Mint felvezetőmből kiderült, hősnőnk, Naomi egy igazi Playboy-nyuszi. A film mintha referenciamunka lenne a laphoz, ezért a kisasszony álmából ébredve, netán búvárkodás után is úgy ki van vakolva, mint aki most állt fel a sminkesek székéből. Már csak a photoshoppal homályosított háttérfények hiányoztak a háta mögül. A hölgy szomorú gyermekkori traumája, hogy 8 éves korában elveszítette szüleit, mivel egy viharban elsüllyedt a hajójuk és csak ő menekült meg. Ennek örömére imádja szelni a habokat, legszívesebben minden percét kint töltené a vízen - ez olyan, mintha a szüleid mindketten megfulladtak volna egy torkukon akadt hamburgeren, te meg csak a Mekiben éreznéd jól magad... Lehet, nem is szerette annyira a felmenőit?
Hogy ne legyen kétségünk különös vonzalma iránt, egy barátnőjének bevallja, nehezen tud választani élete szerelme és az óceán között... Na igen, minden férfi álma egy ilyen nő. Miközben Jackson, a párja a városba megy, ő egyedül kihajózik a Karib-térségre, hogy újra szenvedélyének élhessen. Egy közeledő vihart kikerülvén olyan holt vízre ér, ahol nem jár a kutya sem. Itt fedez fel két hajótöröttet, akik lubickolva segítséget kérnek tőle és ő nem rest, ahogyan egy topmodellhez illik, kimenti a férfit és a nőt, akik állításuk szerint menekültek. Persze azok rögtön könyörögni kezdenek, hogy mentse meg elsüllyedt bárkájukról Josét, aki beszorult valahová, ahol van még egy kis levegő. Na, ezért ne végy fel stopposokat és hajótörötteket, csak a macera van velük. Naomi a férfival lemerül ezért a bizonyos Joséért, akit sikerül is élve kimenekíteni szorult helyzetéből, ámde a roncsot egy cápa kezdi kerülgetni, mint alkeszok nyitás előtt a borharapót. Mire megszületett az ötlet bennem, hogy valakit fel kell áldozni a francba, hogy megmenekülhessenek, már hipp-hopp a cápa is jól lakott és Naomi és José is megmaradt. A létszám ismét csak három, ennyit a nagy mentőakcióról.
Naomi hívná a parti őrséget, ám váratlanul Jósé előhúzza a pisztolyát (nem, nem azt) és a neurotikus fizikatanárnő külsejű Maria közli, miszerint kétszáz kiló kokain van a roncs raktárában, tessék egy kis szolidaritást vállalni a szegény drogcsempészekkel és lemerülni egy újabb menetre a szállítmányért. Segítségére lesz ebben José, akinek becsületére váljon, van mersze a nővel együtt visszamerészkedni a cápák közé, én ezek után egy lavór vízbe sem merném beletenni a lábam. Hősnőnknek sikerül pár pillanatig egyedül maradnia és egy rejtett rádióról segítséget kérnie Jacksontól, aki azonnal motorra pattan és felmentő seregként elindul, ám a fenyegető újabb viharok miatt senki nem akar útra kelni vele a dühös óceánon. Eközben ismét merülnek a kokóért, de a cápauszony-leves legfőbb összetevője ismét előkerül és nagyot harap a drogos tasakba, amitől még fel is pörög. Vajon mi lett volna, ha hasist szállítanak? A víz alatt énekelne dobozgitárral a békéről, meg a szeretetről...? Jackson eközben motorról vált motorcsónakra, hogy szívszerelmét megtalálja, reggelre meg is érkezik, így foglyul esése kimondottan jól jön a galád párosnak, hogy Naomit újabb merülésre kényszerítse a lent maradt cuccért. A lánynak valamit ki kell találnia, ha nem akar haleledel lenni, ebben segítségére van látomásában megjelenő édesapja, aki hozzájárulásként annyit közöl leányával, hogy majd rájössz, mit kell tenned. Kösz a támogatást fater, ezzel kint vagyunk a vízből - hogy stílszerű legyek. Innentől rághatjuk a körmünket, vajon túlélik-e hőseink a forgatókönyvet, fog-e valaha az onlyfanson szerepelni a Naomit alakító román származású Mãdãlina Ghenea?
A valójában Máltán forgatott francia-angol közös produkció rendezője Marcus Adams, aki filmek terén eleddig csak pár tételt helyezett arra a bizonyos asztalra, például az itthon is kiadott 2003-as "Szekta" és a polcomon is pihenő "Halálnak halála". Úgyhogy nem mondhatjuk, hogy nem köszönt be már a horror műfajnak, de legfőbb alkotásai mégis a zenei videók, ha esetleg elég öreg vagy, mint én, akkor lazán és csuklóból beugrik a VIVA TV-n oly' gyakran játszott "Fun Factory: Celebration", de fabrikált már David Guettanak is videoklipet. Direktorálásában sok hibát ugyan nem találhatunk, de sajnos izgalmat és feszültséget sem. Persze a víz alatti felvételek alapvetően nyomasztóak tudnak lenni és erre nagyszerűen rájátszott a pompásan megvalósított CGI ragadozók jelenléte is. De nem lehet az ő nyakába varrni a problémákat, hiszen a forgatókönyv eleve azon a dilemmán billeg, hogy cápás horror, vagy csak szimpla bűnügyi thriller akar-e lenni, így kapunk ilyet is, olyat is, amelyek sajnos valahogy kioltják az ízeket ebből az édes-savanyú mártásból. A legkomolyabb gond itt a szereplőkkel van: a modell Mãdãlina Ghenea robotikus színészi játéka jobban illene a selyempaplanon punciszéthúzós filmecskékbe a fentebb említett pornóplatformon. Semmilyen érzelmet nem lehet belőle kiolvasni, ráadásul erős kételyek fogalmazódnak meg a nézőben a hölgy életrevalósága okán. Egy túlélőtípusnak valamivel viharvertebbnek kellene kinéznie, nem szilikonozott szájú topmodellnek, akiből max annyi kalandvágyást lehet kinézni, hogy a Starbucksban szója lattéjére egy cápa képét habosíttatja. Jacksont, a párját alakító Ed Westwicket nem is hibáztathatjuk, ő kötött pályán mozogva kénytelen a lélektelen szépfiú karakterét tolni, aki nagyon szerelmes, ugyanakkor megértő - tudja jól, hogy itt nem neki írták a főszerepet. Említésre méltó Macarena Gómez, aki a hajófoglaló drogcsempész hölgyet alakítja, figurája kissé mulatságos, különös arca pedig eladja a szerepét. Az igen foglalkoztatott spanyol színésznő kellemes változatosság a tökélyre túlfaragott Naomihoz képest.
Maga a történet is valamennyire ismerős, megemlíteném az "Ahol a cápa az úr" című 1969-es Burt Raynolds mozit is, vagy az 1979-es "Cápavadászt", ahol mindkettőben vérszomjas cápák közé kell merülgetni valami értékes szállítmányért. A kezdés kicsit lagymatag, hiába a képeslapra illő szép vágóképek, nagyon lassan rúgják be a sztori motorját, ráadásul a korlátozott szereplőszám miatt esély sincs egy kialakuló véres mészárlásra. Az ilyen gengszterekkel ötvözött krokodilos-cápás-polipos történetek leginkább az Asylum stúdió és egyéb gagyi állatos horrorok készítőinek fejéből pattan elő, ahol úgy érzik, hogy a lapos forgatókönyvbe még valami pluszt is bele kell fűzni, mivel a számítógépes animáció rohadt drága, nem szabad sok jelenetben használni a CGI-lényeket. Bár, be kell ismernünk, itt spórolásról azért nem nagyon beszélhetünk, hiszen látszik, hogy nem kis költségvetésű ócskaságot látunk, mégis valahogy belengedezi az Eau de Gagyi elszomorító illata. Ahogyan néha átesünk logikai következetlenségeken is... Mindazonáltal nem kell rögtön kivágni az ablakon a DVD-t, mert vannak jó pillanatai is, a merülések nyomokban tartalmaznak izgalmakat és összességében azért nézhető és le tudja kötni az embert, még, ha néha olyan hatásvadászattól túlcsorduló álom és látomásjelenetek is feltűnnek, hogy önkéntelenül is a fejemet csóváltam. Talán egy szimpatikus főhősnő, aki a szexfilm-oktatókönyv helyett Sztanyiszlavszkijt olvas, még elfogadhatóbbá tette volna az alkotást. De ez van, úgyhogy egy 10/4,5...
