a főcím, mi pedig kellemes bizsergést érzünk, amolyan előérzet-féle: ez nem lesz rossz film. Ami ráadásul francia-amerikai (nagyrészt európai túlsúllyal...), és ez szintén ad némi lökést a jenki filmdömpingtől megcsömörlött lelkünknek, hogy érdemes lehet azt a másfél órát végignézni. A kezdőpillanatok után pedig ez az érzés erősödik: jól választottunk, és bár kliséktől ugyan nem mentes a történet, mégis sodor magával, miközben (ismét idézek) ilyen párbeszédek húzzák vigyorra a szánkat, miután az egyik szereplő bemutatja, hogy a baseball-csapatában milyen módszerrel kezelik a feszült helyzeteket:
"-Kérdezhetek valamit tőled? Az egész osztályod buzi volt, vagy csak a baseball csapat?
- Nem, nem Richard, ezt a módszert csak arra kísérleteztük ki, hogy összpontosítsunk...
- A buzikra?"
Szóval nem egyszerű eset... A sztoriban szereplő Harrington-família cseppet sem hibátlan és tökéletes, ennek aztán bőven szemtanúi lehetünk.
Karácsony van, ilyenkor irány a szokásos családlátogatás: apu, anyu, fiuk és lányuk, no meg annak cseppet sem szimpatikus udvarlója elindulnak a nagymamához. Szemmel láthatóan nem valami hatalmas lelkesedéssel. És ahogy az már csak lenni szokott, apuci úgy dönt, lerövidíti a rohadt autópályát (lehet, hogy ott is ilyen árakon adják a matricákat?) és talál egy mellékutat. Persze, hogy ez végzetes hiba volt, de ez még csak az első, a második az, hogy felvesznek egy fehér ruhás nőt csecsemőjével, aki rendkívül barátságtalan. (Nem a gyermek...) A szótlan hölgy úgy néz ki, mint akit baleset ért, ezért visszafordulnak vele egy nemrég látott kunyhóhoz segítségért. Leányukat (kicsit logikátlanul) ott hagyják az úton egyedül, mert csak így férnek el az autóban. Odaérve mindenki kiárad az autóból, udvarlójának kivételével, aki ott marad az idegen nővel a kocsiban, vesztére. Legközelebb kedvese úgy látja viszont, ahogyan egy nagy fekete autó hátsó ablakán integet kétségbeesve. Richard, a legfiatalabb srác eközben gondtalanul kitűzi a sűrű erdőben egy fára "Miss Június" képét, és nekiáll kiverni a farkát. Mondtam, hogy nem egyszerű eset a film...
Pánikba esve elindulnak, tovább az úton, majd meg is lelik a hős szerelmest, szanaszét mészárolt állapotban. Ezek után Marion, aki -már mondhatjuk így- az exe, enyhe sokkot kap jó ideig. De nem állhatunk meg a rengeteg közepén húzódó úton, ezért tovább kell menni, elérni valami települést. Nem is reménytelen: hamarosan feltűnik egy jelzőtábla: "Marcott". Már csak oda kell érni... Vagy mégsem sikerül? De van némi akadály is: ahányszor megállnak, valaki meghal. Ennek ugye már a fele sem tréfa, vajon sikerül túlélni a borzalmas találkozásokat a fekete autóval, és a fehér ruhás nővel?
Majd megtudod, ha megnézed. Mindenképpen javaslom a megtekintését. Ez ugyanis nem egy szimpla horror-film. Bőséges fekete humorral öntenek bennünket nyakon a vér mellé, de olyan szinten, hogy a feszült körömrágás mellett egyfolytában a röhögés kerülget az abszurd és nagyon is emberi párbeszédek, no meg tettek miatt. Semmiképpen sem félreértendő: nem vígjáték, hanem horror. Ám a megvalósítás, a hitelesség szinte el is feledteti velünk, hogy ezek itten szerepek és színészek. Abban a helyzetben ugyanis (néhány kivételtől eltekintve) mi magunk is ugyanúgy cselekednénk, ahogyan a család tagjai. (Már hogy kiverném az erdő közepén...haha). Betekinthetünk a família titkaiba is, amelyeket a válság idején kiteregetnek, de még ezt is szórakoztatóan, nem amolyan klisés módon, ahogyan a drámákat más mozikban tálalják. Minden klappol, a szereplők első osztályúak, főként Frank, a családapa, a rendezés fasza, és ha hiszitek, ha nem, a végére pedig sikerült egy kis elgondolkodtató fordulatot is beleszőni. Vér és gore nem sok van benne, így elég ügyesen egyensúlyoz a horror és thriller közötti vékony mezsgyén. Feszültség és üdítő fekete humor, mi kell még? Irány a "Zsákutca"
Ja, a végén, amikor elkezdik kiírni a film készítőinek listáját, még ne kapcsold ki, egy rövid kis bejátszásban következik még a slusszpoén!!!
10/9

A látogatás - The Visitation (2005)

Létezik a horror-filmek sokaságán belül egy műfaj, ami nem a vérontásról, hanem az elbukott és fellázadt angyalok sanyarú sorsáról szól. Esetleg jól működő, ügyes hamis prófétákról Vagy a hit próbájáról. Ez a film leginkább amolyan misztikus krimiként definiálható, ha van ilyen. Aki szereti a nyugodtabb, elgondolkodtató filmeket annak ajánlom, aki meg nem, az vegyen elő másik dvd-t a legalsó polcról.

Antioch amerikai kisváros, ahol egy fiatal nőt brutális kegyetlenséggel megöltek. Az ennek következményeként kiégett hős próbálja élni az életét, ami nem is olyan könnyű, ha elveszítjük azt aki a legfontosabb. Ráadásul ez az esemény megingatja a hitünket is. Ami megint nem könnyű, főleg ha az Travis (Martin Donovan - "A horror mesterei"), a lelkipásztor hite. Szóval megint az a fránya depresszió. Pedig, azóta 3 év eltelt..

Fiatal srác szenvedő alanya lesz egy különös balesetnek, ám csodával határos módon túléli. A csodának mondjuk vajmi kevés szerepe van ebben, ezt majd később. És talán egy pillanatra még meg is hal, azonban három alak visszaküldi az élők sorába egy rejtélyes üzenettel: - Ő jön. A templom Jézus-szobra is könnyekre fakad. Elásott kutya feltámad a kert végében. A hírnökök megint megjelennek. Valami készülőben van...

Ez elég ok, hogy a városi pletyi beinduljon, mindenki csodákat kezd el látni, még ott is, ahol nincs oka, mindenki vigaszt keres és kiutat hétköznapjai válságából. A megmagyarázhatatlan dolgok tovább sokasodnak. A beteg keze meggyógyul és van itt még, ami szem szájak ingere. Mindenkinek van bánata, fájdalma, felednivalója és kérik a gyógyulást, sőt vágyják azt. Amit meg is kapnak a hírnököktől, kiknek Brandon (Edward Furlong) a vezetőjük. A helyi gyülekezetek vezetői is csodát vélnek a dolog hátterében, csak kevés ember van, aki valami más mögöttes szándékot lát. A kisváros élete gyorsan kifordul önnönmagából, amit nem is bánunk, mert egy-két hirtelen hitbuzgó lakónak mi is szívesen lekevernénk egyet.

A helyi Messiás-látványosság lassan nagyobb majális méreteket ölt. Kevés kételkedőink közé tartozó Travis és Morgan (Kelly Linch - "A fiók"), a nyomokat követve rövid kiruccanást tesznek a szomszéd faluba, ahol bizonyítékot találnak Brandon emberi mivoltára. A hely elég rémisztő. Végre egy olyan film ahol a szereplők is be vannak szarva, és nem nyomulnak tovább hős módjára, hanem inkább odébbállnak.

A városban, ahogy egyre jobban fogy a megtalált hit, úgy térnek vissza az önmagukból kifordult lakók panaszai. Ahogy mi is egyre több betekintést nyerünk az illúzió mögé, úgy ér minket a felismerés. Brandon mégsem az a jó arc, akinek kiadta magát. Mondhatnák azt is, nem isten angyala. Innen picit felgyorsulnak a filmbeli események. Jönnek az igazi hit próbatételei.
Érdekes látvány mikor a pap hatásos segítségével megszabadul a test a benne lévő gonosztól és az kigyün, mert ki kell gyünnie. Végül is valahogy meg kell jeleníteni a gonoszt. Végül mindenre választ kapunk, amit nem sejtettünk. Nincs nagy meglepetés és igazán nagy csavar sincs a végén mégis nagyon magával ragadó a film. Aki szereti az ilyen nyomott hangulatot ontó filmeket, annak bejöhet ez az alkotás. Olyan atmoszféra van teremtve, ami kell, hogy elvigye a hátán a képeket, mert a történet lassan hömpölyög. Mégsem éreztem hosszúnak a 100 percet. Nem monoton. Aki már látott Stephen King filmet pl. a Rémkoppantókat, az tudja miről zagyválok.

Egy-két régi holttestet meg a film vége felé a nagy leleplezést leszámítva nincs véres jelenet. Főszerepben a szem elöl vesztett Edward Furlong mint szolgálni kezdő lélek, gondolom őt nem kell bemutatni senkinek. Igaz, inkább, mint egy rocksztár és úgy is brillírozik a szerepében. Szerintem nagyot alkotott a srác. Telitalálat a szerepre.

Mint megtudtam a film történetét adó Frank Peretti által írt A látogatás című könyvet nálunk a hit egyik jeles egyháza jelentette meg. Én magam nem vagyok ateista, mégis az egyházak tömeghipnózisával kapcsolatban vannak fenntartásaim. A teológusok biztos sok helyen beleköthetnének a történetbe, de én nem vagyok az, és hülye is vagyok, ezért nem kötekedem. Mindezek ellenére csak, mert Edward fiú nagyot alakít és teljesen átitatott az áhítat:
(Hehe) az én mércém szerint: 10/6

Nem látom a kezeket!
Mondjátok halleluja!