A jövőben járunk. A rohamosan fejlődő technikai újításoknak köszönhetően 2054 -re egy olyan tökéletes világban élhetünk, amikor az lehetsz, aki akarsz, nem kell a satnya valóság, lehetsz: szebb, erősebb, fiatalabb, több magadnál. Nem is kell kimozdulnod lakásodból. Mindent megtesz helyetted a hasonmásod, aki nem más mint egy robot. Őt az otthon melegéből irányíthatod, mint valami bábot, de amit tesz, azt te is érzed. Ebben a tökéletes világban gyilkosság történik, pedig az erőszak megszűnt. A legmegdöbbentőbb a dologban, hogy az áldozat apja az az ember aki megálmodta a hasonmásokat. Dr. Lionel Canter (James Cromwell rengeteg filmben szerepelt már) Itt lép a képbe Greer (Bruce Willis ő még több filmben játszott) és társa Peters (Radha Mitchell 22-évente sötétség, Silent Hill) az FBI ügynökök. Mindenki értetlenül áll az ügy előtt. Egy ilyen idealizált és tökéletesre formált világban miért történhetett ilyen szőrnyű tett. Az indítékot pedig sűrű homály fedi, a ködszurkálás nyomozóinkra marad. És akkor spoiler mentesen el is mondtam szinte mindent. Gondolom már mindenki látta, aki meg nem az meg nézze meg! Legalább egyszer, ne hallgassatok másokra, tessék megnézni!
Sokunk (szégyen vagy sem) kamaszkori legizmosabb hősei mára már mind a feledésbe merültek. Eljárt felettük az idő, talán Bruce Willis az aki mindig a színtéren maradt. Igaz ő is elindult a lejtőn, ám egy (állítólag) jókor jött szerep a Ponyvaregényben visszaemelte őt az élvonalba. Ő az a csepűrágó kire rászabták ezt a szükséghős szerepet. Mostani pályafutása (szintén állítólag)megint lefelé látszik irányt venni.
A készítők igyekeztek éles kontrasztot állítani a kétféle képen megjelenített szerepek közé. Így a robot test tökéletes, erőtől duzzadó benyomás látszatát keltő addig az élő lakásban maradt test gyenge és lestrapált. Willis például otthon....hát, olyan bruszviliszes. Az otthonról elmenős gép meg túl-sima bőrű és szőke szemöldökű, ami mosolyra fakaszthatja az élesebb szemű nézőt. Szerintem a filmnek voltak magával ragadó jelenetek. Tetszett az a rész amikor Greer leamortizálja a robot testét és kénytelen „személyesen” az utcára lépni és ott nem csak a
napfény zavarja, hanem rá kell ébrednie: személyesen minden fájdalmasabb az önként vállalt szobafogság nélkül. Érezhető a különbség mennyire eltávolodott a valóságtól, még egy nyamvadt baseball labda is képes mosolyt csalni az arcára. És, ha megütik attól igazi sebek lesznek az arcán. Az meg valami csoda amikor szembesül keresztre feszített alteregójával. Az annyira jézusos volt. Maga volt a katarzis :) Az emberek meg körülötte:mint sok kis júdás, a rohadékok.
Nem is írtam még a film alapjául szolgáló 2005- be megjelent képregényről. Melyet Robert Venditti prezentált a nagyvilágnak (mi nem tartozunk bele), hatalmas sikerrel. Elvégre megfilmesítésre került elég hamar. A Surrogates az a fajta jórészt hatalmas látványvilággal megtámogatott akciófilm ami (legalább is engem), valamiért gondolkodásra késztetett. Azt kell mondanom a film ad valami filozófiai pluszt. Jobban belemerülve van mögöttes tartalma is az akció felszíne alá rejtve. Érdekes eljátszogatni a gondolattal, ha ez nem valami fikció és valódi dolog. Ezerféle lehetőséggel és végeredménnyel.
Rendezői székben Jonathan Mostow foglalt helyet. Senkit ne tántorítson el a tény: neki köszönhetjük a Terminátor 3. felvonását. Valamiért nagyon szereti a robotokat. Most talán több érdeme lesz mint a másik masinával. Gondolom ez a becsatlakoztatom magam valahová és másik testben, esetleg virtuális világban ébredek sokaknak ismerős lehet innen-onnan. Felsorolni is felesleges mert a filmes palettán is akadtak kisebb (Johnny Mnemonic) nagyobb (Matrix trilógia), bevételt produkáló filmek. Nem is kel olyan nagyon keresgélni, mert a most futó Avatar című mozi is tartalmaz ilyen momentumot. Nem beszélve a sci-fi ill. cyberpunk irodalom gyöngyszemeiről. Ha már sci-fi, most vettem észre ez a 3. film zsinórban amiről írogatok és ebbe a kategóriába tartozik, legközelebb valami más témát kérek házi feladatnak.
Annak ajánlanám ezt a filmet akinek bejött a fent említett filmek valamelyike esetleg még A Sziget, vagy a Szárnyas fejvadász, ellenben ha azért jársz erre a blogra, hogy valami belezős csodáról olvashass akkor várnod kell, vagy az egeredben elhelyezett pici görgőt megtekered a mutató ujjaddal lefelé. Viszlát.
10/7
Sokunk (szégyen vagy sem) kamaszkori legizmosabb hősei mára már mind a feledésbe merültek. Eljárt felettük az idő, talán Bruce Willis az aki mindig a színtéren maradt. Igaz ő is elindult a lejtőn, ám egy (állítólag) jókor jött szerep a Ponyvaregényben visszaemelte őt az élvonalba. Ő az a csepűrágó kire rászabták ezt a szükséghős szerepet. Mostani pályafutása (szintén állítólag)megint lefelé látszik irányt venni.
A készítők igyekeztek éles kontrasztot állítani a kétféle képen megjelenített szerepek közé. Így a robot test tökéletes, erőtől duzzadó benyomás látszatát keltő addig az élő lakásban maradt test gyenge és lestrapált. Willis például otthon....hát, olyan bruszviliszes. Az otthonról elmenős gép meg túl-sima bőrű és szőke szemöldökű, ami mosolyra fakaszthatja az élesebb szemű nézőt. Szerintem a filmnek voltak magával ragadó jelenetek. Tetszett az a rész amikor Greer leamortizálja a robot testét és kénytelen „személyesen” az utcára lépni és ott nem csak a
napfény zavarja, hanem rá kell ébrednie: személyesen minden fájdalmasabb az önként vállalt szobafogság nélkül. Érezhető a különbség mennyire eltávolodott a valóságtól, még egy nyamvadt baseball labda is képes mosolyt csalni az arcára. És, ha megütik attól igazi sebek lesznek az arcán. Az meg valami csoda amikor szembesül keresztre feszített alteregójával. Az annyira jézusos volt. Maga volt a katarzis :) Az emberek meg körülötte:mint sok kis júdás, a rohadékok.Nem is írtam még a film alapjául szolgáló 2005- be megjelent képregényről. Melyet Robert Venditti prezentált a nagyvilágnak (mi nem tartozunk bele), hatalmas sikerrel. Elvégre megfilmesítésre került elég hamar. A Surrogates az a fajta jórészt hatalmas látványvilággal megtámogatott akciófilm ami (legalább is engem), valamiért gondolkodásra késztetett. Azt kell mondanom a film ad valami filozófiai pluszt. Jobban belemerülve van mögöttes tartalma is az akció felszíne alá rejtve. Érdekes eljátszogatni a gondolattal, ha ez nem valami fikció és valódi dolog. Ezerféle lehetőséggel és végeredménnyel.
Rendezői székben Jonathan Mostow foglalt helyet. Senkit ne tántorítson el a tény: neki köszönhetjük a Terminátor 3. felvonását. Valamiért nagyon szereti a robotokat. Most talán több érdeme lesz mint a másik masinával. Gondolom ez a becsatlakoztatom magam valahová és másik testben, esetleg virtuális világban ébredek sokaknak ismerős lehet innen-onnan. Felsorolni is felesleges mert a filmes palettán is akadtak kisebb (Johnny Mnemonic) nagyobb (Matrix trilógia), bevételt produkáló filmek. Nem is kel olyan nagyon keresgélni, mert a most futó Avatar című mozi is tartalmaz ilyen momentumot. Nem beszélve a sci-fi ill. cyberpunk irodalom gyöngyszemeiről. Ha már sci-fi, most vettem észre ez a 3. film zsinórban amiről írogatok és ebbe a kategóriába tartozik, legközelebb valami más témát kérek házi feladatnak.
Annak ajánlanám ezt a filmet akinek bejött a fent említett filmek valamelyike esetleg még A Sziget, vagy a Szárnyas fejvadász, ellenben ha azért jársz erre a blogra, hogy valami belezős csodáról olvashass akkor várnod kell, vagy az egeredben elhelyezett pici görgőt megtekered a mutató ujjaddal lefelé. Viszlát.
10/7
Ui: Bruce arcjátéka megint valami elképesztő!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése