2009. április 19., vasárnap

Beyond Loch Ness (2008)


Avagy a skót szörnyeteg Kanadába költözik, és megmutatja, hogy nem az a becézgetnivaló kis „Nessie”, hanem veszélyes ragadozó….
Manapság bizony a válság a horrorfilmek tájékán is megérződik – na persze csak az alkotói. Szinte látom, ahogyan a filmkészítők derékig kotornak a saját tulipános ládájukban, és hajigálják ki az ötleteket: zombi, bazmeg, uncsi, vámpír, már nem ijesztő, főleg bőrruciban, kísértet, francba a sárgákkal, hogy így elcsépelték őket, földönkívüliek, az AVP 2 után öngyilkosság lenne, akkor mi a fene? És ott alul a sarokban Paul Ziller talált egy megsárgult ufómagazint, töprengőn belelapozott, és felvillanyozódott. Micsoda történetek és lények!
Nem hiszed, hogy így történt volna? Én valami hasonlót képzelek el, hiszen rendezőnk az éppen analizált „Loch Ness” legenda mellett elkészítette a „Yeti: Curse of the Snow Demon”, és a „Troglodyte” tengeri szörnyes filmet is. Ha ehhez hozzáteszem, hogy a Sci-Fi Channel részére, tv-re, az rögvest lelohasztja a lelkesedést, ugye? Hiszen az említett televíziós csatorna eléggé híres a műveiről, és ezt sajnos nem pozitív értelemben mondom. Ám a közmondás szerint: „Reméld a legjobbat, de készülj fel a legrosszabbra.”, ezért én adtam egy esélyt Nessie-nek.
1967-ben járunk, ezt az is érzékelteti, hogy minden fakósárga. Hm. A Loch Ness tó partján kutatók egy katonai sátorban, plusz egy kiskölyök, akinek az apja éppen búvárkodik odalent, és jelenti a rövidhullámún (de lehet, hogy hosszú), hogy egy kurrrrva nagy barlangot talált, ott lenn, majd később rájön, hogy ez valójában inkább alagút. Na és még mit lel alant? Egy bazi nagy tojást, amelyet magával is hoz a felszínre, valószínűleg nem rántottasütés céljából. Mindenki csodálkozva állja körbe a leletet, miközben a víz alól hirtelen valami hatalmas kezd közeledni… Eltaláltátok, megjött az anyuka, rohadt morcos, és rövid úton szétharap mindenkit, kivéve a kiscsávót, James-t, akinek viszont megsebzi az arcát…. Mi pedig ebből tudjuk, hogy hamarosan viszontláthatjuk főhősünket jópár évvel később, sebhelyes arccal, mert vannak klisék, amiket nem lehet elégszer ellőni.
Nem is tévedtünk, máris napjainkban járunk egy álmos kanadai kisvárosban a Superior tó partján. A helyi rendőrfőnök-nő (mennyi ő betű…) éppen dilis nagybátyjánál van, aki eddig látott már ufókat, jetiket, és most meg a skót szörnyet. Persze, persze, vedd be a gyógyszeredet, öreg, puszi a homlokra, nyugodj meg. De nem ilyen fából faragták a koros Scott-ot, a nő lelépte után kiköpi a tablettákat (pedig mennyivel jobban járt volna velük…), majd egy veder véres hússal és egy fényképezőgéppel kislattyog a mólóra, ahol aztán derékbatörik szó szerint az élete.
Snitt, és máris itt van Josh, a rendőrmuff fiacskája. (Nem is lehet más neve, tényleg olyan tipikus Josh feje van, komolyan.) Nem akármilyen kölyök ő, csaliboltja van, míg a vele egykora születésű srácok csak henyélgetnek és kúrogatják a nőket. (Milyen megvetendő…ehheh..) Többek között az ő exét is Brody, a kis szemét. Időközben a tóparti emberek hullani kezdenek, tragikus hirtelenséggel elveszítve testrészeiket.
De ekkor megérkezik James, arcát sebhely férfiasítja, hosszú fekete kabátban és nagy kalapban, amolyan Indiana Jones-ba oltott Krokodil Dundee módra, és hajót bérel, méghozzá a szorgalmas Josh-tól. Lám, a szálak kezdenek összefutni, ugye?
Ők ketten másnap elindulnak (miután Josh verekedésbe keveredik Brodyval, aki ex-nőjével, és még egy párral táborozásra indulnak a Pike szigetre, gondolhatjuk, hogy ebből baj lesz…)
Mivel már így is bő lére eresztettem a sztorit, most már csak röviden: A holttestek megtalálása után a rendőrség aligátorra (???) gyanakszik. (Se helyszínelés, se nyomok vizsgálata, a rendőrcsaj, meg egy beosztott, ennyi). Egy döglött kis szörny testét veti partra a víz, amelynek a fejét lelopja a zsaruk elől James, na erre rábaszik, mert Josh anyja lebilincseli, szó szerint.
Aztán elkezdenek hinni neki, és megmutatja a szerszámait. Illetve a fegyvereit: ultrahangos fegyver, mikrohullámú fegyver, mindenféle biszbasz. Megtudhatjuk: életét a szörnyek irtására tette fel. Töviről-hegyire ismeri a lényeket, amelyek valójában vérengző plesiosaurusok, és ha elszaporodnak, akkor bizony kurva nagy baj lesz. Közben Josh elindul a szigetre (nem a Pepsire…), hogy megmentse a brigádot, amely időközben már csak a geci kis Brodyra, meg a köztük levő kakasviadal fő okára redukálódott. A zsaruk a főhőssel meg utána mennek, hogy őt mentsék meg. Így mentegetik egymást, ami rájuk is fér, mer’ a szigeten már egymás seggébe érnek a kisebb de veszélyes szörnyek. Aztán megérkezik a nagy dög is, meg a happy end, nem kifelejtve az esélyt arra, hogy hősünk még össze fog jönni Josh anyjával.

Ez a történet, amely borzasztó klisésen hangzik, de mégis egészen elviselhető. Tudom, elmesélve gáz, de megnézve nem annyira, eléggé le tudott kötni, ajánlom egy pihengetős délutánra mindenkinek. A sok elhasznált panelt valahogy mégis sikerült úgy felépíteni, hogy egészében kapunk egy szórakoztató kis filmet. Már, ha hajlandóak vagyunk eltekinteni a komputeranimált lények rettentően gagyi megvalósításától, és a színészek középszerűségétől. Amolyan fasza kis b-mozi, és még magyarázat is van arra, hogy miért tűnik fel Kanadában a loch ness-i szörny. Sajnos a végét eléggé elhúzták, nem kellett volna ennyit szenvedni vele, kissé már túlzásnak éreztem. Tudom, magyarázhatom én akárhogy a bizonyítványt, amikor eddig nem sok pozitívumot soroltam fel. Számomra ezek a téma, a szerény költségvetésből összehozott élvezetes kis mozi. Ezer ilyet láttunk – de tízezer rosszabbat is. Könnyed és fogyasztható, egy 10/6-ost megérdemel.
UI: A filmben egy igazi klasszikus párbeszéd hangzik el:
-Mi volt ez a hang?
-Biztos csak a szél...
Ááááááááááááááááááááááááá

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

http://www.hackthat.net/df/ddos/71448/index.hack

Szilard írta...

http://data.hu/url/gamestar2009