Ez az a film, amelynek a megnézése viszonylag sokáig váratott magára lévén, hogy meglehetősen rossz előérzeteim voltak vele szemben a kevés számú (szám szerint egy), ámde annál lesújtóbb kritika miatt. Elég, ha csak a film címét vesszük kiindulási pontnak. Már az is teljes mértékben kimeríti a klisé fogalmát. Ez önmagában természetesen még nem lenne akkora katasztrófa, mert ilyen címmel lehetne ez akár egy jó kis zombis vagy démonos "B"-mozi is, a régi klasszikusok szellemében. Ilyen banális címeket ugyanis utoljára körülbelül húsz évvel ezelőtt adtak horrorfilmeknek. De Jason Connery első rendezése nem valamiféle visszatekintés a horrorfilmek fénykorába, nem tisztelgő alkotás egy letűnt és oly' sokszor visszasírt korszak előtt, hanem éppen ellenkezőleg, ez egy ízig - vérig mai alkotás. A szó legrosszabb értelmében.A film már az első jelenetében egy akkora klisével indul, amit nem lehet szó nélkül hagyni. Egy holdkóros fazon (Wesley szerepében, Ron Perlman) jelenik meg a képernyőn és - feltehetőleg felvételről - valami videoüzenet féleségben igyekszik tudatni velünk, miközben folyton ugrál a kép és hol eltűnik, hol újra előbukkan ez a fura szerzet, hogy kutatásai csődöt mondtak, nagy a baj ott ahol van stb. Sokat nem lehet érteni abból, amit szerencsétlen összezagyvál a videonaplójában a történtekről, hiszen folyton megszakad a felvétel. Annyi mindenesetre kiderül, hogy nagy katyvaszban lehet. Vagy csak szimplán nem komplett a fazon.
Na ez az a tipikus horrorklisé, amit soha, de soha nem fogok megérteni. Miért kell minden ilyen típusú videoüzenetnek olyan pocsék minőségűnek lennie, mint amilyenek a 80-as években az agyonmásolt, kézről kézre járt NDK pornófilmek voltak? Miért törvényszerű, hogy minden videokazetta, amin valami fontosat üzen valaki nézhetetlen minőségű és pont akkor ér véget, amikor a legfontosabb tudnivalót közölné az illető. Lehet bennem van a hiba, de ezt sohasem értettem.
Végső soron mindegy is. A folytatás sem kevésbé sablonmentes. A CIA felkér egy válogatott, jól kiképzett, harcedzett katonákból álló csoportot, hogy parancsnokuk vezetésével (Mack szerepében, Cuba Gooding Jr.) eredjenek a videoüzenetet küldő
tudós nyomába és hozzák haza. Itt követték el véleményem szerint a lehető legnagyobb baklövést a történet kiagyalói, ugyanis a helyszín, - ahol a nagyokos fickó kutatásokat folytatott - a sivatag közepe. Mivel a történetmesélés nem erőssége a filmnek, csak eléggé gyér utalások vannak arra vonatkozólag, hogy az a művelt ember mi a fenét keres a sivatag közepén egy több kilométer mély alagútrendszer fenekén, videoüzeneteket küldözgetve. Ezt ugyanis simán megtehette volna otthon is, amennyiben előfizet valamelyik internetszolgáltató kedvezményes csomagjára. Ezért kár volt a világ végére zarándokolni, ráadásul eléggé mostoha körülmények közé. De ő tudja. Főhősünk és kicsiny csapata is el tudott volna képzelni pihentetőbb vakációt, mint a sivatag közepén egy mániákus chatelőt megkeresni. Ám miután a CIA-tól, a küldetést levezényelni küldött hölgy, az a perverz fickó "az apám" drámai kijelentését megteszi, természetesen minden megváltozik. Elindulnak tehát a semmi közepére, hogy egy több emelet mély labirintusrendszerben megkeressék a kissé bogaras agysebészt.Ahogy lenni szokott, az egész bázis kong az ürességtől. Egyetlen árva tudóst, de még egy arra tévedt szemüveges, pattanásos orvostanhallgatót sem találnak. Hullákat azonban annál inkább. Innentől újból előveszik a jól bevált paneleket. A halottakon furcsa, fertőzésre utaló jelek, az összeköttetés a külvilággal természetesen lehetetlen, a kábeleket elvágták stb. Ezután találkoznak egy eléggé megviselt, idősödő, meglehetősen gennyedző és oszladozó fickóval, aki fénykorában feltehetően latintanár lehetett. Legalábbis eléggé folyékonyan beszéli ezt a meglehetősen nehéz nyelvet. De az is lehet, hogy az a bizonyos orvostanhallgató, akit annyira hiányoltunk. Akárki is az illető az biztos, hogy a golyó nem fog rajta és akire ráköpi a magából kiokádott menzás lencselevest (vagy valami hasonlót), az nagyon megjárja. Ennek köszönhetően kezdenek szaporodni a gondok. A csapat egyre több tagja változik át, az imént említett figurával hasonlatos valamivé. S ha még mindig nem tudnák főhőseink hová is pottyantak, (ami valljuk be nem túl valószínű) akkor a
forgatókönyvíró, akit nem győzök "dicsérni", ezt is tudatja velük. Az egyik tudós ugyanis halála előtt még vérével a falra írt egy mondatot; "Üdvözlet a pokolban". Mondanom sem kell, latinul. Hogy máshogy. Ezek után, mikor már szinte az egész csapat őrjöngő zombivá változott, összefutnak egy kissé megháborodott, de legalább élő és nem gennyedző pappal, aki elmondja mi is folyik ott tulajdonképpen. Mielőtt ellőném a film lényegét, annyit azért elmondanék, hogy az égen-földön keresett tudós apuka - akit végül megtalálnak de a bonyodalom azzal cseppet sem oldódik meg - illetve az a néhány ember, akik ott lenn kutattak, tulajdonképpen a Vatikánnal kapcsolatban álló szupertitkos csoport tagjai és egy szigorúan titkos küldetést hajtanak végre már évezredek óta. Mint kiderül a CIA-duma természetesen hazugság volt, a katonai csapatot odaráncigáló nő, ugyanúgy ahogyan az apja, tagja a titkos szektának, természetesen tudott az egészről és csak felhasználta főhősünket arra, hogy eljusson az apjához és segítsen befejezni a küldetését.Színészi alakításokról nehéz beszélni, mert buta, ostoba amerikai katonát vagy őrült tudóst eljátszani nem nagy kunszt. Ezért ennek elemzésétől most eltekintek. A sztori meg, mint említettem is, eléggé halványra sikeredett. Főleg ez a sivatag közepén bolyongó szekta tűnik kissé valóságtól elrugaszkodottnak. Kiváltképp, hogy egyáltalán nem volt jelentősége a történet szempontjából annak, hogy ez a szekta a Góbi-sivatag vagy netalán az Alföld alatt bolyong. Talán az apokaliptikus látvány miatt erőltették. Kár volt. Ami viszont említésre méltó, azok az elhalálozások. Az legalább megfelel a követelményeknek. Van minden, ami alapkövetelmény. nem spóroltak és nem finomkodtak. Brutális jelenetek bőven akadnak. Ezt azért meg kell említeni. Ha már a többi nem is sikerült túlságosan jóra. A zene szinte észre sem vehető, vagy ha volt is annyira jellegtelen, annyira középszerű, hogy említésre sem méltó.
Összességében, a horror követelményeinek maximálisan megfelelő jelenetek miatt:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése