Seed (2007)

Uwe Boll. Egy név, egy fogalom. Az ember aki ellen online petíciókat írogatnak ráérő hülyegyerekek, az ember aki bokszmeccsre hívja ki kritikusait - egykori bokszolóként természetesen sorra laposra verte őket, akinél rejtély honnan, ki finanszírozza az általában biztos bukta filmjeit, és aki erre válaszul csak annyit mond: náci aranyból. Egóban nem szenved hiányt az úriember, az biztos, szerencsére magán is tud röhögni. :) Korunk Ed Woodja, vagy csak meg nem értett zseni? Egy dolog biztos, a PC-s társadalom az elbaszott játékfeldolgozásai miatt valószínűleg jó néhány Boll voodoo babát elkoptatott már. Ugyanakkor... kövezzetek meg, de személy szerint sosem voltam fanatikus gyűlölője. Csinált néhány valóban csapnivaló játékfeldolgozást, amelyek semmivel nem voltak rosszabbak pl a Mortal Kombatnál (Apropó, ha már Ed Wood , számomra kétséget kizárólag az Paul W.S. Anderson ,ne felejtsük az említett figura többszörös költségvetésből készíti a Zs-kategóriás szutykait.) , én még az agyonszidott Alone In The Dark - ot is meg bírtam nézni, sőt a maga bárgyú, de vicces módján jobban szórakoztatott mint a Filmplusszos vagy Retekklubbos esti "szupermozik".

Sokan leragadnak a játékfeldolgozásainál, és talán a rossz híre miatt is, nem veszik észre, azért csinál nézhető filmeket is, sőt! El kell ismerni,  Boll az utóbbi időkben határozottan a fejlődőkepésség jelét mutatja:a Postal a maga trash mivoltában kurva jól  feldolgozta a hírhedt játékot, igyekezett minden mainstream filmben kötelező, lehető legtöbb tabut megdönteni, gusztustalan, morbid, vicces szemét-mozi volt, és remek szórakozás,  a Tunnel Rats korrekt kis háborús film, a Rampage című filmje pedig egy brutális, kompromisszumokat nem ismerő, majdnem-remekmű egy ámokfutóról, a provokatív témaválasztás miatt kiverte sok embernél a biztosítékot, viszont létező, valós jelenséggel foglalkozott, nem dugta homokba a fejét, ám a rengeteg iskolai, utcai  lövöldözések miatt természetesen esélye sem volt rá, hogy a nagyközönség elé kerüljön. Kár érte.

A hosszú felvezetés után térjek  végre a lényegre: jelen cikkben a Seed című 2007-es mozijával foglalkoznék, amely korántsem tökéletes, de figyelemre méltó darab. Popcorn-filmekhez szokott olvasók számára talán csak egy szegény ember Hetedik-jének tűnhet, azonban jóval több ennél. Boll nem szarakodik, már a kezdő képsorokkal odabasz a nézőnek: valós felvételeket láthatunk állatkínzásokról, ezek a PETA állatvédő szervezet honlapján fellelhetők, majd nemes egyszerűséggel vágja a képünkbe, ez a véleménye az emberiségről. Ebből is látszik, nem egy Disney-filmmel lesz dolgunk...Öncélú kegyetlenkedés, vagy művészi szabadság? Én kissé öncélúnak éreztem, viszont megértem mit akart kifejezni ezzel a rendező. A következő felirat megismertet minket egy  amerikai törvénnyel, amely szerint, amennyiben bárki háromszor túléli a villamosszéket, azt szabadon kell engedni. Ezek után kezdődik maga a film: adott egy sültőrült sorozatgyilkos, Max Seed,  és az ügybe lassan beleőrülő  nyomozó. Ismerős felállás gondolom, itt azonban nem kiegyenlítettek az esélyek, a gyilkos végig előnyben van, mindvégig érezzük fölényét, és nyomozónk sem az amerikai filmek megszokott vagány zsaruja, csak egy megfáradt, középkorú átlagember,családapa, aki fokozatosan egyre inkább megszállottjává válik az ügynek. Gyilkosunk egyébként nem nagyon válogat az eszközökben, de kedvenc módszere az áldozat pincébe zárása és kiéheztetése, miközben ezeket veszi fel videóra, és természetesen küldözgeti a rendőrségnek  A pszichopaták kézikönyve alapján, először csak kisállatok, utána csecsemőtől kezdve felnőtt emberig kerülnek sorra a többiek. Sokkoló képeket láthatunk, a kamera egy percre sem fordul el szégyenlősen, mi is mindent premier plánban látunk, a maga mocskában. Max  Seedet nagyjából a film félórája után egy sikeres rajtaütés során elcsípik, erre az akcióra néhány zsaru statiszta élete -persze a nyomozónk kivételével- rá is megy. Mindezek közben, bevágásként  láthatunk egy még lényegtelennek tűnő mellékszálat  a börtönben a hóhér rágja az igazgató fülét egy új villamosszékért, mert a régi már ramaty állapotban van, egyre nehezebb "normálisan"kivégezni a rosszéletűeket, de nyilván az USA-ban sem a börtönök kapják a legnagyobb állami támogatást, nincs zsozsó, nincs új villanyszék.:). Itt már sejtheti a néző, miért is van (lesz) jelentősége az említett törvénynek. Bizony, Seed-et elkezdik sütögetni, de harmadik alkalommal sem sikerül az örök vadászmezőkre küldeni, persze nem szaroznak vele sokáig, simán bevágják a sírgödörbe, úgyis megdöglik alapon.

Nagy titkot talán nem árulok el, hogy nem, meglehetősen durcás hangulatban kimászik,  zsák a fejére-hokimaszk mégsem lehet, azt már egy híresebb barátunk levédette:)  és nekiáll levadászni a kivégzőit, a film végére szembe kerül a nyomozót alakító Michael Paré - val, és a végső harc nem a hollywoodi sémáknak megfelelő finálé lesz, ennyit talán elárulhatok.

A film mocskosul depresszív  hangulatú, még azt a csekély feloldozást sem adja meg a nézőnek mint a Hetedik. Itt nincs megnyugvás, katarzis semmilyen formában : a jó győz, vagy a horrorfilmekben szokásos poénosra vett, úgyis a rossz nyer végső jelenet, sőt, talán még "jók" sincsenek igazán.  Ez a sivár hangulat, a film nihilizmusa, még hatásosabb az elég sokkolóra sikerült gyilkosságoknál is. Zaklató, felkavaró és zavarba ejtő, ezek jutottak eszembe nézése során. Apropó, Hetedik, a filmet emlegetik lekicsinylően ahhoz hasonlítva,de ne felejtsük, az egy sztárokat, profi forgatókönyvírót  jó nevű rendezőt felvonultató nagy költségvetésű darab volt, ezt pár nap alatt fillérekből forgatták le, kicsit igazságtalan ezért  az összehasonlítás, természetesen nem egy súlycsoport a kettő. Nem egy tökéletes film, látszik az említett olcsóság, a Bollra jellemző szétszórtság,  néha összefüggéstelen jelenetek egymás után következő sora, a világítás is helyenként szar...de, mindezek ellenére ez volt az első film, ahol Uwe Boll - nál látszik a fejlődés, és ahol már többnek láttam, mit egy huszadrangú, tehetségtelen, egocentrikus barmot a Zs-kategóriás rendezők  tengerében. ( az említett Rampage már ez után készült, erős idegzetűeknek nyugodt szívvel ajánlom).

Aki szereti a horrort, és nem feltétlenül vágyik többmillás látványvilágra, minden hibái ellenére tegyen vele egy próbát. Egyébként állítólag megtörtént eset, egy 1972-ben történt esemény volt a film alapja.

10/5

Trailer: