2010. szeptember 20., hétfő

A szellemek havában - They Wait (2007)

Uwe Boll-on viccelődni már körülbelül olyan kurva unalmas, mint a BIKICSUNÁJ, a SÜN! és Kiszel Tünde szemöldökén való vihogás. Ez a Boll faszi nem egyedülálló ám a maga nemében a szar filmekkel, csak megemlíteném Fred Olen Ray-t, vagy Jancsó Miklóst. Boll mester persze leginkább a kocka-gamer/lamer-eket haragította magára fos játékfeldolgozásaival, a magam részéről nem tartom különbnek a BloodRayne-től mondjuk a többi B-kategóriás fantasztikus filmeket a DinoKrok, vagy a Pterodactyl - Szárnyas gonosz - t, netán a Megalodon, a gyilkos cápát, vagy a Schindler listáját. Uwe most éppen amúgy is valami holokausztos baromságot kíván forgatni, minden bizonnyal újabb egetverő borzalmakat tekinthet meg Auschwitz-ról a tisztelt nagyérdemű, hogy majd néhány év múlva már megtörtént esetként kezeljék. Mint ahogyan tették ezt egy fentebb említett mozival, na nem a Megalodon-ra gondolok.
Tehát itt van ez a neves direktor, de ne riadjunk meg, Kedves Olvasó, jelen alkotásunkban csak mint prodjuszer szerepel, meg amúgy is csak nyugi, én nézek meg Értetek minden huszadrangú ökörséget, hogy aztán elhozzam nektek az Igét. Félre előítéletek! Amúgy is sok lenne már ezekből, miután megtudtam, hogy ráadásul kísértettörténetet nézhetünk meg, már kissé ráncoltam a homlokomat, mert valahogy uncsi már a csontjaikat keresgélő, megszentelt földben megnyugvó szellemek (vagy szellemkislányok) sztorija. Eccer-kéccer-ímmel-ámmal elmegy, de azért túlzásba ne vigyük, na. Aztán megláttam, hogy kóborló és bosszúért sóvárgó lelkünk ázsiai, hát elég morcos lettem. Amúgy is ki mondta, hogy én nem vagyok tele előítéletekkel???!!! Azonban mindennek ellenére megérdemlem a sörömet, meg minden egyebet, mert végighevertem ezt a másfél órát, sós mogyorót és Arany Ászokat tömködve a képembe. Micsoda kurva nagy áldozat, remélem értékelitek! Viszont az alkotók is megérdemelnek irányomból egy finom bocsánatkérést, mert el kell ismernem, annyira nem is volt rossz.
Ernie Barbarash a Kocka harmadik felejthető részéért felelős, mint rendező, vagy a "Hetedik érzék" második részéért (ilyen télleg van???), vagy a "Bedrótozva" című akciófilmért, amely kívül esik az érdeklődési körömön, ezért nem is kommentálom. A forgatókönyvet Trevor Markwart jegyzi, akinek ez az első komolyabb alkotása, kissé összeollózottnak tűnik, bár van benne néhány kellemes meglepetésnek ható egyedi íz is. Jaime King, főhősnőnk alakított többek között a "The Spirit" című marhaságban, meg a "The Tripper"-ben, amely neve ellenére nem nemibetegségről szól, hanem horror-vígjáték, és említésre méltó tőle továbbá a "Véres Valentin 3D"-beli szerepe. Egészen kellemes külsejű a hölgy, és még a színészkedése is egészen meggyőző, ügyesen alakítja a kétségbeesett szülőt, továbbá Sarah-nak hívják, mint szinte minden film hősnőjét. Vagy ez, vagy a Rachel. Láthatjuk még pár percre a jó öreg Michael Biehn-t, akit csak mellékesként említek meg, mint Sarah-n kívüli egyetlen fehér embert és ha nem lett volna ő Kyle Reese vagy Hicks tizedes, hát most baszhatná, mert egy mondatot sem pazaroltam volna rá. Ázsiai szereplőinkkel nem igazán foglalkozom, elnézést, ez nem rasszizmus, de nekem mind ugyanolyan, kivétel persze Bruce Lee, Jackie Chan, Sho Kosughi és még egy páran, no meg az a sok punci a pornófilmekből. Térjünk a lényegre.
Sarah és családja Sanghai-ban élnek, mígnem férje üzenetet nem kap Észak-Amerikából, hogy Raymond bácsikája elhunyt. Ezt meg is tekinthetjük rögtön az elején egyébként, ahogyan egy medvevadászaton valami sokfogú lény kinyírja itet. Összecsomagolnak és gyermekükkel útra kelnek az ottani kínai negyedbe a temetésre. Mint megtudhatjuk, éppen a Szellemek havában járunk, amikor áldozni kell a holtaknak, ételt, italt, pénz, nőt, ja nem, az utolsót azt nem. Sam, Sarah fia különös dolgokat lát, amit más nem. Ez lesz a veszte is: a halott Raymond bácsi (aki mellékállásban halottak csontjait küldte vissza a szülőföldjükre) lepusztult textilgyárában egy fiatal lány kísértetével találkozik, amely után egyszerre csak kómába esik. Anyja pánikba esve kezd nyomozni, vajon mi és miért történhetett gyermekével ez, szerencsére egy öreg kínai gyógyszertáros segít neki a hihetetlen igazságot felfedezni. A múltban borzasztó dolgok történtek, és a halottak segítséget követelnek, viszont a Szellemek Hava már csak napkeltéig tart, és akkor Sam meghal. Sarah versenyt fut az idővel gyermeke életéért, randa családi titkokra bukkanva.
Kétségtelenül elhasznált panelekből lett építve az egész, a feléig magam is amolyan középszerű kísértetfilmnek tartottam. Tudod, mint a lego házikó: próbálhatsz mást építeni az összetevőkből, de az eredmény úgyis a szokásos lesz. Viszont a történetnek sikerült adni némi egyéni ízt, és ötletesnek tartom az alapokat. Frászt nem fogunk kapni tőle valószínűleg, kissé megfáradt és elcsépelt, aki akar, vagy tud, az próbáljon némi feszültséget érezni, vagy izgalmat, nem garantálom, hogy nincs benne, de engem nemigen vágott meg az éle. Említhetem még a zenét, amely egészen ügyesen sikerült, és a bevezető képsorokat, a medvevadászattal - és erősen pozitív a végén kisülő meglepetés, amely az sztori kulcsa is egyben. Érdekességként megjegyzem, hogy a film kanadai, és tapasztalataim szerint ez rossz ómen. Valamiért nem különösebben sikerednek olyan faszára az onnan érkező alkotások, persze nem a "Váratlan utazás" című sorozatra gondolok, mert az jó, hehe... Vagy csak a sok Sci-Fi Channeles produkció miatt lenne bennem ez az előítélet? A műfajt bizony nem sikerült megreformálniuk, még különösebben maradandót sem hoztak össze, olyan se hús, se hal. Egyszer azonban érdemes megnézni, mert nem igénytelen és gagyi, mindannak ellenére, amit fentebb felsoroltam. Tudom, nem sikerült valami ínycsiklandóra a jellemzés, senki nem fog rohanni a képernyő elé, hogy végigülje, pedig inkább a pozitív irányba billen a mutató. Megy a 10/6, mert ennyit azért megérdemel.

UI: Mellékelt képünk sajnos nem a filmből van, de főhősnőnket ábrázolja, és milyen ember lennék, ha nem osztanám meg férfitársaimmal???!!!

Nincsenek megjegyzések: