Eden Lake - Gyilkos kilátások - Eden Lake (2008)

 Bizonyára álszent dolognak tűnik 30 éves fejjel imigyen felsóhajtanom: "Ó, ezek a mai fiatalok...". Mégis megteszem, hiszen egy normálisan gondolkodó ember elborzadással nézi a kölyköket, akik egyre deviánsabban viselkednek. Tisztelet a kivételnek. Nem a koruk tehet róla igazán, hiszen én is egy állat voltam ifjoncként, de nem így. Manapság a tizenévesek szemtelenek, arcátlanok, erőszakosak, hangoskodnak, a magukénak hiszik a világot, Magyarországon ennek a jelenségnek leginkább az "elcigányosodás" kifejezés lenne a tökéletes definíciója. No persze, ők maguk annyira nem tehetnek erről, hiszen formázható elméjüket már idejekorán kezelésbe veszi a média, a felgyorsult és embertelenedő világ, és a konzumidióta-gyártás. No de elég a szociológiából, térjünk jelen értekezésünk tárgyára. Gondolataimmal azonban úgy tűnik nem vagyok egyedül, és nem csak hazánk az áldozata az egyre inkább eluralkodó devianciának, hanem en bloc globálisan is veszélyezteti az emberiséget. Vagy legalábbis ilyesmi foroghatott a fejében James Watkins író/rendezőnek, amikor leforgatta az "Eden Lake"-t. (Ezelőtt az "Én pici szemem" és a "Bele a semmibe" című horror-thrillerekben volt benne a keze, az elkövetkezendőkben pedig "A barlang 2" sztoriját készíti el.)
Pedig olyan szépen kezdődik, kellemesen romantikus hétvége elé néz Jenny és Steve, már ha a tóparton sátorban dugást annak nevezzük, akkor mindenképpen. Az Éden-tó messze a várostól, az erdő közepén várja a kikapcsolódni és szexelni vágyókat, szép tájjal és nyugalommal - írhatná egy reklámiroda, no de a film után már inkább nagy ívben kerülnénk a környékét is. Hőseink odaérnek, és egy kis fürdés után kifekszenek a napra, hogy élvezzék a magányt és a csendet . De persze nem lehet: kölyökcsapat érkezik kutyával és bömbölő magnóval és nem messze tőlük bontják a rendet. Steve nem az a tökösgyerek fajta, de azért odacsámpázik, hogy ugyan halkítsák már le a zenét. Válaszként elküldik a kurva anyjába és egyéb sértő jelzőkkel hajtják el, mire ő visszavonul, ahelyett, hogy levágná mindnek a fejét a picsába, ahogyan minden normális ember tenné... Másnap autójuk kerekét kiszúrva találják, majd kerékcsere után a városba mennek reggelizni. Itt megismerhetjük a fiatalkorú gengszterek vezetőjének, Brettnek az apját is, igazi gyökér. Vissza az idillikus környezetbe, újra, ám éjjel eltűnik a táskájuk, amelyben a dzsip kulcsa is ott volt. Tudják, kik voltak a tettesek és meg is lelik a kis geciket, akik, ha lehet, még szemtelenebbek és flegmábbak. Steve nagy nehezen visszaszerzi a kulcsot, de egy kis dulakodás közben kinyíródik Brett kutyája, amitől a főfasz alaposan berág.
És kezdődik a menekülés, a kocsi elindul ugyan, de hamarosan fának rohannak. A kölykök már megvadulva jönnek, miközben Steve nem tudja elhagyni az autót, mert egy ág enyhén székbe szögezi őt, de Jennyt arra biztatja, meneküljön.
Eljön a másnap, a nő szemtanúja lesz, ahogyan a dolgok nagyon rosszra fordulnak, és a kölyökcsapat egyre durvább tettekre lovalva magát a kikötözött Steve-t kínozza, és már a halálos döfésre készülnek, amikor észreveszik Jennyt és utánaindulnak. A kurva szar állapotban leledző férfi pedig nagy nehezen kiszabadul. Megkezdődik a borzalmas üldözés, innentől kezdve izgatottan és szorongva várhatjuk a végkimenetet, amelynek eléréséig meghalnak egy páran, és Jenny szinte reménytelen menekülését figyelhetjük.

Az ember szinte végig imádkozik magában, hogy főhősnőnk változzon valami terminátorrá, és mészárolja le a rettenetesen ellenszenves kis gyökereket. A film pörgős, és rögtön sikerül elérniük, hogy rohadtul izguljunk. És szorongjunk, idegeskedjünk, no meg borzadjunk. Például egy kölyök benzinnel való felgyújtásán. Vagy amikor Jenny talpába beleáll egy hegyes valami, amelyet nem tud kihúzni, ezért áttolja a lábán, hogy a másik oldalon jöjjön ki. Sikerül továbbá elérni a készítőnek, hogy szinte együtt lélegezzünk hősünkkel, és érezzük fájdalmaikat. Ebben a színészi munka is erősen besegít. A film brutális, magával ragadó, legfőképpen realista és földhözragadt, nem lesz itt a bosszú angyala senkiből (sajnálatomra), ez nem az a film, és bizony a befejezés is nagyon emberi és nonkomformista lett. Társadalomkritika is található benne, és ez nem csak afféle belemagyarázás, és olyan jellemző manapság, ahogyan mindent felvesznek a fiatal gyilkosok a mobiltelefon kamerájával, az üvöltő magnó, a teljes mértékben elszállt tinik... Van benne vér is, de nem a spriccelős-mindent elöntős, hanem amolyan "ízléses" mennyiségű... Kinyílt bicskával a zsebünkben nézzük végig a történéseket, és egy tüske még utána is bennünk marad: nem is olyan elképzelhetetlen ez az egész, hiszen XXI. századunk ebbe az irányba tart.
Ez a modern világ következménye, ez jelenünk rémálma. Isten hozott benne...
10/10