Az esemény - The Happening (2008)

Valami történik az USA-ban. Gonosz terroristák vegyi fegyverrel támadást hajtanak végre a Central Parkban. Az ideggáz hatása brutális, először csak félrebeszélsz, pár perc múlva azt sem tudod hol vagy, képtelen vagy arra, hogy megmozdulj, illetve bármit is tegyél. Hamar elmúlik azonban a bénultságod, és arra eszmélsz, hogy a legközelebbi, az életed kioltására alkalmas eszközt keresed, és habozás nélkül használod is.

Hmmmm. Elismerően csettintettem, az első képsorok után, és éreztem, hogy elönt az elégedettség. A hangulatos trailer után, felfokozott várakozással vetettem magam a film megtekintésébe, nem is sejtve hogy milyen keserű szájízzel fogom kikapcsolni a média játékost. Előre bocsátom, hogy nem a sztori sántít. Azzal semmi baj, bár az alapötlet nem eredeti. Hamar kiderül ugyanis, szó sincs itt terroristákról, senki nem vegyi fegyverezget vadul, mindössze a jó öreg anyatermészet töke lett tele velünk, és némi önszabályozásba fogott. Ehhez a növényeket hívta segítségül, illetőleg azok pollenjeit, ily módon mérgezve meg levegőnket. Volt már hasonló ugye, csak ott az állatok vadultak meg, Csabi majd jól megmondja mi volt a címe, én sajnos nem láttam.

Visszatérve a mi kis filmünkre. A sztori adott volt, nem állt az útjába semmi annak, hogy egy remekbe szabott thriller/világvége movie kerekedjen ki belőle. De nem… Lett belőle ez az izé. Amit első felháborodásomban, és szép csendben, szemétnek tituláltam. Aztán egy kicsit jobban belegondoltam, és arra jutottam, hogy megér egy próbát, az éjszakai műszak tökéletes lesz arra, hogy egy avatott kritikussal közösen is megtekintsem, hátha csak az én szemem csalt meg. A megtekintés kudarcba fulladt, kritikus barátom nehezen viselte az izgalmakat, így nem tudtuk befejezni… Inkább a Ködöt néztük. Hehe, azt sem tudtuk befejezni…

És a legszomorúbb az, hogy nem tudnám megmondani hol csúszott el a film. Talán a „B” kategóriás szereplőkön? Akik ugye egyébként sem valami nagy tehetségek, és a rendező (aki pedig pl. a Jeleket, és a Hatodik érzéket is igazgatta) sem tudott belőlük mit kihozni. Karakterfejlődés nulla. A főhős (Mark Wahlberg) jellegtelen, felesége pedig nem csak az elején idegesítő, folyamatosan az is marad. A többi szereplő is elég összecsapott, de legalább gyorsan fogynak (talán ezért lettek összecsapva), ahogy a maroknyi túlélő keresi a fertőzött területekről a kiutat. A film végét pedig sikerült egy akkora hollywoodi nyáltengerbe fojtani, hogy az ektoplazma bugyogott a gépem oldalán lefele. Arról már nem is beszélve, hogy igazából semmi befejezése nincs a történetnek. Jó, nem halt meg mindenki, mert a pollenek, csak az USA keleti partján aktiválódtak. De egy kis megmagyarázás akkor is hiányzott nekem. Hogy most akkor mi is volt ez? Miért? Lesz még (lesz, a film végén egy európai város parkjában ismétlődik meg a Central Parkos eset)? Lehet ellene védekezni, vagy az emberiség lehúzhatja magát a klotyón? Stb.

Nagy csalódás, kár érte. Pedig milyen jól indult, és mennyire vártam.

Sajnos így csak egy 3-ast tudok megajánlani érte. Se nem thriller, se nem világvége. Csak egy majdnem valami, amit jobb színészekkel, és egy jobb rendezővel kellett volna vászonra vinni, mert a történet nem ezt érdemelte, ebből simán lehetett volna egy nagyon jó mozi is… Még csak nem is nagyon volt izgalmas. A vége pedig kifejezetten kínos lett…

Megtekinteni csak saját felelősségre!

Persze lehet, hogy ismét tévedek :)

IMDB

És az elmaradhatatlan trailer (ami annyira tetszett, de Te ne dőlj be neki)

Trailer2

Serenity - Serenity( 2005 )

Ez a múvi nem mai gyerek ugyan ( igaz csupán 3 éves ), de jómagamnak csak most volt szerencsém ráakadni egy hazai torrentportálon. A mellékelt internetmúvidatabéz link szemügyre vételezése után - ahol egekig magasztalták, mint "oldszkúl szkifit" - sebtiben le is torrenteltem ( rohadt egy mocskos bűnöző vagyok most ettől, remélem faszon lőnek érte tézerrel ), majd megtekintése után felsejlett bennem a gondolat, hogy ezért akár még pénzt is kiadtam volna...
( nopersze a büdös életbe nem fogok olyasmiért fizetni, amihez ingyér' is hozzájuthatok, de azért felsejlett... )

Internetmúvidatabéz

A fím elején egy rövid bevezető hivatott a cselekmény hátteréül szolgáló univerzumnak némi hihetőséget kölcsönözni, - ami ugyan nem sok újdonságot tartalmaz, de ahhoz úgysincs szerencséje a fímkedvelő emberfiának mostanság - miszerint:

Jó öreg földbolygónkat olyannyira túlnépesedtük, hogy az egyszeri jóember kénytelen volt kiűrhajózni új, lakható planéták után kutatni, majd lelvén maguknak új naprendszert, sebtiben neki is álltak lakhatóvá teni azt kurvanagy szalonnafüstölők segítségével. Az ezután létrejövő társadalmi rend természetesen emitt is kiizzadt magából, egy, a civilizált rend fenntartására hivatott nagytestvért a "Bolygóközi Parlament"-et ( vagy ahogy a későbbiekben elmegetik majd, a "Szövetség"-et ). Persze a rendszer külső bolygóin tengődő - az újonnan létrejött i(ga)zgatás mércéjével kevésbé civilizált - népek ennek nemnagyon örűltek, merhát nekik ne szabja meg senki, hogyé éljenek ( tán a földet is pont ezért hagyták ott... ). Ezen felbuzdúlva jól megháborúztak a nagy gonosz szöveccség katonáival, akik aztán rendre megreguláztak minden kis elégedetlenkedő köcsögöt, így a parlamentté lészen az egész naprendszer.

No a múvi cselekménye is nemsokkal ezután kezdődik. Egy titkos kutatólaboratóriumban mindenféle viselkedésbuzeráló terápiákat végeznek a kormány megbízásából egy látnoki képességgel megáldott csodagyereken, akit a bátyja aztán jól megis szöktet egy Han szoló imitátor és mókás legénysége segedelmével. ( akik inkább keltik egy vándorcirkusz benyomását mint szabaduszó zsoldosokét - ennek ellenére a filmben teljesen a helyükön vannak... )
A dolog legnagyobb szépséghibája azonban, hogy a jány olyan kormánytitkokat őriz a tudatalattijában ami rendesen odabaszhat a fennálló rend hitelének, így parlamentbácsiék azon melegiben utánuk küldenek egy nigger bérgyilkost ( a legveszélyesebb mindközül... ) aki szerencsére ezúttal nem a "jópofa szaracén lazagyerek" fajtából való, meg egy rakás katonát.
Nomeg persze nem beszélve arról, hogy civakodni is megtanították rendesen a kisjányt, oszt ha egyszer bekattan, nincs aza legény széles e vidéken, kit ne baszna meg kungfujával, szóval midnenkire kurvára veszílyes...
A történet későbbi szakaszában felbukkannak még amolyan "fosztogatóknak" becézett űrmartalócok, akik amellett, hogy szegecsekkel kivert hugyos-szaros búvárruhában riogatnak mindenkit, elevenen eszik meg pórul járt áldozataikat és egyébként is kurvanagy kuplerájt hagynak maguk után amerre csak járnak, még a végkifejlettben is fontos szerepet kapnak majdan. Nomeg persze lészen majd rabolás, kungfuzás, lopakodás, kungfuzás, meg néha beszélgetés, de azis csak azért, hogy utána megin kungfuzzanak ... ja, meg lövöldöznek is.
VISZONT A LEGNAGYOBB POZITÍVUMA A FILMNEK EME CSATARÁSZÓS JELENETEK KAPCSÁN: NEM HASZNÁLNAK KÖCSÖG SZARHADÉK MÁTRIKSZOS GYÖKÉR BULETTÁJM GAGYI SZAR EFFEKTET !
Meg lészen majd a film végefelé egy - igaz igen rövid, de annál látványosabb - űrcsata, amit legfeljebb a régi sztárvársz fílmek tejfölösdobozokdól összetákolt ladikjai űberelhetnek csak ( amik egyébként a mai napig igen jól példázzák, hogy ámítógép, meg modern technika ide vagy oda, a kompjúterdzsenerétöd animációk nemhogy űberelni, de még helyettesíteni sem tudják tehetséges emberek munkáját ).


Nembeszélve a fentebb említett vándorcirkuszról és vezérükről Hán szóló kapitányról, akik a nemrég dúlt háborúban sajnos az elpicsázott oldalon szolgáltak, így a külső bolygók eleste után, munkanélkül maradván, szabadúszó utonálló-zsoldoscsapatként próbálnak megélni, meg továbbrais borsot törni szöveccség orra alá ... no az ő alakításuk rengeteget dob a film hangulatán. Aminek egy erős akciófilmes beütésű szkifiben klappolnia kell az itten a helyén vagyon mind, minden egyes szereplő hozza a tőle elvárható legjobbat és semmi sem szakítja meg fím lendületét, ahogy az, az elejitől egésszen a végkifejlettig felépül. Tűkön ugyan nem ültem megtekintése alatt az izgalomtól, de már rég nem láttam szkifit, ami ennyire letudta volna kötni a figyelmem 2 óra hosszat. ( tán a Pitch Black volt az utolsó )

Tréler

Őszintén szólva fingom sincs hány ponttal értékelhetném, de szerintem ez a film - kategóriájától függetlenül - akárkitől megérdemel egy esélyt, akár szereti a szkifiket, akár nem, nem fogja megbánni.

Találós kérdés - összehasonlítás

Várom a válaszokat, mi a felkavaró, sőt, gyomorkavaró, a képregényes figurák és filmes karaktereik között?

Batman: A sötét lovag - The Dark Knight (2008)

Napjainkban érett meg az idő arra, a technika fejlődésének köszönhetően, hogy a leglehetetlenebb látványosságokat is vászonra vihessük. Ennek egyik eredménye, hogy végre a képregényeket is nagyszerűen lehet filmszalagra adaptálni. Bár voltak próbálkozások régebben is, de azok bizony eléggé gyengére sikeredtek. Gondoljunk csak a „The Amazing Spider-Man” címmel 1977-ben megszületett Pókember mozira, amely enyhén szólva is … khm… hagy némi kívánnivalót maga után. Bár gyermekkoromban természetesen ifjonti hévvel néztem meg többször is, hiszen hiánypótló volt számomra, aki a képregények bűvöletében éltem. Már persze a könyvek mellett… Aztán ott van a Batman TV – sorozat is, Adam West enyhén sörpocakos hősével, és a hülyébbnél-hülyébbre formált főgonoszokkal, nem beszélve az elcsattanó pofonok hangjait „Puff!” és „Tschank” feliratokkal nyomatékosabbá tevő nagy ötletről… De mint említettem végre eljött az idő, hogy elárasszanak bennünket a szuperhősök, és egyre több ilyen alkotás születik. Több-kevesebb sikerrel. Itt van Pókember, Hulk, Megtorló, Daredevil, Superman is visszatért, no meg a Fantasztikus Négyes és az X-menek. A Hellboy nevű szart nem szívesen említem. No és persze elemzésem fő témája: a Denevérember is újra itt van.
Sok éve születnek Batman kalandjairól a filmek. A rajzfilmek igen jól sikerültek, valóban visszaadnak valamit a sötét hangulatból, de a Tim Burton-féle 4 rész (féle !!!!!!, nem kimondottan az ő munkája mind a négy rész, olvasásértelmezés.) látványos volt ugyan, mégis butuska és meseszerű, tökéletesen irreális. Hát, ez is megvolt, mondhatnánk, ez is egy nézőpont, van aki ilyennek látja a sztorit.
Aztán 2005-ben Christopher Nolan (az Insomnia és a Memento rendezője) gondolt egyet, és összehozta a „Batman Begins” című, koncepcióban az előző sztoriktól teljes mértékben különböző művet. Az 1939-ben Bob Kane (eredetileg Robert Kahn) által kiötölt kissé bohókás szuperhőst szerencsére időben átalakították egy igazi sötét lovaggá, és végre valaki már ezen ötlet alapján igyekezett elkészíteni a mozit. És beütött a siker. Az emberek nem vágytak a szürreális Gotham City-ben a szürreálisan meseszerű hősre. A nézők vevők voltak a realitáshoz közel álló figurára és környezetre.
2008-ban pedig folytatódott a história. Megérkezett a „Dark Knight”, amely egyszerre csak jött, látott és győzött. Az http://www.imdb.com/chart/ adatbázison már jó ideje trónol a film az első helyen. És nem véletlenül döntöget rekordokat.
De essünk neki a történetnek, amelyről nem szívesen írnék sokat, mert annyira komplikált (a jó értelemben), hogy nem tudnék kimászni belőle spoilerezés nélkül. .
Gotham City – ben két új figura tűnik fel. Az egyik Joker, a kegyetlen és nyilvánvalóan őrült bűnöző. Vagy inkább csak őrült, hiszen őt még a pénz sem érdekli annyira, mint a káosz keltése, maga a bűn, a céltalan rombolás. És megjelenik Harvey Dent is, az új kerületi ügyész, az elszánt bűnüldöző, aki le akar számolni a maffiával, nem mellesleg pedig Bruce Wayne majdnem-kedvesének párja. Dent Batman után a második lépés arra, hogy a város reménykedni kezdjen: végre ki lesz pucolva a gengszterek által teljesen behálózott város.
A bűnszövetkezeteknek természetesen nem tetszik egyik sem, hiszen Joker azzal kezdi, hogy kirabolja a maffia bankjait. Batman – nel is gondok vannak, ideje lenne leszámolni vele. Az őrült kártyafigura pedig elvállalja a feladatot. És természetesen Gotham-ben elszabadítja az anarchiát és a rettegést.
Hát ennyi az, amit a tartalomból elmondhatok. Meg kell nézned a filmet.
Aminek ideje volt: főhősünk gyors és brutális, ahogyan elképzeljük a képregények alapján, ráadásul esélye is csak így van, hiszen neki sem röntgenlátása, sem szuperereje nincs. Amit hiányolok, hogy eléggé háttérbe szorult, és Bruce Wayne magánéleti karaktere olyan semmilyen, bár, ha filozofálni lenne kedvem, akkor azt mondanám, hogy ennek így kell lennie, nappal a felületes playboy élete, éjjel meg elpicsázni a gonoszokat. Ami még egy kis negatívum, az első 20 percben néha egy kis üresjárat, amelyet mondjuk természetesen nem lehet kihagyni, hiszen segít kialakítani a kissé bonyolult történetet. Christian Bale jól hozza a figurát, nem lehet rá panasz, amit lehetett kihozott a szerepből.

Harvey Dent alakja valószínűleg ismert azok előtt, akik olvasták a képregényeket, úgyhogy nem árulok el valószínűleg marha nagy titkot, hogy ő lesz a „Kétarcú” néven futó tébolyult. Negatívum, hogy a filmben egy rész alatt lerendezték ezt a szálat, pozitívum viszont a végén a Denevérember döntése vele kapcsolatban, amely valóban védőangyallá és hőssé avatja Batmant, és magasztossá a harcát.
Szándékosan hagytam a végére azt, amely ezt a mozit kiemeli minden tekintetben: Joker.
A Januárban gyógyszer-túladagolásban elhunyt Heath Ledger – t lehet nem szeretni a buzicowboy-os filmért. Persze, jómagam sem csíptem ezért az alakításáért… De. Amit Joker szerepében előadott, az felülmúlhatatlan, csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla. Alakítása óriási volt és hátborzongató, szinte egybeolvad az őrült karakterrel, nem beszélve arról, hogy ahányszor megjelent a vásznon, azonnal elmúlt még a másnaposságom is, annyira élveztem, ahogyan parádézott. És ez nagy szó… Félelmetes, igen, ilyennek képzeljük az eszeveszett Jokert, mindeközben emberi is. Hol van ehhez a szerencsétlen Jack Nicholson által megformált Joker-báb? Felejtős. Lehet fanyalogni, de azt javaslom, nézd meg a filmet, és meglátod miről beszélek. Ha tehetitek, ne szinkronizálva nézzétek meg, hallani kell Ledger – t. Ő az a Joker, aki igenis megteszi, hogy ellövi Gordon rendőrfőnök lányának a gerincét (nem a filmben), csak úgy, vagy egy pajszerrel agyonveri a második Robint az eredeti történetekben.
Állítólag posztumusz Oscar-díjat is kaphat szerencsétlen, és amondó vagyok, hogy nagyon megérdemli, bár ő már nem tart rá igényt, de legalább a sok dögunalmas film és színész között végre egy IGAZI alakítás is díjazva lenne.
És íme egy kis válogatás az elkészült Batman-filmekből.:
Batman

Joker

Azt hiszem jól jártunk a legújabbakkal…
Végkövetkeztetés: meg KELL nézned, ne hagyd ki!
10 / 10
(Ja és, ha teheted, moziban nézd meg, ilyen fasza kis poharat lehet vásárolni mellé, hehehe…)

P2 - A rettegés új szintje - P2 (2007)

Mit tennél, ha Karácsony estéjén magadra maradnál egy csontőrült faszival nő létedre egy lezárt mélygarázsban?
A kérdés kissé hatásvadászra sikeredett, akár a film trailer-e alatt el is lehetne fenyegető hangsúllyal morogni…
Mégis: ez az egy mondat magában hordozza a komplett történetet, noha kissé leegyszerűsítve.

Angela, mint említettem, Karácsony estéjén sokáig dolgozik az irodaházban (nesztek, kellett nektek az emancipáció, meg a többi faszság, ugye?), olyannyira, hogy végül kiürül az egész. Főhősnőnk is leliftezik a föld alatti parkolóba (ezek még néha nappal is félelmetesek), hogy végre hazatérjen családja körébe. Igen ám, de nem indul az autó, szerencsére (?) ott van a közelben, a P2 – es szinten (innen a cím) egy nagyon kedves és készséges biztonsági őr, aki megpróbál még akkumulátortöltővel is szolgálni, de az sem használ a bedöglött kocsinak.

Angela megköszöni a szimpatikus fickónak a segítséget, és inkább felmegy az földszintre, taxit hív, majd elszunyókál. A kocsi előáll, ámde újabb probléma akad: az üvegajtók zárva vannak. Egyetlen segítsége a parkolóőr, akihez mindjárt le is igyekszik a mélygarázsba. Odalent éppen lámpaoltás van, és a sötétségben egyszer csak kloroformos kendő tapad arcára.
Az ébredés nem kellemes. Az Elvis-rajongó Thomas, a segítőkész biztonságis kis irodácskájában ücsörög, előtte szépen megterített asztallal, vörös rózsával, ő maga szép hófehér ruhába öltöztetve (itt megjegyzem, az arca nem valami szép, de a keblei elég kellemesen nagyok), a lábán pedig egy bazi nagy lánccal és lakattal, amely az asztalhoz rögzíti őt. Puff neki. És persze ott van Tom, no meg vicsorgó kutyája Rocky, hogy a karácsonyi vacsora és rémálom teljes legyen.
Nagyon kedves kis társaság ez, ám a hálátlan hölgy nem igazán szeretne olyan kedélyesen csevegni és falatozgatni, ahogyan azt őrült kis barátunk elképzelte. Pedig már olyan régóta figyelgette a csajt, és az a dög most menekülni akar.

Nem írom tovább. Még annyit: kedves kis ünnepi ajándékot is szervez Tom.
Innentől a lidércnyomás elindul. A szinte lehetetlennek tűnő menekülési kísérletek sorra kudarcba fulladnak, s maga a parkolóstrázsa úr is egyre magasabbra hág az őrület hullámain.
A filmet a „Magasfeszültség” alkotói jegyzik forgatókönyvíróként és producerként, ami pozitívum, mert az nagyon jó kis brutális mozi volt, no persze sajnos ugyanezek a nevek követték el a „Sziklák szeme” című szarkupacot is, amelyben a jó zsidó telefonkereskedő legyakja a mutánsokat.

Ám ez most ismét nagyon jól sikeredett. A feszültség szinte tapintható, már maga a történet is magában hordozza a lehetőségeket, hogyan győzz le egy őrültet a saját pályáján, a bekamerázott mélygarázsban. Szinte reménytelen. Ahogyan beindul a történet, a dráma fokozódik, és szerencsére beletűztek néhány igen jól sikerült véres jelenetet is, szóval minden adott volt, és sikerült is élni vele.
A mániákust eljátszó fiatalemberről nem is gondolná az ember az elején, hogy menne neki a szerep, de aztán egyre mélyebbre merül az őrület bugyraiba, és elfogynak a kétségeink. Angela pedig végre nem a régimódi horror-thrillerek főhősnője, aki csak menekül és közben sikoltozik vadul és haszontalanul. Benne már felszínre tört némi ellenállás is, nagyon jól esett ilyen mocskosságokat hallani a szájából. Hehehe…

Szóval: „Mit tennél, ha Karácsony estéjén magadra maradnál egy csontőrült faszival nő létedre egy lezárt mélygarázsban?"
Most megtudhatod. Mert javaslom nézd meg, ha akarsz egy kis borzongást. A kevés szereplő ellenére (vagy éppen azért?) ügyesre alakított mozi ez. Írhatnék még sokat róla, de nem akarok semmit elárulni, nem kenyerem a spoilerkedés.
10/8
Végre valami jó. És jószívűség nélkül.

És trailer: http://www.youtube.com/watch?v=JlRsK5uOwNM

"Ez nem a te Karácsonyod faszfej..."

Mennydörgő robaj - A Sound Of Thunder (2005)

 1952-ben Ray Bradbury, a nagyszerű sci-fi író megalkotja a „Sound Of Thunder” című novelláját. Ama elmélet, miszerint, ha a múltban megváltoztatunk valamit, az kihatással van a jövőre nézve is, talán H. G. Wells-től származik (Időgép), de azóta ez a teória mindenképpen tökéletesen beépült a köztudatba, időutazós tudományos-fantasztikus történetek nem is készülhetnek más szabály szerint, és a nagy klasszikus, a „Terminator” is ezen alapszik. Vagy akár a „Vissza a jövőbe” is.
De most persze nem tisztem felsorolni a rengeteg sztorit, koncentráljunk csak az említett főműre, ugyanis elkészült 2005-ben a filmváltozata is „Mennydörgő robaj” címen.
Majd egy éve porosodik polcomon a DVD, míg végre ma délután elszántam magam, hogy végignézem. Sokáig halogattam, ugyanis az első pár perc után feladtam már régen reményemet, hogy bármiféle pozitívummal is szolgálhatna számomra a film.
Történik ugyanis rögvest, hogy kommandós és egyéb védőfelszerelésbe bújt sisakos emberkék valamiféle szuperfegyverrel csalinkáznak afféle ős-bozótosban, amikor is megjelenik egy elég ratyi CGI-szaurusz, akit jól lelőnek. Na itt volt mindig az a pillanat, amely megtörte elszántságomat, és inkább megnéztem valami mást. (Amely lehet, hogy még szarabb volt ennél.) Valahogy nem éreztem Bradbury novellájához közelállónak ezt az egész hangvételt.
De ma végignéztem, és bevallom, kellemesen csalódtam.
A sztori tovább göngyölítve megmutatja, miszerint ez a társaság egy amolyan idő-szafari tagjai 2055-ből. És a brigád nagy része felügyeli a gazdag utazókat, hogy el ne pusztuljanak, és nehogy lelépjenek a kiszabott útról, vagy neadjisten eszükbe jusson zsebre vágni a múltból valami szuvenírt, mondjuk egy Pterodactylust. Mert az ugye megváltoztathatja a jövőt tökéletesen. Hiszen eltaposol egy gyíkot, abból nem lesz ízé, amely nem öli meg az izét, és ezért az evolúcióban nem vesz részt a nemtommi. Mindez természetesen le van vezetve rendesen és szájbarágósan a filmben is, remélem azért valamennyire felfogtátok keresetlen szavaimmal is megfogalmazva.
A filmben látható második utazás során baj történik, ugyanis a jelenben, ami a jövő (comprende?) elbaszódnak a fegyverek, amelyek valójában asszem fagyasztott nitrogéngolyókat lőnek ki. (Ennyit a fizikáról, nem értek nagyon hozzá…). Szerencsétlenségünkre valami két gazdag fasz utazik éppen, az egyik egy azon nyomban unszimpatikus nagypofájú gyökér, a másik valami izzadó rinyagép. Nagy nehezen sikerül a rájuk támadó sokfogú ősállatot kinyírni, és látszólag semmi baj sincs. (Mindig ugyanezt a haldokló őslényt ölik meg, és mindig ugyanakkor.)
De valami mégis történik. A jelenbe érve elkezd változni a világ. Egyre gyanúsabb dolgok történnek, amelyek arra utalnak, hogy mégiscsak gáz van. Főhősünk természetesen gyanút fog, és felkeresi az időgép egyik feltalálóját, aki természetesen nő, és úgy viselkedik, mint a hülye állatvédők, miszerint vérrel spricceli be az utazókat, és őrjöngve kiabál nekik, hogy elpusztítják a jelent.
És egyszerre csak megtörténik a borzalom: valami bazi nagy izé kél, amelyet úgy hívnak, hogy időhullám, és végigmegy a világon, nyomában módosul minden. Kiderül, hogy ez még csak a kezdet, és ha nem tesznek valamit, akkor a további hullámok (mert fokozatosan alakul át az élet) akár magát az emberi fajt is eltörlik, és helyette meg ki tudja mi lesz?
És natürlich jön a nagy megváltó gondolat, hogy küldjünk vissza valakit a múltba figyelmeztetni a szafarira induló társaságot, hogy szar lesz a palacsintában. De persze előbb meg kellene tudni, mi is okozta ezt az egészet? Éppen ezért az újabb hullámokon átesett nagyvárosban elindulnak megkeresni a két pénzeszsák fickót, hogy kiszedjék belőlük, mit basztak el?
Na itt kezdődik számomra az agyrém. Helyes kis sci-fiből, amely egyre jobban elnyerte tetszésemet, hirtelen enyhén átalakul lövöldözős-akciós-majdnem horror filmmé. Aki ismer, tudja: a horror az én kedvencem. De. Ez az egész nem így indult, és nem erről kellene szólnia. Jönnek a páviánfejű-gyíktestű szörnyek a páncélos bőrrel, amelyen nem hatol át a golyó, de szerencsére mindig annyira előzékenyek, hogy két lábra állnak a fegyvercsövek előtt, hogy az egyetlen érzékeny pontjukat, a torkukat felfedjék. A metropolisz pedig már dzsungellé avanzsált közben, ahol csakis borzasztóan barátságtalan lények élnek.
Hőseink meglelik az okot, amely mindent elkúrt, mint Gyurcsány, és újra utazni kezdenek, át a veszélyek és animált szörnyek között, hogy vissza tudják a csapat legkeményebb tagját küldeni az időben, önmaga figyelmeztetésére. Azért a legkeményebb, mert már az egység többi tagja elhunyt időközben, és csak a takaros kis tudósnővel vannak ketten, de az nem baj, mert ha a jövő helyreáll, akkor újra élnek.
És innentől kezdve már nem szívesen árulok el semmit. Mert aszondom: érdemes megnézni. Csak lehetőleg vonatkoztassuk el a novellától (nem sok köze van az alapokon kívül ahhoz…), és akkor jó kis szórakozás lesz belőle.
Mint azt oly sokszor lepötyögtem most: a CGI néha nagyon gagyi, de nem von le a mozi értékéből. Negatívumként említeném az egyik főszereplőnőt, aki amellett, hogy taszító fejjel rendelkezik, még ráadásul idegesítő is erősen. Az elején kétszer is majdnem elpusztul a saját felesleges és idegesítő fasz hősködése miatt, aztán amikor a metróaluljáróban kell végigvonulni a város alatt, akkor már nyafog, hogy ezt szívesen kihagyná. Gondolom ez karakterfejlődés akar lenni?
Na jó, nem ragozom tovább. Nézd meg, tényleg nem rossz. Vagy legalábbis nem annyira, mint vártam. Adok 10-ből 6-ot. Tudod: jószívűség.