Harry Bromley Davenport rendező nevét már kapcsolhattuk a "Kísértő félelem" című kellemes filmhez, amelynek kritikájában meg is említem mostani boncolásunk tárgyát, különböző lelkendező jelzők kíséretében. Az 1983-ban készült Xtro ifjabb koromban nagyon megragadott, lévén akkori érdeklődési körömmel egyező témát fejteget, azaz -mint már az „Altered” kapcsán is írtam- kiemelt figyelmet szenteltem az UFO-knak. Bár akkoriban én mindenképpen jóságos Föld-megmentő szürke lények létezésére vettem volna mérget, és nem az ilyen randa izékre várakozva bújtam az újságokat, és kémleltem az eget éjszakánként… Hogy a cím egésze mit jelenthet, valószínűleg még alkotóinak sem tiszta, mindenesetre utal az „extraterrestrial”, vagy másképpen „E.T.”, azaz a földönkívüliekre.
A nem túl nagy költségvetésű, ám ennek ellenére nagyon jól sikerült mozit még két rész követte, az Xtro2 és 3, marha nehéz lehetett kitalálni a címüket, de alcímük már van, aszongya: Xtro 2. – A második találkozás, és Xtro 3. – Figyeld az eget!... A második említésre sem méltó zagyvaság, nem is értem, mi köze van a trilógiához, nevezhették volna (hú na most figyelj Hollywood, milyen fantáziadús címet ötöltem ki): „Idegen a túlvilágról” – nak is, mivel ott még csak nem is földönkívüli lény fut ámokot, hanem a túlvilágra küldött követséggel érkezik. A harmadik már visszatért a jó öreg UFO-alaphoz, amit már csak azért sem bánok, mert elég kitaposatlan terület ez a horror világában. (UFO-k, és nem alienek, vagy rejtőzködők, vagy predatorok, remélem értjük a különbséget!)
És akkor csapjunk a lecsóba:
A kis Tony és apukája a kutyájukkal játszanak, amikor hírtelen sötétség támad, majd egy nagy fényviharban eltűnik a papa.
3 év telt el azóta, az eseményt is csak a srác álmában láthattuk, mert ő még azóta is várja vissza faterját, és nem felejtette el. Anyja bezzeg már együtt él egy másik fickóval, és ott él velük egy francia csaj is, Analise, aki besegít a családnak, amellett, hogy nagyon sokat dug faszijával, és mászkál meztelenül. (Érdekesség: ez Maryam d'Abo első filmszerepe, később pedig már a „Living Daylights” című James Bond filmben lett az egyik főszereplő) Szóval nem egy vidám família, Tony nem bírja nevelőapját, hiába jópofizik az neki, anyja pedig nem az a kimondott álomszülő.
Ezenközben a régi elrablás helyszínén lezuhan egy izé, ami egy gusztustalan lényt tartalmaz, amely amellett, hogy egy arra kocsikázó párt rögvest kinyiffant, lel egy házikót, amelynek gazdanőjét megdugja. Az igen kellemetlen aktust egy förtelmes és szentségtelen szülés követi, melyben úgy, ahogy van, megszületik Tony apukája.
És egyszerre csak betoppan a rég nem látott szüle az elhagyott család életébe. A kisfiú örül, anyja bizonytalan, pótapja idegbeteg, a francia csaj meg csak dug. „Családi körbe” illő eset ez, csak Tony fogadja el a régi apukát úgy, mintha el sem tűnt volna soha, aki ezt egy furcsa aktussal (nem szexuális, nem félreérteni!!!) hálálja meg, melynek következményeként a kölök egyszerre csak különös erőt kap. Ki is próbálja, megidéz magának egy randa törpe bohócot (ó, a gyermeki ártatlanság), aki segít neki mindenféle rossz dolgot művelni, többek között a felborított hűtőbe különös tojásokat elhelyezni, amelyet a keltetővé avanzsált Analise félhulla testéből nyernek. De a szomszédasszonyt egy emberi méretű játékkatona nyírja ki, hogy teljes legyen a kép, és egy életre kelt játéktank is élesben lő…:)
A lényeg: papi magával akarja vinni kisfiát (hát így mondjuk köllene a fenének már az a gyerek), hiszen ez volt a főcélja, és megláthatjuk igazi arcát is.
A sztori persze nem csak ennyi, de én nem árulok el többet.
Mondhatjuk akár klasszikusnak is nyugodtan ezt az angol sci-fi – horrort, a magam részéről mindenképpen ezt teszem, bár sokan felróják enyhén zavaros mivoltát, néha szürrealisztikus jeleneteit, de mindezek számomra már hozzánőttek ehhez a műhöz. És így jó. A bizarr bohóc, a gyilkos búgócsiga villódzó fényei a kocanézőknél lehet, hogy nehezen emészthetővé teszik az alkotást, én el voltam v
ele, bár a szemöldököm néha nekem is a homlokomra húzódott. A színészek nem nyújtanak csúcsteljesítményt, de ez a film nem is lesz jelölve semmilyen díjra soha, az meg éppen elég, amit nyomnak. A rendezésre nem lehet panasz, talán a fent említett különös elemek utalnak csak arra, hogy valószínűleg gyakran nyúl drogokhoz a készítő…:)
A zene kiemelendő, furcsa aláfestés a szintetizátoros alap, mely leginkább szimpla sci-fi műsorokba illik, talán éppen ezért üt nagyot, mert nem annyira ideillő.
A feszültség viszont vibrál, menet közben az elborzadás és a szorongás garantált. Bár sehol nem osztályozták valami nagyra, én azért megadom neki a 10-est, már csak azért is, hogy felkeltsem az érdeklődéseteket iránta.
A nem túl nagy költségvetésű, ám ennek ellenére nagyon jól sikerült mozit még két rész követte, az Xtro2 és 3, marha nehéz lehetett kitalálni a címüket, de alcímük már van, aszongya: Xtro 2. – A második találkozás, és Xtro 3. – Figyeld az eget!... A második említésre sem méltó zagyvaság, nem is értem, mi köze van a trilógiához, nevezhették volna (hú na most figyelj Hollywood, milyen fantáziadús címet ötöltem ki): „Idegen a túlvilágról” – nak is, mivel ott még csak nem is földönkívüli lény fut ámokot, hanem a túlvilágra küldött követséggel érkezik. A harmadik már visszatért a jó öreg UFO-alaphoz, amit már csak azért sem bánok, mert elég kitaposatlan terület ez a horror világában. (UFO-k, és nem alienek, vagy rejtőzködők, vagy predatorok, remélem értjük a különbséget!)
És akkor csapjunk a lecsóba:
A kis Tony és apukája a kutyájukkal játszanak, amikor hírtelen sötétség támad, majd egy nagy fényviharban eltűnik a papa.
3 év telt el azóta, az eseményt is csak a srác álmában láthattuk, mert ő még azóta is várja vissza faterját, és nem felejtette el. Anyja bezzeg már együtt él egy másik fickóval, és ott él velük egy francia csaj is, Analise, aki besegít a családnak, amellett, hogy nagyon sokat dug faszijával, és mászkál meztelenül. (Érdekesség: ez Maryam d'Abo első filmszerepe, később pedig már a „Living Daylights” című James Bond filmben lett az egyik főszereplő) Szóval nem egy vidám família, Tony nem bírja nevelőapját, hiába jópofizik az neki, anyja pedig nem az a kimondott álomszülő.
Ezenközben a régi elrablás helyszínén lezuhan egy izé, ami egy gusztustalan lényt tartalmaz, amely amellett, hogy egy arra kocsikázó párt rögvest kinyiffant, lel egy házikót, amelynek gazdanőjét megdugja. Az igen kellemetlen aktust egy förtelmes és szentségtelen szülés követi, melyben úgy, ahogy van, megszületik Tony apukája.
És egyszerre csak betoppan a rég nem látott szüle az elhagyott család életébe. A kisfiú örül, anyja bizonytalan, pótapja idegbeteg, a francia csaj meg csak dug. „Családi körbe” illő eset ez, csak Tony fogadja el a régi apukát úgy, mintha el sem tűnt volna soha, aki ezt egy furcsa aktussal (nem szexuális, nem félreérteni!!!) hálálja meg, melynek következményeként a kölök egyszerre csak különös erőt kap. Ki is próbálja, megidéz magának egy randa törpe bohócot (ó, a gyermeki ártatlanság), aki segít neki mindenféle rossz dolgot művelni, többek között a felborított hűtőbe különös tojásokat elhelyezni, amelyet a keltetővé avanzsált Analise félhulla testéből nyernek. De a szomszédasszonyt egy emberi méretű játékkatona nyírja ki, hogy teljes legyen a kép, és egy életre kelt játéktank is élesben lő…:)
A lényeg: papi magával akarja vinni kisfiát (hát így mondjuk köllene a fenének már az a gyerek), hiszen ez volt a főcélja, és megláthatjuk igazi arcát is.
A sztori persze nem csak ennyi, de én nem árulok el többet.
Mondhatjuk akár klasszikusnak is nyugodtan ezt az angol sci-fi – horrort, a magam részéről mindenképpen ezt teszem, bár sokan felróják enyhén zavaros mivoltát, néha szürrealisztikus jeleneteit, de mindezek számomra már hozzánőttek ehhez a műhöz. És így jó. A bizarr bohóc, a gyilkos búgócsiga villódzó fényei a kocanézőknél lehet, hogy nehezen emészthetővé teszik az alkotást, én el voltam v
ele, bár a szemöldököm néha nekem is a homlokomra húzódott. A színészek nem nyújtanak csúcsteljesítményt, de ez a film nem is lesz jelölve semmilyen díjra soha, az meg éppen elég, amit nyomnak. A rendezésre nem lehet panasz, talán a fent említett különös elemek utalnak csak arra, hogy valószínűleg gyakran nyúl drogokhoz a készítő…:)A zene kiemelendő, furcsa aláfestés a szintetizátoros alap, mely leginkább szimpla sci-fi műsorokba illik, talán éppen ezért üt nagyot, mert nem annyira ideillő.
A feszültség viszont vibrál, menet közben az elborzadás és a szorongás garantált. Bár sehol nem osztályozták valami nagyra, én azért megadom neki a 10-est, már csak azért is, hogy felkeltsem az érdeklődéseteket iránta.
3 megjegyzés:
annak idején én is nagyot paráztam tőle)))
http://jerrycomovie.blogspot.hu/2015/05/x-tro-x-tro-1982.html
Gyerekkori kedvencem az XTRO-sorozat, de nem három, hanem négy része készült el... Azonban a negyedik egy akkora baromság, mint a WTC.. kicsit Leselkedők és Karnoszaurusz feelingje van, pici Lénnyel vegyítve.. Egyébként nekem a három a kedvencem, mikor az elfogott lénynek kinyírják a "párját", az meg bosszút áll.
Megjegyzés küldése