Antlers (2021)

 

 Guillermo del Toro, mint producer másokkal ellentétben rám kissé riasztólag hat. Bár neve általában garancia a minőségre - viszont arra is, hogy kissé túlszínezett és inkább meseszerű rémisztgetések születnek meg ténykedése alatt, ezért jó ideig kerülgettem ezt a filmet. A bemutatója ugyan meggyőző volt, de mi a garancia arra, hogy esetleg majd nem-e beszélő fák, meg félreértett csupa szív szörnyek barátkoznak sápadt kislányokkal a be nem mutatott pillanatokban...? Tudom, tudom, előítéletes vagyok, de általában nekem ez jött le alkotói tevékenységéből - no persze a három kötetes "A kór" című nagyszerű regényfolyamát kivéve, amelyet Chuck Hogan-nel írtak meg, majd sorozat is készült belőle, de a sok betoldott unalmas mellékszál okán egy évad után részemről könnyűnek találtatott. A trailer hangulata viszont megragadott és miután értesültem, hogy nem hasra ütés, netán köldöknézés során született meg a mű ötlete, hanem egy novellából, mindjárt más tekintettel néztem. Aztán megtudtam, hogy ez az írás Nick Antosca keze alól került ki, ezáltal még súlyosabb érv került a mérleg "megnézendő" feliratú serpenyőjébe. A "Cseresznye vadiúj íze" című elborult horror-szériáról ismerős lehet a neve a horrorfüggőknek, amely meglepően színvonalas szórakozást nyújt. 

  Az általam eddig emlegetett beharangozóból az is kiderült, itt nem lesznek hétvégi buliba induló idegesítő tinik, saját lábukban elbukó dús keblű szőkeségek, vidám vérengzések. A messzire sütő komolyságról Scott Cooper rendező gondoskodik (a forgatókönyv mellett), aki ugyan a kedvenc műfajunkban eddig nem igazán ténykedett, de munkái egyre fajsúlyosabbak, lásd legutóbbi, az "Ellenségek" című western-drámáját. Lássuk, mit kovácsoltak össze:

 Oregon államban járunk, a kitalált "Cispus Falls" nevű kisvárosban, amely már maga riasztó az embernek. A hegyek közé odahányt, a természetbe belerondító bányászvároska szemmel láthatóan leépülőben van. Errefelé egy dolog dobogós: a metamfetamin-fogyasztás. A kis Lucas apja kihasználja a lehetőségeket és a bezárt bánya mélyén meth-labort működtet, ráadásul a 12 éves fiúnak van egy 7 éves öccse is, Aiden - édesanyjuk pedig meghalt. Frank, az apa odalent furcsa hangokat hall, amelyeket követve belebotlik egy borzalmas felfedezésbe. Lucas eddig sem virágos létkörülményei immáron pokolivá válnak - egyedül kell megbirkóznia egy iszonyatos titokkal, egy szörnyeteggel, amely a város feletti házukban van bezárva, s akinek állandó éhségét hússal kell táplálni. A kisfiú igyekszik látszólag normális életet élni, de az új tanárnőjének, Julia-nak feltűnik a gyermek alultápláltsága és a bántalmazásra utaló jelek. Eközben széttépett és megrágott fickó hullájára bukkannak az erdőben, majd eltűnik az iskola igazgatónője is, aki ellátogatott a kölyök otthonához. A tanárnő testvére Paul, a helyi seriff értetlenül áll a megszaporodott eltűnések rejtélye előtt, miközben sorra megcsonkított holttestek kerülnek elő. A nő hazaviszi Lucas-t, de a titokzatos lény ragaszkodik a fiúhoz...

Abban a pillanatban, ahogy az ember belép ebbe a filmbe, máris kényelmetlen érzés vesz rajta erőt. Keresve sem lehet szomorúbb és sivárabb helyszínt találni ennél a pusztuló városkánál, ahol minden rozsdásodik, ahol mély melankólia ural mindent. Lehetetlen kivonni magad a hangulata alól. Máris tudod: itt nem lesz viháncolás, könnyed pillanatok. Nagyszerű megalapozás egy vérbeli modern horrornak, amely most díszletként nem drámaian gótikus hátteret, vagy reményteli jövőképpel költözködő családokat ragyogtat fel, hanem magát az amerikai álomból való mocskos ébredést. Karaktereinknek mélysége van, ahogyan Lucas bántalmazottként nőtt fel, úgy tanárnője, sőt, annak bátyja is. Ezt szüli a magárahagyottság. Julia minden nap flörtöl a boltban az alkohollal, miközben testvére hibáztatja őt, amiért elmenekült a szülői házból. Átlagfilmekhez képest több dimenziójú figurák mozognak ebben a nyílt, taszító titkokkal teli térben. Szerencsére nem túladagolt drámaisággal van dolgunk, hanem ügyesen mérlegelt súlyossággal, ami pont belefér ebbe a véresen-elégikus történetbe. Lehetne afféle allegóriája is a kábítószeres-abúzáló szülőkkel felnövő gyermekek szenvedéseinek is, hiszen látjuk és halljuk is, ahogyan reménykedő hangon mondja Lucas: hátha majd minden rendbe jön, majd visszakapom a szeretetét... Szép és élvezetes operatőri munkát élvezhetünk a nehéz (és nem nehézkes) mondanivaló mellé, a sötétség itt nem eltakar, hanem kontrasztot ad. Nem véletlen, hogy egyre klausztrofóbiásabb érzést szülnek még a nyílt erdei képek is, ez igazán jól végzett munka eredménye. A színészekre szavunk nem lehet, a rájuk bízott szerep sugárzik róluk, még, ha ettől néha bosszantóvá is válnak szemünkben. A tutyimutyi seriff, a problémáitól elszakadni nem tudó tanárnő - talán ezek a figurák meg is magyarázhatják a pár bénázást is, amit viszont valóban a karakterekre foghatunk és nem a forgatókönyv gyengeségeire. Ha félretoljuk finoman a drámaiságot, atmoszférát és szép megvalósítást, még akkor is marad aratni való számunkra. Attól, hogy nem átlagos horrorral van dolgunk, még igencsak véres és elborzasztó dolgokat láthatunk, tehát ez is kipipálva. Negatívumnak csak annyit róhatok fel, hogy néhány balfaszoskodás kiránt a tempóból, mert nem egy ilyen filmbe valónak érzem, és a végső leszámolás nem igazán katartikus. Úgyhogy 10/9. Aki nem csak "vér és bél" vonalon mozog, annak mindenképpen ajánlott.



 

0 megjegyzés:

 
Copyright © Filmboncolás Blogger Theme by BloggerThemes & newwpthemes Sponsored by Internet Entrepreneur