My Name Is Bruce (2008)

Kick Some Ash!
Nehéz lesz most elfogulatlanul írnom. Kedvenc színészemről lesz ugyanis most szó, akit azonban a mozit látogató közönség nem igazán ismer, lévén főhősünk a B-kategóriás filmek koronázatlan királya. Bruce Campbell neve fogalom, mind a horror (az utolérhetetlen Gonosz halottak trilógiában Ash szerepében), mind pedig a kis költségvetésű trash-múvik berkeiben. De láthattad őt akár a "Xena", vagy a "Herkules" sorozatokban "Autolycus, a Tolvajok Fejedelme" szerepében, vagy Brisco County Jr.- ként a "Vadnyugati fejvadász" főhőseként. Nem sorolom számtalan filmjét, aki akar, keressen utána, különben is, aki nem hallott még róla, az magára vessen, és igyekezzen minél hamarabb megismerni a MESTERT.
Campbell úr, annak ellenére, hogy nem egy szuperprodukciókban agyonfuttatott színész, igazi fenegyereke a mozitörténelemnek, és egy valódi tehetség. Ha nem hiszed, nézd csak meg a fentebb említett horror-trilógiát, de még a leggagyibb szar filmet is fel tudja dobni, amikor megjelenik. Hol is van hozzá képest a többi b-mozisztár? Felejtsd el őket.
A mi Brúszunkat azonban nem keseríti el a felfújt "mainstream" mozikból való mellőzöttség (némelyik szarabb, mint bármelyik huszadrangú trash-film), sem a beskatulyázás. Olyannyira nem, hogy megrendezett egy öniróniával telepumpált filmet, amelynek ő a főszereplője, és egy eléggé lefelé ívelő karrierű sztárt alakít: önmagát. Nem meglepően ezt szuperül el tudja játszani. No persze némi túlzással.
A történet némileg hasonlatosságot mutat a "Három amigó"-val, ugyanis itt is egy félreértés viszi kénytelen-kelletlen a kalandokba a főhőst. Holott nagyon is el lenne ő a legújabb gagyi sci-fi forgatásán (jellemzően Cavealien című remekmű sokadik része), ahol tenyérbe mászó viselkedése még olyan következményeket is magával hoz, hogy belehugyoznak az üdítőjébe. Maga is érzi, hogy elég volt az ilyen low budget produkciókból, feleségétől is elvált, rajongói is untatják. Lakókocsijába erősen ittas állapotában hazaérve megissza a maradék piáját (még kutyája tányérjából is kiissza a whiskey-t), amikor hajnalban kopogtatnak, és egy fiatal kölyök áll az ajtóban, aki a picsarészeg színésznek olyasmiről hadovál, hogy kisvárosának szüksége van rá, mert elszabadult egy kínai háborúisten, aki írtja a lakosságot. Amikor a hős nem hajlandó vele menni (esze ágában sincs, de ez érthető), cselhez folyamodva "elaltatja" egy baseball-ütővel, és kocsijának csomagtartójában 6 órán át zötyögteti hazáig.
Ott kikászálódva Campbell megtudja, hogy a srác a legnagyobb rajongója, és ez megfertőzte az egész kisvárost is, mindenki benne látja a reményt, hogy megvédi őket... Kivéve a nagy fan anyja, Kelly kételkedik főszereplőnk képességeiben, természetesen nem ok nélkül. Elmesélik továbbá neki, hogyan és honnan szabadult el a gonosz kínai démon, aki ügyesen szabályozza a népszaporulatot.

Bruce kóválygó fejjel hallgatja őket, majd felötlik benne, hogy születésnapja van, és hogy ügynöke nagy meglepetést ígért neki erre az alkalomra. Így hát belemegy a játékba, nem is sejtvén, hogy ez a véres valóság. Beleveti magát a hősnek járó evés-ivás-táncba, a falusi bunkók közül ő a legbunkóbb nagydumás, és igazi sztárként is viselkedik. No és ugye sikerül a kétkedő Kelly-hez is közelebb kerülnie, majd a fegyverboltban felcuccoltatja az egész falut mordályokkal, és autóra szállván nagy büszkén elindulnak az öreg bányához, amely a démon tartózkodási helye.
Hősünk itt azonban ráébred, hogy ennek fele sem tréfa, a szamurájkarddal lefejezgetős világító szemű gonosz kínai kísértet valódi, úgyhogy felkapja a nyúlcipőt és eliszkol, menekülés közben több kárt okozva pisztolyával a helyieknek, mint a főgeci... Meg sem áll hazáig, ahol azonban telefonon hívja őt Jeff, a fiatal rajongója, aki úgy döntött, egyedül száll szembe a veszéllyel. Mégsem annyira hitvány a színész: egy félig férfi kurvával visszaviteti magát, hogy mégiscsak igazi HŐS legyen.
A film nem akar több lenni, mint ami: egy trash, öngúnnyal és humorral ügyesen felturbózva. Kultgyanús poénok, és csupa pózerkedés, hatalmas dumákkal. Aki látta a "Sötétség seregét", az már sejtheti, milyen is Mr. Campbell, amikor igazi gyökér. A sztori itt nem is annyira lényeges, a szörny meg gagyi, itt egy kultuszt teremtő színész jutalomjátékát láthatjuk. Aki nem ismeri a munkásságát, az nem sokat érthet meg belőle, hisz rengeteg célzás és poén hegyeződik ki korábbi filmjeire, ami nem is csoda, hiszen róla szól az egész. De a rajongóknak mindenképpen ajánlott, sőt kötelező: igazi jó szórakozás, hülyülés és öngúny.
"Ha legközelebb kiszabadítasz egy ősi démont, akkor azt a Buffy picsát hívd."
Jár a 10-es, mert elfogult vagyok.
Hail To The King, Baby!