"Látom a horror jövőjét: a neve Clive Barker."
Ez egy rohadt elcsépelt mondat, amelyet azonban én is kötelezőnek tartottam elsütni, maga a nagy Stephen King mondotta ezt róla, és én nem kívánom kétségbe vonni szavait. Nem is nagyon tudnám, hiszen a "Hellraiser" című nagyszerű és perfekt műve számomra a horror alfája és ómegája. (Persze nem az x-edik részek...). De említhetem a "Kampókéz", vagy az "Éjszaka szülöttei" című filmeket is, hogy a kép kissé világosabb legyen. Mindenesetre Barker "friss vért" hozott a némileg megfáradt műfajba, néha egyenesen filozófiai magasságokba ívelve a horrort. Ötletes, újszerű és beteges látomásai nemcsak novelláiban, könyveiben, hanem képregényen és moziban is megállják a helyüket. Illetve moziban nem annyira, példa erre éppen boncolt filmünk is, hiszen a Lions Gate nem szarozott sokat: Amerikában kb. 100 filmszínházban mutatták be, aztán tolták is ki DVD-re, mindenféle promóció nélkül, állítólag a próbavetítés nézőinek nem jött be. Be ne szarjak, micsoda igényesség hírtelen olyanoktól, akik a Fűrész 156. elcsépelt részeit dobálják piacra, nem beszélve az amerikai tesztközönségről, akik képesek néha bármit megzabálni...
Mindegy, ízlések és pofonok. (Már hogy nekem van ízlésem, ők meg pofont érdemelnek...). Én hülye viszont tényleg utoljára hittem az ilyen elbaszott beharangozóknak, és már-már bennem is kétely merült fel a mű irányába, bár Barker neve eddig mindig garancia volt a jó sztorikra. Kellemesen csalódtam.
1984-ben vetette papírra ezt a rövid történetet, aminek címét "Éjféli hús-vonat"-nak fordíthatnánk, ha nem hangozna nagyon szarul. Főhősünk, Leon, fényképész, s bár tehetsége van a dologhoz, a témaválasztása nem az igazi. Legalábbis ez a véleménye annak a tehetős tárlatvezetőnőnek, aki irányelvként az a jótanácsot adja: készítsen fotókat a város sötét oldaláról is. Mivel karrierjének beindulása múlik rajta, nem rest, és nekivág az éjszakai életnek.
Megment egy fiatal ázsiai nőt néhány "sztrítfájter" bicskás kölöktől, majd a lány elbúcsúzva tőle felszáll a metróra. Legközelebb egy újság képén látja viszont: keresik, mert eltűnt, valószínűleg ő látta utoljára. (No meg az a marhatagló, amivel agyoncsapja gyilkosa...) Szar ügy, de semmi komoly, tűnnek el emberek, valószínűleg a suhancok kapták el, gondolja, és el is megy a rendőrségre, ahol megköszönik a segítségét, és le sem szarják különösebben.
Leon nem hagy fel kirándulásaival, és hamarosan sikeresen bele is fut a gyilkosba. Bár még nem biztos benne, hogy a nagydarab mészáros (valóban ez a foglalkozása) öldögél, de egyre inkább meggyőződik róla. A dolog kezd kissé mániájává válni, kideríti, hogy az utóbbi 100 évben (!) folyamatosan tűnnek el emberek, valahol a metro környékén. Nyomába ered a killernek, önmagát is veszélybe sodorva alaposan, és folyamatosan fényképezi, míg végül szemtanúja lehet néhány ember "kikészítésének", és húskampóra akasztásának, amúgy jó hentes módjára. Csakhogy fényképezőgépe eltűnik, (nem írom le, hogy hogyan), és a kutya sem hisz neki, még kedvese is kételkedik, mint a jó mennyasszonyok általában.
Megindul a végső leszámolás, lenn a metróban, mígnem valami iszonyatos dolog sül ki a végére, ami hál'Istennek magasabbra emeli az egészet egy egyszerű sorozatgyilkosos-thrillernél. Nem beszélve a befejezésről, amit azért gyakorló horrorfilm-néző elég könnyedén sejthet már a vége felé, de mégis, a magyarázat ütős.
Hullák, szemkiszedés, gyilkosságok, vágóhíd, húskampókon lógó hullák...és sok-sok vér. De ez persze szerencsére társul a megfelelő gyomori izgalommal, és egy nem túl hosszú novellából kihozható jó történettel. A rendezés érdekes, furcsa effektek színesítik a filmet. Vinnie Jones (Blöff, A ravasz, az agy...) mint faarcú tömeggyilkos: ez egyenesen álomszerep számára. A befejezés, még, ha könnyen kitalálható, akkor is brutális és hátborzongató: kellett bele ez a természetfeletti szál is, legalábbis nekem...
Barker mester nem tagadta meg magát, és ismét egészen beteges művet adott ki keze alól, ne higgyetek senkinek, csak nekem: nézzétek meg. A többi történetéhez képest nem nagy csattanás, viszont a mai horror-fos tengeren eléggé felülemelkedik. Megérdemelt volna egy kis felhajtást, jobban, mint a futtatott filmek, de ez van, a lényeg, hogy megnézhetjük.
Megkapja a 9-est, a mínusz 1 az csak a sokáig elhúzódó végső összecsapás miatt van.
Ha nem is fogjátok ezentúl kerülni az éjszakai metrózást, de gyakrabban fogtok a hátatok mögé nézni odalent...
Ez egy rohadt elcsépelt mondat, amelyet azonban én is kötelezőnek tartottam elsütni, maga a nagy Stephen King mondotta ezt róla, és én nem kívánom kétségbe vonni szavait. Nem is nagyon tudnám, hiszen a "Hellraiser" című nagyszerű és perfekt műve számomra a horror alfája és ómegája. (Persze nem az x-edik részek...). De említhetem a "Kampókéz", vagy az "Éjszaka szülöttei" című filmeket is, hogy a kép kissé világosabb legyen. Mindenesetre Barker "friss vért" hozott a némileg megfáradt műfajba, néha egyenesen filozófiai magasságokba ívelve a horrort. Ötletes, újszerű és beteges látomásai nemcsak novelláiban, könyveiben, hanem képregényen és moziban is megállják a helyüket. Illetve moziban nem annyira, példa erre éppen boncolt filmünk is, hiszen a Lions Gate nem szarozott sokat: Amerikában kb. 100 filmszínházban mutatták be, aztán tolták is ki DVD-re, mindenféle promóció nélkül, állítólag a próbavetítés nézőinek nem jött be. Be ne szarjak, micsoda igényesség hírtelen olyanoktól, akik a Fűrész 156. elcsépelt részeit dobálják piacra, nem beszélve az amerikai tesztközönségről, akik képesek néha bármit megzabálni...
Mindegy, ízlések és pofonok. (Már hogy nekem van ízlésem, ők meg pofont érdemelnek...). Én hülye viszont tényleg utoljára hittem az ilyen elbaszott beharangozóknak, és már-már bennem is kétely merült fel a mű irányába, bár Barker neve eddig mindig garancia volt a jó sztorikra. Kellemesen csalódtam.
1984-ben vetette papírra ezt a rövid történetet, aminek címét "Éjféli hús-vonat"-nak fordíthatnánk, ha nem hangozna nagyon szarul. Főhősünk, Leon, fényképész, s bár tehetsége van a dologhoz, a témaválasztása nem az igazi. Legalábbis ez a véleménye annak a tehetős tárlatvezetőnőnek, aki irányelvként az a jótanácsot adja: készítsen fotókat a város sötét oldaláról is. Mivel karrierjének beindulása múlik rajta, nem rest, és nekivág az éjszakai életnek.
Megment egy fiatal ázsiai nőt néhány "sztrítfájter" bicskás kölöktől, majd a lány elbúcsúzva tőle felszáll a metróra. Legközelebb egy újság képén látja viszont: keresik, mert eltűnt, valószínűleg ő látta utoljára. (No meg az a marhatagló, amivel agyoncsapja gyilkosa...) Szar ügy, de semmi komoly, tűnnek el emberek, valószínűleg a suhancok kapták el, gondolja, és el is megy a rendőrségre, ahol megköszönik a segítségét, és le sem szarják különösebben.
Megindul a végső leszámolás, lenn a metróban, mígnem valami iszonyatos dolog sül ki a végére, ami hál'Istennek magasabbra emeli az egészet egy egyszerű sorozatgyilkosos-thrillernél. Nem beszélve a befejezésről, amit azért gyakorló horrorfilm-néző elég könnyedén sejthet már a vége felé, de mégis, a magyarázat ütős.
Hullák, szemkiszedés, gyilkosságok, vágóhíd, húskampókon lógó hullák...és sok-sok vér. De ez persze szerencsére társul a megfelelő gyomori izgalommal, és egy nem túl hosszú novellából kihozható jó történettel. A rendezés érdekes, furcsa effektek színesítik a filmet. Vinnie Jones (Blöff, A ravasz, az agy...) mint faarcú tömeggyilkos: ez egyenesen álomszerep számára. A befejezés, még, ha könnyen kitalálható, akkor is brutális és hátborzongató: kellett bele ez a természetfeletti szál is, legalábbis nekem...
Barker mester nem tagadta meg magát, és ismét egészen beteges művet adott ki keze alól, ne higgyetek senkinek, csak nekem: nézzétek meg. A többi történetéhez képest nem nagy csattanás, viszont a mai horror-fos tengeren eléggé felülemelkedik. Megérdemelt volna egy kis felhajtást, jobban, mint a futtatott filmek, de ez van, a lényeg, hogy megnézhetjük.
Megkapja a 9-est, a mínusz 1 az csak a sokáig elhúzódó végső összecsapás miatt van.
Ha nem is fogjátok ezentúl kerülni az éjszakai metrózást, de gyakrabban fogtok a hátatok mögé nézni odalent...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése