Egészen pontosan 1989-ben, 11 évesen találkoztam először a Megtorlóval. A Hepiend Magazin egyik (számomra nem mellékes) melléklapjában a „Conan Saga” képregényes újságban egy-egy Conan történet után következett a halálfejjel feldíszített felsőjű hős (? antihős?) kalandja. (Emlékszik még valaki erre? Nekem még előfizetésem is volt rá, no persze szüleim jóvoltából…) Furcsa egy figura Frank Castle. Szuperhős, szupererő nélkül, néha megszállott mániákusság és durvaság, ha hasonlítani akarnám, leginkább Batman-nel tudnám párhuzamba hozni. Mindkettőjük alapeleme a bosszú, ám a Denevérember könyörületes, és az elméje nem táncol egy mély szakadék szélén, mint a Megtorlóé, akinek motivációi ugyan nem, de eszközei mindenképpen vitathatóak. Rá egy-két évvel izgatottan jutottam hozzá videokazettán ehhez a filmhez, természetesen narrátoros verzióban. Őszinte leszek: nem igazán tetszett. Csalódás volt, főként mivel lelkem mélyén dogmatikusan ragaszkodtam a képregényhez, és attól erősen különbözött a vászonra készített verzió.
A Megtorló figurája először 1974-ben tűnt fel a Pókember képregény-sorozatban, akkoriban még mint ellenség. (Bár viszonyuk manapság sem baráti…). Azokban az években úgy látszik társadalmi igény volt az ilyen magányos és kőkemény bosszúállókra, harcosokra, hiszen akkoriban született meg Piszkos Harry és Paul Kersey alakja is, akik nem éppen könyörületességükről híresek. Válaszok az elharapódzó bűnözői erőszakra. Tehát jókor jött, ezért hamarosan nyert egy saját újságot, amelyben karaktert kapott és múltat, túlnőve az egyszerű Pókember-ellenfélségen.
1989-ben pedig megérett az idő a vászonra emelésre is. Rendezője Mark Goldblatt , aki rengeteg klasszikus filmben vett rész, de nem direktorként, hanem vágóként. Lásd: Piranha, Ninja színrelép, Üvöltés, Terminator, Rambo, Éjszaka szülöttei, Predator 2. Nem semmi lista ez, na. Kitanulhatta alaposan a filmkészítést, bár úgy látszik a rendezés nem volt annyira jó buli, mert abból viszont egyedül ez a kis remekmű, ami említésre méltó. Esetleg a „Nyugodjak békében” (Dead Heat) című zombi-bankrablós akció-sci-fi-vígjáték. Ezenkívül nem is volt neki más, valami sorozat egy része, meg említve van egy 1988-as Megtorló is, ami 21 perces, de erről nem igazán lelek adatokat… De következzék most az egészen egyszerű történet:
Frank Castle vietnami veterán (a filmből ezt nem tudjuk meg, de azért én beleszövöm ezt) és ex-zsaru. Családját, azaz feleségét és két gyermekét lemészárolta a maffia, amely éppen egy bandaháborúba merülve úgy gondolta, hogy nincs szükség véletlen szemtanúkra.
Főszereplőnk ettől erősen bekattan, felfegyverkezik és lecsap a bűnözőkre. Ez az előtörtént azonban a filmben szerencsére nem szerepel, én valahogy mindig unom ezt a „how to…” sztorikat, sajnos a filmkészítők újra és újra ezeket kotorásszák elő, aminek az eredménye általában annyi, hogy a még-nem-szuperhős-főszereplő lelki és egyéb problémái foglalják el a múvi ¾-ét. Bennünket megkímélnek ettől, csak néhány rövid visszaemlékezés idejére fosztanak meg bennünket a vérengzéstől… Ha dráma érdekelne, akkor néznék „Túl a barátságon”-t, vagy „Corelli kapitány mandolinját”… Ezektől biztosan leesne a fejem. Ja, primitív vagyok? Nem, sznob balfaszok, csak őszinte. De kanyarodjunk vissza, egészen a bevezető képsorokig, melyben néhány perc alatt kivégez egy halom maffiózót, és felrobbantja azok villáját. Kellett ugye keménykedni a hülye gengszternek, hogy ő nem fél a Megtorlótól!
Castle volt zsaru-társa nyomoz az ügyben megszállottként, és bizonyos benne, hogy ex-partnere a bosszúálló, bármennyire is halottnak hiszik. Néhány év alatt 125 bűnözőt ölt meg, így érthető az alapos vizsgálat. És persze az is, hogy tele van a gonosztevők farka már vele.
Megérkezik a városba a maffia új vezére, aki összefogást akar kiépíteni az összes alvilági szervezettel, ezért bevon mindenkit egy nagyon értékes kábítószer-szállítmány ügyébe. Nem rajta múlik, hogy nem jön össze, és kivételesen még csak alig érhető tetten a kudarcban hősünk keze is. Feltűnik egy csoport búvárruhába bújt ismeretlen, és beleköpnek a levesbe. Később kiderül, kik is voltak ezek, bizony, új seriff jött a városba, a jakuza. Vezetőjük Lady Tanaka a kegyetlen kurva, aki közli követeléseit az összeült gengszter-tanácsnak, aránytalanul nagy részesedést igényelve a bűnözési bevételből. Miután nem sikerül az egyezkedés, nem vesztegeti az időt, elraboltatja a maffiózók gyermekeit. Aztán, hogy ne legyen nagyon olyan, aki hazavárja csemetéit, végez a szülők egy részével is.
A Megtorló, lelkiismeretére hallgatva úgy önt, megmenti a kölyköket, melyek tartózkodási helyét egy heveny mészárlás után ki is deríti, csapdába esik, kínozzák, kiszabadul… A mentőakció sikerül, de egy gyermek, a vezér, Franco fia véletlenül ott marad, Frank Castle pedig a rendőrség foglya lesz egy időre. Mígnem Franco úgy dönt, szüksége van a kegyetlen boszzúállóra, ezért kiszabadítja, majd megzsarolja, hogy segítsen neki. Együtt indulnak fia szabadságáért, és kezdődik a móka, újabb tömény akciótenger és gyilkolászás... Persze egy gengszterben nem szabad megbízni…
Ennyi a mese, tisztelt nagyérdemű.
Megéri megnézni. Egy igazi akciófilm. Valami lehetett a levegőben a 80-as években, nem lehet véletlen, hogy annyi klasszikus született akkoriban, amit manapság nehéz űberelni. Remake-elni meg végképp felesleges. (Mint megtudtam, a Predatort is fel akarják újítani, hát kurvaanyátok). A főhős szerepében a nagy Dolph Lundgren, egy igazi telitalálat! Macsó. Kőkemény. Kegyetlen. Rezzenetlen arcú. Bár néhány tulajdonsága lehetséges, hogy a színészi tehetség hiányával indokolható, de kinek kell ilyesmi egy ilyen filmben? Minden a helyén van, izgalom, durva akciók, brutális gyilkosságok, pusztakezes harc, kínzás, erőszak, pörgő body count. Meg kell nézni. Nincs moralizálás, egyszerűen csak egy kegyetlen gyilkológép gyilkolja a kegyetlen gyilkosokat. Néha ilyen is kell az embernek. Végre egy Marveles mozi, amely nem 18 éven aluliaknak készült - bár a halálfejes felső hiányzik.
És a dumák is ütnek (még ha, Dolph nem is viszi túlzásba):
„-Then what the fuck you call 125 murders in five years? -Work in progress.”
Akciófilm kategóriában: 10/10
Kíváncsi vagyok az újabb „Punisher” filmekre, (megvan mindkettő, csak nincs rá időm) legalábbis a Warzone elég durvának tűnik. Na majd meglátjuk!
„You're a good boy, Tommy. Grow up to be a good man. Because if you don't... I'll be waiting.”
A Megtorló figurája először 1974-ben tűnt fel a Pókember képregény-sorozatban, akkoriban még mint ellenség. (Bár viszonyuk manapság sem baráti…). Azokban az években úgy látszik társadalmi igény volt az ilyen magányos és kőkemény bosszúállókra, harcosokra, hiszen akkoriban született meg Piszkos Harry és Paul Kersey alakja is, akik nem éppen könyörületességükről híresek. Válaszok az elharapódzó bűnözői erőszakra. Tehát jókor jött, ezért hamarosan nyert egy saját újságot, amelyben karaktert kapott és múltat, túlnőve az egyszerű Pókember-ellenfélségen.
1989-ben pedig megérett az idő a vászonra emelésre is. Rendezője Mark Goldblatt , aki rengeteg klasszikus filmben vett rész, de nem direktorként, hanem vágóként. Lásd: Piranha, Ninja színrelép, Üvöltés, Terminator, Rambo, Éjszaka szülöttei, Predator 2. Nem semmi lista ez, na. Kitanulhatta alaposan a filmkészítést, bár úgy látszik a rendezés nem volt annyira jó buli, mert abból viszont egyedül ez a kis remekmű, ami említésre méltó. Esetleg a „Nyugodjak békében” (Dead Heat) című zombi-bankrablós akció-sci-fi-vígjáték. Ezenkívül nem is volt neki más, valami sorozat egy része, meg említve van egy 1988-as Megtorló is, ami 21 perces, de erről nem igazán lelek adatokat… De következzék most az egészen egyszerű történet:
Frank Castle vietnami veterán (a filmből ezt nem tudjuk meg, de azért én beleszövöm ezt) és ex-zsaru. Családját, azaz feleségét és két gyermekét lemészárolta a maffia, amely éppen egy bandaháborúba merülve úgy gondolta, hogy nincs szükség véletlen szemtanúkra.
Főszereplőnk ettől erősen bekattan, felfegyverkezik és lecsap a bűnözőkre. Ez az előtörtént azonban a filmben szerencsére nem szerepel, én valahogy mindig unom ezt a „how to…” sztorikat, sajnos a filmkészítők újra és újra ezeket kotorásszák elő, aminek az eredménye általában annyi, hogy a még-nem-szuperhős-főszereplő lelki és egyéb problémái foglalják el a múvi ¾-ét. Bennünket megkímélnek ettől, csak néhány rövid visszaemlékezés idejére fosztanak meg bennünket a vérengzéstől… Ha dráma érdekelne, akkor néznék „Túl a barátságon”-t, vagy „Corelli kapitány mandolinját”… Ezektől biztosan leesne a fejem. Ja, primitív vagyok? Nem, sznob balfaszok, csak őszinte. De kanyarodjunk vissza, egészen a bevezető képsorokig, melyben néhány perc alatt kivégez egy halom maffiózót, és felrobbantja azok villáját. Kellett ugye keménykedni a hülye gengszternek, hogy ő nem fél a Megtorlótól!
Castle volt zsaru-társa nyomoz az ügyben megszállottként, és bizonyos benne, hogy ex-partnere a bosszúálló, bármennyire is halottnak hiszik. Néhány év alatt 125 bűnözőt ölt meg, így érthető az alapos vizsgálat. És persze az is, hogy tele van a gonosztevők farka már vele.
Megérkezik a városba a maffia új vezére, aki összefogást akar kiépíteni az összes alvilági szervezettel, ezért bevon mindenkit egy nagyon értékes kábítószer-szállítmány ügyébe. Nem rajta múlik, hogy nem jön össze, és kivételesen még csak alig érhető tetten a kudarcban hősünk keze is. Feltűnik egy csoport búvárruhába bújt ismeretlen, és beleköpnek a levesbe. Később kiderül, kik is voltak ezek, bizony, új seriff jött a városba, a jakuza. Vezetőjük Lady Tanaka a kegyetlen kurva, aki közli követeléseit az összeült gengszter-tanácsnak, aránytalanul nagy részesedést igényelve a bűnözési bevételből. Miután nem sikerül az egyezkedés, nem vesztegeti az időt, elraboltatja a maffiózók gyermekeit. Aztán, hogy ne legyen nagyon olyan, aki hazavárja csemetéit, végez a szülők egy részével is.
A Megtorló, lelkiismeretére hallgatva úgy önt, megmenti a kölyköket, melyek tartózkodási helyét egy heveny mészárlás után ki is deríti, csapdába esik, kínozzák, kiszabadul… A mentőakció sikerül, de egy gyermek, a vezér, Franco fia véletlenül ott marad, Frank Castle pedig a rendőrség foglya lesz egy időre. Mígnem Franco úgy dönt, szüksége van a kegyetlen boszzúállóra, ezért kiszabadítja, majd megzsarolja, hogy segítsen neki. Együtt indulnak fia szabadságáért, és kezdődik a móka, újabb tömény akciótenger és gyilkolászás... Persze egy gengszterben nem szabad megbízni…
Ennyi a mese, tisztelt nagyérdemű.
Megéri megnézni. Egy igazi akciófilm. Valami lehetett a levegőben a 80-as években, nem lehet véletlen, hogy annyi klasszikus született akkoriban, amit manapság nehéz űberelni. Remake-elni meg végképp felesleges. (Mint megtudtam, a Predatort is fel akarják újítani, hát kurvaanyátok). A főhős szerepében a nagy Dolph Lundgren, egy igazi telitalálat! Macsó. Kőkemény. Kegyetlen. Rezzenetlen arcú. Bár néhány tulajdonsága lehetséges, hogy a színészi tehetség hiányával indokolható, de kinek kell ilyesmi egy ilyen filmben? Minden a helyén van, izgalom, durva akciók, brutális gyilkosságok, pusztakezes harc, kínzás, erőszak, pörgő body count. Meg kell nézni. Nincs moralizálás, egyszerűen csak egy kegyetlen gyilkológép gyilkolja a kegyetlen gyilkosokat. Néha ilyen is kell az embernek. Végre egy Marveles mozi, amely nem 18 éven aluliaknak készült - bár a halálfejes felső hiányzik.
És a dumák is ütnek (még ha, Dolph nem is viszi túlzásba):
„-Then what the fuck you call 125 murders in five years? -Work in progress.”
Akciófilm kategóriában: 10/10
Kíváncsi vagyok az újabb „Punisher” filmekre, (megvan mindkettő, csak nincs rá időm) legalábbis a Warzone elég durvának tűnik. Na majd meglátjuk!
„You're a good boy, Tommy. Grow up to be a good man. Because if you don't... I'll be waiting.”
8 megjegyzés:
De nem alkoholista ez az ember véletlenül?
Szerintem meg egy háborúsbűnös aki nem tud szabadulni a holocauszt borzalmaitól
Kapd be geci zsírkréta!
Szerintem nagyon jó ez a filmecske
mert nagyon megcicáznak benne mindenkit.
És annál jobb érzés nincsen.
Jancsi!!!!!!!!!!!!
Az anyád megváltó úristenit,hát téged nem is fasszal csináltak hanem szuszával
Háháhá
Ez a kicsikacsa csacska csabuli
Komposztádorok gecó.......
Megjegyzés küldése