Baby Blues (2008)

A Baby Blues nem valami hülye zenei műfaj, nem szomorkás négerek danolnak búvalbaszott nótákat babáknak. Bizony nem. Ez ugyanis a szülés utáni depresszió neve. Kialakulásában a hirtelen nyakba szakadt felelősség és gyermektől felfordult világ a felelős, amitől az anyukák piszokul be tudnak fordulni. Jelen filmünkben, annyira befordul anyukánk, hogy saját kölykeit igyekszik kifordítani. Szó szerint.

Az 1968-ban forgatott "Az élőhalottak éjszakájá"-ban feltűnő gyerek-zombi sokkolóan hatott a közönségre. Oké, legyen gyilkolászás, de a kölyköket hagyjuk már ki ebből, jó? De persze a téma izgalmassága nem hagyott nyugodni senkit, így sorra születtek már a horror-történetek amelyekben gyermekek is igen erős szerephez jutnak... Gondoljunk leginkább Stephen King műveire, aki előszeretettel alkalmaz kiskorú főszereplőket műveiben... (Lásd, "Kedvencek temetője, Az, Ragyogás...stb...) Az egyre erőszakosabb filmekben hol a gyermekek a gonoszak (Pl. "A kukorica gyermekei', "Eden Lake"...), hol pedig elszenvedői az erőszaknak... Persze nagyrészt a túlélő kategóriába estek. Na most itten, ebben a filmben, amelyről éppen koptatom a klaviatúrát, átléptek egy határon.
A film írója, rendezője és producere, Lars Jacobson úgy döntött, első filmje legyen ütős, és brutális. Segítségére volt direktor-társa, Amardeep Kaleka, aki szintén nem valami nagy név a filmművészet világában. Engem, (mint szülőt), egészen mélyen érintett a történet drámai mivolta, és kegyetlen brutalitása. Mert hát azért csak nem mészárlunk filmben gyerekeket, nem? De igen. Jó-jó, lehet hogy én vagyok túl finnyás, de szerintem ennek a Jacobson-nak nem hiszem, hogy lenne csemetéje...
Egyvalamit azért már kössünk itt ki: természetesen egy film nem lesz attól rossz, mert olyan dolgok vannak benne, ami... Hát kissé nem hétköznapi, és nem a szokásos. Persze, most jöhet a Tisztelt Olvasó nekem a felsorolással, hogy ugyan már, van sok-sok ilyen film (lásd akár a "Szerb film" csecsemőerőszakolós jelenetét), de azért ez a múvi tartalmaz elég kemény jeleneteket. Nem a durvasága okán, vagy vérfürdő lenne benne... Egyszerűen, ahogyan az anya halálra szurkálja kisfiát... Nos valószínűleg kiveri a biztosítékot, egy-két embernek. Viszont bigott fasz sem vagyok, nem menetelek "Tilcsák be" táblával (hová is mennék?)... És ettől függetlenül el kell ismernem.... Hogy mit? Majd a tartalom után kiköhögöm...
Anya fáradt. Anya depressziós. Anya már a legkisebb dolgokra is hevesen reagál. Nem is csoda, hiszen negyedik gyermeke nemrég született meg, és elég nehéz lehet háztartást vezetni így, főként, mivel férje munkájából kifolyólag folyamatosan úton van... Mindehhez, távol mindentől, egy farmházban laknak. Szóval, valóban minden adott egy fasza kis megőrülésre. A gyermekek sem könnyítik meg a munkát, és a férj zsebében lelt "Csajok és Sör Bár" feliratú gyufásdoboz is kissé elkeseríti az amúgy is teljesen lehangolt nőt. Ám Anya nem sorozatokon való zokogással, és csokizabálással gyógyítja mély depresszióját, inkább a bekövetkező lelki törés alkalmával nemes egyszerűséggel nekiáll gyermekeire vadászni. Tiszta "Családi Kör", nem?

 Legnagyobb fiacskája, Jimmy elhatározza, hogy megvédi testvérkéit az őrjöngő és teljesen bekattant Anyától... Nos, nem az ő hibája, hogy nem igazán megy neki. Anya még a "redneck" szomszédot is egy húsvágó bárddal lemészárolja... A csemeték menekülnek, Anya nem sokat szarakszik, még egy aratógéppel is neki indul a kukoricaföldre, hogy hálátlan és engedetlen kölykeit megbüntesse. De beveti a vadászpuskát, konyhakést, és a vasvillát is... Nem igazán válogat az eszközökben... A 10 éves kölyök igyekszik túlélni a teljesen őrült anyja kísérleteit a meggyilkolására... Apa hazaér vajon időben?
Na asszem, ezt nézesd végig a gyermekeddel, ha engedetlenkedik. :)
A kőkemény témához megfelelő színésznőt leltek. Colleen Porch ( Helyszínelők, Transformers, Csillagközi invázió 2...) rendkívül meggyőzően alakítja háziasszonyunkat. És sikerül is olyan módon érzékeltetni a nézővel az egyébként szerencsére igen hamar bekövetkező őrületet, hogy még magunk is elismerően csettintünk fotelünkből: hú, én is bediliznék... Jajj, vagy csak nekem menne ez könnyen? A nő Oscar-díjat érdemelne, ahogyan egyre torzul, és ahogyan átalakul őrjöngő fenevaddá. De köszönhetjük ezt a vágásnak is, és a rendezőnek is. Zene szinte nem is szól a filmben, amely már az elejétől nyomasztó légkört teremt, mert erős színei ellenére sikerül belevinni a közelgő félelem hangulatát. Felváltva nézhetjük a nyugalom perceit, ahogyan Apa kamiont vezet, ahogyan a szomszéd rágyújt egy dzsointra - és a halálos küzdelmet, Anya és gyermeke között. Szóval, valahol fentebb odaírtam, hogy el kell ismernem... Hogy ez egy jó film. Torokszorító, és izgalmas, de kinek ne lenne az, hiszen a gyermekekért mindenki aggódik. Pozitív továbbá, hogy nem sok felvezetéssel untatnak bennünket, hamar ott találjuk magunkat a tornádó szemében. A végjáték mintha ugyan kissé el lenne húzva, de hát valahogy ki kell tölteni azt a másfél órát... A befejezés pedig... Nem hoz megnyugvást. És ez így jó.
Részemről tehát ez a mozi erősen javallott minden horror-kedvelőnek. Egy szóval kifejezve: odabaszós. Továbbá lendületes, drámai és ügyesen kimunkált. Megadom neki a 10/9-et, témája és izgalom-faktora miatt. Persze talán nem véletlen, hogy a "Ragyogás" eszembe jutott közben... Majd meglátjátok miért...