Hősünk leláncolva ébred elrablása után egy helyiségben, amelyben rajta kívül még három ember raboskodik...
Nem mondhatnám, hogy az ilyen tartalom nem pendít meg bennünk ismerős húrokat. Esküszöm, mintha már lett volna valami hasonló sztori, de ha megerőltetem a szürkeállományomat, akkor sem ugrik be. Igazi ritkaság a felvázolt fundamentum. Egyediségben kérem szépen versenyre kél a "fiatalok egy csoportja az erdőbe indul bulizni", az "egy család beköltözik egy kísértetekkel teli házba", netán az "erdei utat lerövidíteni kívánó csapat eltéved és emberevő család karmai közé kerül" előre fröccsentett LEGO elemeivel. De ne rohanjunk annyira előre, mert természetesen ez nem jelent feltétlenül negatívumot, az ismert és elhasznált paneleket akár jól is fel lehet használni, ötletességet belecsempészni, egyedi hangulatúvá tenni.
Író-rendezőnk, Giles Alderson rövidfilmekben és sorozatokban készítette fel magát erre az egész estés mozira, ahogy elnézem, színészként foglalkoztatottabb. Bízom abban, hogy az jobban megy neki, mint a forgatókönyv-körmölés. Meg kell említenem Richard Brake - et, a gonosz gonoszának szerepében. Ez az ember erre termett. A kisboltból is inkább kifordulnánk, hogy átmenjünk a Coop-ba, ha ez a faszi ácsorogna ott. Minden rosszat feltételeznénk erről az arcról, kapásból és ránézésből pedofil-sorozatgyilkos-sátánista és Momentum szavazó...
Tehát: Kis családja mellől rabolják el Jay-t, majd lásd fent, azon a bizonyos láncon eszmél, körülötte egy összevert biztonsági őr, egy szintén használt állapotú nő és egy összevarrt szájú haldokló fickó a kompánia. Mint ebből kikövetkeztethető, a többiek már régóta eszik a rabság keserű kenyerét, hősünk pedig riadtan igyekszik menekülési terveket szőni, hiszen szeretteiről semmit nem tud, by the way azok sem róla. Míg társai-a-rosszban már ismerik a menetrendet, naiv élni akarása és harci kedve folyamatos távozási lázat generálnak benne. Hiába figyelmeztetik őt, hogy kamerán figyelve vannak, nem tántoríthatja el semmi az ösztönös és erős szabadságvágytól. Még az sem, amikor megjelenik egy tagbaszakadt álarcos faszi, aki nem kínozza meg ám őket... Büntetésből arra kényszeríti a mini közösséget, hogy azok bántsák egymást. Itt és most, ezen a ponton felmerül a sztori egyedisége és filozófiailag a túlélés mindent legyőzni akaró aljasságának gondolata, de gyorsan hátrébb rugdossuk szereplőinkkel egyetemben. Mindeközben párhuzamosan fut egy eleinte érthetetlen szál, ahol egy kisfiú hányattatásait nézhetjük végig egy őrült karmai között. De a párhuzamosok a végtelenben találkoznak, vagy ilyesmi, így hát majd megértjük később az eseményeket. Néhány jelből főszereplőnk megvilágosodik és meg is ossza sorsközösségével, miért is kell átélniük ezt a sok szörnyű szenvedést. Már csak az a kérdés, hogy hogyan fordíthatnák ezt a revelációt a javukra?
De még mindig ott ülünk abban a bizonyos pincében, ahol szereplőink mit sem tudva elrablójuk indokairól, kiszolgáltatva, étlen-szomjan és rémülten várják, hogy befejezzem végre ezt a bevezetőt. Csalódniuk, csalódnotok kell, mert kicsit lejjebb kell ásnom a műfaj futóhomokjában. A "torture porn" nagy dobása, tarlón eldobott gyufája, benzintankban szikrája a Fűrész-sorozat. Talán voltak próbálkozások ezekre az alapokra régebben, (mint ahogyan a "found footage"-re is pl. a Cannibal Holocaust), viszont a fényre ez a széria húzta ki ezt a mellékágat. Egyúttal meg is mutatta a hiányosságait, betegségeit ezen az állatorvosi lovon.
Nem mondhatnám, hogy az ilyen tartalom nem pendít meg bennünk ismerős húrokat. Esküszöm, mintha már lett volna valami hasonló sztori, de ha megerőltetem a szürkeállományomat, akkor sem ugrik be. Igazi ritkaság a felvázolt fundamentum. Egyediségben kérem szépen versenyre kél a "fiatalok egy csoportja az erdőbe indul bulizni", az "egy család beköltözik egy kísértetekkel teli házba", netán az "erdei utat lerövidíteni kívánó csapat eltéved és emberevő család karmai közé kerül" előre fröccsentett LEGO elemeivel. De ne rohanjunk annyira előre, mert természetesen ez nem jelent feltétlenül negatívumot, az ismert és elhasznált paneleket akár jól is fel lehet használni, ötletességet belecsempészni, egyedi hangulatúvá tenni.
Író-rendezőnk, Giles Alderson rövidfilmekben és sorozatokban készítette fel magát erre az egész estés mozira, ahogy elnézem, színészként foglalkoztatottabb. Bízom abban, hogy az jobban megy neki, mint a forgatókönyv-körmölés. Meg kell említenem Richard Brake - et, a gonosz gonoszának szerepében. Ez az ember erre termett. A kisboltból is inkább kifordulnánk, hogy átmenjünk a Coop-ba, ha ez a faszi ácsorogna ott. Minden rosszat feltételeznénk erről az arcról, kapásból és ránézésből pedofil-sorozatgyilkos-sátánista és Momentum szavazó...
Tehát: Kis családja mellől rabolják el Jay-t, majd lásd fent, azon a bizonyos láncon eszmél, körülötte egy összevert biztonsági őr, egy szintén használt állapotú nő és egy összevarrt szájú haldokló fickó a kompánia. Mint ebből kikövetkeztethető, a többiek már régóta eszik a rabság keserű kenyerét, hősünk pedig riadtan igyekszik menekülési terveket szőni, hiszen szeretteiről semmit nem tud, by the way azok sem róla. Míg társai-a-rosszban már ismerik a menetrendet, naiv élni akarása és harci kedve folyamatos távozási lázat generálnak benne. Hiába figyelmeztetik őt, hogy kamerán figyelve vannak, nem tántoríthatja el semmi az ösztönös és erős szabadságvágytól. Még az sem, amikor megjelenik egy tagbaszakadt álarcos faszi, aki nem kínozza meg ám őket... Büntetésből arra kényszeríti a mini közösséget, hogy azok bántsák egymást. Itt és most, ezen a ponton felmerül a sztori egyedisége és filozófiailag a túlélés mindent legyőzni akaró aljasságának gondolata, de gyorsan hátrébb rugdossuk szereplőinkkel egyetemben. Mindeközben párhuzamosan fut egy eleinte érthetetlen szál, ahol egy kisfiú hányattatásait nézhetjük végig egy őrült karmai között. De a párhuzamosok a végtelenben találkoznak, vagy ilyesmi, így hát majd megértjük később az eseményeket. Néhány jelből főszereplőnk megvilágosodik és meg is ossza sorsközösségével, miért is kell átélniük ezt a sok szörnyű szenvedést. Már csak az a kérdés, hogy hogyan fordíthatnák ezt a revelációt a javukra?
De még mindig ott ülünk abban a bizonyos pincében, ahol szereplőink mit sem tudva elrablójuk indokairól, kiszolgáltatva, étlen-szomjan és rémülten várják, hogy befejezzem végre ezt a bevezetőt. Csalódniuk, csalódnotok kell, mert kicsit lejjebb kell ásnom a műfaj futóhomokjában. A "torture porn" nagy dobása, tarlón eldobott gyufája, benzintankban szikrája a Fűrész-sorozat. Talán voltak próbálkozások ezekre az alapokra régebben, (mint ahogyan a "found footage"-re is pl. a Cannibal Holocaust), viszont a fényre ez a széria húzta ki ezt a mellékágat. Egyúttal meg is mutatta a hiányosságait, betegségeit ezen az állatorvosi lovon.
Nem nehéz felépíteni. Emberek bezárva, kínzás, menekülési próbálkozások. Meg kell mondanom, nem vagyok elbűvölve a filmek eme fajtájától. Inkább csak eteti a szemet, amolyan fiataloknak faszméregető, "try not to get scared" challange... Félreérteni tilos: semmi bajom a brutalitással a horrorban, még az öncélúval sem. Na de barátaim, hogy konkrétan ez legyen a fő történés vonala, na az már igénytelenség. Oké, kínzás, különböző módokon való elhalálozás, mondhatnánk a slasher - re is, hogy ennyi. De ott nem békaboncolást nézünk másfél órán keresztül. Abban van izgalom, feszült pillanatok, nem csak elborzadás. A torture porn viszont nagyrészt csak ennyit okoz. Mindig a leggyengébb ezekben sajnos a motiváció: a Fűrész például azonnal elvérzik azzal a gagyi indokkal, hogy egy halálos beteg lemészárolja azokat, akik nem becsülik az életet. Ennyi erővel mindenkit kinyírhatunk, aki cigarettázik, vagy zsíros kaját eszik. Ahelyett, hogy becsületesen elpusztulna a faszi, helyette időt és pénzt nem sajnálva szerkezeteket készít gyilkosságra. Vagy ott van a "The Collector", amely bár inkább home invasion zsáner, mégis értetlenkedve próbáljuk elképzelni, hogy valami ökör hónapokig tervez, majd fúr-farag, teljes lakásátalakítást végez, csak azért, amit egy pisztollyal seperc alatt elkövethetne.
Sajnos itt is ezzel a lazán keretezettséggel van dolgunk. A "The Dare" - ban egyszerűen érthetetlen az a törés, ahogyan a minden szar körülmény között kitartó antagonistánk elköveti élete legjobb cselekedetét, erre teljes mértékben bekattan. A gyilkossá válás, az őrületbe vezető rögös út megmagyarázhatatlansága. Itt vérzik számomra az amúgy képi világban erős, és hideg kegyetlenségével vonzó kreáció. Valahogy ezt érzem en bloc ezeknél a fajta filmeknél. Az megvan, hogy legyen kínzás, meg halál, de piszkafa lábakon ácsorog az egész. Talán komolyabban kellene venni a lélektani mozgatórugókat, hogy ezáltal a néző is komolyan vehesse az elkészült művet. Hiába gazdag és míves a feltét, ha a pizzatészta oda van égetve. Minden van a batyuba dobva: kínzás, izgalom, indulat, szép fényképezés, de nekem lehetetlennek tűnik az ok-okozati összefüggés, erőltetett és hülye. Van itt szemgolyóba plántált féreg, bogárral való etetés, vér és reménytelen hangulat. A legerősebb pillanatok addig esnek meg, míg előrébb nem haladunk a történetben és le nem forráz a kissé primitív fődrámája az elbeszélésnek. De lehet, hogy csak én ragadtam le ezen, csak nekem telt meg a szám epe ízű nyállal emiatt. Senkit nem akarok elriasztani, mert elismerésre méltóan van kivitelezve hőseink kálváriája. De nem hagy nyugodni a végső harc elnyújtottsága sem és néha a nevetségességbe hajló mozzanatai. Fight a pincében, a házban, az erdőben, mindenhol. Ennyiszer nem hibázhat egy ember, kivéve, ha az órájára néz, és ki akar egy normál másfél órás filmkeretet töltelékkel tömni. Most hülye helyzetben vagyok, mert annyi negatívumot írtam - de vegyük észre, ezek nagy részével a műfajra céloztam. A "The Dare" mindvégig fenntartotta a figyelmem, néha émelyített, néha hasizomfeszülést okozott és izzadást. Ha olvasok komolyabban filmtartalmakat, valószínűleg szkeptikusabban állok hozzá, a kaptafára készülve, viszont így azért be tudott húzni. Legyen ez egy lángoszlop a direktor-alkotó úrnak: a hangulat perfekt, csak a forgatókönyvet igyekezzen plusz 10 oldallal megtoldani. Ráadásul az semmibe nem kerül, csak ötletekbe... A katarzis meg olyan előrelátható volt, mint véres vizelet után a prosztatavizsgálat. Adom a 10/7-et.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése