Hatchet II (2010)

Semmi fekete hajú szellemkislány, csak a jó öreg amerikai horror. Valahogy így hangzott az első rész szlogenje, nem hozott semmi újdonságot, egyfajta "Péntek 13 a mocsárban" volt, kivéve hogy kedvenc Jasonunkal ellentétben, Victor Crowley nem viselt maszkot, mit ne mondjak nem éppen egy Banderas a srác - de a többi stimmel, ugyanúgy kinyírhatatlan, ráadásul a Jasont is alakító Kane Hodder bújt a bőrébe. Kellemes kis filmecske volt, szerencsére a paradicsomlével sem spóroltak.

Az első rész sikere után Adam Green immár nagyobb pénzből, több sztárral megfűszerezve elkészítette a második részt, és a hírek szerint a harmadik sem késlekedik sokáig.

A filmről tudnunk kell, hogy a cenzorok tiltakozása miatt alig pár napig játszhatták az amerikai mozik, szerencsére DVD-n behozta a költséget, kár lett volna ezért a kis gyöngyszemért.

Valóban, a film még horrorfilmhez képest is nagyon véres, ennyire kreatív, ötletes mészárlásokat - és főleg ennyit (!) kevés filmben látunk, ráadásul csak úgy hemzseg a morbid poénoktól, ami már megfeküdte az érzékeny jenkik gyomrát. A magamfajta perverz állatoknak természetesen remek móka volt. Említettem a vérmennyiséget, igen akad itt minden: állkapocsletépés, belezés, lefejezés, vasectomia láncfűrész közreműködésével, fejszétverés és még sorolhatnám. Ami sokaknak nem esett le, ez a mennyiségű brutalitás a maga abszurd szintjén már direkt poénra volt véve, számomra sokkal megrázóbb volt például a The Girl Next Door, amiben jószerivel egy csepp vér sem folyt. Azért is furcsa ez a szigorú cenzúra, mivel ez a film szándékosan nem veszi komolyan magát, jóval kevésbé véresebb filmek sokkolóbb hatással tudnak lenni.

A történet meglehetősen egyszerű: az előző rész túlélője - Marybethet alakító színésznőt a horror-veterán Danielle Harrisre cserélték-miután sikeresen megmenekül Crowley elől, visszatér New Orleansba, és mivel kissé be van pöccenve barátai halála miatt, ezért vendettát fogad, amihez Zombie tiszteletes (Tony Todd) segítségét veszi igénybe. Mivel a tiszi csempész üzletét is rontja a mocsári rém, ezért némi pénzért összetoboroz néhány kemény arcot, és indulhat az ember(?)vadászat. A tapasztalt horrorosok már sejthetik, hogy ez a vadászat fordítva sül el, és a válogatott keményfiúk sorra haláloznak el a legkülönfélébb halálnemekkel, míg végül, ahogy a Highlander óta tudjuk, csak egy maradhat.:) Ennyiből már levágható, hogy ez nem az a film ami suspensre, árnyékokra, sejtetésre épül-bár a New Orleansi mocsárvidék nagyon hangulatosra sikerült, nem az a hely ahova éjszaka kempingezni és piálni járna az ember - ez bizony trancsírparádé a legjavából.

Tulajdonképpen az égvilágon semmi újat nem hoz a film, ami kiemeli az átlag slasher-ek közül, mégis az egyrészt már említett brutalitás, másrészt a rengeteg kikacsintás, utalás egyedivé teszi:

"-Who is Victor Crowley?

- He's nothing. Local boogeyman story about a retarded maniac who haunts Honey Island. People just use it to keep the kids away from the swamp.

- You mean, like a Jason Voorhees or something?

- Something like that."

(Szabad fordításban, Victor Crowley egy Jason Voorheshez hasonló helyi legenda, ez már csak azért is pikáns, mivel mint fentebb említettem a Jasont alakító Hodder játssza, aki egyébként feltűnik maszk nélkül is egy rövid flashbackban, mint Victor apja.)

és az egész filmből csak úgy árad a műfaj iránti szeretetet, illetve a tisztelgés a műfaj nagyjai előtt.

Erről csak annyit, ami az akciófilmben az Expendables 2, körülbelül valami ilyesmi a Hatchet 2 horrorban.

A rendező olyan horrorikonokat vonultat fel , mint Kane Hodder (Jason), Tony Todd (Candyman), R.A. Mihailoff (Leatherface), de egy cameo erejéig feltűnik a Gyerekjáték rendezője, Tom Holland is, és természetesen a lassan horrorqueen címet kiérdemlő Danielle Harris, ha emlékeztek az Utolsó cserkészben ő volt Bruce Willis kislánya, de megfordult az eredeti Halloween sorozat két részében, valamint Rob Zombie mindkét Halloween filmjében. Külön megemlítem, hogy tanúi lehetünk Leatherface és Victor Crowley összecsapásának, az egyik felbérelt keményfiút ugyanis R.A.Mihailoff játsza, ő a Texas Chaisaw Massacre harmadik részében öltötte magára Bőrpofa maszkját.      

Egy dolog tény: nem mindenkinek való film, ezt a mozit a műfajt szerető emberek csinálták a műfajt szerető embereknek, tehát érzékeny gyomrú, romantikus, könnyes filmeket preferáló nézőknek nem igazán ajánlott.

Ajánlott azonban mindenkinek, aki szereti a horrort, abból is a véresebb,belezősebb fajtát, szóval minden hasonló beteg lelkű figurának, akik jókat tudnak röhögni olyan jeleneteken, amelyektől normális ember elhányná magát.:)

Victor Crowley személyében pedig úgy néz ki, hogy Michael Myers, Jason Vorhhees, Leatherface mellett egy új horrorikont üdvözölhetünk a slasher panoptikumban. Valljuk be, ráfért már kis vérfrissítés, egy új arc a műfajra, bármennyire is szeretjük öreg barátainkat, de kissé már unalmas volt a tizenakárhányadik Péntek 13 vagy Freddy Krueger századik kalandjait nézni.

Számomra 10/10, csont nélkül, minden percét élveztem. Ja, és Danielle Harris egy istennő.:D

Spoiler: mivel a harmadik rész készülőben, nagyon kíváncsi leszek hogy fogja tudni a forgatókönyvíró visszahozni Crowley bátyót.

Trailer:

Lost Boys: The Thirst (2010)

Volt egyszer, azokban a csodálatos nyolcvanas években, két, azóta kult státuszt kivívott vámpírfilm, a Near Dark és a Lost Boys. A maga módján mindkettő szakított a hagyományos vámpírábrázolással, nem volt a szívtipró Lugosi, sem a vadállat Cristopher Lee. A hasonlóság nagyjából ennyiben kimerült, míg az előbb említett műben hegyesfogú barátaink gyakorlatilag pár white trash bűnözőből álltak, akik basztak a keresztre, és a hagyományos ellenszerekre, tulajdonképpen igazi lelkiismeret nélküli brutálállat bűnözők voltak (ismerős gondolom, elég a bűnügyi rovatot átlapozni), mellékesen örök élettel bírtak, és nem igazán kedvelték a napfényt... Viszont sokkal inkább előnyben részesítették a nagy kaliberű lőfegyvereket, mint az elegáns-erotikus nyakcumizgatást. A másik film konvencionálisabb volt, azonban itt már megjelentek a Twilight-féle trágyák előjelei,tinifilim, romantika, akadt jócsaj vámpírlány-fiú, és a poénok sem hiányoztak, az említett sötét, brutális és komor hangulatú filmhez képest egy tipikus (az akkori) MTV-generációnak szánt horror-vígjáték volt. Mégis kurva jó volt, mert nem ment át giccsbe, tudom unalmas a Twilight-ot fikázni, de ha olyan jólesik:), Meg volt az egészséges egyensúly a horror és poénok között, nem véletlen érdemelte ki a klasszikus státuszt.

2008-ban a producerek úgy gondolták ideje némi rókabőrt lehúzni, csináltak egy folytatást, a mostani vámpírfilmek trendjét próbálva meglovagolni, volt ott minden amiből sikert reméltek, emós vámpírgyerekek, nyáladzás minden mennyiségben, mondanom sem kell:kurva szar lett, Tom Savini pár perces szereplése ért valamit az egész moslékban.

Ezek után, sok jót nem vártam a harmadik résztől, pláne hogy csak dvd-n jött ki. Azonban, ritkán, de akadnak kellemes csalódások is, látszik az alacsonyabb költségvetés,de dicsérendő, hogy próbáltak visszatérni az első rész hangulatához, és ez többi-kevésbé, de sikerült is. Mivel az első részben még tini fiúcska Corey Haim a hollywoodi celebek népbetegségben (kokó, csak nem a bokszoló, hanem a nála jóval keményebb miatt) elhunyt, ebben a részben az alapfilmben is szereplő Corey Feldman - ra bízták a főszerepet, nyilván követték bizonyos szintig a mai vámpírfilmek trendjeit is, de szerencsére ezzel nem estek túlzásba. Azt kell mondanom, a low budget ellenére ez a film baromi jól sikerült, a vámpírok gonoszak, brutálisak, nyoma sincs a mai transzvesztita, sápadt emós köcsögöknek. A történetről röviden: a producerek szerencsére (!) úgy döntöttek, hogy balul sikerült második részt teljesen mellőzik, és készítettek egyfajta rebootot - némi Penge utánérzéssel.

 Tehát, az első rész után az azóta hivatásos vámpírvadásszá avanzsált Frog (Feldman), békésén, vámpírok gyilkolászásával és irdatlan mennyiségű alkohol fogyasztásával tengeti Postal Dudehoz hasonló életét, és mellesleg baszottul rühelli a romantikus vámpírábrázolást. Remek fricska, a műfajt elcsesző Anne Rice-al szemben, de a Twilight is megkapja a magáét - bónusz pont! hősünket egyik nap felkeresi a romantikázó vámpírregények bestseller írónője - szintén egyértelmű az utalás Rice-ra, csak sokkal jobb bőr a csaj:), segítsen már a vérszívók által elkapott tesóját kiszabadítani. Közben belekeveredik az eseményekbe egy diszkót üzemeltető menőgyerek vámpír DJ is, természetesen neki is a világuralom a cél - van egyáltalán olyan főgonosz akinek nem az?:D Ő fog elég bonyodalmat okozni a film során. Frog némi lecseszés-" a vámpírok nem romantikus hősök" után, amolyan Bruce Willis-féle másnapos állapotban elvállalja végül a melót, és ezután már csak a darálás következik: hullanak emberek és vámpírok egyaránt, a vérfröcsögést néhány poén jól időzítve szusszanásnyi időre megszakítja, ráadásul még egy filmvégi duplacsavarra is futja.

Annak ellenére, hogy nem egy Magyarország éves költségvetését felemésztő darab, dicsérendő, hogy a szűkös keretek ellenére, de a trükkmesterek kitettek magukért, és a forgatókönyvírók is egy túlzott agymunkát nem igénylő, de pörgős darabot hoztak össze. Kiemelendő még a jól sikerült operatőri munka, különösen jó a repülős jelenet, az alatta felcsendülő, első részből átvett, de modernizált "Cry Little Sister" nóta is szívet melengető volt - pedig alapból rühellem a feldolgozásokat.

A remek első rész, és a pocsékra sikerült második után, nyugodt szívvel ajánlom a hagyományos vámpírfilmek kedvelőinek, még ha akkora bizalommal is állunk neki, mint szerény személyem, garantáltan kellemes csalódás. Nyilván érződik a szűkösre szabott büdzsé, néhol a CGI lóláb is kilóg, de ha nem ezekre vagyunk ráindulva, kellemes, agykikapcsoló másfél órában lesz részünk, nem világmegváltó darab, a klasszikus első részt sem űbereli nyilvánvalóan, de egy kellő odafigyeléssel elkészített, szórakoztató darab, ami kiköszörüli a borzalmas második által okozott csorbát. Külön dicsérendő, hogy a direct-to-dvd volta ellenére össze sem hasonlítható minőségileg a dvdre készült filléres vackokkal, az egekig nem dicsérem, ez egy B-film, de a jobban sikerült fajtából, ami nem is akar többnek látszani, nincs álművészkedés, filozofálgatás, van helyette zúzás, vérfröcsögés és poénok.

Részemről jöhet a negyedik rész, ha ez a színvonal marad.

Egy jó 7/10-es számomra.