A holtak naplója - Diary Of The Dead (2007)

Vannak kötelező filmek: kedvenc citálható filmes idézetek, kedvenc filmzenék, meg persze megkerülhetetlen rendezők. Ilyen a horror-filmek egyik ma még élő ikonja, George A. Romero .

A film kezdő jelenetében egy híradó-stáb felvételét láthatjuk, amint igyekeznek felvenni a szenzáció gyanús sztorijukat: bevándorlócsóka kivégezte a családot, aztán meg saját magát. Megérkeznek a mentősök, persze pont beleállnak a totálba, egy 10-esért odébb is állnak, miközben a sofőr tömi a fejét. (Hát igen, ez jellemző-szarunk bele a másik képébe...) Hozzák is kifelé a testeket.

Aztán persze felkelnek a holtak, nem is kell sokat várni, hogy megtörténjen az első harapás. Ezután megtudjuk, hogy ez csak egy net-ről letöltött jelenet. Egy bájos női hang gyorsan megosztja velünk, hogy ez az ő történetük, és azért készítették a filmet, hogy a média elferdített világában legyen valami, ami igaz. Mert, ha valami baj történik, akkor az egyből terrorizmus-gyanús. Hát igen, ez is a mi kis szeretett világunk!

Romero filmkockáit átitatja a politikai töltet. Sok fricskát nyom a beteg civilizációnk orra alá, az internetes társadalomnak, melynek civilizációs-hatásai átszövik napjainkat. Az egész mozi kézi kamerával forgatott, néhol mobiltelefonos videókkal, vagy a netről bevágott kis filmekkel tarkítva. Ez a filmnek az egyik erőssége.
Snitt, nő szalad a sötét erdőben. Felbukkan egy múmia, csaj sikít, elesik, múmia utoléri, csapó!!! Szól a rendező, szar a jelenet. Végzős egyetemisták készítik filmjüket. A menekülő hölgy még meg is jegyzi, miért kell minden hülye horrorban elesnie az embernek, meg miért kell elszakadni a blúznak és kibuggyannia a ciciknek, hehe. Az igazi önirónia. A rádióból közben elkezdenek szállingózni az első hírek furcsa támadásokról, itt-ott feléledt halottakról. Persze mint ahogy ilyenkor lenni szokott, mindenki kamunak gondolja. Na jó nem mindenki, Jason a kameraman elindul megkeresni a barátnőjét a leány kollégiumba. A srácnak, ahogy elnézem beleépült a fejébe a kamera. Mindenhova együtt mennek. Nahát, hogy mik vannak!
Furcsa volt nekem, hogy Romero az általa megkezdett holtak eposz ciklusait már nem sorban, időrendben készíti, hanem most megint egy "elszabadul-a-pokol" filmmel rukkolt elő. Persze nem bánom! Az egész dokumentumfilm jellegű, a hangulat, a feeling, minden, csak itt éppen a fő motívum a (szó szerint), haldokló világ.
Szóval megkezdődik a nagy utazás, mindenki szeretné épségben tudni a szeretteit. Az úton hazafelé eltaposnak pár stoppolni próbáló zombit, amire a sofőrcsaj a stresszt levezetendő fejbe lövi magát reakcióként. Tehát feladat adott, irány a korház. Sajnos itt nem House doki rendel, nem sok remény van. Viszont felbukkannak a zombik, halott doki, halott nővér - logikus nem?? Más nem segít, csak a fejlövés. Aztán felkel a beteg is, de mielőtt letehetné a lábacskáit a padlóra, a belei megelőzik. Azt hiszem, minden Romero-filmben van beles mutatvány. Aztán megint jön az utazás, de ahogy fogy az út, úgy szaporodnak az üveges szemek. A zombik pediglen egyre többen lesznek, mint az emos gyerekek.
Nem írom le a helyszíneket, mert akkor nem marad nézni való, de tény, hogy lesznek meglepetések.
Felborulnak a társadalmi normák, lesznek fasza kis fordulatok, meg persze sok csúnya dög. Meglepő módon lassan hullanak hőseink. Persze azért vannak durvább jelenetek is - ez végső soron mégiscsak egy horror-film.

A mester kamerás menekülős zombi-road movie-ja nem eredeti s nem is ez a legjobb Romero film, mégis a legtöbb mai horror filmnek nevezett szemetet simán döngöli a földbe. Romero jól kiaknázta a történetben lévő lehetőségeket. Sok kikacsintás van az emberi naivságra, az emberi hülyeségre. A film nem nélkülözi az öniróniát sem.
Régen tetszett horror ennyire, volt is nagy vigyorgás, meg agyalás a mondanivalón, mert bezony, ha valaki szeretne agyalgatni, azt is lehet.
Persze a eszmeieken kívül van itt más is, ahogy halad a történet, úgy indul be a belezés is. Tocsog a film a vérben, meg persze mi is, de mi ezt szeretjük és valljuk be, ezt is vártuk. Persze a sztori végére kiderül, mint minden Romero filmben az örök törvény, hiába az emberek uralják a Földet, azért mégis a zombik győznek.
Láttunk már sok kamerás filmet: Ideglelés, Cloverfield, Rec, de jelen esetünkben a mester kézjegyei felismerhetőek. Nem lesz egyike a kézi kamerás filmeknek, hanem azon belül is az egyik legjobb lesz. Lehet, nagyon elfogult vagyok, de ő az egyik legnagyobb hatású rendező. Sőt, ha lehet ilyet mondani, akkor egyike a ma még élő legendáknak, és ha majd ők mind elmennek, akkor lesz majd, csak sírás igazán. Akkor majd igazán beindul az agykéreg gyalu...