2009. január 18., vasárnap

À l'intérieur (2007)

A francia filmművészet nem csak "Zsérárdápárgyő" és "Zsánrénó". És nem csak a hálivúdba disszidált Aja fivérek készítenek horrorfilmeket Galliából elszármazva.. (Na jó, ők mondjuk nem igazán tisztavérű franciák, sőt... Ugye vágod, miről beszélek, ez nem polkorrekt...)
Az európai horror pedig nem csak olasz és spanyol nemzetiségű.
Összehoztad? Oké, tehát egy francia moziról van szó. És ezzel bizony a tökéletesen ismeretlen "Carnet Jove Jury Award"-on díjat nyert nyeretlen kétéves rendezője Alexandre Bustillo, aki ráadásul megírta ezt a sztorit. Mondjuk, nem hinném, hogy 3 ív papírnál többet tett ki a forgatókönyv, és tudom, hogy ez hülyén hangzik, de számomra nem is különösebben baj. Mert az alkotás nem rossz.
El is regélem egy rövid összefoglalóban a történetet:
Egy borzasztó autóbalesettel kezdünk. Figyeljünk oda, mert az egésznek ez a motívációja, mondhatni a kulcsa. Főhősnőnk, Sarah faszán belecsapódik egy másik kocsiba, ami már csak azért is szar dolog, mivel a 6. hónapban van. Párja meg is hal.
Úgyhogy elég elbaszott hangulatban leledzik később is, a szülés előtti napon. Mert szerencsére a gyermeknek nem lett semmi baja. A kórházból haza is megy, ahol nem sokat pihenhet félhomályos lakásában, mert egy nő bezörget, hogy ugyan engedje már be. Sarah szerencsére nem nyugdíjas Mariska néni, aki mindenkit beeresztene, ezért elküldi a látogatót, ám az néhány mondattal tudomására hozza, hogy ismeri őt. Aztán lazán beáll a totál üveg teraszajtóba, ahol jól le is lesz fényképezve (főszereplőnk újságokba készít fotókat...), és ököllel belezúz az ajtóba, majd eltűnik, miután a rendőrség értesítve lett. Nos, a képek szarok, sötétek, és nem nagy támpont a fakabátoknak, akik ráadásul el vannak foglava teljesen a külvárosban gyújtogató koszos élősködő bevándorlók pofátlan hőbörgésével. Ezt nem ők mondják, hanem a saját véleményem.
Tehát természetesen a hekusok elpályáznak, és nyugodtan fekszünk le alukálni. Mígnem a köldökbe nyomott ollóval ébredünk. Az még gondolom szarabb lehet a másnapos felkelésnél is, bár nem vennék rá mérget. Egy őrült kurva gyermeket szeretne, és lehetőleg ilyen instant módon, azaz egyenesen anyuka pocijából kivágva. Sarah érthetően nem tolerálja ezt a módszert, még ha esetleg nagy segítség is lenne a gyermektelen hölgyek számára, ezért sietősen felkapja a vizet, és elmenekül. No, nem a házon kívülre, mert az snassz, csak a fürdőszobába. Be is zárkózik rendesen.
És megjönnek a vendégek: Jean-Pierre, a főszerkesztője, aki a zavarodott gyilkos nőre azt hiszi, hogy Sarah mutterja, mert az kedvesen beinvitálja őt a lakásba. Később megérkezik a valódi is, akit tévedésből alaposan nyakonszúr saját leánya, és vadul elvérzik. Aztán főszerkesztőnk is piszokul meghal, a magam részéről sok ilyen újságíró-gyilkolást megnéznék itthon is...
Menekülő hadművelet alatt Sarah keze a kilyukasztott ajtón keresztül oda lett szegezve egy ollóval a falhoz. Hogy ne unatkozzunk megérkezik három rendőr és egy arab fogvatartott, akik szintén elhaláloznak, nem éppen végelgyengülésben. (A lázongó bevándorlóért nem kár.)
És megindul a szülés... Ami borzalmas.
Mit is mondjak? Érdemes megnézni. Felejtsd el hálivúdot, nézd meg ezt. Garantáltan nem fogják remake-elni a brutalitása miatt. Mert a vér folyik, sőt spriccel folyamatosan, valószínűleg több hektoliter, arról nem is beszélve, hogy egy férfinak az áldott állapotban levő hölgy kegyetlen bántalmazása eléggé ökölbe szorítja a kezét. Na jó, kivéve az emósoknak. Nincs felfokozó vonósnégyes, csak úgy megesnek a rohadt csúnya dolgok, szinte zene nélkül. Sajnos azonban a kurva "ne kapcsolj villanyt" mentalitás itt is győz, holott egy normális ember első reakciója a lakásban fenekedő veszélyre, hogy az egész házat kivilágítja. Mindegy, megszoktuk ezt a baromságot.
Viszont kegyetlenségből és vérből, iszonyból nincs hiány. Sajnos még egy macskát is megöl a gyilkos muff, ami engem nagyon megrázott, mivel nagy macskabarát vagyok...:) Az atmoszféra nyomasztó minden pillanatban, ráadásul folyton láthatjuk az anya testében a gyermeket a legdurvább akciók közepette, egy gyakorló apuka (mint én) gyomra ilyenkor eléggé összeszorul. Lehangoló, félelmetes, durva, brutális és kegyetlen befejezés. Nehogymá' ne kapjon egy 8-ast a tízesből... (A gyengébb osztályzást sajnos a főgonosz motivációjának elcsépeltségével is magyarázhatom...)


Nincsenek megjegyzések: