Ellenséges környezetben (legyen az űr, vagy víz)
Kis csapat összezárva (legyen űrben vagy vízben)
Idegen roncs felfedezése (legyen az űrben vagy vízben)
Fertőzés áthurcolása saját bázisra (legyen az arctámadó vagy csak szimpla vírus)
Elszabadult gyilkos lény (legyen az xenomorf, vagy más pusztító idegen)
Aki most a „Nyolcadik utas: A Halál”-ra gondol, az nem sokat téved. Aki pedig a „Leviathanra”, az sem. A szemünket vágja ki a hasonlóság, de a patron újra ellőve is működik. Legalábbis nálam. De én külön kategóriába esem. Szeretem a „vizes horrorfilmeket”. Jó a cápa, a polip, a mélytengeri bármilyen szörnyeteg. Ha valaki nem tudná: Földünk óceán-mélyeinek csak 5%-át ismerte még csak meg az emberiség. Ez elég kicsiny mennyiség, úgyhogy borzongásaink helyszíneként nyugodtan lehet a mai napig az ismeretlen mélységet megjelölni, ugyanúgy mint a sötét űrt. Hiszen a sikolyokat egyik helyen sem hallja senki. A nyomás óriási itt is, ott is, egyetlen rossz mozdulat az ellenséges környezetben azonnali halálhoz vezethet. Sőt, részemről félelmetesebbek bolygónk vizeinek mélyén bujkáló-bujkálható ismeretlen lények odalent, mint a fel nem fedezett űrből néha elősodródó meteorok, vagy űrhajóroncsok. Ez mégiscsak közelebb van, nem beszélve a tengeri szörnyekről, matrózmesékről, Bermuda- és Sárkány-háromszögekről, amelyek a mai napig titokzatosak, és lépést sem tesz senki megoldásukra, esetleg otthonücsörgő tudósok állítanak fel teóriákat, amelyek csak arra jók, hogy néhány szakmabeli hümmögve pipára gyújtson, aztán el is felejtse.
George P. Cosmatos úgy gondolta elkészíti a saját hátborzongató verzióját, méghozzá erős sztárparádéval. Cosmatos olyan filmeket tett le az asztalra, mint a „Cobra” vagy a „Rambo 2.”, „Eredete ismeretlen”. Nem kispályás, nem beszélve a színészekről: Peter Weller (Robotzsaru, Eredete ismeretlen), Richard Crenna (szintén Rambo-filmek, Devil Dog: The Hound of Hell, The Evil), Daniel Stern (Reszkessetek betörők, Ronda ügy), Ernie Hudson (Szellemirtók, Cápatámadás, Kongó), Meg Foster (Elpusztíthatatlanok). Szép felhozatal, elismerésre méltó múlttal és jövővel, nem is az ő hibájuk, hogy a mozi nem tudott kiemelkedni a jó öreg roncstemetőből, ahová csak a horrorfilmek kedvelői járnak guberálni. Pedig minden rendben van vele, csak a sztori ne lenne olyan kurva ismerős.
Vízalatti bázis: Dallas, Parker, Ripley, Brett, Lambert, Ash… Ja, ezt elbasztam, nem véletlenül: az indigóval átrajzolt karakterek szinte leplezetlenül utánozzák az említett Alien filmet. Bányászat folyik ezüst és más ércek után, mígnem véletlenül felfedez a könnyed és szexmániás Sixpack (erről mindig egy karton sör jut az eszembe) egy hajóroncsot, amelynek neve Leviathan. Sok mindent nem tudunk meg az elpusztult hajóról, csak annyit, hogy orosz, és hogy elméletileg még mindig létezik valahol a Balti-tengeren. Néhány holmit megmentve, visszatérve a bázisra a szemfüles Sixpack gyorsan zsebbe süllyeszt egy talált fémflaskát, amelyben normális emberi számítás szerint jóféle orosz vodka van. Nem hibáztatom, meg tudom érteni, hiszen seggfej vezetőjük még ennyi szórakozást is sajnál tőlük, szóval a Robotzsarut nem zártam a szívembe főnöki viselkedése alapján. Magam is ezt tettem volna, hogy unalmamat űzzem, és erre pont alkalmas egy kis pia, főleg egy óceán alján kialakított kis telepen, ha már szex nincs, mert csak két frivol punci akad a kis brigádban. Az egyik ráadásul a kőmerev (már munka-ügyekben) Robocop-ért van oda… Kiderül a roncsról összeszedett cuccokból, hogy egy ismeretlen fertőzés végzett a ruszkikkal, de sebaj, elő a piával, és a jó szemű Bowman is (aki meglátta az ellopott szittyót) részesül belőle. Másnap már baj van: Sixpack rohadt beteg, testén különös foltok keletkeztek. Mindössze nyolc óra alatt meg is hal. Követi őt szesztesvére (nővére) Bowman is. Testük viszont elkezd átalakulni haláluk után, no meg veszélyessé válni. Egy kis harcias felfegyverkezés után a többiek rájönnek: nincs mit tenni, le kell lépni a fenébe, miután a cégük (nem a Weyland-Yutani, de az is lehetne) szándékosan hagyja őket pusztulni, és lófaszt sem érnek a fegyvereikkel, főként, ha a bázis már az összeroppanás előtt áll, hiszen a víz hatalmas nyomását a levegő szökése miatt már nem lehet elodázni…
Hiába csilingel a másolat-másolat-másolat-másolat felhívás az elménkben, a film akkor is jó. A zene a jól ismert Jerry Goldsmith szerzeménye, nem is vall kudarcot, sőt… A színészek: ugye nem várjátok, hogy rosszat mondjak róluk? A téma izgalmas, bár az elején elnyújtották a kis közösség bemutatását, amely felesleges volt, hiszen olyan mélyen karcolt karakter nincs közöttük. Én erre a múvira vevő vagyok, és őszintén szólva rengeteg filmem közül alig vártam, hogy megnézzem, mert mint már említettem: a víz alatti téma engem nagyon vonz. Sötétség, bezártság, feszültség, izgalom. Sajnos a történet ismertsége nyomott hagyott rajta, a végén már nem izgultam különösebben. Ha egy kis erőszakot tesznek a forgatókönyvön némileg az Alien-től eltérővé varázsolva azt, akkor mindent vinne. Így is klasszikus film, de sajnos a fentiek miatt csak egy 7-est kap. Én sajnálom a legjobban…
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése