Black Belt ( 2007 )

Jómagam az ezeddig látott japppán produktumokat mindég kettős mércével vizslattam. Vannak eccer a nagyszemű démonimádó csöcsös-faszos iskoláslányok, faszvégződésű csápokkal garázdálkodó monszterek, házméretű harcirobotok 14 éves purgyékkal a pilótafülkében, városokat szétbaszó űrszörnyek, robotruhás rendőrlányok vs mutáns robotok, bukake.. stb ( akármit láttam ezeddig, robot mindenben volt - kivéve a bukkake-t, bár a fene tudja manapság miket mívelnek odaát... - . Japppánban még a kibaszott pókembernek is van robotja... köszönet érte Csabának, hogy felhívta rá becses figyelmem. ) .

Másrészről megaztán amott vannak a szamurályos, jakuzás meg egyéb fődhözragadtabb témájú dolgaik - persze rajzfilmekből is volt szerencsém, minden fentebb részletezett jellemvonást nélkülöző, hétköznapi, egésséges szekszuális érdeklődésű közember számára is élvezhető alkotásokkal is tanálkozni: Akira, Csihiró szellemországban, Jin-roh the Wolf Brigade ( meg beztos van még vagy ezer ilyen szar, de most nem fogom felsorolni ). Nomeg nembeszélve a kislányos-kisfiús horrorfímjeikről amiket aztán a nyugat meg jól feldolgozott: Kör, Átok fenetuggyamégmi... ( amit azér hozzákell tenni nem először művel, mert rengeteg régi hírös és egyébként fasszájos veszternfilm, nem egy esetben - és nem egy esetben egy-az-egyben - japppán múviról lett lekoppintva pl.: 7mesterlövész-7szamurály ; Egy marék dollárért-Jojimbo stb... ) No emez, irományom témáját képező film, hál'Istennek ez utóbbi, fődhözragadt múvik sorát erősíti, internetmúvidatabéz szerint pedig egyésszen pontosan a "akció-dráma-sportfilm" :) kategória passzol reája. ( robotok nincsenek benne... )
A filmeleji narrátor szöveg szerint valahol 1932 környékén járunk Japppánban, a katonaság rendőri irányítás és reakció nélkül gyakorlatilag azt csinál amit akar. Aztán meg ebből a szarból kiemelkedvén ott vannak filmünk központi figurái, a karate művészetét mívelő jómunkássemberek ( beszélnek itt még valami Mandzsúriai bábkormányról is, de sajnos vajmi piszok szar feliratot sikerült csak találnom a filmhez, japppánul meg egyáltalán nem tudok, ezenfelül történelem tudásom meg oly fenemód hiányos e téren, hogy sajnos képtelen vagyok bétömködni véle a felvezető sztori emigyen keletkező réseit... ). No ezek után nem nehéz kitalálni, hogy a múvi kulcsszereplői is eme két nagy csoportból fognak kikerűlni... lesznek itten ugyebár gonosz és korrupt katonaembörök, illetve viráglelkű ( meg kevésbé viráglelkű ) karatékák, meg lészen majd leányrablás, leánymentés, parasztembörökkel aljaskodó jakuzák akiket szintén jól megkaratéznak.
Aki egy kicsit ösmerős a régi szamurálykodós fílmek terén, annak az emigyen felvázolt történet nem sok újdonsággal szolgál, ami nemis nagy baj, hiszen a fílm maga nem lebilincselően eredeti történettel, vagy lélegzetelállító színészi játékkal próbálja lekötni az ecceri embör figyelmét ( ráadásul a film két főszereplője "Taikan" és "Giryu", maguk nem hivatásos szinészek, hanem a hétköznapi életben is karatéval foglalkoznak, ráadásul nem cigány módon... az egyik 6. dan-nal ( Naka Sensei ) míg a másik 5. dan-nal ( Yagi Sensei ) kalimpál. ), hanem magának a - korábban említett - harcművészetnek, lehetőségekhez mért hiteles és látványos bemutatásával, ami - bár nem konyítok hozzá fikarcnyit sem - érzésem szerint sikerült. Látványos pediglen annak ellenére, hogy nincsenek benne összevissza röpködő-pattogó kungfumajmok, nem dobálják egymást házakkal és nem basznak szét ököllel hegyeket, pusztán csak egyszerűnek tűnő, mégis figyelemreméltó mozdulatokkal mutatják meg, mifán terem a karatéjozás. A harcok kb. egy-két ütésváltás után véget érnek: valaki támad, aztán jól lecsapják ( rúgják ) mint az ökörrépát ( és egy-két jelenetet leszámítva nincs vér az egész fímben )... így a főhős és a főgonosz félóráig tartó eposzi párharcát is nyugodtan ellehet felejteni. Sőt, a film végén pont ugyanazon iskola két legtehetségesebb tanítványa küzd meg egymással életre-halálra azért, hogy kinek jár jogosan a mesterük örökségét jelképező "fekete öv" és egyikre sem lehet mondani, hogy no ez most a faszagyerek az meg a velejéig ívül...
Vagyon ugyebár ez a Giryu gyerek, egy málészájú pöcs aki feltétlenül szót fogad mesterének és csak védekezésre használja azt amit megtanult, de ettől még nem lesz pozitív szereplő, csak egy naiv hülyegyerek aki egy párszor jó rá is baszik erre a film során ( egy alkalommal pedig pont Taikan haverja húzza ki a szarból, aki meg közben jól rákapott a szakéra meg a kurvázásra... ehe ehe ).
Aztán ottvan Taikan, aki meg ellentmondva a vén kohedárnak, a maga módján értelmezi a karate lényegét oszt jól csatlakozik a sötét oldalhoz és beáll katonasághoz instruktornak, meg segít egy ottani figurának elkergetni más karateoskolákat, hogy a katonaság megszerezze a gyakorlótermükként szolgáló épületeket, ahol majd az ipse a későbbiekben bordélyházakat kíván üzemeltetni... és nem azért mert velejéig gonosz, hanem mert - saját megfogalmazása szerint - a világ rossz dolgokból is áll, csak akkor lehetünk igazán erősek ha ezeket szintúgy beengedjük az életünkbe, csak így lehetünk teljes emberek.


Nopersze a film előrehaladtával elkerülhetetlenné válik, hogy összemérjék erejüket és kiderüljön, hogyakkormost kinek is vagyon igaza... a végén meg jól megvilágosodik mindenki és fény derül a dolgok csínnyára meg bínnyára, de ami legfontosabb: elcsépelt, nyálas, köpedék halívúdi heppiend nélkül.

Tréler