Holtak napja 2008 - Day Of The Dead (2008)

Azt vettem észre, vége a lassú-zombis kornak. Vége annak az ötletnek, hogy ha valaki elég hülye, meg bénázik, csak akkor kapják el a zombik. Az újkori élőhalott csúnyább, sőt gyors , mint állat. Nincs kegyelem! Ezek elöl nem lehet elfutni. Nekem pedig a hideg futkos a hátamon.

Hááááát, nagyon szerettem volna így kezdeni ezt a kritikát… de nem fog menni.

Az ötlethiány mostanában nagyon-nagy úr, viszont a tettvágy annál nagyobb. Ez vezethette azokat a kezeket is, akik leporoltak egy régi klasszikust. Bizony ez egy remake. Méghozzá az 1985-ös Holtak napja újra-zanzásítása. Amikor megtudtam, hogy ez a film, arról ábrándoztam, mekkora feeling lesz majd ülni a moziban és teli pofával vigyorogni, hogy majd mekkora Istencsászár lesz. Nem lett. Az lehetett a baj, hogy a 2004-es "Holtak hajnala" újrája lebegett a szemeim előtt, mint mérce, mert azt nagyon kafa lett és azt jó lett volna most überelni.

Mélyvíz.
Coloradóban járunk. A katonaság ,,gyakorlat” címén körbevesz egy kisvárost Pontosabban egy kellemes kis koszfészket (ahogy az egyik szereplő említi). Már itt megjelennek az első gyanús jelek. Mint mondottam, a katonák bekerítették a várost. A történet több szálon fut, de senki ne gondoljon gájriccsis fordulatokra. Hiba lenne bármiféle karakterfejlődést vagy jellemábrázolást keresni.

Na, az egyik katonatiszt-hölgy történetesen ide vezetheti vissza az eredetét és anyukája is fura tüneteket produkál, mint a kórházba érve sokan mások.(a jelek gyengeség, magas láz, orrvérzés meg üveges szemek és már itt is a zombi fázis). Ezek után már túl sok lesz a gyanús jel. Ráadásul egy zombi-támadás következményeként elillan az áram és beáll a jótékony setétség. Ennél a pontnál leszakad egy-két testrész, apuci megharapja anyucit, ja meg persze a kórházban elszabadul a pokol. Látni lehet sok vért, gusztustalanságot, meg egy-két nevetséges digitális trükköt. Először csak szánalmat éreztem, utána nagy nehezen túltettem magam a kezdeti megrázkódtatáson és csak nevettem. Nem hittem el, hogy ennyire béna lett ez a film. Reméltem, vagyis abban bíztam, hogy a humorérzékem még sincs annyira kifejlődve. Tévedtem!
Meglepő módon a zombi kórt itt egy új és eredeti ötlet szolgáltatja. Influenza kérem szépen, ami egy titkos katonai kísérlet eredménye. Váááá mekkora ötlet mi?

Amikor az egyik túlélőt megharapják akkor a sebre öblítőt öntenek, mondván-az öblítő majdnem mindent megöl. Mekkora egy béna duma. Hehe. A túlélő csoportok egyikében négy főből kettő katona, gondolom itt a "mire katona leszel elmúlik" szöveg nem jön be. Hoppá, el is felejtettem, az eredetiben volt egy zombi. A neve Csöpp. Képes volt, bocs, tudta mire való a borotva meg a telefon. Szóval ezt az ötletet itt is felhasználták. Azzal a különbséggel, hogy a zombivá átlényegült katona szerelem-féleséget táplál az egyik hölgyike iránt. Asszem, ennyi. Ja, ha erőteljesebben rászólnak akkor pityergésre áll a szája az anyámasszony katonájának. Eh.
A történet lényegében a kórházban meg környékén játszódik, a vége fele pedig egy használaton kívüli Nike-gyárban, mert a nyomok ide vezetnek. Itt lesz egy logikát meghazudtoló poén, s már vége is a filmnek.

Sok jelenet fel van gyorsítva és az amúgy is darabosan mozgó zombik ettől még nevetségesebben mozognak. Ezt látni kell!
Az első átváltozott pillanattól kezdve minden élőhalottnak bőrhiányos az arca. Rájöttem arra is, hogy a zombik szeretnek nekitapadni az üvegnek, hogy ott még jobban eltorzult arccal bámuljanak.

Ja, ezek a zombik tudnak a falon mászni (pókember zombik), meg rohadtul idegesíteni engem. Régen láttam ekkora szar filmet, pedig én zombi függő vagyok. Legalább az egész filmet viccesre csinálták volna, habár, úgy lehet, hogy nem visítottam volna végig ezt a remeket. Hehe. Ezek véresen komolyan gondoltak minden percet. Sajna ettől a ténytől lesz szánalmas a film.
Újabb bőrlenyúzás. Senki ne vegye meg!! Sőt bojkottálni kellene ezt a fosch-t.
Vagy, ha más címet adtak volna ennek a csodának, mert a régihez semmi köze az hotzihher.
Ha az nem kapocs, hogy itt is van egy beidomított katona, meg, meg ….. ja meg az, hogy itt is vannak katonák. Ennyi!!! 10/2

A két nővér - Tale Of Two Sisters (2003)

Aki ismer, az tudja: nem igazán vagyok oda az ázsiai-filmekért. Kivéve talán a régi jó kung-fu-s karatékás mozik azok, amiket kedvelek (szigorúan csak a 90-es évek előttről!). A szamurájfilmek nekem unalmasak, a horrorjaik pedig pont a számomra érdektelen kísértettörténetek, a dögunalmas fehér arcú halott kislyánnyal. Más kultúrkör, európai embertől távol álló gondolatok és félelmek. Ami igazán felháborít egyébként, hogy az ázsiai pornófilmekben a női nemi szerveket kikockázzák, hogy ne lehessen látni. Most következik az előítéletem: meg vagyok győződve arról, hogy azok, akik odavannak az ázsiai-filmművészetért, nos, nagy részük lófaszt sem ért belőle, ugyanúgy, ahogyan én sem, csak kurvára azt hiszik, hogy olyan marhára menő dolog, és elvont, meg olyan különleges lesz ettől valaki, ha rajong érte. Nos, hülyegyerekek: hiába zselézitek úgy a hajatokat, mint Son Gokou, meg igyekeztek hímnős buziknak kinézni, mint a mangák szereplői: soha nem fogtok fel semmit az egészből, és a büdös életben nem lesztek japánok. Passz. Ez van. Mint ahogyan a rap kedvelők sem lehetnek soha niggerek, bármennyire törik magukat.

De elég az okító sorokból, ideje rátérni a „Tale Of Two Sisters” című dél-koreai műre. Fentebbi soraimat pedig bőven vehetjük úgy, hogy nem indult nálam különösebb fórral. Ám kíváncsiságomat felkorbácsolta a sok pozitív kritika, ezért a szokásos előítéleteimet is félrehajítottam, miközben behelyeztem a meghajtóba a szigorúan Amerikából postai úton megrendelt filmet (hehe).

A történetet kissé nehéz vázolni, mivel elég komplikált. A film végéig az ember csak ül, és imádkozik magában: ugye a végén megértem, miről is szól ez az egész? Na tehát:

Soo-mi és testvére Soo-yeon, visszatérnek családi házukba betegeskedésük után, tutyimutyi (vagy inkább fásult?) apjukhoz, és mostohaanyjukhoz. A két leány nincs különösebben oda a mű-mutterért, ami eléggé szembeötlő, és ezt persze gonosz mostohaként meg is hálálja az. Soo-mi nagyon szereti a húgát, és igyekszik megvédeni meghalt anyjuk helyettesének rosszindulatától őt. Furcsa dolgok kezdődnek a házban (természetesen kötelező kísértet), mivel ugye elméletileg ez egy horrorszerűség… Az indulatok is forrósodnak, mostohaanyjuk egyre durvább a kisebbik lánnyal, különös dolgok esnek meg, zavarba ejtően érthetetlen események (mármint nekünk).

Egyszerűen nem tudok többet mondani. Mondtam, hogy piszok nehéz összefoglalni, úgyhogy azt javaslom, lehetőleg józanon nézzétek meg, mert erősen igénybe veszi az agytekervényeket… Egyenesen a végkifejletig, amely lesújt ránk, és mindent megmagyaráz. Azért írom, hogy lesújt, mert valóban azt teszi: elborzaszt, elszomorít.

Az elejétől a végéig nyomasztó atmoszféra lengi be az egészet. Szomorúság és melankólia, miközben az ember el is felejti, hogy ez elméletileg egy horror-film.

A képek gyönyörűek, a színek, a természet, mind festői. Hihetetlen számomra is, hogy én, aki leginkább a véres-félelmetes filmekért vagyok oda, lazán végig tudtam nézni ezt az alkotást. Mert igen, ez egy alkotás, egy nagyon szép filmművészeti esemény. Csendesen folydogál, néha szinte eseménytelenül, de tökéletes karakterábrázolásokat rajzolnak a különös ház szépen fényképezett szobáiba. A zene alatta tökéletesen passzol a fojtó légkörhöz, a vége pedig egyszerűen, mint már említettem, megrendítő. Ezt a filmet látni kell. Ez egy fantasztikusan jól elkészített dráma, komolyan, csak dicsérni tudom. Igaz, hogy lassan építkezik, de még az unalmasnak tűnő pillanatok is lefoglalják az embert. Érdekes, sokkoló, és szerintem nem horror. Egy komor tragédia, egy művészi dráma. Hatással van az emberre, még jóval a megtekintése után is. Nagyon ajánlom mindenkinek, és sajnálom, hogy nem néztem meg ezt a remekművet eddig, holott évek óta áll a polcomon. Úgyhogy: néha érdemes ázsiai filmet is nézni… Kezdd ezzel!

Zseniális. Minden további nélkül 10/10!
Ajánlatos ezt a videót megnézni, ha reális képet akartok alkotni a filmről, mivel az előzetesei leginkább a horrorisztikus részeket emelik ki, holott ez több annál.  

Tükrök - Mirrors (2008)

Kiefer Sutherland (Lost Boys, Dark City) egy időre kilépett az érthetetlenül agyonajnározott 24 című sorozatból, és belépett a tükrök világába. Szerencsére. Mi pedig kaptunk egy kellemes és feszültséggel teli horror – thrillert.
A rendező Alexandra Aja, akit már dicsértem a P2 című alkotás kapcsán (ugyanitt küldtem az anyjába a megbocsáthatatlan „Sziklák szeme” című újrája miatt…), és a „Magasfeszültség”-et is neki köszönhetjük. (Jövőre pedig elkészül a Piranha remake-je is, 3D(!)-ben).

Kellett egy forgatókönyv is, amely kissé mintha sablonos lenne, de egye fene, azért a mai fostalicska horror-filmek mellett még bőven jó, amely talán annak köszönhető, hogy egy 2003-as Dél-Koreai mozi remake-je...
Tehát, kérem, minden adott volt egy kellemes kis borzongáshoz, lássuk, mit is sikerült kihozni belőle?
Ben Carson egy totál kiégett, alkoholizmusából éppen kilábaló ex-zsaru. (Ó baszki, Amerikában csak ilyenek vannak???), aki ügyesen agyonlőtt egy beépített nyomozót, tévedésből. Szerencsére ez csak utalásokból derül ki, mert ez a dögletesen unalmas vonal inkább a 24-be való… A húgánál lakik, felesége elhajtotta - aki ráadásul nigger is – munkanélküli, és öléggé szar állapotban leledzik, szóval szopás az élet. Szerencsére (?) talál munkát, mint minden rendes ex-hekus, in-kalos állást kap egy pár éve leégett baszott nagy plázánál, (Itt mér’ nem gyulladnak ki???) hogy ott mire kell vigyázni, azt nem értem, biztos sok ott is a megélhetési szinesfémtolvaj.
Éjjeliőrként – mily’ meglepő - éjjel járja egyetlen zseblámpával a Mayflower nevű hatalmas üzletház kormos és baljós romjait, amely tömve van tükrökkel, és amelyek érdekes módon épségben átvészelték a pusztító tüzet. És már az első műszakában is valami furcsát vesz észre bennük. Aztán, ahogy telnek az éjszakák, egyre félelmetesebb és hátborzongatóbb dolgok kezdenek feltűnni a visszatükröződő felületeken, mire már úgy érzi, hogy nem csak ő figyeli azokat, hanem fordítva.
Segítségére lesz valahogyan munkahelyi elődje is, aki természetesen már meghalt: átvágta a saját torkát – na mivel? – egy tükörszilánkkal. Ám érkezik tőle egy csomag Carsonnak, amely újságkivágásokat tartalmaz a Mayflower múltjáról, ki gyújtotta fel, milyen indokkal, és egyéb érdekes adalékokat a nyomozáshoz. Mert ezt kell tenni, kutatásba kell kezdeni, ugyanis az elpusztíthatatlan tükrök (megpróbálja, fegyverrel és egyebekkel) már nem csak őt fenyegetik, hanem két gyermekét és feleségét is, és egyet akarnak: keressen meg egy Esseker nevű valakit, akivel leszámolnivalójuk van. Közben természetesen történik haláleset is, amely egészen különleges a filmtörténetben... :)

Kedves neje persze nem hisz neki, és hülyének nézi, amikor nekiáll a családi ház tükreit összeszedni, vagy éppen lefesteni… Aztán majd persze kénytelen belátni, hogy férjura mégsem idióta…
Nagyon kellemes filmecske ez. Megmondom őszintén, meglepődtem, hogy mozikban adják, és még a televíziókban is reklámozzák. Nem igazán szokás ugyanis horrorfilmeket propagálni, és még mozivászonra is fröcskölni a vért. Ritkán, de úgy látszik mégis átcsúszik a titokzatos öncenzúrán egy-egy véresebb alkotás… Nem csak az olyan szarok, mint pl. a „Legenda vagyok” című ál-horrorfilm.

A színészek jól teljesítenek, de ez elvárható, hiszen azért Sutherland úr régi motoros már a filmek világában, a többi szereplő pedig úgyis csak körítés körülötte. Mondjuk a kisfiát szívesen pofoztam volna fel egyszer-kétszer, olyan idegesítő kis szar volt. Megnyugodhatunk: természetesen szerepel a film végén egy kötelező fémárú, a csavar. És ez itt egészen kellemes is.

A film közepe felé, megmondom a frankót, elkezdtem húzni a számat, mert nagyon úgy nézett ki, hogy a szokásos hülye kísértetes-dögunalmas sztori (keresd meg a hóttestemöt, keresd meg a gyíkosomat, temessé’ el rendesen, vagy hívjá’ papot, vagy ájjá’ bosszút ésatöbbi nagyon ötletes mozik), de hála égnek, kellemesen csalódtam. Ez is kipipálva.

Vér van, belek nincsenek, feszültség van, kényelmetlen és sürgető érzés mélyül el bennünk, ahogyan haladunk a filmben (nem a vizelési inger!). Olyan thrilleresen. Kevés áldozat van ugyan, de éppen ezért tud megmaradni a fokozódó spannoltság.
Ajánlom a filmet mindenkinek, és amíg lehet, moziban nézzétek meg!!! Én ugyan nem ott néztem meg (megrendeltem Amerikából a DVD-t hahahahahahapersze), de ott minden film jobb. Akkor ez mé’ ne lenne az?
Megérdemel a 10-ből egy 8-ast.

A néha idegesítő szereplők, a lassúra váltások, elhúzott jelenetek miatt kapott mínusz 2 pontot.

Sokkoló - Shocker (1989)

Egy film abból az időkből, mikor a tv távírányító akkora volt, mint egy féltégla (bizony, még Amerikában is). Adva vagyon a régi motorosnak számító Wes Craven. (Rémálom az Elm utcában, Sikoly...) Igaz mára már az ő neve sem olyan fényes,mint anno, de manapság semmi sem olyan könnyű. Napjainkban egy hobbi kis iskolás-szakkör komolyabb filmeket tud összerántani a sufniban, igaz a minősége is olyan, mint egy papír Ikea bútornak. Nem akarom nagyon fényezni, de Craven-nek voltak jó pillanatai. Ez az eset még a videokazettás hőskorban történt. A pontos dátum 1989, keresgéltem és sok helyen 1984 van feltüntetve, lehet tévedtem. (Az 1989 a helyes: a szerk.)

Szóval a történet. Egy sorozatgyilkos szedegeti áldozatait, az emberek hullanak, mint a lyukas tejfogak. Jonathan Parker a szépreményű középiskolai futballjátékos szerencsétlen módon beveri a fejét. Innentől kezdve megváltozik valami. Barátnője óvatosságból hazakíséri (de én be nem mennék ilyen rémálom az Elm kinézetű utcába - ugyanaz a hátborzongató érzés, mint a Freddy-s filmekben...) Meg is lesz a baj, hazaérvén a családot meg éppen mészárolja valami sánta sorozatgyilkos. Csak vicc, mert ez egy rémálom volt, de én már sejtem, valóra válik és különben is ilyenkor mindig ez szokott lenni. Jonathan felébredvén gyönyörű álmából még gyönyörűbb kedvese karjaiban,már érzi nagy baj van, csörren a telefon (hátamon feláll a szőr). A rendőrség, pontosabban Jonathan faterja az. Mint az álomban, pontosan úgy csapott le Pinker, a sánta. Hősünk kiborul. Később nagy nehezen beleveri az apja értetlen fejébe, mit is látott álmában. Zsaruk vonulnak a sántához, bár ne tették volna, gyorsan elfogynak (nem lefogynak,elfogynak!). Sőt, a gyilkos még sikeresen kereket is old, vagy inkább csak lassan elsántikált, de a mondás is megmondja: gyorsabban utolérik, mint a sánta kurvát.
Hát, így nehéz visszailleszkedni a rendes kerékvágásba: rossz előérzet, eltűnt sánta, mínusz három családtag. Bocs, négy, mert Jonathan nőjét is kivéreztette a killer, amíg számolgattam az elhunytakat. Vagy lassan számolok, vagy tényleg pörögnek az események. Igazi szép pofára esés, én arra tippeltem volna, hogy a végén ketten maradnak csak életben. Persze súlyos sérülésekkel, de túlélik, erre tessék, jön egy sánta, hát így nem lesz happy endre, basszus.

Rövid közjáték, Jonathan újabb álmának köszönhetően elfogják a gonoszt.(Ugye, megmondtam.) Sebtiben végrehajt valami szertartást. Mán megen' ezek az okkultisták! Pár voltot magába vezet, de ez nem elég szeretett sántánknak, mert rohadt gyorsan villamosszékbe is pattan. Na jó, odaültetik. Itt történik egy kis gikszer, de csak elpatkol és még az utolsó szó jogán bevallja, igazándiból ő Jonathan igazi, az egyetlen apukája. (Luke én vagyok az apád,khöööö) Ja, nem, ez egy másik eposz.
Aztán következik egy Dévid Merlinit megszégyenítő szökés, ugyanis a Pinker már nincs testhez kötve. Bárkibe átvándorolhat, akihez hozzá ér. Az egyetlen gyanús jel, hogy az éppen elfoglalt test is húzza az egyik lábát. Tehát nincs más dolog, keresni kell azt, aki valami rosszban sántikál (bocs, ezt nem bírtam kihagyni).
A film vége felé elég komikus a jelenet, de a jó fajtából, csak somolyogtam a jó és a rossz párharcán.

Volt egy-két dolog, ami a mai szemnek kissé viccesnek tűnt , de gondolom ez az idő számlájára írható, majdnem 20 éves a film,ha ma készülne el ,biztos más lenne az emberek fogalma a jó horrorfilmekről. Igazából azt sem tudom, hogy egyáltalán horrornak lehetne-e nevezni a Sokkolót. Craven, itt is játszik az álom dolgokkal, emiatt sokan párhuzamot is vonnak a rémálom filmekkel. Pedig fasza kis film.
Akkor számoljunk! 1-2-3-4-5 azaz 5 pontot adok. Meg még négyet, csak azért mert igazi mester munka. Az annyi mint 9 pont.

A holtak naplója - Diary Of The Dead (2007)

Vannak kötelező filmek: kedvenc citálható filmes idézetek, kedvenc filmzenék, meg persze megkerülhetetlen rendezők. Ilyen a horror-filmek egyik ma még élő ikonja, George A. Romero .

A film kezdő jelenetében egy híradó-stáb felvételét láthatjuk, amint igyekeznek felvenni a szenzáció gyanús sztorijukat: bevándorlócsóka kivégezte a családot, aztán meg saját magát. Megérkeznek a mentősök, persze pont beleállnak a totálba, egy 10-esért odébb is állnak, miközben a sofőr tömi a fejét. (Hát igen, ez jellemző-szarunk bele a másik képébe...) Hozzák is kifelé a testeket.

Aztán persze felkelnek a holtak, nem is kell sokat várni, hogy megtörténjen az első harapás. Ezután megtudjuk, hogy ez csak egy net-ről letöltött jelenet. Egy bájos női hang gyorsan megosztja velünk, hogy ez az ő történetük, és azért készítették a filmet, hogy a média elferdített világában legyen valami, ami igaz. Mert, ha valami baj történik, akkor az egyből terrorizmus-gyanús. Hát igen, ez is a mi kis szeretett világunk!

Romero filmkockáit átitatja a politikai töltet. Sok fricskát nyom a beteg civilizációnk orra alá, az internetes társadalomnak, melynek civilizációs-hatásai átszövik napjainkat. Az egész mozi kézi kamerával forgatott, néhol mobiltelefonos videókkal, vagy a netről bevágott kis filmekkel tarkítva. Ez a filmnek az egyik erőssége.
Snitt, nő szalad a sötét erdőben. Felbukkan egy múmia, csaj sikít, elesik, múmia utoléri, csapó!!! Szól a rendező, szar a jelenet. Végzős egyetemisták készítik filmjüket. A menekülő hölgy még meg is jegyzi, miért kell minden hülye horrorban elesnie az embernek, meg miért kell elszakadni a blúznak és kibuggyannia a ciciknek, hehe. Az igazi önirónia. A rádióból közben elkezdenek szállingózni az első hírek furcsa támadásokról, itt-ott feléledt halottakról. Persze mint ahogy ilyenkor lenni szokott, mindenki kamunak gondolja. Na jó nem mindenki, Jason a kameraman elindul megkeresni a barátnőjét a leány kollégiumba. A srácnak, ahogy elnézem beleépült a fejébe a kamera. Mindenhova együtt mennek. Nahát, hogy mik vannak!
Furcsa volt nekem, hogy Romero az általa megkezdett holtak eposz ciklusait már nem sorban, időrendben készíti, hanem most megint egy "elszabadul-a-pokol" filmmel rukkolt elő. Persze nem bánom! Az egész dokumentumfilm jellegű, a hangulat, a feeling, minden, csak itt éppen a fő motívum a (szó szerint), haldokló világ.
Szóval megkezdődik a nagy utazás, mindenki szeretné épségben tudni a szeretteit. Az úton hazafelé eltaposnak pár stoppolni próbáló zombit, amire a sofőrcsaj a stresszt levezetendő fejbe lövi magát reakcióként. Tehát feladat adott, irány a korház. Sajnos itt nem House doki rendel, nem sok remény van. Viszont felbukkannak a zombik, halott doki, halott nővér - logikus nem?? Más nem segít, csak a fejlövés. Aztán felkel a beteg is, de mielőtt letehetné a lábacskáit a padlóra, a belei megelőzik. Azt hiszem, minden Romero-filmben van beles mutatvány. Aztán megint jön az utazás, de ahogy fogy az út, úgy szaporodnak az üveges szemek. A zombik pediglen egyre többen lesznek, mint az emos gyerekek.
Nem írom le a helyszíneket, mert akkor nem marad nézni való, de tény, hogy lesznek meglepetések.
Felborulnak a társadalmi normák, lesznek fasza kis fordulatok, meg persze sok csúnya dög. Meglepő módon lassan hullanak hőseink. Persze azért vannak durvább jelenetek is - ez végső soron mégiscsak egy horror-film.

A mester kamerás menekülős zombi-road movie-ja nem eredeti s nem is ez a legjobb Romero film, mégis a legtöbb mai horror filmnek nevezett szemetet simán döngöli a földbe. Romero jól kiaknázta a történetben lévő lehetőségeket. Sok kikacsintás van az emberi naivságra, az emberi hülyeségre. A film nem nélkülözi az öniróniát sem.
Régen tetszett horror ennyire, volt is nagy vigyorgás, meg agyalás a mondanivalón, mert bezony, ha valaki szeretne agyalgatni, azt is lehet.
Persze a eszmeieken kívül van itt más is, ahogy halad a történet, úgy indul be a belezés is. Tocsog a film a vérben, meg persze mi is, de mi ezt szeretjük és valljuk be, ezt is vártuk. Persze a sztori végére kiderül, mint minden Romero filmben az örök törvény, hiába az emberek uralják a Földet, azért mégis a zombik győznek.
Láttunk már sok kamerás filmet: Ideglelés, Cloverfield, Rec, de jelen esetünkben a mester kézjegyei felismerhetőek. Nem lesz egyike a kézi kamerás filmeknek, hanem azon belül is az egyik legjobb lesz. Lehet, nagyon elfogult vagyok, de ő az egyik legnagyobb hatású rendező. Sőt, ha lehet ilyet mondani, akkor egyike a ma még élő legendáknak, és ha majd ők mind elmennek, akkor lesz majd, csak sírás igazán. Akkor majd igazán beindul az agykéreg gyalu...

A sötétség 30 napja - 30 Days Of Night (2007)

 Úgy bizony.
 Ahol 30 napig tart egy éjszaka.

 Jelen esetünkben Alaszka északi részén egy kicsiny-kisváros, vagy mondhatnánk inkább falut is.

Lemegy a nap, és onnantól egy hónapon át sötétség. Vajon kiknek kedvez ez? Valószínűleg nem az éppen soros éjszakai műszakos munkásoknak, vagy biztonsági őröknek… Bár a pótlékuk elég jól jönne. A mindentől távolra eső helyszínünk az állandó hó és fagy világa, amelyet a hosszú sötétség idején váratlan látogatók „tisztelnek” meg.

Főhősünk, Eban a helyi seriff. Nehéz nap záródik az életében. Nem elég, hogy a harminc napos éj viharokkal köszönt a kisvárosra, amelyet sokan elhagyni készülnek, hanem furcsa vandál tettek keserítik meg utolsó naplementéjét. A műholdas telefont valaki nemcsak, hogy elrabolta, de el is égette. Kutyákat gyilkolnak le, és az egyetlen gyors kapcsolatot a külvilággal - egy helikoptert - valakik tönkretették. Ex-kedvese pedig éppen elhagyja a városkát – azaz csak hagyná, mert útközben baleset éri, ezért lekési a repülőjét, és visszafordul. Szóval nem habos torta a zsaru élete, főként, mert feltűnik egy bajkeverő figura is a kajáldában, akit kénytelen rövid úton lesittelni… Csak egy éjszakára, hehehe…

A koszos faszi a cellájában homályos kijelentésekkel sokkolja a társaságot, akik éppen a hivatalban próbálják elütni az időt. Odakint pedig szépen kezd elszabadulni a pokol. Emberek tűnnek el, néha mások szeme láttára is. Csak az átharapott torkok árulkodnak arról, hogy nem közönséges gyilkosságok történnek ilyen hírtelen.

Igen. Vámpírok. Nem az elegáns vérszívók, mint Drakula, nem nyafogó szerencsétlenek, mint Anne Rice műveiben. Villámgyors gyilkosok, szinte egy új faj. És gyorsaságukat bebizonyítandó: hamar megtizedelik a lakosságot. Nagyszerű jelenet a mészárlás felülnézetből: puskák torkolattüzei, véres hó, fetrengő áldozatok és őket marcangoló gyilkosaik. Szinte apokaliptikus.

Főhőseink Eban vezetésével bujdoklásba kezdenek: szerencsére ezek a vámpírok nem szagolják ki az embereket, így ide-oda bujkálva sikerül megúszniuk korai, ámde randa halálukat... De természetesen azért sorban hullnak, ki a saját hülyesége miatt, ki a többiekért áldozva fel magát.

És az idő telik, talán sikerül kibekkelnie az egyre fogyatkozó társaságnak a napfelkeltét…

Ennyi, és nem mesélek tovább. Sokan morogtak, amiért a filmeket lehúzzuk, fikázzuk folyton. Holott már nem is tudom, hányadik pozitív kritikát pötyögöm. Mert ez megint csak az lesz.

Maga a légkör, a nyomasztó sötétség, a kietlen havas táj néha a „The Thing” baljós pillanatait idézik. Az ember szinte várja, hogy valami rossz történjen; itt meg is történik minden rossz. Az akciók, mint említettem nagyon sebesen peregnek, vérben pedig nincs hiány. Főhősünk egyik legjobb barátjává válik a fejszéje, mert a végére már a saját társaiból is kénytelen lefejezni egyet-kettőt. De persze nem csak egy szimpla splatter mozi ez. Már maga az ötlete is kellemes, a 30 napos éjszakában vért zabáló gyilkosok. Hát nem magában hordozza a lehetőségeket? Feszültség is van, még a karakterekre sem lehet túl nagy panasz. Bár a fővámpírnak rohadtul idegesítő feje van, de annyi baj legyen. És végre nem a napfényért ácsingózó lények, hanem szimplán az ölés, majd később már a bosszú is motiválja őket.

Ami enyhén negatívum: a film hosszúsága, elég lett volna az eccerű másfél óra. Éppen ezért állnak le egy kicsit a dolgok a bujkálás idején. Mindegy, belefér. A sztori egyébként képregény-adaptáció, ez meglepő is, összevetve a sok hasonló elbaszott produkcióval.
Részemről egy erős 10/8.
Kötelező jelenet: a faszikám lelövi a traktorja tetejéről a vámpírt, amely belezuhan az annak elején forgó marha nagy fűrészbe. Nagyon el van készítve!!!!

Altered (2006)

Hölgyeim és uraim!
Tegye fel a kezét, aki valaha még nem hallott a földönkívüliek által elrabolt „eltérített” emberekről, akiken furcsa kísérleteket és vizsgálatokat hajtottak végre? Nem látom a kezeket, de gyanítom, hogy nem sok ilyen akad. Jómagam úgy 15 évvel ezelőtt faltam az ezen témájú könyveket, dokumentumfilmeket, no és persze a fő forrást, az Ufómagazint.
Hogy, hogy nem, az soha az életben nem jutott volna eszembe, hogy ezeknek a különös emberrablásoknak az áldozatai egyszerre csak fogják magukat és bosszút állnak.
De szerencsére van egy kubai származású filmrendező, Eduardo Sánchez, aki nem volt rest, és leforgatott egy filmet 2006-ban, ezzel a meglepő ötlettel. Sánchez mester nem kezdő a horror világában, neki köszönhetjük például a totál alacsony-költségvetésű, ámde sikeres „Ideglelés” első és második részét is.
A forgatókönyv először egy abszurd komédiának íródott, ám rendezője alaposan átdolgozta. Hála az égnek.
A film elején rögtön belecsöppenünk egy különös vadászatba: három szokatlan fegyverekkel ellátott férfi indul az éjszakai erdőbe. Könnyű kitalálni, nem őzikét, szarvast, esetleg farkast akarnak foglyul ejteni, hanem egy földönkívülit. Nem véletlenül, hiszen tizenöt évvel azelőtt rabolták el őket az ufók. Akkoriban öten voltak, egyikőjük öccse pedig meghalt iszonyatos módon az „eltérítés” során, amiért ráadásul a bátyját börtönbe zárták, mert a kutya sem hitte el a másik bolygóról szalajtott emberrablós sztorit. Cody szabadulása után pedig vadul bosszúra szomjazott, és összejártak sok éve, hogy végre megfizethessenek a borzalmas élményért, és halott barátukért. Némi könnyebb balesettel sikerül elkapniuk egy randa lényt, akit összeláncolnak, és a fejére pedig hegesztőálarcot húznak, mert a rohadék, ha a szemébe nézel, átveszi az irányítást feletted. Pánikba esve menekülnek, hiszen érzik, hogy a többi lény követi őket. Befutnak egy tanyára, ahol negyedik társuk, Wyatt éldegél, igyekezvén elfelejteni a vele történteket – sikertelenül. Ő volt az, aki a legtöbb időt töltötte az idegenek fogságában.
Becipelik és egy asztalra szíjazzák. Ám a megtorlás mégsem valósulhat meg: Wyatt nagyon sokat tud a földönkívüliekről, és bizonyos benne: ha kinyírják a lényt, annak az egész emberiség fizetheti meg a kárát. Patthelyzet alakul ki, tele feszültséggel, mert van, aki majd megőrül, hogy alaposan halálra kínozza az ufonautát, és közben Wyatt mit sem sejtő felesége rendőrt hív a különös látogatás miatt.
Innentől beindul az izgalom, ha lehet még fokozni, minden adott egy hatásos és baljós horrorfilmhez. Egy ház elzárva a külvilágtól, egy velejéig gonosz bestia, és emberek, akik egyre mélyebb szarba kerülnek. Mert ugye azt mondanom sem kell: a lény elszabadul, és nem elégszik meg szimpla gyilkosságokkal. Bélkihúzás, falhoz szegezés, gusztustalan fertőzés, vér.
És közben kiderül: az idegen nem véletlenül hagyta, hogy elkapják, szándéka volt ezzel. Az idő ráadásul fogy (ahogyan a szereplők is…), mert társai már valószínűleg közelednek, hogy kiszabadítsák, és titkos céljuk eléréséért is.
A film végét természetesen nem áll módomban elárulni. Mindenesetre lehet továbbgondolni, mi is lehet majd az egész következménye…
Kéremalássan ez egy jó film. Egy nagyon jó film. Nem gagyi komputer animált szörnyek, hanem igazi maszk, nem sztárszínészek, de jól játszanak, és alacsony költségvetés, amelynek ellenére bebizonyították: lehet kurva jó filmet készíteni olcsón is. Nincs agyonhype-olva, sőt, még én - aki a horror témában eléggé kompetensnek érzem magam – sem hallottam eddig róla. Nincs szájbarágós színezete szerencsére, a történet szép ívvel bontakozik ki a szemünk láttára. Nem beszélve az egész film alapötletéről, amelyhez hasonlót még nem igazán láthattunk - hallhattunk.
Tökéletesen rendben a feszültség keltése és kezelése, a vér is rendesen folyik, a szereplők pedig nem az idiótán menekülgető kliséhalmok, hanem igenis átérezhető, hogy hasonló helyzetben így viselkednénk mi is. A földönkívüliek külseje nagyon el lett találva, félelmetesek és brutálisak.
Tehát megtudhattuk: létezik még az igazi horror, elbújva, reklám nélkül, kevés pénzzel, de annál nagyobb tisztelettel a műfaj iránt.
Mindenkinek kötelező jelleggel ajánlom!!!
10/10