Eli (2019)

  Őszintén szólva némi meglepetéssel eltelve néztem végig ezt az alkotást. Ó, mennyire szeretnék spoilerezni, de persze be kell fognom a szám, mindenesetre azért igyekszem valamennyire fénybe borítani negatív reflektálásom okait. Tudom, tudom, már előre lelőttem a véleményemmel a csattanót, de hát ez itt nem egy vicc. Vagyis a film nekem annak tűnt. Kissé elszomorít ugyan, hogy visszatérésem a blogoláshoz ezzel az esettel kezdődik némileg sántikálva, de itt vagyok, hogy az erősen sánta Eli-ról pötyögjek figyelmeztetést a jövendő nézőknek, és utólagos megelégedettséget okozó cikket azoknak, akik csalódottan vették tudomásul ezt a mozit.
 Ha hiszitek, ha nem ezt a forgatókönyvet hárman is írták. Jótanács, zárójelben: legközelebb dolgozzanak össze a srácok, és ne úgy essen meg a mű megszülése, hogy egymás után mindenki a kedvére beleírja a kedvenc műfaját. Gondolom így vette ki ebből a saját részét az alkotógárda. David Chirchirillo (616: Paranormal Incident, Cheap Thrills) mondjuk az elejét, Ian Goldberg ( A boncolás, meg gagyi sorozatok...) a közepét, Richard Naing (A boncolás, Fear Of The Walking Dead, de utóbbit még csak véletlenül sem reklámnak szánom...) a végét. Ezt az összefűzött több sztorit meg hozzávágták Ciarán Foy rendezőhöz, hogy édes fiam, hozz ki ebből valamit. Foy-nak azért voltak hangulatos alkotásai, kimondottan a "Citadella", amely kissé művészies ízekkel fűszerezett depresszív egy horror, vagy a "The Wildling", amely még érdekes is volt. De a hullámvasút alján találunk olyat is, mint a Sinister 2., vagy a végzetesen unalmas, időben fárasztóan ide-oda ugráló (30 évvel ezelőtt, napjainkban, 15 évvel ezelőtt, 2 évvel ezelőtt, napjainkban, 30 évvel ezelőtt...) "A Hill-ház szelleme" című sorozathoz is direktorált egy részecskét. Foy-ra amúgy nem lehet panaszunk, szép képekkel próbálja összeilleszteni  a történetet, és tegyük hozzá színészeinket is, akik elviselhető szinten hozzák a karaktereiket. Kiemelném itt Sadie Sink-et, aki a "Stranger Things"-ben remekelt, és ebben a szerepben még csak nem is olyan csúnyácska, mint abban... Na jó, nem feszítem tovább a húrt, kezdjük a belső szervek feltárásával. 

Eli nem egy átlagos kölyök. Otthonában Michael Jackson módjára sátorban éldegél, az utcára pedig szkafanderben kell kimozdulnia, ugyanis egy nagyon veszélyes immunbetegsége van, amely okán csakis steril környezetben létezhet. Apja rátalál a csodatévő Dr. Horn-ra, aki megváltást ígér gyermekük szörnyű állapotából. Utolsó fillérjeiken utaznak egy kissé gótikusnak tűnő kastélyba, amelynek azonban egy része a legmodernebb technikával felszerelt orvosi intézet, légszűrővel, meg antipatikus alkalmazottakkal. A család beszállásolja magát, és megkezdődik az ifjú Eli kínzattatása, injekciók, meg csontvelő-mintavételek formájában. De ami ennél rosszabb, hogy a nézőket is tortúrának vetik alá, az ezerszer elhasznált kísértetes panelekkel, gagyi jumpscare-ekkel. Párába író szellemek, tükörben látható Samara Morgan-ok, ágy alá nézések, folyosópadlón húzgált gyerek, akit a kijáraton akarnak a kegyetlen világba toloncolni. A sztori itt megrázóan hihetetlen fordulatot vesz: senki nem hisz Eli-nak. Nahát. Betudják hallucinálásnak, amely az adagolt génvírus vagymi injekciónak köszönhető, vagy mégsem, csak itt valami lapul a háttérben. A hülye frizurájú srác időközben megismerkedik egy kis pavilon üvegén keresztül a csinos kislánnyal, Haley-vel, aki az előző beteg gyermekekkel is tartotta a kapcsolatot, és az felfedi előtte: a ház személyzete nagyon is tud a kísértetekről. Ám hiába a cirkusz, a tiltakozás, Eli megy a kényszergyógykezelésre. Megleli az orvosi aktákat, kiderül: a harmadik fázis nevezetű eljárást (amely rá is vár...) még nem élte túl nagyon senki... Menekülőre fogná, de természetesen nem sikeredik. Aztán jön egy fordulat, amely az összeragasztott fércmű kötelező csavarával elrepít bennünket egyenesen a "Rosemary gyermeke" című nagyszerű történetbe - amely analógia számomra megalázó Ira Levin irányában, aki az említett történetet megalkotta. Többet nem is mondok a tartalomról.

 Aki világlátott és sokat tapasztalt öreg róka a horror zsáner erdejében, az máris előpakolhatja azokat a puzzledarabkákat, melyek kibökik a néző szemét. Úgy lopnak, mint Tarantino, és próbálják eredetiségnek eladni ezt a szegényes és megmagyarázhatatlanul zavaró, a horror berkein belüli Frankenstein teremtményt. Már csak egy maszkos gyilkos hiányzik belőle, hogy a slasher is képviseltetve legyen a katyvaszban. Itt van az "Ördögűző" az első harmadban, majd következik a végtelenül unalmas "Démonok között-univerzum" elcsépelt szellemesdije, hogy a "Rosemary gyermeke" adja meg a lezárást. A végén bekövetkező katarzistól megritkítod a hajad, mintha jegyet váltottál volna a szegedi intercity-re, de váratlanul Bukarestben találnád magad. De van pozitívum is: semmi panaszom a látványra, bár félelmetes atmoszférát nem sikerült felépíteni, de így jár, aki ezerszer használt autóslegóból templomot akar összerakni. Amit hiányoltam, ha már a Netflix keze alól került ki a film, hogy nem voltak pozitív néger hősök, és buzi karakterek. De hátha az apuka biszex, csak nem bontották ki a szálat. Ne értsetek félre, nem annyira rossz ez a mozi, tetszetős kis ijesztgetések vannak benne... Csak éppen a sztori agyoncsapja az egészet, meglocsolva a kurvaunalmas elhasznált klisékkel. A tavalyi év horror termése mintha meg lenne átkozva, vagy csak nehéz leszállni a száguldó hollywood-bicikliről, hogy valami originálisat alkossanak. Lassan előkotrom a 80-as évek rémfilmjeit, amelyek lehet, hogy néha kicsit bugyuták, látványviláguk nem olyan kiművelt, de legalább nincs kényszeres sorozatgyártó-szalagon futó erőltetett, a végére hónaljszaggal beillesztett csavar, ami kivégzi az egészet. Mondanám, hogy tisztességes iparosmunka, de akkor magamon tennék erőszakot. 2020-ban vagyunk. Valamit tegyünk már le az asztalra, nem hiszem, hogy már csak így lehet alkotni. Nemhogy nem maradandó, hanem egyszer nézős-felejtős. Kap a jó szívemtől egy 10/4-et. Lapozzunk.

 UI.: Ezúton szeretnék elbúcsúzni Matyaczkó Krisztián barátomtól (Louis Cyphre), akiről sajnos csak nemrég tudtam meg, hogy meghalt. Vele készítettük anno a horrortrashbmovie - oldalt is. Isten Veled, Barátom. :((((