Köszönöm, itt be is fejezném, de ez csak a kezdet, amely megmutatja, hogy a hölgy színnő. Az "ész" szót kihagytam és nem véletlenül. A sorozat hatalmas buktája nem adott nekem elégtételt, hogy az egyik kedvenc képregényhősömből bohócot csináltak. Bár, őszintén szólva napjaink képregényei is ezt tették az Amazonnal. Csak a szokásos: ráncfelvarrás közben ajtóstul rontva a házba, politikai üzenetekkel tömték meg a karaktert.
De lépjünk tovább: Maslany, mielőtt megcsinálta a seggrázást, amely szerinte a Marvel csúcspillanata, igen sok szerepben játszott. Az én hibám, hogy ez fel sem tűnt nekem, pedig bőven játszott horrorfilmekben is. Mint a "Holtak naplója", a "Vérszomj 2. - Elszabadulva", "A hírnök" és "A majom". Utóbbit még nem láttam, a többiben pedig nem emelkedett ki annyira, hogy megjegyezzem. Pedig karakteres arcú, gyönyörűnek nem mondanám, de van valami kisugárzása - jellegzetes ábrázata itt kimondottan fontos és meghatározó a cselekmény szempontjából. És nem csak a főszerepet játssza a Mindörökkében, hanem producerként is beállt a produkció mögé.
Rendezőként Osgood Perkins kiabált a megafonba, aki a "Longlegs – A rém"-mel tört be igazán a piacra - amely sok tekintetben hasonlít jelen boncolandó alanyunkra. Lassú, titokzatos, különös - persze ízlés kérdése, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy nagyszerű mozi, csak azt, hogy nem a hétköznapi horror. Neki köszönhető a "February" is, amelyet nem láttam, de hallottam róla pozitív véleményeket. Perkins "A majom" forgatásának munkaügyi viták miatt beálló szünetében maszekolva forgatta a "Mindörökkét". Amely tényt fura módon magyarázatként adagolják a cselekmény hiányosságai miatt. Szerény személyem kissé sántának érzi eme indokot, mert hát hamari munka ritkán jó - ahogy a népi bölcsesség tartja. Én sem mondhatom egy nőnek, hogy bocs, gyorsan el kellett élveznem, mert anyám megfőzte a babfőzeléket, fejezd be magadnak a melót. Vagy mondhatom, de utána már nem biztos, hogy szükség lesz még a művészetemre. Szóval egy kicsit ingatag állványzat támasztja alá, amin az végképp nem segít, hogy a direktor úr kinyilatkoztatta, miszerint "a filmet a „undorító férfiasság” kritikájaként jellemezte, amely népi horror elemeit felhasználva vizsgálja a patriarchátust, a nőgyűlöletet és a mérgező férfiasságot." Helyben vagyunk Tatiana és/vagy Osgood kimondottan rühelli a férfiakat, ezért nem tudnak leszállni a feminista elmebaj-expresszről és Hollywood által sulykolt propaganda-sugalmazások pad alatti kommunikációjáról. Talán a történet kidolgozásával kellett volna annyit törődni, netán az egész sztori mozgatórugójának hiányosságait pótolgatni, befércelni ahelyett, hogy mániákusan összeugrasszák a nőket a férfiakkal. Mindegy, ez a szekér már elment.
Annyi viszont fix: a trailer vágója Oscar-díjat érdemelne. Mintha egy Gonosz halotthoz hasonló pörgős és vérforraló rémdráma lenne. A végső előzetesbe még a filmben nem szereplő jelenetek is belekerültek. Így lett a rövid és pár perces kivonatból izgalmas és a horror rajongóinak lelkesítő kedvcsináló. De vágjunk bele.
Liz boldog. Végre találkozott az álompasival, akinek nagyszerű pedigréje van. Malcolm orvos, igazi úriember és fülig szerelmes belé. Már egy éve együtt vannak, amikor a férfi javaslatára felkerekednek annak erdei házába. A "tipikus városi csaj kimerészkedik egy erdei kunyhóba" - ahogyan a filmben is kommentálták. Persze ez nem egy szimpla kis faházikó, hanem kényelmes nagy épület, kimondottan alkalmas arra, hogy egy pár kényelmesen eltöltse ott az idejét. Csipetnyi üröm az örömben (igen, megfordítottam a mondást), hogy a szomszéd épületben lakik Malcolm kellemetlen unokatestvére, Darren, aki már az első este meglátogatja őket, egy butuskának tűnő modell társaságában. A bunkó rokon távozása után Malcolm a bejárónő által készített csokitortából egy szeletet ráerőltet Lizre, aki annak ellenére, hogy nem szereti, az éjjel az egészet befalja. Ez most itten nem egy gasztroblog, tehát sejthetitek, hogy a süteménynek lesz még jelentősége később. A rusztikus környezetben amúgy is kissé zavart lányt látomások kezdik zaklatni, amelyek szenvedő nőkről szólnak. Malcolm hívást kap a kórházból, így magára hagyja, amikor persze beállít a tapló unokatesó is, aki félelemmel tölti el Lizt, így feldúltságában azonnali távozást követel a visszaérkező párjától. Innentől elképzelhetetlen borzalmakkal kell szembe néznie...
A képi világ magán hordozza Perkins stílusjegyeit. Különös kameraállások, élénk színek. De a Longlegshez hasonlóan ez is lassan ketyeg, lomha, inkább álomszerűen folyó, mint izgalmas. Az érdeklődést fenn tudja tartani természetesen, szeretnénk a titkok végére járni mi is, de a filmben feltűnő méz motívumhoz hasonlóan vontatottan csordogál. A forgatókönyv teljesen értelmetlen dolgokat is tartalmaz, amik érthetetlen módon lettek beleerőltetve a filmbe, növelve a misztikusság légkörét. Már eleve azt is kicsit nehéz megérteni, Liz mitől olyan nyugtalan alapból, amikor élveznie kellene a kikapcsolódást. Ahogyan a szomszéd látogatása sem olyan nagy dolog, hiszen csak egy tahó, mégis akkora feneket kerítenek a dolognak, mintha egy rablóbanda érkezett volna. A bevezetőben említett "cselekménybeli hiányosságok" szemet szúróak, a fő magyarázatban van egy teljesen homályos mozzanat, átlépnek a legfontosabb kérdésen, amelyet nem tudnék leírni spoiler nélkül, de talán Nektek is szemet szúr. A szereplőkkel semmi gond, bár Maslany néha kicsit ripacs, a helyszín is perfekt, a titokzatos erdő. Viszont a filmzene sem akarja különösebben felsrófolni az idegeinket - mintha szándékosan igyekeztek volna elkerülni, hogy a nézők nyugtalanná váljanak. Megérteném, ha a történet súlyosságára támaszkodva próbálták volna kerülni a bazári ijesztgetéseket, de az meg magában nem tartja meg az alkotás felépítményét. Persze, mint olvastam, a sztorit az utómunkálatok során találták ki pontosan. Ennek következményeként elvarratlan szálak lógnak a levegőben, így ha komolyabban belegondolunk, kaptunk egy erősen nyomasztó mozit, amely inkább az érzésekre apellál, nem az értelemre. Nem tett jót ez a koncepciótlan kapkodás a befejezésnek sem, megint csak elhamarkodottnak tűnik. Mintha a készítők (és ez akár lehetséges is), nem tudták volna merre kanyarodjon az összerakott szekér. Így sajnos egy nagyon szép bizsut kapunk, nem valódi gyémántot. Kár érte, mert több volt benne. Azért mindenesetre nézd meg, mert nem kimondottan rossz film, de a kidolgozatlansága erősen érezhető.
