P2 - A rettegés új szintje - P2 (2007)

Mit tennél, ha Karácsony estéjén magadra maradnál egy csontőrült faszival nő létedre egy lezárt mélygarázsban?
A kérdés kissé hatásvadászra sikeredett, akár a film trailer-e alatt el is lehetne fenyegető hangsúllyal morogni…
Mégis: ez az egy mondat magában hordozza a komplett történetet, noha kissé leegyszerűsítve.

Angela, mint említettem, Karácsony estéjén sokáig dolgozik az irodaházban (nesztek, kellett nektek az emancipáció, meg a többi faszság, ugye?), olyannyira, hogy végül kiürül az egész. Főhősnőnk is leliftezik a föld alatti parkolóba (ezek még néha nappal is félelmetesek), hogy végre hazatérjen családja körébe. Igen ám, de nem indul az autó, szerencsére (?) ott van a közelben, a P2 – es szinten (innen a cím) egy nagyon kedves és készséges biztonsági őr, aki megpróbál még akkumulátortöltővel is szolgálni, de az sem használ a bedöglött kocsinak.

Angela megköszöni a szimpatikus fickónak a segítséget, és inkább felmegy az földszintre, taxit hív, majd elszunyókál. A kocsi előáll, ámde újabb probléma akad: az üvegajtók zárva vannak. Egyetlen segítsége a parkolóőr, akihez mindjárt le is igyekszik a mélygarázsba. Odalent éppen lámpaoltás van, és a sötétségben egyszer csak kloroformos kendő tapad arcára.
Az ébredés nem kellemes. Az Elvis-rajongó Thomas, a segítőkész biztonságis kis irodácskájában ücsörög, előtte szépen megterített asztallal, vörös rózsával, ő maga szép hófehér ruhába öltöztetve (itt megjegyzem, az arca nem valami szép, de a keblei elég kellemesen nagyok), a lábán pedig egy bazi nagy lánccal és lakattal, amely az asztalhoz rögzíti őt. Puff neki. És persze ott van Tom, no meg vicsorgó kutyája Rocky, hogy a karácsonyi vacsora és rémálom teljes legyen.
Nagyon kedves kis társaság ez, ám a hálátlan hölgy nem igazán szeretne olyan kedélyesen csevegni és falatozgatni, ahogyan azt őrült kis barátunk elképzelte. Pedig már olyan régóta figyelgette a csajt, és az a dög most menekülni akar.

Nem írom tovább. Még annyit: kedves kis ünnepi ajándékot is szervez Tom.
Innentől a lidércnyomás elindul. A szinte lehetetlennek tűnő menekülési kísérletek sorra kudarcba fulladnak, s maga a parkolóstrázsa úr is egyre magasabbra hág az őrület hullámain.
A filmet a „Magasfeszültség” alkotói jegyzik forgatókönyvíróként és producerként, ami pozitívum, mert az nagyon jó kis brutális mozi volt, no persze sajnos ugyanezek a nevek követték el a „Sziklák szeme” című szarkupacot is, amelyben a jó zsidó telefonkereskedő legyakja a mutánsokat.

Ám ez most ismét nagyon jól sikeredett. A feszültség szinte tapintható, már maga a történet is magában hordozza a lehetőségeket, hogyan győzz le egy őrültet a saját pályáján, a bekamerázott mélygarázsban. Szinte reménytelen. Ahogyan beindul a történet, a dráma fokozódik, és szerencsére beletűztek néhány igen jól sikerült véres jelenetet is, szóval minden adott volt, és sikerült is élni vele.
A mániákust eljátszó fiatalemberről nem is gondolná az ember az elején, hogy menne neki a szerep, de aztán egyre mélyebbre merül az őrület bugyraiba, és elfogynak a kétségeink. Angela pedig végre nem a régimódi horror-thrillerek főhősnője, aki csak menekül és közben sikoltozik vadul és haszontalanul. Benne már felszínre tört némi ellenállás is, nagyon jól esett ilyen mocskosságokat hallani a szájából. Hehehe…

Szóval: „Mit tennél, ha Karácsony estéjén magadra maradnál egy csontőrült faszival nő létedre egy lezárt mélygarázsban?"
Most megtudhatod. Mert javaslom nézd meg, ha akarsz egy kis borzongást. A kevés szereplő ellenére (vagy éppen azért?) ügyesre alakított mozi ez. Írhatnék még sokat róla, de nem akarok semmit elárulni, nem kenyerem a spoilerkedés.
10/8
Végre valami jó. És jószívűség nélkül.

És trailer: http://www.youtube.com/watch?v=JlRsK5uOwNM

"Ez nem a te Karácsonyod faszfej..."