Az ilyenekre én mindig kapható vagyok, hiszen gyermekkorom fantáziavilágát a rendszerváltást követően kiadott magazinok, könyvek piacot elárasztó rengetege kovácsolta rejtélyekre hangolttá. Az addig nyugat ópiumának tartott, vitatott, obszkurantista irodalom dömpingje fogékony időszakomban talált el és a mai napig meghatározta horrorfilmes ízlésemet is. Sajnos a "mindent lehet" tarka piaca, a pezsgés, a kis kiadók felvirágzása után jött a mindent elsöprő szürkeség, szabályozottság, a kockázat nélküli, nagyközönséget megcélzó biztosra menés...Hát persze, hogy alig vártam a trailer után a különös eset feldolgozását, egy verziót a megmagyarázhatatlanra, lelki szemeim előtt halszerű szörnyetegek jelentek meg a mélyből, földönkívüliek seperték üresre a fedélzetet, hogy aztán análszondázzanak mindenkit, vagy Cthulhu szörnyűséges arc-csápjaival egyenként szedegette le az embereket, mint ahogyan a gyerekek a smartiest csipegetik. Enyhén szólva is jóval prózaibb dolgot vágtak hozzám a készítők.
Jerome Olivier és David Ross közösen jegyzi a papírra vetett sztorit. Kettőjük közül egyedül Ross vett részt már ilyesféle akcióban, neki köszönhetjük a 2006-os "Az erdő" című film szkriptjét, amelyet még nem néztem meg, pedig szerepel benne Bruce Campbell, ami részemről jó pont. Ezenkívül a "Bébiszitterek" című dráma köszönheti még létrejöttét neki és jelen alanyunk. Nem sok, de láttunk már akár elsőfilmestől is nagy tűzijátékot, ugye. Rendezőként Shana Betz-et nyerték meg, aki bár színésznőként van jegyezve, (leginkább Shana Sosin néven), hatalmas produkciókban nem vett részt még, bár simogassuk meg egy kicsit a buksiját, szerepelt "A kiirthatatlan" és a "The Strangers" című horrorokban. A 2010-es évektől inkább író-rendezőként keresi a mindennapi betevőjét, bár azt sem viszi túlzásba... Mindezekről semmit nem tudtam, még naivitástól fűtötten, gyanútlanul, egyszerűen csak lelkesen indítva el az alkotást...
Rachel egy egyetem által megtámogatott kutató, akit egyrészt furcsa álmai, másrészt a Mary Celeste talánya nem hagy nyugodni, szinte megszállottan igyekszik a végére járni a titoknak. Elmélete szerint egy dimenziós hasadékban tűntek el az emberek 140 évvel ezelőtt. Rögeszméjében két segédje is van, kamerákkal, mérőfelszerelésekkel felfegyverkezve, Cassandra és Grant. Felbérelt kapitányuk azonban idejekorán KIfutott a KIkötőből KIhátrálva alkujukból, amikor amolyan rekonstruáló utazásra indulnának. helyette felbérlik Tulls-t, aki kis halászhajójával és segédjével Aldo-val hajlandó odaszállítani őket, ahol "alkalmas a hely és az idő" egy ilyen tektonikus elmozdulások generálta fenomén vizsgálatára. Megérkezvén azonban a motor leáll, majd különös erők kezdenek dolgozni, Aldo különös kómába esik, majd egyszerűen eltűnik... Minden arra utal, hogy a történelem megismétli önmagát, a Mary Celeste esete felelevenedik napjainkban. Tull megriad, és felvenné a nyúlcipőt, de Rachel még a segítségkérést is ellenzi, szenvedélye jóval nagyobbnak tűnik, mintha pusztán a tudományos kíváncsiság motiválná. Nem hátrál meg, amikor fogyatkozni kezd az amúgy is kis létszámú társaság...
Annyira szépen megfogalmaztam a tartalmat, hogy egyenesen könnybe lábadt a szemem. Ez igen! - bólinthatnánk elismerően tehetségem okán és a szinopszis figyelemfelkeltő sorain. Minden ott van, ami ez jó horrorhoz kell: múltbéli rejtély, az óceán kies magánya, fenyegető természetfeletti erők. Ami viszont nincs kimunkált alkotóelemként, az a szcenárió, az izgalom, az összeszedettség, a történések hatásossága, a valódi horror. A mindössze pár lapos forgatókönyvet összetekerném, és elfenekelném a direktor Shana Betz-et vele. Sokkal hasznosabb formája lenne az idő eltöltésének. Szegénykém csapnivaló munkája csak feltette a koronát az írók szarkupacára. Az egésznek furcsán tévéfilmes hangulata van, ezen aztán nem sokat segítenek az idegesítő háttér-homályosító közelképek, melynek köszönhetően a néző szeme állandóan a szereplők mögötti szórt fénnyel életlenített érdektelen díszletet kutatja önkéntelenül. Kezdeti lelkesedésem hamar elpárolgott, aztán, amikor megérkezünk ama pillanathoz, amikor horrorba kellene fordulnia a dolgoknak, egyszerűen unalomba fullad, én meg félálomba. Pulzusom egyszer emelkedett az idegességtől, amikor a ködös és sötét óceánra kiküldik kiscsónakon Clarissat, hogy megkeresse az eltűnt Aldo-t. Mit vártak? Ott sétál a vízen valahol? Vagy társasozik Spongyabobbal Bikinifenéken...? Nem elég, hogy narkolepsziába taszítják a nézőt, szemtelen módon, de még értelmetlen marhaságokkal kiszaggatják eme nyugalmas állapotból. Vontatottsága olyan érzést indukált bennem, mintha az SZTK várójában ücsörögnék előjegyzés nélkül. Mondjuk a szemészet előtt, hátha ki tudok venni bármit is a film történéseiből, mert biza a ködös sötétségnél már nem tudom mi leplezhetné jobban a "gonosz még sötétebb üzelmeit". Enyhe túlzás a "történések" kifejezést használnom, mert ilyennel nem igazán akarnak bennünket jóllakatni a szűkmarkú alkotók. Gyenge csavart is helyeznek a sztoriba, de érdektelenségünk pajzsát még csak meg sem karcolja, mit érdekel már, hogy él-e hal-e bárki is, ami leköt, az a hátralevő idő nézegetése.
Halovány szellemtörténet kis adag reinkarnációs misztikummal nyakon öntve, sok drámázással és kis költségvetéssel, az ilyeneket a Filmbox csatornán szokták adni késő este 14-es karikával. Szórakoztatófaktora a nulla felé konvergál, olyan, mint részegen szexelni, egyre fáradtabban várod a kielégülést, de az az istennek nem akar megérkezni. A szereplőgárdával semmi gond nincs, ami ehhez kell, azt hozzák, maximum, hogy nem rúgták néha bokán az írókat, hogy ugyan tegyetek már valami érdekeset is a történetbe, vagy forgassuk le az "Álomhajó" pornó verzióját, ahhoz minden adott, nemi szerve azért mindenkinek van, és jóval nagyobb izgalom-potenciált rejt magában. Nem sikerült feszültséget sem generálni, pedig ehhez is minden meg volt, mintha lenne száraz fa, papír, gyufa, még benzin is, de inkább fagyoskodnánk a hidegben. Az alapszituációból vérbeli horrorfilmet lehetett volna konstruálni, helyette 74 perc kihagyott ziccer, mellélövés, mintha nem is akartak volna semmi komolyabb megmozdulást, csak forgatni nyugdíjasklubok társalgóiba valami kis háttérben szóló filmet, vigyázva az idősebbek vérnyomására. Tényleg komolyan sajnálom, mert csak egy kis fantáziával, szándékkal ütős lett volna, így meg egy ingerszegény és sivár semmiség lett. Van azonban pozitívuma, a fentebb említett rövid játékidő, és a zenéje, amin felröhögtem, továbbá a szépen kivitelezett DVD borító, amely miatt a készítője lazán megérdemli az egész stáb gázsiját. Megy egy 3 a 10-ből.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése