Kezdésként leszögezem: ez a ház nem az a ház. Nagy reményekkel fedeztem fel ezt a „House”-t, valami ősi ösztönnel azt érezve: ez remake-je lesz a híres és szép emlékű 1986-os filmklasszikusnak. Na, hát így hallgasson az ember mindenféle hülye sugallatokra, meg hatodik érzékekre, egyedül a pókösztön a megbízható. Ammeg nekem nincs, ráadásul nem hinném, hogy működne ilyen esetekben. Miután megszereztem, (tudom hülye sorrend), elolvastam, miről is szól és megnéztem a trailer-ét is. Akkor már persze nyilvánvalóvá vált: csak a cím ugyanaz, mert biztos nehéz lenne kitalálni komplikáltabbat. A kétmondatnyi leírás alapján én annyit vettem ki: ez valami szokásos sorozatgyilkosos film á lá „Fűrész”, keverve némi „Kocká”-val meg egyéb felkapott sztorikkal. Nagy tévedés kéremalássan. Mert az, hogy „egy pár az erdőben defektet kapva egy panzióba megy az eső elől, majd bezáródnak, és egy üzenet érkezik a kéményen át, miszerint csak akkor élik túl, ha egyikük hajnalig meghal”, nos elég erősen utal a fent említett kissé elcsépelt történetek másolására. Na, a lényeg: kiábrándítanám azokat, akik ilyesmit várnak, noha alapjaiban így is le lehet írni a sztorit.De kezdjük az elején.
Jelen esetben vizsgált történetünket író írta. Tudom, ez különös manapság a 2 oldalas forgatókönyvek alapján összebaszott horrorfilmek idején, azért is említem meg. Ted Dekker, aki még Magyarországon ismeretlen, de Ámerikában bestseller-író, leginkább a keresztény-fantasy műfajában. (Eme áramlatnak legismertebbje Frank Peretti, -lásd: Visitation,- aki ebbe a sztoriba is besegített) Bizony, ennek is van létjogosultsága, nem csak az állandó zsidó és azok seggét nyaló fősodornak. Persze ettől még lehet szar, ugye, de mégis érdeklődésre számot adhat ez a kis tény is. A „Visitation”-t nem véletlenül említettem: a mozi direktora azonos. Robby Henson ráadásul Dekker másik művét is filmre vitte, amely a „Thr3e” címre hallgat. (Szintén horror…). Mindehhez egy igazi karakterszínész is társult, Michael Madsen személyében. Na jó, ez csak az én véleményem, szerintem az. Lássuk mit dobtak össze:
Mint említettem vitatkozó pár utazik valahol Alabamában, éppen házassági tanácsadóhoz igyekezve. Jack, a férj, jobban tenné, ha áramot vezetne, legalább háromszor pusztulnak el majdnem a balfaszsága miatt. Aztán egy baleset helyszínén a cseppet sem szimpatikus seriff (Madsen) útba igazítja őket. Naná, hogy „igen, levágjuk az utat az ismeretlen erdőn át”, USA-ban ez veszélyesebb, mint a disznóinfluenza, annak ugyanis nem volt ennyi áldozata, mint az ilyen könnyelműségnek a filmekben. Persze útra kiszórt vasak és defekt, több keréken is. Már áll ott egy kocsi, amelynek utasaival találkoznak később a panzióban, amelyet menedékként az eső elől találnak. Így már négyesben lesznek a nagyarcú Randy-vel és hozzáillő párjával. Nem, sajnos ez nem egy szexfilm, mert akkor ugye milyen egyszerű lenne innentől. Egyszer csak megjelenik a személyzet is, deviáns felnőtt fiukkal, a szülők bizonyára közeli rokonai lehetnek egymásnak. A helyzet egyre bizarrabb a hülye-familiával, de amikor lelépnének, az ajtó előtt egy fegyveres-maszkos barom várja őket, és zavarja vissza a házba a kis társaságot. Ő a „bádogember”, ahogyan vendéglátóik nevezik, aki később egy konzervdobozra firkált üzenetet juttat el nekik a kéményen keresztül: valakinek meg kell halnia, különben mindannyiukat kinyírja. Hamarosan kenyértörésre kerül a sor a házigazdákkal is, akik már bűnösöknek nevezik a menedékkérőket, és leegyszerűsítendő a dolgokat, maguk akarnak végezni velük.
Tartogat néhány meglepetést a film, ezeket nem lövöm le. Sajnos időnként beleveszünk a menekülésekbe a folyosókon és bolyongásokba, ez egy idő után elég unalmassá válik. Néha szürreális dolgokba botlunk, furcsa kamera-beállítások és erős színhatások kavarják fel a nézőt. Feszültség is akad, bár azért nem kellett vérnyomás-csökkentőt bevennem utána, de a kellemes végkifejletig azért sikerül ébren tartani a kíváncsiságot. Madsen remekel, és a többiekre sem lehet panaszunk, nekem főként Jack felesége, Stephanie jött be, no nem csak mint színész… Hehe… (Sajnos nem találtam meztelen képet róla, hogy feltegyem…)
Mindent összevetve nem az, amit fanyalogva vártam, bár annyira egyedire sem sikeredett. Jó néhány elhasznált panelt alkalmaz, de manapság melyik horror nem?
Nézd meg nyugodtan, nem veszítesz vele semmit, mint én például a „Túlvilág szülötte” című trágyával 45 percet az életemből, mert tovább nem bírtam. A „House” alkalmas emberi fogyasztásra.
10/7
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése