Kevin Costner neve emellett manapság már nem nagy garancia, a fene ette volna meg a "Waterworld"-ot és "A jövő hírnöké"-t, gondolom milliószor megbánta mindkettőt, ezek aztán szépen belökték a süllyesztőbe. A most 55 éves színész rájött, hogy a fele sem tréfa, nagy mozikkal nagyokat lehet bukni, ezért ráállt szépen a kisebb büdzséjű filmekre, hogy megkeresse a mindennapi ránctalanítóra a pénzmagot. Az idő is eljárt már felette, már nem szívtipró, inkább sármos családapa, bizony hasonlóan, mint kollégája Mel Gibson. Jött még rendezőnek Luis Berdejo, aki a REC című kézikamerás-zombis horrorfilmért felelős, mint író, és a „Cuento de navidad” című részért a „Películas para no dormir” sorozatban (ez egy spanyol széria, hasonlatos a Masters Of Horror-hoz…) és az „Imago mortis” történetét is ő jegyzi. Kellett még mellé egy baszottul unszimpatikus tini lány, Ivana Baquero, akit „A Faun labirintusá”-ban kellett volna látnom, ha érdekelne, de Berdejo „Películas…” filmjében is szerepelt, (biztos rokonok…). Ezek mellett olyan több-kevesebb sikerű horrorokban szerepelt, mint a „Romasanta”, „Rottweiler” és a „Hideg csontok”. Vagy nagyon szereti a műfajt, vagy fentebb említett jellemvonása predesztinálja őt ezekbe a mozikba. Bár ilyen elemzést nem szoktam készíteni, mielőtt a lejátszóba dobom a korongot, most azért Nektek, kedves olvasók megejtettem, így, utólag.
A sztoriról nem sokat tudtam megtekintés előtt (szerencsére), a rövid tartalom alapján viszont kísértettörténetnek gondoltam, ami már kissé szájhúzásra késztetett, gondolván, hogy Costner nem is nagyon mászna bele valamiféle szörny-filmbe. Kellemesen csalódtam, bár nem szívesen mennék bele mélyebben, inkább igyekszem csak sejtetni a dolgok lényegét, legyen meglepetés azoknak, akik most írásom hatására rohannak megnézni.
Minden baj az új házba költözésekkel kezdődik. Egyszer megszámolnám szívesen, hány film épül erre az alapra, gyanítom, úgy 75%-uk. Nem beszélve a lakásárakról, haha. Azok rosszabbak bármilyen szellem-járta kúriánál. Megnéznék egy panelba-költözős történetet is már egyszer, bár nem tudom, a barnább bőrű szomszédokon kívül ott milyen borzalmak várhatnak az emberre.
A frissen elvált John James (Kevin Costner) gyermekeivel, Sam-mel és Louisa-val tehát megteszik a kötelező lépést a szörnyűségek felé, azaz egy mindentől távol eső helyre cuccolnak. A séma a szokásos, fejlődésben lévő lányának természetesen semmi nem tetszik, megviselte a válás is, az apa pedig nem tud nagyon mit kezdeni a hirtelen nyakába szakadt anyátlan családdal. Sam, a kissrác meg csak úgy sodródik az árral. Hamarosan a zongorában találnak egy fasza puskát, amit logikus lépésként (?) John azonnal elás… (Később természetesen újra előkerül, a törvény alapján, miszerint, ha a színpadon feltűnik egy fegyver, az előbb-utóbb el is fog sülni…) Még jó, hogy nem tankot találtak. Louise pedig új barátot lel, no nem az iskolában, hanem a ház körüli erdőben: egy dombot, ami teljesen elbűvöli. Szó szerint is. Későn ér haza, nyakig sárosan, sőt, még régi babáját is elhajítja, és helyette valami randa csutkababával alszik. Apukánk pedig csak fejét vakarja, és természetes magyarázatot keres megváltozó viselkedésű leánygyermekére, no meg persze annak tanárnőjével randizgat. Időközben megtudja: új otthonuk régi tulajdonosai egészen gyorsan szabadultak meg az ingatlantól, már aki élve maradt közülük. Nyomozgatásba kezd, az ilyen filmek szabályai szerint, de mind
ig le van maradva néhány lépéssel, miközben akiknek a gondjaira bízza gyermekeit, bizony rondán elpusztulnak. Kideríti: az ősi indián sírdomb alatt különös dolgok lapulnak (eszem ágába’ sincs elmondani, miről van szó), és úgy dönt, felrobbantja az egészet, mielőtt Louisa-t teljesen elveszti, no meg bizony kis világunk is megváltozik hamarosan, ha nem teszi meg. Nem sikerül, mert a bébiszitter holttestét kaparja ki a földtúró gép, még ez által ő is gyanúba kerül. Ideje megtennie az apának, amit kell, felfegyverkezve harcba indulni.Elég talányosra sikeredett az ismertető, de már így is túl sok információt szolgáltattam, mert én extra mellékízt kaptam azáltal, hogy csak találgatni tudtam, mi ez az egész história. Lássuk be, manapság, az internet korában nem sok meglepetés vár reánk, filmek tartalmában, vagy akár koncertek setlist-jében sem. Lehet, hogy ez a „nem-tudás” is emelte az egésznek a fényét.
Mindenképpen kiemelkedik a mai horror-dömpingből, bár a történet kicsit sablonosnak tűnik, legalábbis a fundamentuma, de onnantól már bizonytalanul nézzük, mi lesz az egészből? Inkább ezer ilyet, mint még egy „Fűrész”-t. Costner kissé bizonytalan a szerepében, talán a végére találja meg magát, bár ez ugye illik a karakterre is, Baquero pedig rohadtul idegesítő, nincs az a türelmes apa, aki ne pofozná fel alaposan. De ugye ez a dolga. A feszültségteremtés is sikerült, bár kissé töredezetten, mert a negatívum pont ott leledzik: a film olyan 20 perccel hosszabb a kelleténél. Mintha nem lett volna alaposan szelektálva, mi fér bele egy feszes tempójú horrorba, vagy mintha a thriller mezsgyéjén szerettek volna maradni egy olyan történetnél, amely nem az. Nem tesz jót neki a néhol csendes folydogálás, engem annyira nem bántott, de a türelmetlenebb nézők már néha felmordulnak (mint ahogyan azok is tették, akikkel én néztem), ha így kiesünk a tempóból. Mivel híján vagyunk mái napság a jó rémfilmeknek, mindenképpen javaslom megtekintésre, hangulatos és némi klasszikus fílinggel megáldott mozi, nekem nem okozott csalódást, sem történetileg, sem kivitelben.
Megy a 10/9
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése