A címe alapján azt gondolhatnánk, hogy ezúttal is csupán egy újabb elcsépelt, ezerszer (és többnyire teljesen feleslegesen) vászonra vitt, szokásos "farkasemberes" filmmel van dolgunk. Ám már az első meglepetés is pozitív. Jelesül az, hogy megérzésem ezúttal becsapott és vérfarkas helyett egy izgalmas, fordulatokban gazdag, nézhető, és helyenként bizony nagyon is élvezhető thrillert kaptam.
Itt azonban álljunk meg egy gondolat erejéig. A filmet ugyanis előszeretettel tüntetik fel "horror"-ként, talán az eladhatóság miatt, ám véleményem szerint ez a film minden csak nem az! Horrorként nézve, egyetlen árva szót sem lenne érdemes pazarolni rá, (ott lenne a helye valahol a Troll 2 és a Démoni Szél című celluloidszemét között) ám mint thriller, egész pofásra sikeredett.
Rendezője (Jeff Wadlow) ez előtt a film előtt nem alkotott egyetlen maradandó, de még feledhető filmet sem. A főszereplők közül is egyedül talán a Dodgert, az egyetem legmenőbb csaját, alakító Lindy Booth nevezhető ismertnek (Koponyák 2., Holtak hajnala) a többiek (Julian Morris, Jared Padalecky) nem kifejezetten. Majdnem elfelejtettem, hogy számítástechnika tanárt alakítva , főszerepet kapott még a filmben a 90'-es évek rock-ikonja, Jon Bon Jovi is. Ami nem volt nehéz, tekintve, hogy maga a cselekmény 4-5 diák és egy tanár körüli bonyodalmakra épül. Ezt hívják költségtakarékosságnak. Amit az egyetlen helyszín (egy amerikai egyetem) csak fokoz. E rövid bevezető után nézzük a történetet. A film egy már - már szokásos és kötelező, "fiatal lányt kerget egy őrült a sötét erdőben kibelezési szándékkal" jelenettel indít, majd ezt megfejelve egy borzasztóan banális esemény következik. A fák között, halálra rémülten rejtőzködő lánynak megcsörren a mobilja, (mikor máskor hívják vissza, ha nem ilyenkor?) a gyilkos így észreveszi és agyonlövi. Ez jobb esetben a filmet szponzoráló mobilcég kérése volt, amit a rendező/forgatókönyvíró ezzel a baklövéssel oldott meg, rosszabb esetben (és erre már gondolni sem mernék) eleve így képzelte el. Akárhogy is van, egy ilyen első jelenet után tíz emberből négy, úgy vágja ki a lejátszóval együtt a lemezt a kukába, hogy attól még a szomszéd is összepisálja magát. Ám aki ezek után sem kapott szélütést az elkönyvelheti, hogy jól döntött hogy nem vágta ki a szemétbe az egészet. A folytatás már közel sem ennyire rossz, sőt! Örömmel láttam, hogy a kötelező kliséket (tinédzserek, egyetem, titokzatos gyilkosság) leszámítva igyekeztek a szolgai másolás helyett a rögösebb utat választani, és egy viszonylag egyedi történetet kitalálni.
Egy átlagos amerikai egyetemre (apuci kapcsolatai révén) balhés múlt
ú új fiú (Owen szerepében Julian Morris) érkezik, akit számomra kissé furcsa módon, egyből kiszemel magának az egyetem legfurább, legmenőbb csaja (Dodger szerepében Lindy Booth) majd egyből be is mutat szűk baráti körének, akik persze azon nyomban be is fogadják. Hülyén kezdődik, de legalább sok "felesleges üresjárattól" megszabadulunk, ami ennél a műfajnál nem kifejezetten alapkövetelmény. Az új taggal bővült társaság bizarr játékot eszel ki. Nem, sajnos nem valami szado-mazo kikötözősről van szó, de majdnem. Titokzatos e-mailt küldenek az egyetemen tanulók számára, amelyben a nemrég történt gyilkosság részleteit közlik, továbbá azt, hogy a következő áldozatok (merthogy sorozatgyilkosnak adják ki magukat) hol és milyen módon fognak elhalálozni. Gazdag a fantáziájuk annyi szent. A kissé morbid játék lényege, hogy sikerül-e megőrizni az inkognitójukat, és csőbe húzni a többieket, vagy valaki lebuktatja őket. Rájön-e valaki arra, hogy ez csak egy tréfa. Mindenkinek más fogalma van a viccről. :-) Gondosan felépítik a gyilkos elképzelt személyiségét, beleértve az öltözékét és a fegyverét is. Ezt követően "cry_wolf" néven szétküldik az egyetem tanulóinak a gyilkosság részleteit tartalmazó e-mailt. Azonban a terv nem várt fordulatot vesz. Valaki "Wolf" néven visszaír főhősünknek (Owen) chat-en, vagy valami hasonlón és jelzi, hogy finoman szólva sem találja viccesnek amit csinálnak és nyomatékot adva nemtetszésének, kilátásba helyezi főhősünk kibelezését.
Ezt követően, az addig sem unalmas cselekmény fordulatszámot vált és még nagyobb iramot kezd diktálni. Mindenki gyanúsít mindenkit. A játékot kieszelő társaság tagjai egymásra mutogatnak, mindenki a másikról feltételezi, hogy ő áll a hirtelen megelevenedő gyilkos mögött. Az ismeretlen közben kilép a virtuális világból és egyre többször rémíti halálra valamelyiküket. Az egész tréfa kezdi elveszíteni humoros jellegét. Már ha volt egyáltalán. No de mindegy. Aki másnak vermet ás... :-) Ám hiába az egymásra mutogatás, az egymás gyanúsítása, valahogy mindenki tisztázni tudja magát és ártatlannak bizonyul. Egyre inkább tűnik igaznak Owen azon kissé abnormális teóriája, hogy valahogy a valódi gyilkoshoz is eljuthatott az e-mailjük. De szerencsére nincs idő ezen töprengeni, mert tovább gyorsulnak az események. Főszereplőink szépen sorban kezdenek elhalálozni, ráadásul éppen olyan módon, ahogyan ők azt a viccnek szánt e-mailben elképzelték. Itt már az ember kapkodja a fejét, hogy most akkor ki is a gyilkos, mi is történik? Majd újabb fordulat következik (egy meglehetősen nagy) és kiderül, hogy ez mégiscsak egy vicc. Vagy mégsem? ... :-)
Összességében ez egy nagyon jó kis film. Inkább thriller, mint horror, de annak jó. A feszültséget hiányoltam belőle, amit sajnos a túl gyors cselekmény, az állandó fordulat nem tett lehetővé. Azonban ennek köszönhetően nincsen üresjárat, ami viszont nagy szó. Végig kénytelen az ember figyelni, nehogy elveszítse a cselekmény fonalát. A sok fordulat, csavar bőven ad gondolkodni valót. Nem egyszerű popcorn-mozi, hanem helyenként még a szürkeállományunkat is megdolgoztató film. Színészi teljesítményről nem beszélhetünk, de nem is volt rá szükség. Hozták, amit hozni kellett. A hangsúly a történeten volt, ami viszont egyedinek mondható még akkor is, ha nem tökéletes. DVD-polcok nélkülözhetetlen darabja éppen úgy nem lesz, mint amennyire kultuszfilm sem, de figyelemre mindenképpen érdemes.
10/7
Itt azonban álljunk meg egy gondolat erejéig. A filmet ugyanis előszeretettel tüntetik fel "horror"-ként, talán az eladhatóság miatt, ám véleményem szerint ez a film minden csak nem az! Horrorként nézve, egyetlen árva szót sem lenne érdemes pazarolni rá, (ott lenne a helye valahol a Troll 2 és a Démoni Szél című celluloidszemét között) ám mint thriller, egész pofásra sikeredett.
Rendezője (Jeff Wadlow) ez előtt a film előtt nem alkotott egyetlen maradandó, de még feledhető filmet sem. A főszereplők közül is egyedül talán a Dodgert, az egyetem legmenőbb csaját, alakító Lindy Booth nevezhető ismertnek (Koponyák 2., Holtak hajnala) a többiek (Julian Morris, Jared Padalecky) nem kifejezetten. Majdnem elfelejtettem, hogy számítástechnika tanárt alakítva , főszerepet kapott még a filmben a 90'-es évek rock-ikonja, Jon Bon Jovi is. Ami nem volt nehéz, tekintve, hogy maga a cselekmény 4-5 diák és egy tanár körüli bonyodalmakra épül. Ezt hívják költségtakarékosságnak. Amit az egyetlen helyszín (egy amerikai egyetem) csak fokoz. E rövid bevezető után nézzük a történetet. A film egy már - már szokásos és kötelező, "fiatal lányt kerget egy őrült a sötét erdőben kibelezési szándékkal" jelenettel indít, majd ezt megfejelve egy borzasztóan banális esemény következik. A fák között, halálra rémülten rejtőzködő lánynak megcsörren a mobilja, (mikor máskor hívják vissza, ha nem ilyenkor?) a gyilkos így észreveszi és agyonlövi. Ez jobb esetben a filmet szponzoráló mobilcég kérése volt, amit a rendező/forgatókönyvíró ezzel a baklövéssel oldott meg, rosszabb esetben (és erre már gondolni sem mernék) eleve így képzelte el. Akárhogy is van, egy ilyen első jelenet után tíz emberből négy, úgy vágja ki a lejátszóval együtt a lemezt a kukába, hogy attól még a szomszéd is összepisálja magát. Ám aki ezek után sem kapott szélütést az elkönyvelheti, hogy jól döntött hogy nem vágta ki a szemétbe az egészet. A folytatás már közel sem ennyire rossz, sőt! Örömmel láttam, hogy a kötelező kliséket (tinédzserek, egyetem, titokzatos gyilkosság) leszámítva igyekeztek a szolgai másolás helyett a rögösebb utat választani, és egy viszonylag egyedi történetet kitalálni.
Egy átlagos amerikai egyetemre (apuci kapcsolatai révén) balhés múlt
ú új fiú (Owen szerepében Julian Morris) érkezik, akit számomra kissé furcsa módon, egyből kiszemel magának az egyetem legfurább, legmenőbb csaja (Dodger szerepében Lindy Booth) majd egyből be is mutat szűk baráti körének, akik persze azon nyomban be is fogadják. Hülyén kezdődik, de legalább sok "felesleges üresjárattól" megszabadulunk, ami ennél a műfajnál nem kifejezetten alapkövetelmény. Az új taggal bővült társaság bizarr játékot eszel ki. Nem, sajnos nem valami szado-mazo kikötözősről van szó, de majdnem. Titokzatos e-mailt küldenek az egyetemen tanulók számára, amelyben a nemrég történt gyilkosság részleteit közlik, továbbá azt, hogy a következő áldozatok (merthogy sorozatgyilkosnak adják ki magukat) hol és milyen módon fognak elhalálozni. Gazdag a fantáziájuk annyi szent. A kissé morbid játék lényege, hogy sikerül-e megőrizni az inkognitójukat, és csőbe húzni a többieket, vagy valaki lebuktatja őket. Rájön-e valaki arra, hogy ez csak egy tréfa. Mindenkinek más fogalma van a viccről. :-) Gondosan felépítik a gyilkos elképzelt személyiségét, beleértve az öltözékét és a fegyverét is. Ezt követően "cry_wolf" néven szétküldik az egyetem tanulóinak a gyilkosság részleteit tartalmazó e-mailt. Azonban a terv nem várt fordulatot vesz. Valaki "Wolf" néven visszaír főhősünknek (Owen) chat-en, vagy valami hasonlón és jelzi, hogy finoman szólva sem találja viccesnek amit csinálnak és nyomatékot adva nemtetszésének, kilátásba helyezi főhősünk kibelezését.
Ezt követően, az addig sem unalmas cselekmény fordulatszámot vált és még nagyobb iramot kezd diktálni. Mindenki gyanúsít mindenkit. A játékot kieszelő társaság tagjai egymásra mutogatnak, mindenki a másikról feltételezi, hogy ő áll a hirtelen megelevenedő gyilkos mögött. Az ismeretlen közben kilép a virtuális világból és egyre többször rémíti halálra valamelyiküket. Az egész tréfa kezdi elveszíteni humoros jellegét. Már ha volt egyáltalán. No de mindegy. Aki másnak vermet ás... :-) Ám hiába az egymásra mutogatás, az egymás gyanúsítása, valahogy mindenki tisztázni tudja magát és ártatlannak bizonyul. Egyre inkább tűnik igaznak Owen azon kissé abnormális teóriája, hogy valahogy a valódi gyilkoshoz is eljuthatott az e-mailjük. De szerencsére nincs idő ezen töprengeni, mert tovább gyorsulnak az események. Főszereplőink szépen sorban kezdenek elhalálozni, ráadásul éppen olyan módon, ahogyan ők azt a viccnek szánt e-mailben elképzelték. Itt már az ember kapkodja a fejét, hogy most akkor ki is a gyilkos, mi is történik? Majd újabb fordulat következik (egy meglehetősen nagy) és kiderül, hogy ez mégiscsak egy vicc. Vagy mégsem? ... :-)
Összességében ez egy nagyon jó kis film. Inkább thriller, mint horror, de annak jó. A feszültséget hiányoltam belőle, amit sajnos a túl gyors cselekmény, az állandó fordulat nem tett lehetővé. Azonban ennek köszönhetően nincsen üresjárat, ami viszont nagy szó. Végig kénytelen az ember figyelni, nehogy elveszítse a cselekmény fonalát. A sok fordulat, csavar bőven ad gondolkodni valót. Nem egyszerű popcorn-mozi, hanem helyenként még a szürkeállományunkat is megdolgoztató film. Színészi teljesítményről nem beszélhetünk, de nem is volt rá szükség. Hozták, amit hozni kellett. A hangsúly a történeten volt, ami viszont egyedinek mondható még akkor is, ha nem tökéletes. DVD-polcok nélkülözhetetlen darabja éppen úgy nem lesz, mint amennyire kultuszfilm sem, de figyelemre mindenképpen érdemes.
10/7
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése