Moon (2009)

Olyan ritkán kerül a kezeim közé jó sci-fi, hogy lassan már el is felejtettem mi is az igazi ismérve az ilyen filmeknek. Az utóbbi időkben bedőltem a liberális maszlagnak és elhittem, hogy a látvány el tud vinni egy filmet a hátán, még az egyszerűbb történetvezetést is megbocsáthatóvá teszi. Elszoktam viszont a gondolkodástól, a felfedezés izgalmától, és a kíváncsiság is kiveszett belőlem. A filmek nagy részében ugyanis a klisék viszik a pálmát, és ha nyakon van öntve a megfelelő számú robbanással, akcióval, akkor nyugodtan dőlünk hátra. De mi a helyzet azokkal a sci-fi filmekkel, amik minimalista (de jól kivitelezett) díszlettel, és kevés (de annál ütősebb) színésszel, és nulla (de annál izgalmasabb történettel) akcióval operálnak. Megmondom én! Nem moziba szánjuk az alkotást, szarunk a trendekre és a köz kielégítése helyett nivót próbálunk alkotni. Amit vagy megnéznek és értékelnek, vagy pediglen csendben eltűnnek a süllyesztőbe.
Mint a kritikus szemmel felkent prókátora, magamra veszem a terhet, hogy egy méltatlanul csendre kárhoztatott filmet ajánljak minden kedves olvasónknak, és arra buzdítsam őket, hogy tegyenek félre minden előítéletet, csukják be az ajtót és a változatosság kedvéért gondolkodjanak egy kicsit egy film kapcsán. Na, jó ez így kurva fellengzős volt. A lényeg. Szerezd meg, nézd meg.
A rendező Duncan Jones. Megnéztem az IMDB-n a film után hogy ki is Ő. Nos … Ez a második filmje, az első a "Whistle" címet viseli és 2002-ben készűlt. 8.8 ponton áll perpill, ergo nem lehet az sem rossz, de nem ismerem a filmet. Jelen esetben nem csak rendezgette a filmet, hanem írta is, tehát amit látunk mind az Ő agyából pattant ki.
A jövőben járunk, de nem sokkal mentünk előre. A föld egy igazi édenkert (nem mutatják, csak utalnak rá) az energiagondok ugyanis megoldottak a holdnak köszönhetően. Egy helium3 nevű, a holdkőzetben található vegyület biztosítja a jólétet. Szép nagy kombájnra emlékeztető, önműködő gépek legelik a felszínt, kinyerve és tárolva a vegyületet. Főhősünk Sam Bell (Sam Rockwell) csak csücsül a támaszponton, figyeli a gépeket, ha valamelyik megtelt akkor kimegy a rakományért és a földre küldi azt. Vagy ha gond van, szerel. Többnyire nincs probléma, a lepukkant comrendszert kivéve, ami miatt a földel való beszélgetés a Jupiteren keresztül, több órás csúszással zajlik, így csak modellezget, Gertyvel a „mobil komputerrel” beszélget (telitalálat hogy Gertynek nincs arca, az érzelmeket egy kis képernyőn smiley-val jelzi (Kevin Spacey a hangja)) és szép lassan kezd becsavarodni. Ugyanis egyedül van már 3 éve. Ennyi időre kötött szerződést a céggel. És az ideje lassan lejár, már csak 3 hét és mehet vissza a földre, helyretenni az asszonykát, aki gyanúsan szakító félben van már vele, meg jól megnézni időközben megszületett porontyát.

A magány kezdi is éreztetni a hatását, dekoncentrált hősünk jól összetöri magát az egyik kombájn hátulján. A betegszobán tér magához, gondoskodó robotkarok között. Le van robbanva rendesen, nem is emlékszik a baleset kapcsán sok mindenre, Gerty is furán viselkedik. De egy gondolat nem hagyja nyugodni. A robotbarát ellenkezése dacára kilóg a bázisról és elmegy a balesete helyszínére. Amit ott talál, megkérdőjelezi mind az épp elméjét, mind pedig eddigi életét.
Többet kár is lenne mondani a történetről, nézd meg a trailert, nézz utána a neten (3 filmes fesztiválon is előkelően szerepelt). Ha kedveled az old scool sci-fiket ahol nem a látványon van a hangsúly (bár az itt perfekt), ha szeretted a régebbi "startrek" filmek filozofikus hangulatát, ha szereted a régebbi sci-fi könyvek hangulatát (Lem, Bradbury és társaik) akkor ez a Te filmed. Ha szerinted a Transformers2 volt az év legjobb filmje, akkor inkább menj aludni. Szerintem mestermű született, minden izében profi, alkotás, amiben nehéz kivetnivalót találni (aki akar keressen csak, én nem teszem).

Nem emlékszem hogy adtam-e már valamire is tízest itt. Tádám! Történelmi pillanat.

10/10

És az elmaradhatatlan IMDB-s link

No meg a trailer (ami kicsit csalóka , de ha ez kell a népnek ...)