Within The Woods (1978)

Blogunkban rövidfilmről írni még nem igazán volt alkalom, nem is nagyon még fordult elő, kivéve egyet, Quaestor kolléga által boncolgatott "Haze" című, mindössze 49 perces short-sztorit.  Viszont, eljött az ideje úgy érzem, hogy megemlékezzünk a horror-műfaj legjobb alkotásának rövidke prequel-éről, amely ugyan csak 32 perces, de segített világra hozni minden idők egyik leghátborzongatóbb és legnagyszerűbb rémfilmjét.  Azért is döntöttem a leporolásán, hiszen nemrég elkészült a "Gonosz halott" remake-je, amelynek ez a filmecske az ükapja. Úgyhogy némi történelmi áttekintés mellett szeretném, ha a tisztelt Olvasó megismerhetné, honnan is érkeztek démonjaink, a sokak által nem is nagyon ismert "Within The Woods" gyermekeiként.
Az alapok velem egyidősek: 1978-ban döntött úgy a még akkoriban ifjú kis csapat, hogy elvonulva valahová a susnyásba, meg valami kis kunyhóhoz, leforgatnak némi horrort. Manapság is történnek ám így dolgok, legtöbbször azonban katasztrofális eredménnyel, láss néhány hazai kisfilmet, amely nagyrészt nem megy túl az alkotók ökörködésein, vagy akár nagy ívű mozikat is említhetnénk, mert éppenséggel egyetlen dolog hiányzik, amelyet az amatőrségen belül nehéz megtalálni, a profizmusban pedig a pénz eltapossa: a zsenialitás. Itt viszont adva volt. A kis brigád, amely akkoriban igencsak szorongatva volt anyagilag, a következő arcokból állt: Bruce Campbell, Sam Raimi és Robert Tapert. Cambell akkoriban éppen taxisofőrként kereste kenyerét, mivel a Western Michigan University oskolából kénytelen volt kimaradni… Még az alsó középiskolában barátkozott össze Sam Raimi-vel, akivel ketten, felszerelkezve egy 8mm-es kamerával igyekeztek filmeket forgatni, amatőr szinten. Csatlakozott hozzájuk Raimi Michigan State University-beli szobatársa, Robert Tapert is, hogy egy Raimi által kifundált bizarr kis mozgóképet forgassanak le… (Eleinte valami vidám filmben gondolkodtak, szerencsére elvetették eme ötletet…) Ennek örömére megalapították a Reneissance Pictures nevű vállalkozást, és Sam apjától kölcsönbe kapott pénzből belevágtak, a "Within The Woods" című történetbe. Mindössze 1600 dollárral tudtak gazdálkodni, éppen ezért a forgatókönyvből kikerült pénzszűke miatt 7 oldal, amiért igazán kár, bár azt hiszem eme ötletek nem vesztek el, hanem a további folytatásban felhasználódtak… Mert mondani sem kell: a lelkes ifjak egy egész estés moziban törték a fejüket. Segítségükre sietett Tom Sullivan maszkmester is, hogy igazán rémisztő effektek jöhessenek létre, hiszen egyik "befektetőjük, Andy Grainger (aki Tapert barátja volt), annyit mondott: "Mindegy, srácok, semmi nem számít, csak folyjon a a vér"! (Az ő tiszteletére került a filmbe egy régi filmvetítő, amely életre kel, és a vászonra csak ömlő vért vetít…)
 1978 hideg Januárjában érkeztek forgatni Tapert-ék michigen-i farmjára. A főszerepben Bruce, barátnőjét pedig Ellie Sandweiss, főiskolai társa játszotta, azonos néven.. . Ő később az eredeti "Gonosz halott"-ba is bele került, mint Cheryl, a Bruce által játszott Ash húga. A kis filmecskét először a Tapert család házának udvarában tekintették meg szűk rokoni és baráti körben, majd detroit-ban 1979 augusztusában egy színházban. Mielőtt belekezdenénk a rövid sztoriba, még kanyarodjunk el hőseink akkor még nem ismert jövendőjébe, néhány emlékezetes múvi alapján. Itt van mindjárt Campbell, aki azóta a B-kategóriás filmek koronázatlan királya. Természetesen legismertebb szerepei a Gonosz halott 1. - 2., és ezek folytatása, a "Sötétség serege". Alakításával, humorával, mimikájával és hangjával igazi kiemelkedő karaktert adott a figurának.  Persze mindemellett ömlesztve néhány szerepe…: Mániákus zsaru, Moontrap, Agyvadászok, Kongó, Átutazó invázió, Alkonyattól pirkadatig 2., Bubba Ho-Tep, Az erdő, Man with The Screaming Brain és a sok humorral öniróniával átitatott My Name is Bruce…  Nem untatlak benneteket tovább a felsorolással…  Csak még akkor Raimi rendezéseit is megemlítem, néhányat… Szintén a "Gonosz halott" - trilógia, Rossz álmok, Pókember - trilógia, Pokolba taszítva, Darkman…. Szóval szerencsére sikerült nekik betörni a filmiparba…   Tapert pedig leginkább producerséggel foglalkozik azóta is, számtalan filmben, és természetesen a nemrég elkészült Evil Dead remake-ben is ott van mindhármuk neve producerként jegyezve.
A sztori természetesen egyszerű, főként manapság, amikor a "fiatalok egy csoportja kimegy az erdőbe, és ott lemészárolódik" klisé már mindenkinek a könyökén jön ki. Ne feledjük azonban, hogy 1978-at írtunk, amikor még nem pufogtatta el a létező összes forgatókönyvíró eme paneleket orrba-szájba.  Egy kis négytagú társaság érkezik az erdei házikóba… Bruce és Ellen azonnal piknikezni indulnak (naná, fél órás játékidőben még jó hogy nem állnak le Monopoly-zni a többiekkel…) A fák között egy kis tisztáson terítik le pokróckájukat, ahol a kis történész Bruce elmeséli, hogy ez itt egy szent hely volt az indiánoknak, és ide temették el halottaikat…  És a legenda szerint, ha azokat megzavarják, akkor egy védőszellem bosszút áll. Magára sem hallgatva, a tűznek való gödörke ásásánál rögvest a kezébe kerül egy indián tőr a föld alól. Persze a mítosz az mítosz, nem érdekli különösebben a dolog… Nemsokára Ellen egyedül ébred, és érzi, valaki figyeli.. Menekülni kezd, és hamarosan az alaposan kinyírt Bruce holttestére bukkan… Rohan vissza a házba, miközben valami követi…  A másik pár persze nem hisz neki, ezért annak férfitagja, Scotty elindul megkeresni Bruce-t az erdőbe…  Innentől megindul a pusztulás, a gonosz indián démon megszállja a halott Bruce testét, aki mindent elkövet, hogy a kis társaság tagjai jól meghaljanak…

Nem nagy sztori? Nos igen, a "Gonosz halott" - nál jóval egyszerűbb történet nehezen fért volna meg 30 percben… Hogy hol van ebben a zsenialitás, kérdezheti a nyájas olvasó a fentebbi kijelentésemre reagálva…?  Mindenhol. A hangulatban, a későbbi filmek jellegzetes védjegyévé vált kameramozgásokban. Abban, hogy egyszerű erdőcskét úgy láttatnak velünk, mint magát a pokol kapuját, a nyomasztó és félelmetes hangokban, zenében… Mind-mind alapja az elkövetkezendő tökéletes egész estés mozinak. A kis játékidőben több horror és borzongás feszíti a néző elméjét, mint jó néhány mostani hollywood-i fércműben.  És itt nem a vérre gondolok, a maszkokra, a gore-ra, hanem en bloc az atmoszférateremtésre, amellyel egy ilyen egyszerű meséből ki lehet hozni egy ilyen hátborzongató alkotást. Nem véletlen, hogy az 1981-ben elkészült Evil Dead világsikerré vált, hála Stephen King-nek, akinek a segítségével világhódító körútjára indult a horror filmek egyik alapja…  Persze a sötétebb és Lovecraft-osabb, démonokkal teli mozi jóval ötletesebb, de az alapok itt lettek lerakva. Mindenkinek ajánlom, aki a "Gonosz halott" - szériát kedveli, amely fonalának elején ez van, legvégén pedig a 2013-as. És amúgy is mindenkinek, aki fogékony a sötét hangulatú, nyomasztó és a későbbieknek bölcsőként szolgáló alapvetésre.  Sajnos hozzájutni csak elég rossz minőségben lehet, ez azonban mit sem von le az értékéből. 10/10.

Evil Dead Rise (2023)

  Komoly szívfájdalmat okozott, hogy az Evil Dead széria várva várt legújabb része nem került mozikba Magyarországon. Mivel már sokszor kikeltem a hazai filmszínházak horrorkínálata ellen, nem kívánok jobban kitérni erre a vesszőparipámra és csak általánosan említem meg, miszerint ebben a zsánerben nagyrészt a leggyengébb alkotások kerülnek itthon nagyvászonra. Annyit máris előre bocsáthatok azonban, hogy egy igazi sötét gyöngyszemről maradtak le a nézők ezáltal. Azt hiszem, ameddig Sam Raimi és Bruce Campbell a producerek között van, ez így is lesz, a franchise egyedi egyénisége megmarad és nem süllyed le a tucathorrorok színvonalára. Jól látható, hogy vigyázva és hűséggel nyúlnak hozzá, mindent beleadnak, hogy a legendás és klasszikus alapokat ne tapossák sárba, ezáltal az eredeti sorozaton kívüli darabok is abban a súlyos és brutális hangvételben készültek, amely a mindent megalapozó első rész fő jellemzője. 

 A széria előfutára az 1978-ban elkészült amatőr rövidfilm volt, a "Within the Woods", amelyet a mára nagymenő rendezővé avanzsált Sam Raimi és nagyrészt főiskolás társai forgattak le valahol Michiganben. Erről bővebben itt. A mindössze 1600 dollárból készült kisjátékfilmet '81-ben követte az egész estés "Evil Dead", valamivel nagyobb összeggel, 350 ezerrel megtámogatva, amelyet kölcsönökből kapartak össze, sőt, Bruce Campbell családja észak-michigani ingatlanát adta fedezetül. Az elkészült kult-klasszikusnak még egy kis lökés kellett és azt megadta az éppen pályája csúcsán trónoló Stephen King, aki a megtekintése után ajánlani kezdte. Innentől megindult felfelé ívelő pályáján a remekmű, amelyet egyes országokban betiltottak, vagy éppen megvagdostak, mert nem felelt meg sokkoló durvasága a cenzorok kényes ízlésének. Nem számított: a csapat sínen volt és 1987-ben magabiztosan és milliókkal megalapozva egy kevésbé komoly, de annál vagányabb második rész érkezett, amely afféle reboot és folytatás keveréke volt és egy csapásra modern kori mozihőst teremtett a láncfűrészt karjára applikáló főhősből. A karizmatikus Bruce Campbell által alakított Ash-re lehetett alapozni: '92-re berobbant a harmadik mozi is, amely az eddigre már laza és flegma, egysorosokat köpő figurájára építve vígjátékos irányt vett - és meglepő módon nagy sikert aratott. Majd hosszú szünet következett, mígnem 2013 elhozta a vérfrissítést, Fede Álvarez nagyon komor és szigorú feldolgozását, amely megmutatta, hogy amennyiben tisztelettel nyúlnak egy alapanyaghoz, akkor még jó remake is készülhet. A feléledő "Evil Dead-láz" meghozta az eredeti alkotók kedvét is, így 2015-ben elstartolt az "Ash vs. Evil Dead" sorozat is, amely egy igazi eszeveszett utazás lett egy imádnivalóan gyökér és komplett őrült főszereplővel. Végül megérkeztünk napjainkba, amikor újra előkerült a Necronomicon, hogy immáron kikerülve a távoli sötét rengetegből már a városlakók életét - és halálát - tegye tönkre. 

Az ír Lee Cronin kapta azt a megtisztelő feladatot, hogy megírja és megrendezze a legújabb rémálmot, aki korábban együttműködött Raimivel az "50 States of Fright" című horrorsorozatban - innen az ismeretség. Azelőtt pedig az itthon is ismert "A gyermek" (The Hole in the Ground) került ki kezei közül, amely egész becsületes munka volt, véleményem szerint. A Los Angelesben játszódó történetet Új-Zélandon vették fel, ahol is Aucklandben találtak egy elképzeléseikhez illő toronyházat, amely kellőképpen omladozó és hangulatos külsővel rendelkezett. Jó érzékkel leltek két nagyszerű ausztrál színésznőt a főszerepekre, Alyssa Sutherland és Lily Sullivan személyében, akik mesterien alakították szerepeiket és fürödtek a vérben, harcoltak a végsőkig - egymás ellen. Lássuk a történetet:

 Amikor Beth megtudja, hogy terhes, megkeresi nővérét, az egyedülálló Ellie-t, aki három gyermekével, a tinédzser Dannyvel és Bridgettel valamint a kis Kassievel él Los Angelesben, a lebontásra váró Monde apartmanban. (A Monde a "Demon" szó anagrammája...) A pizzériából hazatérő gyerekek éppen az alagsori parkolóban tartózkodnak, amikor földrengés történik és feltárul egy rejtett kamra odalent. Danny nem bír kíváncsiságával és lemászik, majd három hanglemezzel és egy különös könyvvel tér vissza. Odafent a lakásban persze elkezdi meghallgatni a felvételeket, amelyek 1923-ból származnak és egy pap beszámol az ősi könyv, a Naturom Demonto körüli kutatásairól, majd fel is olvassa a megfejtett jeleket, amelyekkel démont lehet idézni. Az éppen liftből kilépő anyját, Ellie-t ekkor megszállja valami... És innentől kezdve minden vágya családja lemészárlása. A szinte elpusztíthatatlan megszállottak csak szaporodnak és Beth feladata, hogy próbálja megvédeni a fiatalokat...

 Az igazi horrorfilm az, amelyiknek minden képkockájából sugárzik a baljós fenyegetés - és ebben itt nincs hiba. Sikerült hasonló atmoszférát teremteni, mint amilyen a 2013-asban a néző fölé borult - talán csak a kerettörténet az, amely engedélyez egy kis napfényt és kitekintést a hétköznapi világra. De áttelepedve az épületbe, ahogyan a gyertyák fakó fénye kísérteties közeget teremt a nyomasztó lakásban, még egy frissen betoppanó nézőnek is rögtön megsúgja, itt valami szörnyű fog történni. A tempó ugyan nem azonnal gyorsul fel, de emlékezzünk csak vissza a klasszikus első részre, ahol nagyjából ugyanez a szituáció, a viszonyrendszerek bemutatása után, a karakterek felvázolását követően szabadul el a pokol, de utána könyörtelen, nincs feloldó pillanat. A családi kötelék felkavaró, mert nem szimplán barátok, hanem vérségi kötelékek kötik össze őket, anyát a gyermekével, vagy éppen az egymástól elhidegült nővérek egymásra találását szaggatja szét a gonosz megjelenése. Az anya, Alyssa Sutherland mesterien szerepel, szinte olyan, mint Heath Ledger Jokere volt, erősen viszi a filmet és minden jelenet, amelyben megszállottként szerepel, bravúros, ráadásként a sminkeseknek sikerült hátborzongató munkát végezniük. Mindemellett dicséret illeti a CGI-mentes  trükköket, amelyek manapság üdítő kivétellé emelik ezt az alkotást.

Tovább emelik a film egyediségét a különleges kamerabeállítások, amely a sorozat egyik védjegye, és a klausztrofób belső terek varázslása az operatőr által, amelyek vegyítve a tökéletes hangeffektekkel és zenei lórúgásokkal hátborzongatóan feszült és ijesztő hangulatot hoznak létre. Erőszakban, vérben és kreatív brutalitásban nincs hiány, a rajongóknak nem kell aggódnia emiatt, bár érezhető, hogy a forgatókönyv igyekszik modern köntösbe bújtatni a klasszikus elemeket, ebből nem adnak lejjebb. Jó pár nyílt és rejtett utalást találhatnak a szemfülesek az alapfilmekre, mint a szemgolyó lenyelése, a "Halott vagy hajnalra" kántálása és néhány szófordulat, de ott vannak a mélyebbek, mint a pizzéria neve a dobozokon (Henrietta), a szereplők nevei, amelyek mind az előzmények színészeire utalnak (Ellie, Beth, Bruce, Fonda...) ráadásként a Ragyogás előtt is tisztelegnek. Zseniális párhuzam volt, ahogyan a lakásban elszabaduló káoszra Ellie úgy reagált az ajtó előtt őrjöngve, mint Cheryl az első Gonosz halottban... Egy enyhe kis személyes negatívumot éltem meg, hiányoltam a teljes elszigeteltséget az elveszettséget, a nagyváros távoli fényei tompították a reménytelenség érzését, de ez persze szubjektív. Mindenképpen kötelező darab, mert, ha kivonjuk belőle azt, hogy ez egy Evil Dead rész és csak egyszerű horrorként nézzük, akkor is magasan kiemelkedik a kínálatból, sötét és komolyan vehető műremek. Rebesgetnek híreket folytatásokról pár évente, ha mind tartja legalább ezt a színvonalat, akkor részemről nyert ügyük van. De addig is egy biztos infó: készülőben az Ash vs. Evil Dead animációs filmsorozat, amelyben Ash visszatér Bruce Campbell hangjával szinkronizálva: Hail to the King, Baby!