Nos, aki a "Cápa"-szériához hasonlatos hangvételű horrort vár, az egy kicsit csalódni fog. Persze ennyi azért lejöhetett már a bemutatóból és a szinopszisból is, itt nem lesznek tonnaszám megcsonkított fürdőzők és vérgőzös vadászatra induló Ahab kapitányok. Mondom, sejtettem én, mi is lesz, de azért hiányoltam a központból a kedvenc vízi ragadozónkat. A film leginkább azon túlélő-drámák sorába sorolható, mint a "Nyílt tengeren, vagy a "Zátony", "A nagy fehér", ahol a cápa csak egy probléma a sok közül, amelyek nem jósolnak hosszú és vidám életet hőseinknek. A vége felé magára talál ugyan a horrorisztikus vonal, de eközben erősödik a drámai események sora, amelyek miatt a gyógyszeres szekrényben antidepresszánsért kellett matatnom.
Magát a történetet a vietnami származású Le Van Kiet vetette papírra és rendezte is meg. A forgatókönyv kissé hihetetlennek tűnik, mint jó néhány ázsiai produkció mostanság, lásd az botrányosan rossz új Jackie Chan alkotásokat. Nem nyúlt félre viszont a szereplőválogatásban, Alicia Silverstone tökéletes választás volt a negyvenes éveinek közepét taposó traumatizált feleség alakítására. A rengeteg vizuális effekt, amelyet felhasználtak, néha azért durván megtöri a hangulatot (gondolom erre ment el nagyrészt a 8,500,000 dolláros költségvetés...) - lévén, hogy szinte az egész filmet stúdióban forgatták le. De lássuk a lényeget:
 |
| Íme így készült... |
Jaelyn és Kyle Vietnamban kapcsolódnak ki, megpróbálván túltenni magukat a nő vetélésének traumáján. A hely álomszép, paradicsomi, békesség és nyugalom balzsamozza a sérült lelkeiket. Ám egy éjjel a monszun trópusi viharának köszönhetően az óceánban álló cölöpházukat elsodorja a végzetes fergeteg. Mire felébrednek a vízen hánykolódó bodegában, már nincs esély a partot elérni, ráadásul a háborgó víztömeg sem éppen barátságos - épphogy megmenekülnek, Kyle lába el is törik a nekicsúszó ágynak köszönhetően. Ettől kezdve női főhősünknek kell gondoskodnia sérült férjéről, na és persze önmagáról is. A nyílt óceánra kisodródott léket kapott házikó szinte alig nyújt bármi fedezéket és használható holmijuk is kimerül két félig üres vizes palackban. (Tudom, az optimistáknak félig teli...) Az olykor feltűnő járműveknek igyekeznek jelezni, amelynek köszönhetően magukra gyújtják még azt a kis menedéküket is, így már lassan csak egy ajtóméretű fadarabot használnak tutajként magatehetetlenül az elemekkel szemben. Mindennek megkoronázásaként megérkeznek az éhes cápák is, mert hallották, hogy buli lesz, meg Kyle sérült lába nagyszerű csali...
Felemás érzelmekkel keltem fel a befejezést követően. Nekem ez az egész megfekszi a gyomromat, felettébb mesés, igencsak hihetetlen eltúlzott események - nem véletlenül említettem fentebb Jackie Chan legutóbbi szánalmas produkcióit. Nem, nem javít semmit a CGI cápa a hangulatomon, de komolyan, mintha a minél nagyobbat mutató - mindenből görögtüzet fabrikáló, enyhén infantilis ázsiai mozi lopakodott volna Hollywood-ba. Látványos legyen, megdöbbentő és megrendítő - adhatta ki Le Van Kiet a parancsot. Mint az ázsiai kaják: pakoljunk bele mindent, hogy egyszerre érezzük erősnek és édesnek a levest, majd izzadjunk tőle a wc-n. A mértéktelenül túltolt történések, ötvözve az olykor silány minőségű animációval nem hagynak maguk után felhőtlen kritikai gondolatokat. Az elején kicsit sok a romantika és mélydráma, később az újra és újra fordulatokat hozó mozzanatok, amelyek a végére már konkrétan fárasztóvá teszik a filmet. A befejezés csak tolódik és tolódik, minden egyre rosszabb, szinte fokozhatatlan az utolsó 25 perc, mert ami itt megeshet, az meg is esik, a borzalmak összes lépcsőjét megjáratják Jaely-nel és a nézőkkel.
 |
| Sajnos nem találtam Silverstone formásan megnövekedett hátsó feléről képet... |
Ennek ellenére azonban élvezhető a film. Izgalmas és néhol valóban érzelem dúsan tragikus. A negatívumok ellenére könnyen magával ragadhatja a nézőt, attól a perctől fogva, amint aláírjuk magunkban, hogy ez egy ilyen stílusú mozi és elfogadjuk a szabályait. Hogy másról ne beszéljek, ott van Alicia Silverstone, aki 45 éves korára megérett és csúcsminőségű színészi teljesítményt produkált. Minden ízében sugározza és továbbítja felénk a megtört nőt, aki a túlélés érdekében a poklot is megjárja. A mimikája, a mozdulatai, az általa életre keltett karakter mindenképpen díjat érdemelne. Fantasztikusan alakítja a hétköznapi asszonyt, aki már nem szexbomba, szemei alatt ráncok, de mégis elevenné teszik a megpróbáltatások, a düh és az azzal együtt feltámadó keménység.
Itt állok tanácstalanul, hogyan is osztályozzak. Mert mégis élveztem. de a speciális effektek borzasztóak voltak. A színészi játék profi volt, ám a történet ritmustalan, néha alig vonszolt magával, néha meg rángatott. Sok töltelék van benne, de a feszült jelenetek kellemesen emelik a vérnyomást. Asszem egy közepes jár neki, kalandra fel, tengerre magyar!
10/5
