A gonosz nácikkal, meg a rohadék arabokkal. Ha éppen nem partra száll 23 ezredszerre, de ugye ez még benne van a nácis kategóriában.
A gonosz nácik pedig amikor nem éppen zsidóvért ittak zsidóhús mellé, akkor bőszen kísérleteztek. Mindegy volt ezeknek, csak kísérlet legyen, Hellboy, szellemek, V2, farkasemberek, robotok… Bármi belefért, ami elég okkult vagy áltudományos, hiszen mind hülyék voltak. (Amellett, hogy zsidóvért és húst fogyasztottak, ezt SOSE felejtsük el.)
Vagy az arabok. Na. Hát azok meg folyton Allahra hivatkozva gyermekek százait ölik meg, és valami elhanyagolható és homályos indokokat adnak a szájukba a forgatókönyvírók, hogy bezzeg az én népemet ti taszítjátok nyomorba, satöbbi, erre nem is kell odafigyelni, terroristaduma.
Íme, így mutat egy eccerű amerikai világképe, akarom mondani már lassan az egész világé, mintha még mindig az első és második világháborús propagandaplakátok és fantazmagóriák harsány színeit bámulnánk. Ha éppen nem tudsz kitalálni valamit, akkor birizgáld meg ott lent amerikát a libidójánál, és máris meredten figyel rád.
Na jó, ez enyhén túlzás volt jelen filmünk esetében, mert különösebben nagy visszhangot nem váltott ki, viszoooont,,, ta-damm: tartalmazza a nácis és a terroristás klisét is egyszerre! Nálam pedig ott jön képbe az egész, hogy a mű a horror-kategóriába esik.
A mindössze 8 filmes (+ egy sorozat) rendező, Raoul Renier, illetve dehogy, Roel Reiné bizony még a forgatókönyvet is írta, gondolom már csak a díszletet (egy darab hajót) és Lance Henriksen-t kellett felhajtania, hogy megálmodott történetét DVD-re manifesztálhassa. Na jó, azért annyit már most előrebocsátok, mielőtt biztosak lennétek benne Kedves Olvasók, hogy szarkazmussal átitatott szavaim ellenére mégsem „olyan” gány a film.
A helyszín: egy ősöreg hadihajó, valahol odakünn a Perzsa-öbölben. Egy úszó Abu Ghraib, ahogyan a múviban is minősítik, hiszen arra pont jó, hogy arabokat (=terrorista) kínozzanak rajta nyugodtan, távol a világ zajától. Valami szar kerül a ventillátorba: egy láthatatlan erő mindenkit kinyír a bárkán, (na jó, majdnem mindenkit) valódi mészárszéket teremtve.
John Willets ezredes (a jó öreg Lance, remélem nem kell senkinek bemutatni? Na jó, néhány klasszikus: Bolygó neve: Halál, Terminator, Pumpkinhead és még sok-sok…) parancsot kap, hogy a hirtelen semmi jelet nem adó hajót vizsgálja meg, mielőtt az iráni-parthoz sodródik. Vele megy kis csapata, és egy faszi meg egy nő feszes trikóban (nem bírtam nem meg jegyezni, na), akik valamiféle furcsa műszerekkel érkeznek. Willets amúgy is érintett az ügyben: fia, Colin is a hajón szolgált.
Megérkezvén négy túlélőt találnak: természetesen Colin-t, egy gépészt, egy szakácsot és egy igen veszélyes terroristát, Fadawi-t, akit a vérfürdő elkövetésével gyanúsítanak.
Mi más is várna a vizsgálódó kis csapatra, minthogy szépen egyenként elkezdenek nem kimondottan végelgyengülésben hullani?
Persze kiderül, hogy az ezredes főnökei már tudták, mi vár a csapatra, ezért kapták maguk mellé a két fentebb említett egyedet a különös bisz-baszaikkal, akik afféle szellemirtók. Megtudjuk azt is, hogy a gyilkos kísértet egy náci kísérlet eredménye! Meg még kiderül egy-s más, amelyek enyhén homályosak számomra, de valószínűleg az alkotók előtt is.
Én nem is tudom, de a végére már kissé feszengve vártam. Oké, meghaltak, oké náci szellem, de valahogyan egy embert sem tudtam sajnálni az elhullottak és az élők közül. Nem mondom, hogy meg kell szeretni egy film szereplőit, de azért nem árt, ha némi izgatottságot érzek, amelynek alapfeltétele, hogy valakivel együtt érezzek
Pedig köztudott, hogy én szeretem a hajókon, vízen játszódó horrorfilmeket, de most valahogy zavarólag hatott a sötét folyosókon való ide-oda futkosás. No meg kissé már unalmas a háttérben elosonó figura, aki után majd mindenki szaladni kezd. A könyökömön jön ki.
Oly’ sokszor láthattunk hasonlót különböző köntösökben, hogy komolyabb hypertóniát nem tud okozni már. Én értékelem, hogy valami újszerű készült most el, ötvözve a különböző sablonokat, de… Az egész valahogy kissé érdektelen.
Pozitívum számomra mindenképpen a zene. A főcímé, az arabos énekléssel, de végig egészen jó zörejek szóltak. Vér is van bőven, meg hullák, némi feszültség is felfedezhető benne egy kevéske izzadtságszaggal.
Nem áztatom el teljes mértékben a filmet, mert olyan szar nem volt, itt-ott azért felfedezhető benne pozitívum is, de azért erősen csak a horror- és Lance Henriksen rajongóknak javallott.
10/5
1 megjegyzés:
Nem volt rossz szerintem sem.
Megjegyzés küldése