A Netflixnek hála egyenesen a nappalinkba költözött egy nagy videotéka, annak minden hibájával és pozitívumaival együtt. Most nem beszélek a tiszta erőből tolt émelyítő vadliberális woke-nyomulásról, inkább a minőség kapcsán ostoroznám a szolgáltatót. Saját gyártású, gyakran kétes színvonalú alkotásaik mellé minden egyes jó filmre jut tíz borzalmas. A mennyiség és a minőség szembeállítása alkalmával erősen az első irányába billen a mérleg. Olyan a kínálat, mintha az Ázsia Centerben bolyonganánk; van itt minden, de nem sok tartós és magas kvalitású árucikkre bukkanunk. A rám jellemző pech segítségével aztán folyton fejest ugrok a szemétkupacba, majd jól meg is merülök benne, gyémánt helyett nagyrészt szardarabot felszínre hozva. Egyetlen vigaszom az átlagnézőkkel szemben, hogy elhozhatom ezt a matériát és mocskos kezemből elétek vethetem, megspórolva nektek az elpazarolt másfél órákat. Szívesen.
Mivel koránkelő vagyok, másokkal ellentétben én hajnalok hajnalán szeretek horrort nézni. Így, mire mindenki felébred én már túl vagyok egy élményen, ráadásul úgy érzem, a korai órákban fogékonyabb vagyok a közvetített érzések megélésére. Ilyenkor könnyebben viselem azt is, hogy a képernyőn egy igazi fárasztó faszság játszódik pislogó szemeim előtt. Mint ma is.
Az igen hosszú "The Exorcism of Karen Walker" címen futó kis műremeket valójában "Aura" névvel engedték útjára, de gondolom sokkal rémisztőbb és nézőcsalogatóbb, ha belepasszírozzuk az "ördögűzés" szót, kár, hogy az aduászok, a "gyilkos" és a "halálos" jelzők kimaradtak. A film Jonathan Sothcott fejéből pattant ki, aki egyben producere is eme produktumnak, sőt valami különös oknál fogva, a véletlenek összjátéka folytán, a sors kiszámíthatatlanságának eredményeként a női főszerepre saját felesége lett alkalmas. El tudom képzelni a meglepetést, amikor a casting során belépett becses neje, hogy elpróbálja a szerepet...
- Janine, te itt? De hiszen reggelinél még nem mondtad, hogy szerződni indulsz.
- Drága Jon, én sem sejtettem, hogy pont beléd botlok ezen a válogatáson.
A többi pedig már történelem, már, ha elhisszük, hogy így történt és nem erőnek erejével nyomta be a koncepcióból kegyetlenül kilógó nőszemélyt a szereplőgárdába, hátha viszi valamire... Ha valaki megnézi a hölgy képét, rögvest megérti mire is gondoltam, lejjebb pedig még érthetőbbé teszem miért tartom ezt a verziót valószínűbbnek. Nos, a mi Jonathanunk isteni szikrája csakis úgy materializálódhatott, hogy kerestek egy nagyszerű forgatókönyvíró-direktort, hogy vezesse a menetelést egyenesen az Oscar-díj felé... Ő volt Steve Lawson, aki hírnevét olyan mestermunkákkal véste bele a mozis történelem nagy könyvébe vastag betűkkel, mint a "Killersaurus", "Nocturnal Activity" és a "Hellriser" (nem, nem elírás!!!)... Mit ne mondjak, tehetsége sugárzott a képernyőről, új utakat mutatott a rendezés terén az egész világnak, a mai napig emlegetik szépia-fossárga tónusú felvételeit, amely erős ismérve a szar filmeknek. A Netflix kínálatában szerencsénkre szerepel még a "Pentagram" című munkája is, én meg mint a vadász a viccben, csak szopni járok fel oda... Lawson stílusa a televízióra gyártott mozik és a 99 forintosra kalibrált turkálós DVD-k nívóját hozza, fáradt, nulla egyediséget magában hordozó munka, amelyet egy kőműves is le tudna forgatni szimplán a Barátok köztön edződött ízlésével. Na, harapjunk nagyokat a sztorinak nevezett szaros szendvicsbe.
Diane az álomfeleség...
Mitch és Diane költözködik, a férfi nagybátyjának elhagyott házába. Diane harmadik hónapban van, bár abban a pillanatban, amikor megjelent a képernyőn, megállítottam a lejátszást és ellenőriztem, nem véletlenül valami gangbang pornót indítottam-e el, ahol a kiélt és kivénhedt kurvát legalább 16 kan fogja minden testüregén keresztül megpakolni... Azt akarják nekünk bemesélni, hogy a producer becses neje egy tisztességes szerető családanyuka, nem pedig egy felfújt szájú közkincs szajha... Mindössze másodperceknek kellett eltelnie az indítás után, hogy villámként hasítson belém a baljós prekognitív felismerés; ismét melléfogtam. Mitch, a Litkai Gergely hasonmás úgy gondolja, az ingyen megörökölt lakás majd segít spórolni, bár akkor nem értem, minek kellett a pulya is, ha ilyen szegényen éldegélnek. Bár nem csodálkozom, hiszen az olyan földi hívságok, mint munkahely, szóba sem kerültek egyiküknél sem. Becuccoláskor már érkezik is a menetrendszerinti derült égből figyelmeztetés: ne költözzetek oda, mert a hely el van átkozva. Az intő szózatot Mitch anyja ejti meg telefonice, akinek a karakterét ezerszer elhasznált klisékből ragasztották össze, a túltoltan bigott és önző szülők kivágós könyvéből. Csak károg, de rendes indokot nem tud kiköhögni, mert hát ugye, az alkotók is érezték, hogy kurva halovány argumentum lenne utcára tenni a születendő unokát csupán azért, mert ő utálta az elhunyt Alex bácsit. Megismerjük az előzményt is: amikor 30 évvel ezelőtt ott nyaraltak télen, vagy mi, akkor a nagybáty a pincében egy székhez kötözte Mitch 6 éves húgocskájaát, Karen-t, akit ott találtak meg, de tiszta megőrülve, azóta is valahol egy diliházban szedi a hangyákat. Lássuk be, emiatt, meg az amúgy is ócska karakter anya vergődése okán még nem akarunk a parkban szülni, bár Diane-t elnézve a gyermek biztosan ott foganhatott. A férj a pincében felfedez egy fura fényképezőgépet, amely egy bizonyos "kirlian-kamera". (Most nem a nagyszerű zenekarról beszélek...). Ez az alkalmatosság arra volt használatos, hogy a spiritiszták az emberi aurát fotózzák vele. Rögvest mellékelt képek is vannak: a 10 éves Mitch és a húga, utóbbinak rémisztő kisugárzása van, mindenféle fekete pacával. Ő is készít felvételt ribanc külsejű feleségéről, aki nagyon örül ennek, majd a következő jelenetben már szkeptikusan szemléli férje azon tervét, hogy felkeressen egy médiumot. Mitch ugyanis a fejébe vette, valami titokzatos lappang itten, Karen retkes aurája meggyőzte erről. Kéznél is van egy könyv, amelyet Ada Devere írt, hivatásos spiritiszta, ezt használta a boldogult rohadék nagybácsi is. Nosza elpattan a nénihez, aki meggyőzi, a kiscsajt megszállta valami gonosz identitás és ki kell belőle űzni, de nem ám katolikus módszerrel, hanem, hogy beszélgessünk vele kéz a kézben - micsoda liberális felfogás, jóhogynem vigyük el a pride-ra... Több sem kell a férfinak, elugrik a világ végére a diliházba, ahol érdekes módon úgy érdeklődik, mint aki még sosem járt ott, pedig eddig az volt, hogy szokta látogatni. Jó hogy nem a nevét is megkérdezte a testvérének. Természetesen kiadják a leányzót, úgy ahogy van, hálóingben, később sem kap más ruhát egy pillanatra sem, nem csoda, ha csóri csak biluxol a fejével állandóan. A katatón elmebeteget hazaszállítván meghitt otthonukba egy gyors lövés a masinával, amely után megállapíthatja, az a valami még mindig ott baszakszik a csajban 30 év után is, nincs jobb dolga, mint bezárva lenni egy olyan testbe, ami csak szarik meg alszik. Állapotos nőjét ott is hagyja a hideg pincében a minimum zakkant rokonnal és elvágtat a médiumért, közben b. neje hallucinál. Kezdődik az ördögűzés, amelynél unalmasabbat és röhejesebbet még nem láttam, talán csak Ferikét, akiből a démon azonnal elszállt a kerékpár ígérete után. "Beszélni akarok vele / De ő nem akar beszélni veled." - kb. ennyi a nagy társalgás, majd végre történik valami, a csaj is megunja velünk együtt a macerát és beleordítja a vénasszony arcába, hogy "Baszódj meg, te mocskos fasszopó ribanc" és kicsit mindannyiunknak könnyebb, mert nem nekünk kellett ezt kimondani. Diane eközben kisrádiót hallgat fent az
emeleten, mert szigorúan lelkére lett kötve, ne menjen le a pincébe semmiképpen, amíg a hülyülés lent folyik. Természetesen a tiltás ellenére úgy járkál oda, mint a háziasszony a spájzba befőzés idején. A kis Sokol rádión (ki a faszom hallgat még kisrádiót manapság???) az szól, hogy a férje egy lúzer és még gyereket sem tud csinálni neki, tippem szerint ez a Klubrádió lehet, bár nem hallottam Bolgár úr bársonyos hangját. Az alagsorban időközben zajlanak az események, nincs is gagyibb annál, amikor a démon felveszi valami rokon vagy üzletfél arcát és hülyeségeket beszél, az űzésben részt vevő meg hirtelen elfelejti, hogy ez egy démon, nem a saját anyja a húga testében. (OFF: Ja, de, van még hasonló szar húzás: amikor a zombi filmekben a járvány kellős közepén a megharapott haverodat magaddal cipeled, mert majd minden jóra fordul, 12 millió ember ugyan átváltozott, de Jack nem fog a kedvedért... ON.) A gonosz kiröppen, nagy lámpavillódzás közepette, mert ezek olyanok, mint a hülye villanyszerelő, baszakodnak a fázisokkal. Minden hepi, majd jön az irtózatosan nagy fordulat, amelyre körülbelül hússzor figyelmeztettek előzőleg, csoda, hogy nem futott alul egy hírsávban, hogy igen, ez lesz a vége. Mi meg meglepődünk, mint cigány gyerek a villamoson (Dikk, ülünk oszt dzsalunk...), micsoda egetverő fordulattal kápráztattak el bennünket ezek a művészek!!!
Ez az alkotás olyan, mint Szent Sebestyén: ezer sebből vérzik. A legolcsóbb módját választották a rémisztgetésnek: a borzalmakról csak beszélgetnek, látni nem sokat láthatunk belőlük. Nem csak az íróra, de a szereplőkre is ráuszítanék egy falka éhes kutyát. Tehetségtelenek, unalmasak, bosszantóak. A szkript elképesztő, regényt lehetne írni ellentmondásairól, hibáiról, bugyutaságáról. Még médiumnak sem kell lenni ahhoz, hogy előre tudd a cselekményt, annyira elcsépelt és közhelyes. Ennek érdekében mindenki a lehető leghülyébben viselkedik, a valós emberi reakciókhoz és normákhoz senki nem tartja magát, a dramaturgia szóról pedig azt hiszik, az valami olasz szalámiféle. Szarnék én a kis költségvetésre, ha legalább fikarcnyi pozitívumot leltem volna az egészben. Na jó, de egyet igen: összesen 80 perc. További 10 perc már amúgy is agykárosító lett volna. Kerüld el. Nagy ívben.
10/1
UI: Mellékelem a szépséges és ártatlan, áldott állapotban lévő Diane képét, ezáltal megérthetitek, mi is a bajom vele. :)
