Nagyon szeretem a zombifilmeket. NAGYON. ( van olyan aki nem? )
Ennek megfelelően sajnos nagyon kevés jó is akad köztük...
Az alapsztori viszont mindegyikben nagyrészt ugyanaz: Valahogy elszabadul egy eddig ismeretlen - néhány esetben katonai célokra kitenyésztett - szupervírus ( esetleg vajmi woodoo ügyködés játszik közre ) ami mindenkit megzombít, aztán egy maroknyi túlélő meg megpróbál így - vagy úgy ellavírozni a hirtelenjében ellenségessé vált környezetben.
Jómagam leginkább azért rajongok ezekért a filmekért, mert ilyenkor nagyjából másfél órán keresztűl, - a történetnek megfelelő környezetben - eljátszhatok a gondolattal: MIT TENNÉK ÉN HA ITTLENNE A (ZOMBI)VILÁGVÉGE ? Ami aztilleti, a dolog, csak egy ideig-óráig lehet olyan érdekes mint ahogy azt az ember a tévé előtt tespedve elképzeli, bár a fene tudja... ( Egy zombi-apokalipszis esetén a kezdeti lelkesedést pedig könnyen lelombozhatja a tény miszerint: nem mi vagyunk a csúcsragadozók a környéken, legalábbis minőségben lehet, de mennyiségben semmiképpen sem ) .
Egyrészt, nagy előnye az emigyen kialakúlt helyzetnek, hogy megszabadúlhatok a jelenlegi világ minden nyűgétől ill. az azt alkotó emberi egyedek legtöbb esetben 99,9%-ékától. Sajnos egy részük megmarad egy sokkal kellemetlenebb formában... de öröm az ürömben: most már nyogodtan a fejükbe lehet baszni a baltát - vagy azt ami épp a kezem ügyébe kerűl - alkalomadtán. ( egyébként ez a momentum minden zombikat szerepeltető történetben jelen van: a zombikat, csak is az agyuk elpusztításával lehet kiiktatni. Nopersze ezalól vannak kivételek, mint pl:
Élőhalottak visszatérése akárhányrész és emez iromány témáját képező film éssatöbbi... )
Másrészt pedig, az ember birtokba veheti a világot, úgy, hogy azon senkivel sem, vagy csak túlélőtársainak kicsiny csoportjával kell megosztoznia... meg természetesen egy rakás zombival, de velük - a korábban vázolt módon - mindent könnyen meg lehet beszélni. ( sok esetben talán zökkenőmentesebb lehet zöld ágra vergődni zombitársainkkal, mint azt életükben tettük volna :) egyedűl a harapásukat kell elkerűlnünk. )
Igen nagy hátránya viszont a tömeges zombulásnak az, hogy ha a fertőzést meg is úsztuk, a seggünk rövid úton felkerül az étlapra...
Ami azt illeti az eddig általam látott élőhalottakat szerepeltető történetekben jó pár félefajta zombi előfordult már. Ott vannak ugye a klasszikus, lassú és buta alapzombik, aztán a sebesen futkosó ápgréd zombik, megugye vannak a sebesen futkosó fertőzöttek, akik nem eszik meg elevenen áldozataikat, csak a zombinyavaját terjesztik és végül pedig a
Doghouse kizárólag nőnemű, idővel egyre fejletteb stádiumba mutálódó élőhullái ( meg biztos van még egy rakás féle... ).
Ami viszont az összes fajtában közös az az, hogy mindannyian, amellett, hogy igen bizalomgerjesztő fizimiskával bírnak, kifejezetten erőszakosak és majd' mindegyikük vírusfertőzés útján zombult meg.
No emez esetében volt szerencsém egy általam eddig ismeretlen zombifajtával találkozni, de mivel a film poénját eszem ágában sincs lelőni, így javaslom mindenki ismerkedjen meg velük a múvin keresztűl. Elég legyen annyi, hogy jelen esetben szó sincs vírusfertőzésről és nagyon oda kell ám figyelni ha mindent elsőre meg akarunk érteni, érteni, érteni, érteni, érteni....
A film maga egy Pontypool nevű kanadai kisvárosban játszódik, azon belűl is a városi rádió stúdiójában ( ami mellesleg az egész fílm kb. egyetlen helyszíne ) aholis mindjárt az elején megismerkedhetünk az egész sztori teljes szereplő gárdájának 3/5-ödével ( leszámítva persze a néhány "megzombult" mellékszereplőt ), és itt elis érkeztünk a film legfontosabb momentumaihoz: az egész sztori egyetlen helyiségben játszódik, nagyjából 5 szereplőt vonultat fel és nagyon minimálisan szerepel csak benne hentelés ( szinte semmi ). Viszont, mivel vizuálisan nem tálalják elénk a városban történteket és az adásba kerülő arcok beszámolói alapján kell a képzeletünkre hagyatkozva összeraknunk azt, hogy mimerre hányméter, éppen ezért rengeteg feszültség van a film minden egyes percében.
( ellenben a mai tucathorrofilmekkel ( ami aztilleti ezis mostani film :P ), ahol "félelmetesebbnél-félelmetesebb" ( piha ) jelentekkel elénk dobálják a készenkapott feszültséget és az ember képzeletére már nem hagynak semmit. Pedig az igazi hangulat és az igazi fezsültség az emberi fantázia játékaképpen keletkezik és ennek megfelelően az igazán jó írók ill. rendezők tudják hol köll megpiszkálni az emberek képzeletvilágát ahhoz, hogy az adott film végéig forogjon bennük a szar.
Másrészt más embörök meg azt tudják, hogyan kell sablonokból építkező moslékokkal pénzt keresni, és sajnos az a helyzet, hogy - mint a zombifilmekben, úgy a valóságban is -a mennyiség legyőzi a minőséget.)
Éppen ezért a filmben nincs egy percnyi üresjárat sem ( én legalábbis nem vettem észre ), mivel az ember végig feszülten várja a fejleményeket és, hogy a - igen okosan - lassan adagolt információ foszlányokból össze tudja rakni a stájszot egészen a film végkifejlettjéig.
Nopersze eszem ágában sincs azt állítani, hogy egy kurvanagy zseniális műfajalkotó valamivel állunk itten szemben, de egy Avatar álnéven hájpolt okádék szar után ez a múvi egy olyan élményt nyújtott számomra ami simán megér 10 pontból úgy kb. 40-et... MEGNÉZNI!
TRÉJLER
Lássuk be, manapság a nagy és mindent elborító hullám után a zombi, mint rém, kissé megfáradt. Játékok, mozik, sorozatok a nagy feltámadóknak, végül egy időre nyugovóra tértek. Ilyenkor mindig meg kell emlékeznem kedvenc vesszőparipámról, a "Walking Dead"-sorozatról, amely egy Szomszédok-szintű szappanoperába fojtotta ezt az al-zsánert, megmarkolta az élőhalottak tökét, majd lassú kínos nyiszálással megszabadította őket attól. Szerencse, hogy Dél-Korea nem adja fel, és a kopott kliséket kicsiszolva olyan gyönyörű alkotásokat villantanak, mint a lenyűgöző "Train To Busan", amely jóval hatásosabb akár az agyonünnepelt Z World War-nál is, vagy éppen jelen írásunk alanya. Ázsia nagyon erőteljesen tud teljesíteni a horrorban, már amikor nem szellemtörténetekkel kómásítják a nézőt. De itt érkezik a csavar. Nem csak exportban jeleskednek, hanem tour-retour, ugyanis a #Alive Hollywood-ból, Matt Naylor forgatókönyvéből készült, aki összedugta a fejét Il Cho rendezővel, és ázsiai piacra szabták az eredeti szkriptet, az "Alone"-t, amely idén Októberben suhan a mozikba, Donald Sutherland szereplésével (na persze nem főhősként...). Míg utóbbinak csak a bemutatóját láttam, valahogy én máris úgy érzem, a koreai változat közelebb fog állni hozzám. Kevesebb romantikus csöpögés, kevesebb érzelgősség, nagyobb hihetőségi faktor egy ázsiai kocka-arc, mint a "szívtipró" kisgöndör és a szép szőke lány találkozása... Mindezt nagy okosan egy bemutató alapján szűrtem le, lehetséges, hogy revideálom a nézeteimet, amint teljes betekintést nyerek az USA verzióba... Annyi már most látszik, hogy próbáltak elszakadni a megcsontosodott irányelvektől (lásd: immunis megmentése, erdő-mezőn bujkálás, Auchan-tól Tescó-ig fosztogatás, túldramatizált szócséplés, sulykolt mondanivaló...), és egy emberközelibb, frissebb, önállóbb és újszerűbb hangvétellel igyekeztek lenyűgözni bennünket. Lássuk, mennyire sikerült mindez.
Oh Joon-woo igazi mai fiatal: game-streamer, kocka, szüleinél él. Kimászik ágyából kora hajnali 10 órakor (értem, értem, Boomer vagyok...), majd lecsüccsen bejelentkezni a kedvenc játékába, ahol sebesen arra biztatják, kapcsolja be a televíziót, nézze a híreket azonnal. Szinte egy időben találkozik a média és az erkélye alatti valóság, egyetlen pillanat alatt omlik össze az egész világ, mint amikor halálos betegséget diagnosztizálnak egy egészségesnek tűnő embernél. Odalent megvadult zombi hordák, őrjöngő fertőzöttek aprítják a népet, teljes a káosz. Főszereplőnk a negyedik szinten lakik, és körülötte mindenütt elszabadul a pokol. Hamar kénytelen szembesülni az új valósággal, egy szomszéd bemenekül hozzá, aki rövid úton kezdi felölteni a betegséget, de szerencsére sikeresen eltávolítja a lakásból az dühöngő egyedet. Szöul városa immáron apokaliptikus képet mutat, egyetlen menekülési mód a bezárkózás. Igen ám, de a készletek végesek, étel-ital fogytán, leugrani a CBA-ba sertésmájkrémért meg halálos veszélyt hordoz. A 15. napra a kimerült folyadékkészletet apja bárszekrényéből pótolja (én ezzel kezdtem volna...), majd a korlátozódott térerőben hangüzenetet kap szüleitől, amely riasztó, és reménytelenséggel tölti el lelkét. Dühösen kivonul a folyosóra zombit ölni, aztán rájön, hogy mindenhol jó, de otthon kurva biztonságos, rögvest visszatér bázisára. A 20. napon elkövetkezik a magány és a fogyó készletek okán a pillanat, amikor öngyilkos lesz. Fel is köti magát néhány kábelre, de abban a pillanatban, ahogy megteszi, valaki a szemközti házból lézerceruzával jelez neki. Nagy nehezen túléli a kísérletét, és üzeneteken keresztül megismerkedik Kim Yoo-binnel, a csinos és talpraesett lánnyal. Mindjárt van miért élni. Kitalálják a módját az étel-italküldésnek, majd eljön az idő, amikor már biztonságosabb helyet kell keresniük együtt: Joon-woo épületének nyolcadik emeletén semmi életjel, oda kell menni. Természetesen mindez sok bonyodalommal, kaszabolással valósulhat meg, majd találkozással még egy túlélővel... Amelyet sok bonyodalom és kaszabolás követ.:)
Felhívom a Tisztelt Olvasók (és később remélhetőleg Nézők) figyelmét, hogy igen figyelemre méltó másfél órában lehet részünk. Köszönhetően a legfentebb megemlített sorozatnak és elcsépelt témájának, nem sok reményt fűztem egy újabb zombi-filmhez, megkopott a téma renoméja, pihentetni kellene - gondoltam. Majd az ötödik perctől ráébredtem, hogy sodornak az események, együtt a kissé lassú, de jó szándékú főszereplővel. A nemrég megnézett "The Pool" is megmutatta: arrafelé nem szaroznak, a végletekig tudják a húrokat feszíteni, ha izgalomról van szó. Ennek a titka valószínűleg abban rejlik, hogy kissé könnyedebb hangvétel után a legkisebb atrocitás is kegyetlennek és vérforralónak tűnik. Szándékosan visznek le egyik percben a kedélyes és ellazult állapotba, hogy aztán bungee jumping módra felnyomják az adrenalint a visszaszáguldással. Így működtek anno az Indiana Jones filmek is, mára azonban már elfelejtették alkalmazni ezt a trükköt. Jól esik a léleknek a finom humor, amely a "feloldozó" perceket benövi és nem hagyja leülni a sztori dinamikáját. Úgy tudnak mélységeket bemutatni a karakterekben, hogy nem fél óráig picsognak egymásnak, hanem villanásnyira láthatjuk, mi az, amelyről azt mondják: erről inkább ne beszéljünk. Zseniális megoldás, marad a tempó, mindenféle töredezettség nélkül. Szereplőink találékonyak, jól kihasználja Joon-Woo a technikai tudását, éppen ezért ízig-vérig modern alkotás. Szimpatikus beállítás és gyakran a valóság: a tesze-tosza férfi és a pragmatikus nő, amelyek azonban nem feminista szabásminta alapján készültek, hanem kiegyenlítve egymást találékonyságban és erőben együttműködnek. Még egy löket a valóságból. A zene és dalbetétek kitűnően alapoznak meg minden hangulatnak, nem beszélve színészeink első osztályú teljesítményéről... Mindenki lenyugodhat: akció bőségesen van, ételszerzés a szomszédból, erkély-jelenet zombival, tulajdonképpen nem sok időre hagynak pihenni bennünket. Minimális hibák ugyan előfordulnak, hogy önző módon egyenes út vigyen a forgatókönyv befejezése felé, fel sem kell venni, mindenért kárpótol a hangulat, az egyediség és az irónia. Prófécia is, hiszen tavaly kezdődött a forgatás, mégis a koronavírusra asszociálhatunk, hiszen ellentétben a sablonnal, itt egy lakásba zárva, nagyrészt magányosan alakulnak a dolgok, nem szaladgálva shotgunnal és svájci bicskával. Mindenesetre alkalmas arra, hogy a képernyő elé szegezzen, ezért jár a 10/9. 
