Volt egyszer, azokban a csodálatos nyolcvanas
években, két, azóta kult státuszt kivívott vámpírfilm, a Near Dark és a
Lost Boys. A maga módján mindkettő szakított a hagyományos
vámpírábrázolással, nem volt a szívtipró Lugosi, sem a vadállat
Cristopher Lee. A hasonlóság nagyjából ennyiben kimerült, míg az előbb
említett műben hegyesfogú barátaink gyakorlatilag pár white trash
bűnözőből álltak, akik basztak a keresztre, és a hagyományos
ellenszerekre, tulajdonképpen igazi lelkiismeret nélküli brutálállat
bűnözők voltak (ismerős gondolom, elég a bűnügyi rovatot átlapozni),
mellékesen örök élettel bírtak, és nem igazán kedvelték a napfényt...
Viszont sokkal inkább előnyben részesítették a nagy kaliberű
lőfegyvereket, mint az elegáns-erotikus nyakcumizgatást. A másik film
konvencionálisabb volt, azonban itt már megjelentek a Twilight-féle
trágyák előjelei,tinifilim, romantika, akadt jócsaj vámpírlány-fiú, és a
poénok sem hiányoztak, az említett sötét, brutális és komor hangulatú
filmhez képest egy tipikus (az akkori) MTV-generációnak szánt
horror-vígjáték volt. Mégis kurva jó volt, mert nem ment át giccsbe,
tudom unalmas a Twilight-ot fikázni, de ha olyan jólesik:), Meg volt az
egészséges egyensúly a horror és poénok között, nem véletlen érdemelte
ki a klasszikus státuszt.
2008-ban a producerek úgy gondolták ideje
némi rókabőrt lehúzni, csináltak egy folytatást, a mostani vámpírfilmek
trendjét próbálva meglovagolni, volt ott minden amiből sikert reméltek,
emós vámpírgyerekek, nyáladzás minden mennyiségben, mondanom sem
kell:kurva szar lett, Tom Savini pár perces szereplése ért valamit az
egész moslékban.
Ezek után, sok jót nem vártam a harmadik résztől,
pláne hogy csak dvd-n jött ki. Azonban, ritkán, de akadnak kellemes
csalódások is, látszik az alacsonyabb költségvetés,de dicsérendő, hogy
próbáltak visszatérni az első rész hangulatához, és ez többi-kevésbé, de
sikerült is. Mivel az első részben még tini fiúcska Corey Haim a
hollywoodi celebek népbetegségben (kokó, csak nem a bokszoló, hanem a
nála jóval keményebb miatt) elhunyt, ebben a részben az alapfilmben is
szereplő Corey Feldman - ra bízták a főszerepet, nyilván követték bizonyos
szintig a mai vámpírfilmek trendjeit is, de szerencsére ezzel nem estek
túlzásba. Azt kell mondanom, a low budget ellenére ez a film baromi jól
sikerült, a vámpírok gonoszak, brutálisak, nyoma sincs a mai
transzvesztita, sápadt emós köcsögöknek. A történetről röviden: a
producerek szerencsére (!) úgy döntöttek, hogy balul sikerült második
részt teljesen mellőzik, és készítettek egyfajta rebootot - némi Penge
utánérzéssel.
Tehát, az első rész után az azóta hivatásos
vámpírvadásszá avanzsált Frog (Feldman), békésén, vámpírok
gyilkolászásával és irdatlan mennyiségű alkohol fogyasztásával tengeti
Postal Dudehoz hasonló életét, és mellesleg baszottul rühelli a
romantikus vámpírábrázolást. Remek fricska, a műfajt elcsesző Anne
Rice-al szemben, de a Twilight is megkapja a magáét - bónusz pont!
hősünket egyik nap felkeresi a romantikázó vámpírregények bestseller
írónője - szintén egyértelmű az utalás Rice-ra, csak sokkal jobb bőr a
csaj:), segítsen már a vérszívók által elkapott tesóját kiszabadítani.
Közben belekeveredik az eseményekbe egy diszkót üzemeltető menőgyerek
vámpír DJ is, természetesen neki is a világuralom a cél - van egyáltalán
olyan főgonosz akinek nem az?:D Ő fog elég bonyodalmat okozni a film
során. Frog némi lecseszés-" a vámpírok nem romantikus hősök" után,
amolyan Bruce Willis-féle másnapos állapotban elvállalja végül a melót,
és ezután már csak a darálás következik: hullanak emberek és vámpírok
egyaránt, a vérfröcsögést néhány poén jól időzítve szusszanásnyi időre
megszakítja, ráadásul még egy filmvégi duplacsavarra is futja.
Annak
ellenére, hogy nem egy Magyarország éves költségvetését felemésztő
darab, dicsérendő, hogy a szűkös keretek ellenére, de a trükkmesterek
kitettek magukért, és a forgatókönyvírók is egy túlzott agymunkát nem
igénylő, de pörgős darabot hoztak össze. Kiemelendő még a jól sikerült
operatőri munka, különösen jó a repülős jelenet, az alatta felcsendülő,
első részből átvett, de modernizált "Cry Little Sister" nóta is szívet
melengető volt - pedig alapból rühellem a feldolgozásokat.
A remek
első rész, és a pocsékra sikerült második után, nyugodt szívvel ajánlom a
hagyományos vámpírfilmek kedvelőinek, még ha akkora bizalommal is
állunk neki, mint szerény személyem, garantáltan kellemes csalódás.
Nyilván érződik a szűkösre szabott büdzsé, néhol a CGI lóláb is kilóg,
de ha nem ezekre vagyunk ráindulva, kellemes, agykikapcsoló másfél
órában lesz részünk, nem világmegváltó darab, a klasszikus első részt
sem űbereli nyilvánvalóan, de egy kellő odafigyeléssel elkészített,
szórakoztató darab, ami kiköszörüli a borzalmas második által okozott
csorbát. Külön dicsérendő, hogy a direct-to-dvd volta ellenére össze sem
hasonlítható minőségileg a dvdre készült filléres vackokkal, az egekig
nem dicsérem, ez egy B-film, de a jobban sikerült fajtából, ami nem is
akar többnek látszani, nincs álművészkedés, filozofálgatás, van helyette
zúzás, vérfröcsögés és poénok.
Részemről jöhet a negyedik rész, ha ez a színvonal marad.
Egy jó 7/10-es számomra.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése