La influencia (2019)


Hazánkban sajnos szinte teljesen ismeretlen Ramsey Campbell neve. A magyar könyvkiadás örök hibája, hogy kedvenc műfajunk világhírű alkotói által írt művek kimerülnek nagyrészt Stephen King piacra dobásában. Ott van Clive Barker, akinek meséit (Abarat...) kiadták, de legfontosabb és horrort megreformáló novellasorozatából, a 6 részes "Vérkönyvek"ből csak az első kettőt kaptuk, aztán ennyiben is hagyták. Miközben a létező összes nyamvadt szerelmes-vámpíros firkálmányt megvásárolhatjuk, Jack Ketchum-től csak "A szomszéd lány" került a hazai boltokba. Sorolhatnám még bőven a neveket, de maradjunk Campbell-nél. Írónk már 18 évesen saját antológiával jelentkezett, és mindvégig megmaradt leginkább a horror vonalon, áldassék a neve, hogy nem kezdett gyerekes mesékbe, mint néhány alkotótársa. Továbbá, aki Lovecraft hatása alá került, az rossz ember nem lehet. Magyarországon csak pár novellája jelent meg, a "Sötétség", az "Árnyak az időn túlról", "Árnyak és Rémek" és a "Sötét szerelem" válogatásokban.
 Kicsit ugyan messziről kezdtünk, de  jelezni akartam, hogy jelen esetben boncolt művünk nem egy szimpla sokadik filmecske, hanem igen neves író vetette papírra a történetet 1988-ban. Érdekes, hogy az angol tollforgató sztorijai nem Amerikában, hanem leginkább eleddig Spanyolországban kerültek megfilmesítésre. A "Névtelenek" és az "El segundo nombre" után most a "La influencia" került 2019-ben sorra. Képernyőre vitték ezenkívül a "Kiéhezve" című sorozatban egy agyszüleményét az USA-ban.  De térjünk vissza Európába, azon belül a mediterrán Spanyolországba, ahol nem feledkeztek meg az eurohorror-hullámról, és ha nem is ontják, de évente azért potyogtatnak párat szeretett zsánerünkből.
  Rendezőnk Denis Rovira Van Boekholt első egész estése a "La Influencia". Tarsolyában eddig három rövidfilm lapul, mind ebben a témában, különböző fesztiválokon díjakat is nyert ezekkel, ezért a Sony úgy gondolta, adnak egy esélyt a fiatalembernek. Néha érezhető ugyan az ijesztgetéseken, hogy kissé Amerika-felé is kacsintott velük párat, az ottani igényekre is tekintettel, de szerencsére nem vitte túlzásba. Színészei igazi kipróbált veteránok, perfektül hozták szerepüket, kiemelném persze Claudia Placer-t, aki kisgyermekként már jelentős gyakorlatot szerzett mesterségében, sőt a "Verónica" című horrorban is alakított már. De jöjjön a leírás...  

 Alicia nem épp a legboldogabb a lehetőségtől, hogy férjével, Mikel-lel és lányával Nora-val haza kell költöznie a szülői házba. Egyrészt mert szinte új életet kell kezdeniük, másrészt mivel kómában fekvő anyját kell ápolnia, aki ráadásul egy igazi boszorkány - mint később kiderül a szó szoros értelmében. Húga, Sara fogadja őket, akivel gyerekkorukban őrült terrorban kellett élniük, mivel apjuk halála után Victoria, az anyjuk megőrült. Végrendeletéből kiderül: mindent gyermekük örököl és valami hátborzongató tervszerűség kezd kibontakozni a szemeink előtt. A beteg szobája tömve van mindenféle okkult könyvvel és tárgyakkal, de az igazi baj akkor kezdődik, amikor Nora talál egy medaliont, majd összebarátkozik egy Luna nevű furcsa kislánnyal. Ettől fogva megváltozik, az iskolában erőszakossá válik, miközben anyja egyre mélyebbre merül a traumák által törlődött rosszabbnál- rosszabb emlékeibe. Megelégelve az egyre baljósabb és furcsább eseményeket, az összes sátáni kellékből egy máglyát készítenek, de már késő, innentől az események felgyorsulnak és úgy tűnik a kis Nora teljesen a gonosz öregasszony bűvkörébe kerül.
 Legyünk őszinték; az elmondottak alapján lehetne ez egy tucathorror is, de mégis kiemelkedik azok közül. Miközben felróják sokan, hogy mi is ez, úgy indul, mint egy lassú dráma, aztán szellemsztori-szerű, majd boszorkányos, majd megszállós... Én nem kerestem ezeket, mert egyik következik a másikból, nem hinném, hogy gond, hogy nem lehet rá plecsnit nyomni, bár meglátásom szerint elég konzekvens a történetvezetés, és a folyamatosan felbukkanó emlékek adnak ide-oda lökődést a nézőpontunknak. Sötét, megkönnyebbülést egy percig sem adó hangulat, erős drámai gerinc és a végére egy flashback után körbe érve megértjük az okokat-okozatokat. Hullámvasút-effektus: lassan felfelé, aztán beindulás a végkifejlet felé, mégsem érzi az ember soknak vagy kevésnek egyiket sem. Nyomasztó a környezet, a múltidézések, a gonosz anya nem egyszerűen gonosz, de a saját gyermekein gyakorolja sötét tudományát. Némi csüggedés vett erőt rajtam amikor poltergeist jelenségek történtek, hogy "ugye ez nem lesz az a szanaszét csépelt Insidious-féle szar", de aztán más irányt vettek a dolgok. Mint írtam a jumpscare-ekkel is spóroltak szerencsére, nem köhögnek rajzfilmszörnyek az arcunkba, nem kell lavór a tévé alá a vérmennyiség miatt. Valószínűleg ennek köszönhető a sok negatív értékelés. És van egyfajta jellegzetes íze a spanyol filmeknek. Az eleinte lassan sodró elbeszélésmód, a kissé gótikus sötétség a képi világban, a történetre alaposan kihegyezett cselekmény. Egészen másfajta hangulatot kíván megnézéséhez, mint pl. egy amerikai rémtörténet, súlyosabb, mélyebb és tömörebb. Mindez felépítve egy biztos alapra, a forgatókönyvre, kellemes másfél órát okozhat a borzongást kedvelőknek. Láthattunk már hasonlót - de nem ezt! 8/10


0 megjegyzés:

 
Copyright © Filmboncolás Blogger Theme by BloggerThemes & newwpthemes Sponsored by Internet Entrepreneur