A csomag (La meute) (2010)

Az a furcsa helyzet állt elő az A csomag című filmmel kapcsolatban, hogy egy alig pár mondatban összefoglalt történet, és néhány kép a filmből elég volt ahhoz, hogy komolyan felkeltse az érdeklődésemet. Úgy gondoltam, hogy az elmúlt években készített alkotások (Ils, Martyrs stb...) alapján kijár a megelőlegezett bizalom egy francia horrorfilmnek. Így utólag belátom, hogy meglehetősen nagyot tévedtem ezzel kapcsolatban. Franck Richard író-rendező alkotása ugyanis az egyik legrosszabb filmélményeim egyike volt. Ha nem a legrosszabb. Csak azért nem írom azt, hogy az A csomag című förmedvény megtekintése kidobott másfél óra volt az életemből, mert úgy érzem, hogy még ez a megfogalmazás is túlságosan hízelgő lenne erre a filmnek még véletlenül sem nevezhető hulladékra. El nem tudom képzelni, hogy ezt épeszű ember (rajtam kívül) végig bírta nézni, márpedig máskülönben nehezen kerülhetett volna forgalomba. Éppen ezért részvétem a vágónak, akinek valószínűleg többször is végig kellett szenvednie ezt a förtelmet, és természetesen a színészeknek is jár a tisztelet, mert biztosra veszem, hogy nem jókedvükből vállaltak szerepet ebben a borzalomban. Egészen biztos vagyok abban, hogy nyomós okuk lehetett arra, hogy részt vegyenek ebben a filmnek még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető szemétben. Egy olyan fércműben, amiben nem is nagyítóval, hanem egyenesen csillagászati távcsővel kell keresni az értékelhető momentumokat. Értékelhető alatt (jelen esetben) nem valami kirívóan jót, sokkal inkább kevésbé pocsékot értek. Olyat, ami ha nem is nézhető, de legalább nem okoz maradandó szellemi károsodást.

A film egy szokásos, mondhatni dögunalmas klisével indul. Egy fiatal lány (Charlotte szerepében Émilie Dequenne) fogja magát, autóba ül és nekiindul a világnak. Olyan apróságokat, hogy mindezt miért teszi nem tudunk meg, de egy tárcájában lapuló félbetépett fénykép jelzi, hogy talán szakítás vagy családi dráma lehet világgá menetelének az oka. Charlotte természetesen útközben felvesz egy stoppost (Max szerepében Benjamin Biolay), aki történetesen egy vele nagyjából egykorú srác. Sablonos horrorfilmekben ki más is stoppolhatna a semmi kellős közepén. Majd kisvártatva (ahogy az lenni szokott,) feltűnnek a motorosok is. Amennyire kötelező kelléke az ilyen road movie szerű hulladéknak a stoppoló szépfiú, ugyan olyan kötelező darabja az autó mellett elszáguldó, obszcén jeleket mutogató, nyelvet öltögető, káromkodó, tahó motoroshorda is, amelynek tagjai természetesen úgy néznek ki, mintha valamelyik közeli szado-mazo buzibárból szalajtották volna őket. A hosszú autóút során Charlotte fokozatosan kezd elálmosodni így átadja a vadidegen stopposnak a volánt (ez is milyen logikus húzás), aki vezetés közben természetesen átkutatja a lány holmiját. Ezek után azon már meg sem lepődünk (Charlottal együtt), hogy az újabb hosszú autóutat követően Max lehajt a főútról és egy Isten háta mögötti, lepukkant, putri jellegű csehónál megállnak pihenni. Azt, hogy miért jött oda, honnan ismeri a helyet nem foglalkoztatja Charlottot. Szó nélkül bemegy az ismeretlen stoppossal a nem túl bizalomgerjesztő helyre. Mondani sem kell, hogy a kocsmát egy meglehetősen barátságtalan, mogorva, ápolatlan középkorú nő vezeti, (La Spack szerepében Yolande Moreau) akiről már az első ránézésre tudjuk, hogy ő lesz a negatív figura. Kisvártatva megjelennek a már megismert motorosok is, akik, ahogy az lenni szokott ilyen típusú filmeknél, agyba-főbe verik a nagyképű Maxet. A film valahol ezen a ponton próbál valamiféle izgalmat produkálni, ugyanis a sebeit lemosni akaró Max váratlanul eltűnik a klotyóban. Nem, nem húzza le magát (bár tulajdonképpen már azt se bánnánk) csak egyszerűen elfelejt kijönni a csehó mellékhelyiségéből. Charlotte őrjöng és kétségbeesetten próbál segítséget kérni a sejtelmesen a pultot törölgető nőtől, aki azonban távozásra bírja. A dühösen távozó Charlotte az ivó előtt természetesen belebotlik az éppen arra járó helyi sheriffel, aki pont annyira foglalkozik a budiban eltűnt Max ügyével, mint a csehó vezetője. Az ilyen slendrián hozzáállás természetesen nem azt eredményezi, hogy Charlotte is hagyja az egészet és továbbáll, mint ahogyan azt gondolnánk. Nem, mert Charlotte elhatározza, hogy kezébe veszi a dolgokat és kideríti hová tűnhetett a dolgát végezni induló titokzatos stoppos. Ezért amint beesteledik fogja magát és betör az ivóba.

Mondani sem kell, hogy már várják. A koszfészket vezető La Spack asszonyság a sötétben leüti, és a fia segítségével (aki nem más, mint Max) lecipelik a pincébe, hogy egy fémketrecbe zárják egy futóbolond mellé. A sheriff természetesen már kezd sejteni valamit, ezért egyre gyakrabban tűnik fel az eltűnt lány után érdeklődve. Eközben természetesen a kissé degenerált család folyamatosan terrorizálja halálra rémült Charlottot. Nem hinném, hogy bárkit is érdekelne az, hogy miért is tartják fogva a két szerencsétlent a lebuj pincéjében, ám a film készítői ezt másképpen gondolják. Ezért ahelyett, hogy fognák magukat, befejeznék ezt az egész baromságot és valami értelmesebb elfoglaltságot keresnének maguknak felfedik a titkot, amire a film ezen pontján tulajdonképpen már senki sem kíváncsi. Kiderül, hogy régen egy bánya volt azon a környéken, és abban a bányában dolgoztak a hárpia kölykei is, ám a bánya egyszer csak (hogy, hogy nem) beomlott és maga alá temette a bányászokat, akik azonban valamiféle zombiként azóta is ott élnek a föld alatt és vérre szomjaznak. A család tagjai pedig azért gyűjtik be a gyanútlan szerencsétleneket, hogy vérükkel életben tartsák a föl alól néha-néha előbukkanó, élőhalott bányászokat. A film végére természetesen a sheriffnek is összeáll a kép (kész csoda, hogy tudta követni épp ésszel ezt a baromságot) és a motorosok is feltűnnek újra, hogy szétverjenek mindent, de többet nem szeretnék elárulni. Annak ellenére sem, hogy ezt a filmet nem ajánlanám senkinek.

Mindent összevetve az A csomag című film egy minden tekintetben elviselhetetlen szemét. Nem tudnék egyetlen aprócska pozitívumot sem mondani erről az alkotásról, amivel összekoszolták a celluloidszalagot. Még akkor sem, ha a La Spackot eljátszó Yolande Moreau igen jó alakítást nyújtott. Kár, hogy maga a film annyira alacsony színvonalú, hogy azon már ez a tény sem tudott segíteni. Amikor egy olyan mondat elhangozhat egy filmben, hogy: "Neked most kiabálnod kéne, mert meglőttelek, de te nevetsz!" az egyik motoros szájából, aki rálő a nyilvánvalóan elmebeteg nőre, akkor azt hiszem nincsen miről beszélni. Arról a jelenetről már nem is szólva, amikor a La Spack nevű dilinyós a ház végében szalagfűrésszel darabolja a szemmel láthatóan gumiból készült végtagokat. Egyszerűen ez az a film, amely már túlmegy minden határon. Unalmas, sablonos, szájbarágós és röhejes. Mondhatnám, hogy haveri sörözés mellé háttérzajnak ajánlanám, de ez sem lenne igaz. Ilyen hulladékra drága az áram és még a hangulatot is tönkretenné. Ez a film már annyira rossz, hogy nevetni sem lehet rajta. Legfeljebb sírni, hogy ilyen minősíthetetlen szemét egyáltalán létezik. Még egyszer részvétem a színészeknek és a vágónak, akiknek muszáj volt részt venniük a filmben. Ja, és még valami. Nem tudom feltűnt-e bárkinek is, hogy nem említettem semmilyen csomagot a kritikában, pedig elméletileg ez a film címe, és joggal gondolná a néző, hogy a film címe és a tartalma között legalább valami minimális logikai összefüggés legyen. Nincsen. A film elején jó darabig látható egy doboz Cahrlotte autójának csomagtartójához gumipókozva, néhányszor rá is közelít a kamera, (jelezve, hogy annak a csomagnak még szerepe lesz az alkotásban,) de sosem tudjuk meg mi van benne. Lehet, hogy semmi jelentősége. Lehet, hogy egyszerűen elfelejtették, hogy kéne néhány percet a csomagnak is szánni (ha már az a film címe). De az is lehet, hogy nem tudták milyen címet is adtak a filmnek. Összességében ennek a filmnek már ez a logikátlanság sem rontott a minőségén, de csak azért, mert már egyszerűen nem lehetett hova rontani. Talán jobb is, hogy nem bajlódtak azzal, hogy magyarázatot adjanak a film címére. Ebből a filmből másfél óra bőven elég. Még sok is. Nagyon sok.

1/10

Csabex kommentár:

A sors úgy hozta, hogy questor Barátom megelőzött a film kritikájával, pedig jómagam is elkezdtem írni róla. Hogy ne fárasszam a T. Olvasókat ezért inkább csak röviden hozzátenném a szerény véleményemet én is...
Engem is megragadott a film trailer-e, a kiragadott képek, sőt, még a rövid tartalom is, és mivel némileg elfogult vagyok a francia horrorfilmek irányába (ami érthető is, hadd említsek néhány fekete gyöngyszemet, mint pl.: ""Ils", "La Horde", "Martyrs", "À l'intérieur", "Mutants", "Sheitan"), alig szereztem meg, máris időt szakítottam a megnézésére. A baljós hangulat jelenlévőségét én nem tagadnám, de a motorosok feltűnése kissé már homlokráncolásra késztetett, főként, amikor bemutatkoztak: Bazooka Joe, John Grizzly és Jordan Minnesota. Ez valami vicc? Nem beszélve a valóban szadó-mazó-buzi külsőről. Az abszurditás pedig meg is kezdődött rögvest, Max eltűnésével: ne má' hogy úgy akarnak embereket rabolni, hogy a faszi eltűnik, és biztosan mindenki nekiáll éjjel betörni, hogy megtalálja a vadidegen stoppost? És nem hívja senki a rendőröket? Kurva logikus lépés, de mindez semmi ahhoz képest, hogy Max egyszer csak úgy dönt, hogy a jó oldalra áll, és a főszereplő hölggyel visszatér a szörnyetegek közé... De miért? Ahelyett, hogy lelépnének, visszamennek a kunyhóhoz, hogy ott kétségbeesetten küzdjenek. Semmiféle magyarázat. Nem beszélve az ott tanyázó motorosokról, akiket az éppen általuk való kinyírására váró fiatalember ilyen komoly módon győz meg:
"- El kell barikádoznunk magunkat! Éjjel el fogja ereszteni őket, és végezni fognak velünk.
- Kiket fog elereszteni?
- Higgy nekem, nem akarod azt tudni.
- Ha átbaszol, akkor kinyírlak."
Ez meg mi??? Ez éppen elég ahhoz, hogy bedeszkázzák az ablakokat, ajtókat, és felfegyverkezzenek. De a hülyeségnek nincs vége, mert eljő a végkifejlet, és a biztos halál úgy látszik valamilyen megmagyarázhatatlan okból elkerülhető.
A 34 éves Franck Richard írta és rendezte, a kurva életbe én meg 33 évesen csak hülye blogocskát írok, nem baj, még van egy évem, hogy én is nekiálljak ilyen okosságokat készíteni, mert Magyarország a lehetőségek hazája, haha. Franckie legelső műve ez, amit a forgatókönyvben hemzsegő sok-sok sántító és abszurd fordulat eléggé meg is mutat... Mintha egy '70-es évekből itt maradt exploitation-filmet néztem volna, ahol a mindenféle hülye és érthetetlen fordulat csak arra szolgált volna, hogy bazári módon megmutassa a lényeget, az elborzasztást és az erőszak megjelenítését. (csak a szexet hagyták ki sajnos...) Logikátlan, se füle-se farka történet, néhol konkrétan bosszantó érthetetlen mozzanatokkal... Külön megemlíteném egyébként férfi főhősünket, aki olyan passzívan szerepel, mintha csak odatévedt volna a forgatásra, hogy elszívjon egy pár doboz cigit. Mindebben ki is merül az u.n. színészi játék. Minden jószándékom mellett kéremszépen ez egy igencsak fos alkotásnak minősül a szememben, bár néha a képi világa és a hangulata tetszetős, ha megfeledkezünk az idegesítő baromságokról... Részemről, mert vajszívű vagyok, kap egy 10/3-ast, és mert mondjuk egy "Psycho Ward"-hoz képest azért ez egy film. Szar ez is, de máshogyan...