Ez is úgy indult, mint egy rendes nyugodt nap, amíg a Csabi meg nem kérdezte ’’ lenne-e kedvem az Xtro-2. filmről írni, én úgy is minden fosch-t megnézek ” (Ez nem is igaz. Hehe.) Pedig annyira volt hangulatom megnézni, mintha fogat mentem volna húzatni, lévén, hogy anno én már láttam ezt az 1990-es csodát. Mindegy, hős leszek, kibírom valahogy. Közben, ha unatkozom becsavarom a hajam, vagy kimegyek szendvicset gyártani. És nem is tévedtem sokat, ahogy teltek a percek egyre többször sandítottam az óra felé hangos sóhajok kíséretében. No, de ne szaladjunk ennyire előre…..
Valahol a hegyekben, sok száz méter mélyen, a föld alatt, titkos létesítményben. Indul a Nexus program. A cél: séta a túlvilágon egy teleport segítségével. Aki látta a "Légy" című klasszikust az tudja, semmi jó sem várható a dologtól. (Főleg, hogy megtudjuk, egy kísérletük már kudarcba fulladt Texas-ban, biztosan a Pameladzsoki-féle Dallas sorozatra gondoltak). A három bátor pokol-turista meg is érkezik, aztán el is tűnnek. Kellett a szerencsétleneknek oda menni!!!Barmok! A kutatók elkeseredésükben az első kudarc hőséhez fordulnak. Becses neve Ron Shepard, aki szemüvegben úgy néz ki, mint Stephen King. Igazi szuperhős alkat! Gyorsan verbuválódik a felmentő sereg, még négy katona. Pazar. Mielőtt, azonban bárhova is indulnának, váratlanul visszatér az egyik utazó. Amikor leveszik a sisakját, előtűnik a szerencsétlen kisminkelt pofija, bizonyára nem akart a túlvilágra menni make up nélkül. Nyugi, nemsokára úgyis meghal. Előmászik a (figyelem nem tévedés!) kis alien, utána egyből uzsgyi a szellőző rendszerbe. Ismerős valakinek? Beindul a mészárlás. A sötétből előtűnik az alien-hasonmás verseny győztese. Szerintem, H.R. Giger kölcsönadott a filmeseknek egy-két mintát a fel nem használt skiccei közül. Hőseinknek nincs elég baja a szörnnyel, még a labor biztonsági rendszere is bezárja őket. Az előre beprogizott robotok már csak ilyen kimértek és kegyetlenek. Győz a klausztrofóbia és előkerülnek a kétméteres fegyverek. Az egyik tudós hölgy pedig, Ripley-Sarah Connor keverékké alakul. Szereplőink egymással is viaskodnak, mert ilyen fordulat is kell, telnek a percek, rémünk kivesz egy-két ’’alkatrészt ’’ színészeinkből és megmutatja teljes valóját. Csak a feje alien, a többi testrésze nem oly kecses, mint ihletőjének. Ez van, egy újabb randa Elvis imitátor. Következik az ilyenkor szokásos szellőzőben menekülősdi. Meg az elkerülhetetlen hepppi-end.
Minimális béna történet. Ötlettelen, pedig nagy villanthatott volna ez a túlvilágra átmenős sztori. A szereplők jók, kb. annyira, mint a tv2 kórházas-sorozat színészei, sajnos a film végére többen maradtak életben a kelleténél. A trükkök is elég viccesek. Egyedül a zene, ami elfogadható. Tipikus második rész, a rosszabbik fajtából.
Manapság egyre gyakoribb a házasság úgy, hogy a felek szinte alig ismerik egymást, és sajnos a gyermekvállalás is. Bizonyára ez felgyorsult világunknak köszönhető, illetve annak elég káros mellékterméke. A tempó a következő: esküvő egy év után, gyerek másfél év után, viharos válás két év után.
De mi van, ha a véletlen olyan emberrel hoz össze, akinek nemcsak az a legzavaróbb tulajdonsága, hogy lehugyozza a wc-deszkát, és szanaszét hagyja a büdös zoknijait? Ha a szerelem és a mennyország után felfedezett életed párja nemhogy rigolyás, és szinte vadidegen, hanem olyan őrült, hogy a zártosztályon lenne a helye?
Ezt a kérdést járja körbe Joel Viertel rendezésével (az első rendezése) a "Holtodiglan" című film, mindössze két darab szereplővel! Bizony, némi kétely bennem is dolgozott, amikor a színészek számával szembesültem, de szerencsére ez feloldódott idővel, ahogyan egyre mélyebben merültünk az őrületbe.
Julianne és Mitch, mint már említettem, kevesebb, mint egy éve ismerkedtek meg. Kezdőképsoraink az esküvőt mutatják. Julianne egy enyhén sznob hölgy, aki gazdag családból származik, míg választottja szegény, és még apja sem látogatott el az örömteli eseményre. Ráadásul nagy terveik vannak: nászútra nem a Hawaii-szigetekre mennek, vagy Zalakarosra, hanem a világtól távol, egy vadászkunyhóba, amely egy zsebkendőnyi szigeten áll, néhány nyamvadt cserje és pár fa társaságában. Ha lúd, legyen kövér: két hétre kívánnak elvonulni, méghozzá úgy, hogy még hozzátartozóik sem tudják hová.
A táj gyönyörű, a zöld erdő közepén egy kék vizű tóban a pici kis sziget... Szinte álom... Eleinte. Az első meglepetés akkor éri az embert (minket nem is annyira), mikor kiderül: egy deka térerő nincs a helyszínen. Főhősnőnk pedig kiböki: nem tud úszni, sőt, egyenesen víziszonya van. Egyetlen kapcsolatuk a külvilággal egy elég szar állapotban leledző csónak, de Julianne gondolkodás nélkül rábízza magát újdonsült férjére. Minden happy és szép, a kissé rozoga vadászlakot rendbe rakják maguknak, és a csaj vidáman hódolhat hobbijainak, nappal a festészetnek, éjjel a dugásnak. Pár nap után megesik kettőjük között az első keményebb súrlódás, ám Mitch bocsánatot kér, és megint rendben van minden. Aztán eltűnnek a lány fogamzásgátló tablettái, és azonnal férjére gyanakszik, mivel ő már többször említette a gyermekek iránt vágyát. Majd a tizedik napon, amikor már kurvára sok a jóból, a romantikából,a szépséges tájból, Julianne úgy dönt: irány vissza a normális életbe, a civilizációba. Döntése elég komoly akadályba ütközik: férjurába, aki szerint ez a normális élet, és igenis maradni fognak! Kiderül még ez-az, és a nagy csalódás: nem volt véletlen a találkozásuk anno.
Innentől megkezdődnek a különböző izgalmasabbnál-izgalmasabb szökési kísérletek, mígnem valóban bebizonyosodik: Mitch egy kibaszott őrült, még a csónakjukat is elsüllyeszti. Főhősnőnk víziszonyát is leküzdve jut át a másik partra, ám ott elkapja drága szerelme, és visszacibálja a pokollá és rémálommá változott szigetre. Hogy teljes legyen a biztonság, és nehogy a vízbe fulladjon a kisasszony, még egy bazi nagy lánccal oda is rögzíti a helyszínhez, még hogy a tartós kapcsolatok nem a földön köttetnek?
Így megy ez a végkifejletig, amely alaposan eldurvul.
Ismeritek azt a rohadt szorongó érzést a gyomorban, amikor olyan filmeket néztek, ahol az ember tökéletes kiszolgáltatottsága egy vadállatnak a téma? Amikor szinte együtt lélegzel a főszereplővel, és drukkolsz neki? Ez olyan film. Már a legelején is átjárja a közelgő dráma előszele, amikor még a boldogságban lebeg a párocska, és a gyönyörű táj mögött megérezhető a nagy magány, a "mindentől távol" reménytelensége.
Ahogyan egyre inkább ütközik ki Mitch-ből a szociopata, annál erősebb a feszültség és a félelem.
A szereplők nagyon rendben vannak, nem lehetett egyszerű kettőjüknek a hátukon elvinni a filmet, de sikerült, ugyanígy a rendezőre sem lehet panasz. Belefeledkezel, magával sodor, bár megzavar egy-két kirívó hiba: hogy a francba lehet égő cigarettával a szánkban átúszni a tavat? A víz néha az első három lépés után nyakig ér, néha meg csak derékig, ugyanazon a helyen.
A vége is valahogy elkapkodott lett, de ugye az ilyen dolgok villámgyorsan történnek, nem nagy gond ez. Egy kellemes csalódás a film, én élveztem, nem volt leállás, mindenkinek ajánlom némi pihentető szorongásra.
Megvan a 10/9.
Most mondhatnátok, hogy nem vagyok normális. Valami van is ebben. Január elsején, enyhén másnapos fejjel filmet nézni - nincs ezzel semmi baj, hazánkban még rengetegen cselekednek így. De hogy egy garantáltan szar filmet végig kínlódni? Na ez az önkínzás Himalájája. Nem beszélve a babonáról, miszerint, amit Új Év napján teszel, az kísér egész évben, meglehetősen merész cselekedet volt ez részemről...
Hogy honnan is vettem előítéleteimet az Alien Vs. Hunter irányába? Nem kellene ecsetelni különösebben, de azért megemlítem. Arról ne is beszéljünk, hogy a címe enyhén ismerős valahonnan, de a pofátlanság csúcsa, hogy a film borítója is, és a betűtípusa is, amelyen pórias egyszerűséggel tüntették fel az "Alien Vs. Predator" mintájára, hogy: AVH. Na, nekünk magyaroknak már ennyi is elég ahhoz, hogy felálljon a szőr a hátunkon, ám még ez sem rettentett vissza. Meg kellett néznem, hogy megadjam Kedves Olvasó nektek az intő jelet: kerüljétek nagy ívben!
Tisztázok valamit: ha azt írom, hogy valamit ne nézz meg, az nem azt jelenti, hogy valóban sose tekintsd meg, vagy, ha ajánlom, akkor rohanj a moziba. Nem ám. Döntsd el magadtól, ne hallgass rám, majd utólag eldöntöd, igazam volt-e? Én is sok hülye kritikát olvastam régebben, de az emberek különböznek, ne vedd Szentírásnak szavaimat, lehet, hogy Neked tetszeni fog, amit én rühellek.
Márpedig ez a film ebbe a kategóriába esik.
Scott Harper, a mű rendezője már sok filmben közreműködött, de csak, mint effektes, és egyéb tányérnyalója a Hálivúdi filmbiznisznek. Ám jött a gondolat, tegyünk valamit, törjünk ki, és lépjünk elő, mint tehetséges filmkészítő, és ezt sajnos tett is követte, a "Szuperkrokodil" című film, amely az IMDB-n laza 1,5-öt nyert el a 10-ből, kőkemény b-kategóriás minőségével. Jelen múvink pedig 1,6 - ot. Akkor az milyen lehetett, vazz???
Főszereplőnk, William Katt, aki leginkább valami különc homokosnak néz ki, főként sorozatokban pazarolta tehetségét, de neve ismerős volt nekem rögtön a jobb sorsra érdemes "Piranha" című film feldolgozásából, de szerepelt olyan nagyívű alkotásokban is, mint a "Kíborg 4." is... Összejött tehát egy nagy "tím", fos rendező, huszadrangú színész, és egy lopott történet dizájnostúl, mi kell még egy nagy durranáshoz?
Le is pötyögöm a szanaszét komplikált történetet:
Főhősünk újságíró, aki szemtanúja egy űrhajó lezuhanásának, és amikor a helyi zsaruval odamennek, akkor a fakabát kinyírásának is, egy predator és alien ötvözetének készült lény által. A rémületet fokozza egy nigger csaj is, aki túlélője családja megölésének, de ez nem olyan biztos, én legalábbis ezt vettem ki ebböl a katyvaszból, és folyton parázik a film folyamán. Elindulnak a nemtudomhova, és segítséget hívnak két ember személyében, de jön egy geci nagy CG-pók, és lelöki a felmentősereg kocsiját az útról, ám az egyik fickó élve marad, amelyiknek az ertéelklub műsorajánló faszija a magyar hangja, rögvest meg is utáltam... Megtudjuk továbbá, hogy van két ellenfél is, egymásra vadásznak, egyik a filmekből összetolvajolt lény a pókjával, a másik meg egy 50'-es évekbeli sci-fi robotjára hajaz.
Túlélőink elmennek valami épületbe, néhány társukhoz, akikről nem derül ki, hogy kik és minek vannak ott, csak annyit tudunk meg, hogy a hegyek között vannak valamiért. Megszületik a logikus döntés: ne meneküljünk a picsába, hogy hívjuk a hadsereget, a nemzetőrséget, vagy a magyar gárdát, hanem menjünk el valami Valentin nevű faszhoz, mert az jobb megoldás. És természetesen egy csatornarendszeren keresztül, mivel a két egymásra vadászó élőlény, meg a pók, (az a predatormásolaté), biztos őket keresik, hogy megöljék őket. És tényleg, egy embert ki is nyírnak, de a fene sem tudja kit a sok közömbös karakter közül.
Megérkeznek Valentinhoz, akiről kiderül, hogy egy fegyverbuzi hegylakó, aki nem szereti az amerikai hadsereget. Ez ebből a párbeszédből derül ki, amelyet lányával folytatnak:
-Hívjuk a hadsereget!
-Ó, ne, apa nem igazán szereti a hadsereget!
Tehát a világ és szaros életük megmentése azon függ, hogy a bajszos fegyvermániás fasz nincs oda a hadseregért. Nem is értesítenek senkit ám, hanem elindulnak, míg Valentin birokra kel a zöld lézereket lövöldöző robotszerű izével. Nagy nehezen megússza, na, erre lelépnének, de természetesen a csapat kettészakad, a menekülő emberekre, és Valentinra, aki az újságíróval fel akarja tartani a lényt, vagy lényeket, vagy csak ki akarják verni egymás répáját a bozótosban... De összetalálkoznak néhány jó haverral, mind felfegyverzett kommandós, valamiféle gárdisták, és hasonlítanak is a hazaiakhoz abban, hogy állandóan sörösdoboz van a pofájuk előtt. Olyannyira kemények, hogy az egyiknél van egy rohadt vállról indítható rakéta is, na ezt kapd ki, de mind elhullanak, kivéve a seriff-szemüveges és persze a főszereplő. A másik brigád eközben valami alagúton egyenesen a földönkívüli űrhajóba megy be, mer' az csak úgy nyitva van, el is hoznak onnak valami fegyvert. Biztosan az, mer' olyan. Összejön a csapat, és ismételten eldöntik, hogy nincs értelme menekülni (???), egyszerűbb csapdát állítani a gonosznak. Na ez persze lófaszt sem sikerül, de a robot-szerű élőlény megkegyelmez nekik. És aztán jön egy marha nagy csattanó, ami poénos, ez tényleg mindent visz, persze baszok elmondani, ám ez sem menti meg a másfél órás szenvedéseimet. Hát ennyi.
Mindeközben olyan kérdésekkel szembesülünk például, hogy hogyan képes egy olyan élőlény bárkit is elkapni, amelyiknek olyan a látása, mintha katedrálüvegen át nézne az éjszakába, a másik meg kezdetleges célkereszten át vakoskodik. Szóval vak vadász világtalant. Az is felmerül bennem, hogy 2008 legszánalmasabb fosfilmjei miért (lásd még "A Halál Völgye") szépiasárga színben folynak, persze az éjszakai felvételek meg kékben??? És ismét tudakozódnék, melyik mocskos állatnak jutott eszébe, hogy a szörnyeteg mutatásakor alkalmazzunk 1900-as évek féle filmtrükköt, mintha Chaplint mutatnánk???
Megmondom a frankót: a régi, 80'-as évek B-moziai szórakoztatóak és szívet melengetően bájosak, mert van bennük némi önirónia, látszik, hogy alkotóik nem vették véresen komolyan az egészet. De jelenünkben az ilyen filmekben nincs. Igenis, eladom, és te megzabálod, ez bazmeg egy kurva csont, amit meg kell rágnod. Hát ezért szar ez az egész. meg az ötlet hiányában, meg a normális alkotógárda hiányában. Egyetlen szó jellemzi: a MIÉRT? Alaptalan, nem látok motivációt az érdektelen figurák tetteiben. És persze nem beszélve arról, hogy kidolgozatlan karakterek küszködnek, céltalanul, az ember leginkább azért drukkol, hogy valaki nyírja ki őket., mert én szégyellem ezt a kaotikus szart.
Lényeg: 10/1 Borzalom.
Utóírat: A magyar filmforgalmazók mi a faszért ilyen filmeket szinkronizálnak nekünk, és dobnak piacra???
Harry Bromley Davenport rendező nevét már kapcsolhattuk a "Kísértő félelem" című kellemes filmhez, amelynek kritikájában meg is említem mostani boncolásunk tárgyát, különböző lelkendező jelzők kíséretében. Az 1983-ban készült Xtro ifjabb koromban nagyon megragadott, lévén akkori érdeklődési körömmel egyező témát fejteget, azaz -mint már az „Altered” kapcsán is írtam- kiemelt figyelmet szenteltem az UFO-knak. Bár akkoriban én mindenképpen jóságos Föld-megmentő szürke lények létezésére vettem volna mérget, és nem az ilyen randa izékre várakozva bújtam az újságokat, és kémleltem az eget éjszakánként… Hogy a cím egésze mit jelenthet, valószínűleg még alkotóinak sem tiszta, mindenesetre utal az „extraterrestrial”, vagy másképpen „E.T.”, azaz a földönkívüliekre.
A nem túl nagy költségvetésű, ám ennek ellenére nagyon jól sikerült mozit még két rész követte, az Xtro2 és 3, marha nehéz lehetett kitalálni a címüket, de alcímük már van, aszongya: Xtro 2. – A második találkozás, és Xtro 3. – Figyeld az eget!... A második említésre sem méltó zagyvaság, nem is értem, mi köze van a trilógiához, nevezhették volna (hú na most figyelj Hollywood, milyen fantáziadús címet ötöltem ki): „Idegen a túlvilágról” – nak is, mivel ott még csak nem is földönkívüli lény fut ámokot, hanem a túlvilágra küldött követséggel érkezik. A harmadik már visszatért a jó öreg UFO-alaphoz, amit már csak azért sem bánok, mert elég kitaposatlan terület ez a horror világában. (UFO-k, és nem alienek, vagy rejtőzködők, vagy predatorok, remélem értjük a különbséget!)
És akkor csapjunk a lecsóba:
A kis Tony és apukája a kutyájukkal játszanak, amikor hírtelen sötétség támad, majd egy nagy fényviharban eltűnik a papa.
3 év telt el azóta, az eseményt is csak a srác álmában láthattuk, mert ő még azóta is várja vissza faterját, és nem felejtette el. Anyja bezzeg már együtt él egy másik fickóval, és ott él velük egy francia csaj is, Analise, aki besegít a családnak, amellett, hogy nagyon sokat dug faszijával, és mászkál meztelenül. (Érdekesség: ez Maryam d'Abo első filmszerepe, később pedig már a „Living Daylights” című James Bond filmben lett az egyik főszereplő) Szóval nem egy vidám família, Tony nem bírja nevelőapját, hiába jópofizik az neki, anyja pedig nem az a kimondott álomszülő.
Ezenközben a régi elrablás helyszínén lezuhan egy izé, ami egy gusztustalan lényt tartalmaz, amely amellett, hogy egy arra kocsikázó párt rögvest kinyiffant, lel egy házikót, amelynek gazdanőjét megdugja. Az igen kellemetlen aktust egy förtelmes és szentségtelen szülés követi, melyben úgy, ahogy van, megszületik Tony apukája.
És egyszerre csak betoppan a rég nem látott szüle az elhagyott család életébe. A kisfiú örül, anyja bizonytalan, pótapja idegbeteg, a francia csaj meg csak dug. „Családi körbe” illő eset ez, csak Tony fogadja el a régi apukát úgy, mintha el sem tűnt volna soha, aki ezt egy furcsa aktussal (nem szexuális, nem félreérteni!!!) hálálja meg, melynek következményeként a kölök egyszerre csak különös erőt kap. Ki is próbálja, megidéz magának egy randa törpe bohócot (ó, a gyermeki ártatlanság), aki segít neki mindenféle rossz dolgot művelni, többek között a felborított hűtőbe különös tojásokat elhelyezni, amelyet a keltetővé avanzsált Analise félhulla testéből nyernek. De a szomszédasszonyt egy emberi méretű játékkatona nyírja ki, hogy teljes legyen a kép, és egy életre kelt játéktank is élesben lő…:)
A lényeg: papi magával akarja vinni kisfiát (hát így mondjuk köllene a fenének már az a gyerek), hiszen ez volt a főcélja, és megláthatjuk igazi arcát is.
A sztori persze nem csak ennyi, de én nem árulok el többet.
Mondhatjuk akár klasszikusnak is nyugodtan ezt az angol sci-fi – horrort, a magam részéről mindenképpen ezt teszem, bár sokan felróják enyhén zavaros mivoltát, néha szürrealisztikus jeleneteit, de mindezek számomra már hozzánőttek ehhez a műhöz. És így jó. A bizarr bohóc, a gyilkos búgócsiga villódzó fényei a kocanézőknél lehet, hogy nehezen emészthetővé teszik az alkotást, én el voltam vele, bár a szemöldököm néha nekem is a homlokomra húzódott. A színészek nem nyújtanak csúcsteljesítményt, de ez a film nem is lesz jelölve semmilyen díjra soha, az meg éppen elég, amit nyomnak. A rendezésre nem lehet panasz, talán a fent említett különös elemek utalnak csak arra, hogy valószínűleg gyakran nyúl drogokhoz a készítő…:)
A zene kiemelendő, furcsa aláfestés a szintetizátoros alap, mely leginkább szimpla sci-fi műsorokba illik, talán éppen ezért üt nagyot, mert nem annyira ideillő.
A feszültség viszont vibrál, menet közben az elborzadás és a szorongás garantált. Bár sehol nem osztályozták valami nagyra, én azért megadom neki a 10-est, már csak azért is, hogy felkeltsem az érdeklődéseteket iránta.
USA-ban az elhagyott országutak mentén őrült-mutáns-kannibál-gyilkosok élnek, úgyhogy kurvára kerüld el azokat, és maradj a főúton.
Aki Los Angelesbe indul, Hollywood-ba, hogy új életet kezdjen, és színészi karrierbe fogjon, az randán végzi.
Most, hogy leírtam a túlélési törvényeket, immáron nyugodtan indulhatunk Ámerikába, lehetőleg főúton és kezdjünk új életet, mondjuk libatenyésztőként, és akkor nem gyilkolásznak le minket a zombimutánskísértetek. Mehetünk akár repülővel is a Moszad megbízásából, hogy majd jól nekiröppenjünk valami épületeknek, oszt megin’ lehet a világot felszabadítani, és demokráciát osztogatni tömeggyilkossággal, mert az JÓ.
Főhőseink sajnos a könnyebb utat választják, és természetesen kabrióval indulnak neki a pusztának, és persze dugnak útközben, ez már bőven elég indok a halálra, ez biztosan benne van a horrorkészítők kézikönyvében.
Láttatok már olyan filmet, amely nagyrészt egy női wc-ben játszódik? Én igen, természetesen, de az pornofilm volt, nem horror.
Viszont most láttam ilyet is. Főhősnőnk, Nicole, úgy gondolja, hogy a pusztában pisilni gáz, ezért inkább addig mennek, mígnem egy kihalt autópihenő redvás összefosott wc-deszkájára helyezheti hátsófelét a megkönnyebbülés végett. Ez egy óriási hiba a hölgy részéről, amellett, hogy a fickója úgy néz ki, mint egy kis köcsög. Amíg aranysugarát ontja (hehe, ez olyan perverzül hangzik…) drága fickója eltűnik. Jesse-nek hívták egyébként, ezt nagyon megjegyeztem, mert a főszereplő hölgy végig ezt picsogja, ahányszor sírva fakad, tehát igen gyakran, szóval nem egy életrevaló típus. Aztán budiból ki, de fickója helyett jön egy sárga furgon, amely már útközben is vegzálta (ez most nagyon felkapott szó, ezért írtam ide) őket, no és az ablakon kihajítja a hülyegyerek mobilját, és elhajt. Hercegnőnk természetesen sírva fakad, de aztán erőt vesz magán, és körülnéz a helyszínen. Talál egy lakóautót, amelyből vakuvillogáson kívül semmi életjel nem jön, és egy irodát, amely a pihenő felügyelőjéé. Naná, hogy odabent semmi használhatót nem lel, kivéve egy üveg whisky-t, amely –tapasztalatból tudom- válságos helyzetekben igen jól jön… A kisasszony is felfedezi ezt a remek lehetőséget, és nekiáll piálni, ahelyett, hogy felkerekedne az egyre gyanúsabb helyről. Ráadásul egy rádiót is talál, amelyen beszélhet a külvilággal, és az éter hullámain megígéri neki valaki, hogy küldi érte a rendőrséget. Naná, hogy SPOILER a gyilkossal beszél. Azért írtam le ezt, mert aki nem találja ki, az úgysem olvassa eme irományt, lévén értelmi fogyatékos.
Mivel eléggé rémült állapotban van, merthogy a helyi hirdetőtáblán egy köteg „Eltűnt” fényképes hirdetést lel, ráadásul ismét vizelni megy, és a wc-ajtón nem a Magyarországon szabványosított „szopnék, telcsiszámom 06-30..stb” firkát találja, hanem az őt baszkuráló furgon rendszáma mellett leírt figyelmeztetéseket, miszerint az üldöz mindenkit, és megöli az arra tévedő marhákat, amit én személy szerint nem is bánok, mert mié’ nem lehet huggyozni a puszta közepén?
Akkor hát beszarás, amit csak tetéz, hogy megösmerkedik a lakóautó fasza kis utasaival, akiktől segítséget remél, holott rögvest látható, hogy deviáns barmok, egy mániákus bigott vallásőrülttel, tüzelő feleségével, és két hülye kölykükkel, a harmadik pedig egy torzszülött törpe. Kis utazás után kibasszák itet, na hol: má’ megin’ az autópihenőnél… Megjelenik a nyilvános wc takarítófülkéjében egy leányzó is, aki valamennyire felvilágosítja főhősnőnket a csízióról, de az ajtó kinyitása után eltűnik…Érkezik egy tesze-tosza motorosrendőr is, de felesleges reménykedni, mert a szerencsétlenen oda-vissza átgázol a gyilkos, bár ezt még túléli, viszont megkéri Nicole-t, hogy loccsantsa szét a fejét a saját pisztolyával, nagy segítség, na meg használhatták volna előbb is a fegyvert… De holtteste eltűnik egy másodperc alatt, miközben a csaj leharapott ujjával a tetőn keresztül menekül. Na itt már kezdett zavaros lenni az egész, merthogy miért is? Végül megjön az esze és a hülye siránkozás helyett készít egy molotov-koktélt, mert már jön a film vége, ideje kirukkolni valamivel. A hepiendet nem árulom el, mert ollan nincs is. Igazság szerint erre az érthetetlen katyvaszra egy ötöst adtam volna, mert rohadtul céltalan volt az egész, egy marha nagy csalódás. DE.
Jött a második rész, amely kapásból az első percekben megmagyarázza a gyilkos kilétét, és miértjeit. Minden meg van bocsátva, most már nyugodtan nézhetjük tovább.
A kis pöcs félbuzi Jesse bátyja igazi kemény faszi, aki most ért vissza az iraki mészárlásból, látott már mindent, biztos alaposan megölt néhány iraki kölköt is, és úgy gondolja, hogy egy év után még megleli öccse nyomát. El is indul rögvest, unszimpatikus macájával, meg kocka kis haverjával, Jareddel. Az unszimpatikus muffról alkotott véleményem hamarost megváltozik a film során, igazi kemény picsa, aki kezébe veszi az irányítást, ha kell, ez az igazi, alázz meg… Ja, bocs.
Megtalálják a „régi országutat”, és elindulnak rajta, egy környékbeli boltos segítségével, aki egy félhülye barom, biztosan azért, mert vidéki, Amerika már csak ilyen. Szerencsére a népességkérdést igen ügyesen megoldják a gyilkos kísértetek, úgyhogy nem kell aggódni a júeszéj miatt, hogy tele lesz hülyékkel, illetve dehogyisnem, a valóságban mindenki idióta, aki Obamára szavazott. Jared, a konzolbuzi útközben megáll, mert fosnia kell, mivel az útszéli gyorséttermek (újabb szabály) mindig szart adnak, amik hánytatnak vagy fosatnak. Beül a puszta közepén egy toi-toi wc-be (mi a fasz van a sztori írójával, igazi fekalomán lehet…), amelyet felborít a sárga furgon, nyakába szakasztva egy mázsa fost a kölyöknek, ez elég undorító, de ismét rámutat arra, hogy ha szarnod kell, akkor nyugodtan végezd el bárhol, és lehetőleg ne egy olyan budiban, mint a MÁV-os wc-k, vagy a Sziget-fesztivál alatt működő szarközpontok… Itt találkozik Nicole-lal, illetve annak vért okádó kísértetével, akit meg is dug, affene a gusztusukat, az egyik szaros, a másik alvadt véres.
Időközben a főcsaj, Marilyn ugyanúgy jár, mint az előző részben Nicole, elrabolják a fasziját. A felújított budiban pedig letépi az új réteget az ajtóról, ahol megleli a firkákat, amelyet még az előző hölgy mocskolt oda. Na innentől viszont a wc visszaváltozik a régi dzsuvás szarrá. Jared közben összefut a dilinyós családdal, akik megjáratják őt is, és szintén kivágják az autópihenőnél. A csaj fickója, Tom pedig éppen lekötözve fekszik a gyilkos lakhelyén, egy leselejtezett autóbuszban, ahol a lábát alaposan megfurkálják, mint egy tetőlécet, de mivel kemény, ezért kiszabadul. Viszi magával meglelt öccsét is, akinek ki van vágva a nyelve.
Marilyin Jareddel elindul átvágva egy kis erdőn, egy pár óra alatt odaérve a hülye boltoshoz. Az események innen felgyorsulnak, de nem írhatom le az egészet, mert kurva lusta vagyok, meg túl sokat árulnék el. Elég az, hogy szemkivájás, punciba és combba-fúrás géppel, robbanás és egyéb akciók. Aztán eljön a vég, majd meglátod, nézd meg.
Egy igazi kis kellemes horrorfilm, ám a második rész nélkül nem sok értelme van. Minden rendben, bár a motorosrendőr kissé felbassza az ember agyát, hogy lehet ennyire nyomorék, és még kurva erősítést sem hív, ha már nem lövöldöz amerikánus módra a fasz. A színészek rendben, persze kivéve Jesse-t, aki biztosan rokona a filmkészítőknek, másképpen férfi szerepet nem játszhatott volna el soha. Feszültség van bőven, gyomorilag is érezzük az idegességet, és néha meg is forgatják nyelvlevágással és egyebekkel. Így, a második rész után elmondhatjuk: ez egy fasza film. Remélem nem lesz harmadik. Így vagyunk jól, legközelebb pisilő nőt leginkább szexfilmben akarok látni, akit nem fúróval nyársalnak fel…:)
Megérdemli a 10/8-at a két film. De csak együtt a kettő.
Az új házba költözés mindig kellemetlen, ám a horrorfilmekben ez még szörnyűségekkel is jár. A teljesség igénye nélkül megemlíthetnénk a Poltergeist, Amityville, Kedvencek temetője, Hellraiser és satöbbi mozikat. Én aztán tudom milyen a költözködés, az utóbbi három évben már négyszer tettem ezt, de szerencsére sehol nem lakoztak szellemek, és a hátsó udvarban sem volt állattemető… Viszont laktam egy ideig anyósoméknál is… Na az felér ezekkel…
De lássuk a medvét:
Harry-Bromley Davenport már letett valamit az asztalra. Talán van itt közöttünk, aki emlékszik a nagyszerű Xtro-sorozatra, amelynek második része sajnos rohadt nagy Alien-epigon volt, de az első és a harmadik fenomenális.
Úgyhogy a rendező egészen rendben van, bár ez nem az a sci-fi-horror téma, mint az Xtro, azért nagy titokban reménykedtem, hogy ez is valami kurva jó kis film lesz. Bár a téma kísértetes, amely mint tudjuk, nekem a könyökömön jön ki, és amelyet sajnos manapság folyamatosan erőltetnek háliwúdban, a köcsög ázsiai-filmek mintájára (
-->azért vannak kivételek…), de volt már jó ebben a zsánerben is, mondjuk a „Hetedik érzék”. Kissé unalmas, hogy mostanság nem tud az ember leülni reménykedések, vagy előítéletek nélkül egy film elé, de sajnos már csak ilyenek vagyunk, aztán vagy seggreesünk, vagy kellemes meglepetés ér bennünket.
A „Haunted Echoes” valahogy egyik kategóriába sem esik nálam. De lássuk a sztorit:
Laura és Guy elveszíti gyermekét – méghozzá borzalmas körülmények között: kislányukat megerőszakolták, és meggyilkolták. (Szomorú aktualitás…) Csak tíz nap elteltével lelik meg holttestét. Gyilkosa állítólag egy fiatalember volt, aki azonban felkötötte magát a cellájában, így aztán sosem derült ki, hogy valóban ő tette-e. A házaspár összetörik, és szabadulni akarván emlékeitől új házba költözik.
Már az első napokban különös események borzolják a kedélyeket, főként Laura – ét, mivelhogy férjeura állandó éjszakás műszakban tolja a sürgősségin a kórházban, mint doki. Minden jel arra mutat: a házban van egy plusz lakó, aki nőnemű és légnemű is egyben. Természetesen Guy nem hisz feleségének, amely felszínre hozza a mélyről fakadó érzéseket is, egymás hibáztatását is lányuk haláláért. A nő éppen ezért egy heves veszekedés után fogja magát, és húgához költözik. Guy pedig, ahogy az kell, rájön, hogy itt tényleg gáz van, és bocsánatkérések közepette visszahívja nejét, majd együtt mennek el egy médiumhoz, hogy meggyilkolt lányukkal, Kimberley-vel társaloghassanak. Itt aztán némi instrukciót kapnak az igazi gyilkos kilétére, no meg kérést, hogy feltétlenül nyírják ki azt. (Sajnos a magyar szinkron ezt értelmezhetetlenné tette, hiszen a személynévnek, amelynek angolul jelentése van, magyarra fordítva semmi köze a killer nevéhez…) Laura ennek kissé megszállottja lesz, amikor rájönnek, hogy ki a tettes, folyton a megöléséről beszél, hogy nehogy az még elkövessen némi pedo-gyilkot, amelynek lehetőségére a szellem felhívta figyelmüket, majd beszerez egy pisztolyt is. A bűnös eközben megtudja, hogy gyanakodnak rá, ezért megöli a saját anyját, haha, ezt nem értitek, de nem magyarázom el. A kísértet meg olyan szemét, hogy megsüt egy macskát a mikróban, de lehet, hogy csak éhes, ijesztget, félelmet kelt, kirekeszt, ja, ez nem az, úgyhogy ideje bosszút állni, csak hogy nyugi legyen.
Persze nem eszik olyan forrón a macskát (haha), a végén természetesen meglepetés is ér bennünket.
Ennyi dióhéjban.
A klisés történet ellenére engem szórakoztatott. Van benne valami egyéni, a témához illően szomorkás, még a gyilkosságok alatt sem a felfokozó zene, hanem elégikus hegedűszó az aláfestés. A kísértetes pillanatok egy kissé gagyira sikeredtek, de azt leszarom, csak úgy megemlítettem. A cselekmény nem unalmas, bár korántsem rágod folyton a körmödet közben, azért néha van feszültség is.
Ami kurvára idegesítő, hogy azt a szájba vert kamerát szinte egy pillanatra sem hagyják nyugodni. Folyton megy a szereplők után, mozog, néha még imbolyog, és himbálják is, hogy ez mire jó, fogalmam sincs, esetlegesen így akartak sajátos ízt adni az egésznek.
Pedig, ami speciális ízt ad neki, az a nő. Sean Young, a főszereplő, Laura szerepében. Kéremszépen egy igazi
-->MILF. Komolyan. A most 49 éves hölgy anno még a Szárnyas fejvadász oldalán virított fiatal androidnőként, ám akkoriban korántsem sugárzott belőle az, ami most. Vagy csak perverz vagyok… Sőt, biztos…
A többi szereplő hozza a formát, semmi extra.
Ahogy elnézem, több helyen is lehúzták ezt a mozit, de az olyanok véleménye nem igazán számít, akik leginkább a "kingkonggodzillajurassicparkfüggetlenségnapja" féle filmekre izgulnak, mindegy, csak sztárok legyenek, sokba kerüljön és látványos legyen, vagy megatánc... Nekem bejött, nem nagy durranás, de nézhető. Na és persze Sean Young..:)
Szóval közepes fölé: 10/6
(Utóirat: Hm, nem akarok ebből rendszert csinálni, de be kellett raknom egy képet a főszereplőnőről. Nem bírtam megállni, no meg elfér. Úgyhogy lehet, hogy mégis rendszert csinálok belőle...:))
Bizony, veszélyes az ősi isteneket, démonokat, szellemeket és egyéb természetfeletti entitásokat zargatni, baszogatni. Erről minden horrorkedvelő megbizonyosodhatott már több ezredszer, lévén fő zsánere a filmművészet eme szegmensének ez a téma… Bolygatnak idegen tojásokat, veszélyes könyveket, ősi csontokat, sírokat, halottakat és a franc se tudná még felsorolni, mi minden támadhat az egyszerű emberre, ha éppen egy horrorfilm szereplője.
Az alapséma tehát megvan, húzzunk rá valami egyszerű sztorit, hullákkal, gyilkosságokkal, több-kevesebb feszültséggel. A 2006-ben USA-ban megrendezett After Dark Horrorfesztivál egyik szereplője volt a 8 közül ez a film. Független alkotás, ez speciel segít feldolgozni a néha valóban amatőr hangulatot, és az egészből sugárzó „olcsóságot”. Hogy a felvételek szándékosan olyan kezdetlegesek, mint amilyenek, vagy az alacsony költségvetés nem engedett meg jobb kamerát, azt nem tudom.
Alison, medikustársaival némi hidegsebészkedést végeznek, azaz boncoláson vesznek részt. A holttestek külföldről kerülnek a tanulók elé gyakorlatra, így semmit sem lehet tudni eredetükről. Így van ez azzal a női tetemmel is, amely randán össze van vagdosva (a jó fantáziájú ifjak rögvest szado-mazora gondolnak, naná, én sem tenném másként...), és rögvest ájulásra készteti Alisont. No persze, tudjuk meg később, nem a látványával, hanem a leányzó egyszerre csak megérzett valamilyen „jelenlétet”, szellemet. A marhára ateista hölgy rögvest elkezd hinni a szellemekben, és szinte megszállottan (állásával játszva) nyomozni kezd a nő ügyében… Ki volt, honnan hozták, és mi történik vajon? Mert történik ez-az. Társa kedvese meghal, egyszerre csak elvérzik egy bonctermi látogatás után, és sorra hullnak mindazok, akik kapcsolatba kerülnek a testtel. Főszereplőnknek egyre sürgősebb kideríteni, mi is a stájsz, mert már a fickója is alig ússza meg élve a kísértettel való találkozást.
Végül, nagy nehezen sikerül összeszedni a hihetetlen történetet: a hulla egy régésznőé, akit Dél-Amerikából szállítottak a kórbonctanra, ám halála előtt már kurvaként kereste a betevőt… (Hehe, mindenféle perverzióra hajlandó volt!!!). Állítása szerint feltárt egy azték tömegsírt, amelyben 50ezer feláldozott testet talált… Aztán megőrült, és mielőtt egy diliházban megölte magát, ócska ribanc lett, aki megaláztatta magát mindenkivel… (Én mé’ nem találkozok ilyenekkel???)
Szóval megháborgatott termékenységisten szállta meg a testét, hogy kibasszon vele. A feladat pedig adott Alisonnak: rendbe kell tennie a dolgokat, mielőtt ő is megszívja.
Hát ennyi. Leírva nem is hangzik rosszul, de azért ne kezdjünk ünnepelni egy újabb 10-ből 10-est.
Mint fentebb már említettem, a megvalósítás elég pocsék, ha ezzel a sivár hullaházak légkörét akarták így bemutatni, az oké, de vajon miért bujkált bennem folyton valami olyan érzés, mintha egy 80-as évekbeli filmet néznék? Néha unalomba fullad, előfordult, hogy elkalandozott a figyelmem közben, és úgy rángattam vissza magam a filmhez. Márpedig ez egy horrornál elég nagy hiba. A történet maga tucat, ilyet bármikor kiizzad magából bárki, ha felkérik rá. Engem miért nem???
Pozitívum, hogy az effektek nagyon jók lettek. Nehéz is lett volna elcseszni, ugyanis valóban hullaházban forgattak, és valódi holttesteket használtak a filmben. Néha kimondottan olyan, mintha egy oktatófilmet néznénk a boncolásról. Esetenként elundorított, amikor szereplőink hullakádban kotorásztak, az tényleg randa volt, főként, amikor még alá is merültek a lében… A szereplők hozzák az amatőrfilmesnél alig jobb szintet, a két főszereplő filmsorozatokban remekelt eddig nagyrészt, és gyanítom, nem is kapnak soha Oscar-díjat. (Bár a csaj kapott egy „Horror-díjat” a fesztiválon, biztosan azért, mert kellett valakinek adni, no meg elég kellemes a külseje, én is díjaznám…)
Összehordtam itt pozitívumot, negatívumot egyaránt, kérdezhetnétek, mi a retket is akarok mondani tulajdonképpen? Csak annyit, hogy azért nézd meg, még mindig jobb, mint néhány mainstream mozi. Speciel a Max Payne helyett inkább ezt ajánlom. Egyszer érdemes leülni vagy heveredni egy üres délutánon elé, és végignézni.
Utóírat: égető kérdés, mi a faszt kerestek az aztékok Brazíliában? Tudtommal bőven a Mexikói-félszigeten tengették életüket.
Ez is úgy indult, mint egy rendes nyugodt nap, amíg a Csabi meg nem kérdezte ’’ lenne-e kedvem az Xtro-2. filmről írni, én úgy is minden fosch-t megnézek ” (Ez nem is igaz. Hehe.) Pedig annyira volt hangulatom megnézni, mintha fogat mentem volna húzatni, lévén, hogy anno én már láttam ezt az 1990-es csodát. Mindegy, hős leszek, kibírom valahogy. Közben, ha unatkozom becsavarom a hajam, vagy kimegyek szendvicset gyártani. És nem is tévedtem sokat, ahogy teltek a percek egyre többször sandítottam az óra felé hangos sóhajok kíséretében. No, de ne szaladjunk ennyire előre…..
