Hatchet III (2013)

 Emlékszem, a 2. rész végén azon filóztam, hogy a fenébe keltik életre Crowley-t, miután Marybeth egy shotgunnal cafatokra lőtte a fejét. Nos, a készítők nem szaroztak ennyit, percekkel a második rész után folytatják, rögtön egy Halloween homage-al: nagy totálban látjuk Marybeth arcát, miközben a háttérben, elmosódva, éppen csak láthatóan Victor igazi Michael Myers módra szép lassan felül... Ami ezután jön, pestiesen szólva nem semmi: a kis cukifalat Danielle Harris átmegy akcióhősbe, lefarag még egy jókora darabot Victor arcából, eztán az ágyékától -jujj! a fejéig szabályosan kettévágja egy láncfűrésszel, ha még ez sem lenne elég, jól meg is skalpolja, majd üdvözült mosollyal és Victor beleivel a kezében beállít a helyi rendőrőrse. Természetesen a rend őrei egy szót sem hisznek, Marrybeth-et azonnal bevágják a dutyiba . A helyi rendőrség kivonul a mocsárba, miután látják, hogy egy gyerekzsúrnál komolyabb esemény történt, csatlakoznak hozzájuk a SWAT-osok is. Ugyanekkor az őrsön hivatalban felbukkan a sheriff ex neje, akinek újságírói karrierét tette tönkre, hogy hitt a mocsári rém legendájában, most a nagy esélyt látva, óvadék kíséretében kihozza kedvenc Horror Queen-ünket. Elmélete szerint Victor ugyanis egy "visszatérő" mindaddig feltámad, amíg apjával nem találkozhat, akkor nyugszik meg a lelke. Mivel Crowley fater régóta halott, ebben, mint tudjuk, Marybeth apjának is volt nem kevés szerepe – meg van a nagy ötlet: egy rokon őrzi id. Crowley hamvait, amit meg kell lovasítani, és amennyiben Victor megkapja, talán örökre vége a rémálomnak. A seriff-helyettessel kiegészülő trió tehát kocsiba pattan, és indul az urnakeresés.

A mocsárban eközben nem mennek ilyen békésen a dolgok, nem kell sokat várni jóképű - ezúttal skalp nélküli - barátunk megjelenésére, aki hamar elkezdi a tisztogatást... Megjegyzendő, horror történeti érdekességként, hogy tanúi leszünk két Jason összecsapásának, a régi, Kane Hodder, és az ezúttal a kommandós parancsnokot alakító új Jason pusztakezes bunyójának, felidéződik a 2. részből a Victor vs. Bőrpofa harc. Amellett, hogy poén a hozzáértőknek, van egy sanda gyanúm, Adam Green-nek nem-e egy gonosz kis fricskája, célzás rá, hogy lejárt a Nagy Öregek ideje, itt az idő átadni a baltát, akarom mondani a stafétabotot az új horrorgenerációnak?) A megmaradt kevés túlélő elbarikádozza magát, bár egyre nehezebb ellenállni a morcos Victor ostromainak, a segítség meg csak nem akar megérkezni... Közben seriffnéék is egy baromi vicces kis intermezzo kereteben, Sid Haig cameójával fűszerezve, megszerzik az urnát, és nekiindulnak a mocsárnak, az események meg rohamosan haladnak a végkifejlet felé. Hogy Victor Crowleynak sikerül-e örök nyugalomra lelnie, az a film végére kiderül. (?)

A legtöbb hazai portál pozitívan állt a filmhez, nagyjából a 2. rész színvonalával egyenrangúan . Sajnos én muszáj leszek kicsit szőrösszívűbb lenni, de azért nem olyan nagyon. Az egyik problémám, a film gyakorlatilag nagyrészt a második rész sémáját követi: embervadászat a mocsárban, ezúttal nem alvilági nehézfiúk, hanem kommandósok, több fegyverrel (még RPG is előkerül) de az eredmény ugyanaz, tehát sok újdonság nincs, miközben az második rész tudott újjal szolgálni a legelsőhöz képest. További negatívum, az egyetlen helyszín, a kunyhó, az előző részek színhelyei jóval változatosabbak voltak. A filmet Adam Green immár csak íróként jegyezte, a rendezői székbe a korábbi részek operatőrre, BJ McDonnell ült. Green-nekek van egy egyedi, jellegzetes, durva ugyanakkor humoros stílusa, amit az az új rendező megpróbált követni, az eredmény kissé utánzás érzését keltette, a kötelező tiszteletadás mellé azért némi egyediség is belefért volna. Hiányzik az előző részek tabudöntögető, rendkívül véres humora, természetesen a gore-kedvelőknek nem kell aggódniuk, szokás szerint akad fejletépés, belezés és egyéb vidámságok, viszont a morbid kreativitás már hiányzik. És... azért amikor Victor egy rakás kommandóst Mátrixisan, belassítva szanaszét szór, ezt kicsit már túlzásnak találtam. Összességében a rendezőváltás következtében megfigyelhető némi színvonalcsökkenés. A poénokra nem lehet panaszunk, bár főleg verbálisak, a legjobb jelenettel Sid Haig karaktere szolgál, de hasonló beszólásokkal is találkozhatunk, minthogy "herék lógnak a fákon, ezeknek nem ott a helyük, na én gyorsan léptem innen."

Ikonikus karakterekből valamivel kevesebbet tud felmutatni, azon egyszerű oknál fogva, mivel az előző részekben a nagy részük elhalálozott, de panaszunk így sem nem lehet. Derek Mears, alias Jason, Caroline Williams, emlékeztek, a dögös hosszúlábú rádiósmaca a Texas Chainsaw 2-ből, Zach Calligan-Szörnyecskék I-II, Waxwork I-II, és természetesen Spandau "Bazdmeg" Kapitány, polgári nevén Sid Haig. Danielle Harris bánatomra keveset akciózott, az elejét és végét kivéve, főleg autózóban ülve látjuk, viszont igazi badass chick lett belőle, többet fuck-ol mint John McLane és Ford Fairlane együttvéve. Újra feltűnik a minden részben áldozattá váló Parry Shen, ezúttal más szerepben, úgy néz ki, valamiféle kabalája lett a sorozatnak. A trükkök hozzák az elvárt színvonalat, ezen a téren nem lehet kifogásolni valónk, az operatőr sem szégyenlős, premier plánban látunk minden trancsír jelenetet.

Összegezve, bár kissé szigorúbb voltam a többi kritikánál, de azért szögezzük le, a mai amerikai B-filmes horror felhozatalból még így is magasan kiemelkedik a Hatchet széria. A másfél óra tömény baromkodást, vérföcskölést megkapjuk, igazi kellemes kis laza bulifilm , persze családi filmnek azért a jelentős vérmennyiség miatt nem merem nevezni. Egyes írások szerint a sorozat lezárult, valójában egy kis cliffhangerrel végződött, nyitva hagyva a kiskaput az esetleges folytatásnak, ezt gondolom majd a bevételek alakulása dönti el. Én szívesen fogadnék egy 4-ik részt is.

A némi kötözködés ellenére 10/7 rosszabb folytatást sose kapjunk!

Bullet to the Head (2012)

 Ez volt az a film, amelyet a legelső Teaser trailertől kezdve rossz ómen kísért végig: bénán összevágott előzetes, a videotékák alsó polcain porosodó Zs-akciófilmeket idéző borító, az eredeti másodszereplő Thomas Jane hirtelen kirúgása, mindezek nem sok bizakodásra adtak okot. Mégis, ezek ellenére miért is álltam hozzá pozitívan? A legfőbb ok, két ikonikus személy: Sylvester Stallone - őt nem kell senkinek bemutatni, és egy szintén nagy név, a szebb napokat megért rendező, Walter Hill személye, aki valaha olyan remek akciófilmekkel lepte meg a közönséget, mint a 48 óra, a 90-es évekre kissé megkopott a nimbusza, de még bőven nézhető mozikat gyártott. Stallone, mint tudjuk, személyes "halálos fegyvere" Rocky Balboa újraélesztése óta újra a csúcson van. Hab volt (akkor legalább is úgy gondoltam) a Halálos Fegyver producere, Joel Silver neve is. Minden adva volt egy remek, régi időket megidéző tökös macsófilmhez, akkor mi sülhet el rosszul? Elvégre láttunk már pocsék filmekhez kurva jól összevágott trailert. Nos, akkor lássuk, mi is igaz a negatív hírverésből?

James Bonomo (Stallone) bérgyilkos, és most felejtsük is el az „Assasins” kifinomult killerét, a "legjobb a szakmában" formulát, James egy igazi gátlástalan, ámde karizmatikus rohadék, aki szemétládáknak dolgozik, és szemétládákat öl. Egy tabuja van: nőket és gyerekeket soha - nyilván nem akarták a készítők túlságoson ellenszenvessé tenni a figurát. Legújabb munkája, egy korrupt rendőrt a zsarumennyországba juttatni, a meló gyorsan megvan, ő, és társa pechjére viszont bekövetkezik az, ami az ilyen filmekben rendszeresen, vagyis a megbízók minden szálat elvarrnak... Ennek érdekében egy újabb(!) bérgyilkost - logikus nem, kíváncsi lennék, utána azt is kinyírnák? - bíznak meg a végrehajtók kiiktatásával, ám az akció során csak James társát sikerül kinyírni, a többi kitalálható, Stallone apánk megmenekülése után bosszút fogad, és a rosszfiúk a tíz kicsi néger elv alapján sorra fűbe harapnak. Ebben segítségére lesz a kiiktatott sün egykori társa , a koreai zsaruzseni, Sung Kang ( Taylor Kwon), ő ugyanis rögön tudja kik voltak a gyilkosok, miközben a helyi rendőrségnek fingja sincs az egészről. A társadalom két végletét képviselő ember, gyilkos és rendőr tehát kényszerszövetségre lép, ezután reszkethet a New Orleansi alvilág!

Pofonegyszerű történet, nem is ezzel vannak a gondok, elvégre nem is vártunk mást, csak egy szórakoztató B filmet. A problémák, hol is kezdjem, mivel van jópár. A producer, Joel Silver úgy vélte, mindenáron szinesbőrű sidekickre van szükség, talán arra gondolt meg tudja ismételni a Halálos Fegyver, netán a 48 óra sikerét, mivel a feka haver úgy látszik kiment a divatból Hollywoodban, Thomas Jane ezért már az elején lapátra került, helyette kapunk egy jelentéktelen, kantonpopénekesre hajazó (tudom, koreai a srác) szereplőt. A 80-as években nagy divatja volt az ún. buddy-movieknak, ezek rendszerint két egymást rühellő, a másikat állandóan ugrató, ám a végére kenyeres pajtásokká való főszerek lőporfüstös kalandjairól szóltak. A műfaj kitermelte a nagyágyukat, lásd Halálos fegyver, Tango & Cash, 48 óra, de a másodosztály sem maradt ki, születtek olcsóbb, de olyan élvezetes alkotások, mint a Fenegyerekek. A tárgyalt filmnél az egyik fő gond, hogy a két szereplő között nincs semmilyen összhang, csúnya angol szóval , hiányzik a chemistry, még alkalmi szesztestvérek közti szinten sem működik, a poénforrások olyan szellemes "viccekben" merülnek ki, mint Stallone motyog valamit a szamuráj mentalitásról, "társa" sértetten kikéri, hogy ő koreai...majd visszavág az olasz Bonomonak a tacozabálásról, haha. Másik fő probléma, a készítők maguk sem tudták eldönteni, egy viccesedő, pufogtató haver-múvit akarnak, vagy egy kemény bosszúfilmet, ezért két szék között padló lett a vége, mivel mindkettőnek rémesen gyenge. A főszál szerint Bonomót fűti a revans társa haláláért, ehhez képest ez a szál teljesen elsikkad, kábé annyi bosszúvágyat érzünk a főszereplőben, mint jómagam egykori ovis pajtásom iránt, amikor elvette a homokozóban a kedvenc mecsboxomat a mocsok. Pedig, a filmnek már csak a forgatókönyv felépítése miatt is erre a szálra illene koncentrálnia, a két profi, két gyilkos közti gyűlölet, majd végén a katartikus leszámolás. Ehhez képest ez vonal csak alibi szinten van jelen, a nagyobb részt a két szereplő erőltetett poénkodása teszik ki, amelyek humorértéke a Sas-kabaréval vetekszik, bár, vannak akinek az jelenti a humor csúcsát. Az akciójelentekre ugyanez a sterilitás jellemző, 1-2 tűrhető robbanás, sok lövöldözés, és bunyó, pár jelenet kivételével a többsége sajnos kifejezetten rosszul fényképezve, olyan az egész mint egy kicsivel több pénzből elkészített Direct-to dvd filmecske. Ha már bunyók, ejtsünk pár szót a harci jelenetekről is, mivel a koreográfus is megérdemelne egy fenékbe rúgást. Az alapelgondolás, hagyjuk a repkedő, rúgkapáló drót-fu-t, mutassunk igazi brutális, test-test elleni küzdelmeket, kifejezetten jó (lett volna), a végeredmény viszont egy pankráció meccset idéz, amiről már talán csak az amerikaiak, főleg Al Bundy társadalmi rétege hiszi még el hogy valódi.

Walter Hill neve régóta nem ragyog már olyan fényesen az akcióműfajban mint egykor, de még a gyengébb, kései munkáiban is megvolt a rá jellemző stílus, és lightosabb darabjaiban is pofás akciókat hozott össze. Ez lesz az a mű, amivel viszont biztos nem fog dicsekedni. Értem, hogy kis pénz, kevesebb látványorgia, de... gondoljunk csak John Woo korai, fillérekből összedobott remekjeire, a hiányzó millákat kreativitással, fantáziával, egyedi kameraállásokkal és főleg tehetséggel lehet helyettesíteni. Az egyébként sem Oscar-várományos forgatókönyv amúgy is úgy hemzseg a hibáktól, mint a Parlament a naplopóktól. Kezdve a maffia indokával, nem kell, sőt! folyton a világot, Amerikát megmenteni, de a telekspekulációs indok annyira piti, szánalmas, nincs az az épeszű gengszter aki emiatt szarrá lőne, robbantana egy nagyvárost...Egyszerűen annyira jelentéktelen, végig azt érezzük, az egész haddelhaddnak, a gonoszok motivációjának nincs valódi tétje. Térjünk a bosszú szálra, szerencsétlen Sly-t elvileg az motiválja, mégis szenvedő arccal csak szomorkodik vityillójában, nyilván ugye nem tudja kik bízták meg, miközben a koreai zsaru Sherlock Holmes - ot megszégyenítő logikával rögtön átlát a szitán... amikor meg Bonomo lánya feltűnik, tudjuk, két dologért írták bele a sztoriba: legyen majd kit elrabolni, és a balfasz társnak meg legyen kivel összejönnie. Akárcsak a már említett akciójeleneteknél , ez a sterilitás rányomja a bélyegét az egész filmre is. Semmilyen, műanyagízű, a cselekményszál vontatott, kiszámítható, nem egyszer ásításra késztet, külön fájó pont, hogy az izgalmas, gyönyörű New Orleansból se látunk sokat, nagyrészt zárt helyeken, sikátorokban, éjszaka zajlanak a történések. Illendő még kitérni az egyetlen karizmatikus rossz fiúra, Jason Momoára, aki kellemes csalódás: kegyelmet nem ismerő egykori kommandós, akiben viszont él még a betyárbecsület, ha hasonszőrű ellenséggel hozza össze a sors, megadja a fair playt, egyszóval igazi harcos, sajátos erkölcsi kódexszel, igazi modernkori viking. Sajnálatos módon nagyon kevés szereplési lehetőséget kapott. A várt összecsapás viszont, hogy is mondjam, kiábrándító, az egymás baltáva püfölése meg már-már a paródia határát súrolja.

Ismertebb névként említsük még meg az"egykor sztár voltam" Christian Slatert, az ő szerepe nyúlfarknyi, végképp súlytalan, de neki is kell rezsit fizetnie, ezt felhozom mentségeként.

A film kétségbevonhatatlan pozitívuma Stallone, aki mindent beleadott, jelenlétének minden percéből süt a karizmája, igaz, elsőre szokatlan, hogy teljesen más szerepkörben látjuk, viszont kiválóan megoldotta a feladatot. Mindig is többre tartottam mint közönséges izomgyúrma akciósztárt, szinte hihetetlen, így a 70 környékén micsoda fizikummal bír, maga a megtestesült őserő, a néző érzi, egyedül az ő jelenlétének van súlya. Nem rajta múlott a siker, azaz a hiánya. Sebaj, majd az Ex 3-mal egyenlít.

Minden eddigi lehúzás ellenére, annyira nem rossz, ha éppen nincs jobb dolgot, nosztalgiáznál egyet, egyszer simán megnézhető , Segál Pista, Jason Stathem filmjeinél így is élvezetesebb, bár moziban nem nézném meg. Stallone-fanok azért adjanak neki egy esélyt.

Within The Woods (1978)

Blogunkban rövidfilmről írni még nem igazán volt alkalom, nem is nagyon még fordult elő, kivéve egyet, Quaestor kolléga által boncolgatott "Haze" című, mindössze 49 perces short-sztorit.  Viszont, eljött az ideje úgy érzem, hogy megemlékezzünk a horror-műfaj legjobb alkotásának rövidke prequel-éről, amely ugyan csak 32 perces, de segített világra hozni minden idők egyik leghátborzongatóbb és legnagyszerűbb rémfilmjét.  Azért is döntöttem a leporolásán, hiszen nemrég elkészült a "Gonosz halott" remake-je, amelynek ez a filmecske az ükapja. Úgyhogy némi történelmi áttekintés mellett szeretném, ha a tisztelt Olvasó megismerhetné, honnan is érkeztek démonjaink, a sokak által nem is nagyon ismert "Within The Woods" gyermekeiként.
Az alapok velem egyidősek: 1978-ban döntött úgy a még akkoriban ifjú kis csapat, hogy elvonulva valahová a susnyásba, meg valami kis kunyhóhoz, leforgatnak némi horrort. Manapság is történnek ám így dolgok, legtöbbször azonban katasztrofális eredménnyel, láss néhány hazai kisfilmet, amely nagyrészt nem megy túl az alkotók ökörködésein, vagy akár nagy ívű mozikat is említhetnénk, mert éppenséggel egyetlen dolog hiányzik, amelyet az amatőrségen belül nehéz megtalálni, a profizmusban pedig a pénz eltapossa: a zsenialitás. Itt viszont adva volt. A kis brigád, amely akkoriban igencsak szorongatva volt anyagilag, a következő arcokból állt: Bruce Campbell, Sam Raimi és Robert Tapert. Cambell akkoriban éppen taxisofőrként kereste kenyerét, mivel a Western Michigan University oskolából kénytelen volt kimaradni… Még az alsó középiskolában barátkozott össze Sam Raimi-vel, akivel ketten, felszerelkezve egy 8mm-es kamerával igyekeztek filmeket forgatni, amatőr szinten. Csatlakozott hozzájuk Raimi Michigan State University-beli szobatársa, Robert Tapert is, hogy egy Raimi által kifundált bizarr kis mozgóképet forgassanak le… (Eleinte valami vidám filmben gondolkodtak, szerencsére elvetették eme ötletet…) Ennek örömére megalapították a Reneissance Pictures nevű vállalkozást, és Sam apjától kölcsönbe kapott pénzből belevágtak, a "Within The Woods" című történetbe. Mindössze 1600 dollárral tudtak gazdálkodni, éppen ezért a forgatókönyvből kikerült pénzszűke miatt 7 oldal, amiért igazán kár, bár azt hiszem eme ötletek nem vesztek el, hanem a további folytatásban felhasználódtak… Mert mondani sem kell: a lelkes ifjak egy egész estés moziban törték a fejüket. Segítségükre sietett Tom Sullivan maszkmester is, hogy igazán rémisztő effektek jöhessenek létre, hiszen egyik "befektetőjük, Andy Grainger (aki Tapert barátja volt), annyit mondott: "Mindegy, srácok, semmi nem számít, csak folyjon a a vér"! (Az ő tiszteletére került a filmbe egy régi filmvetítő, amely életre kel, és a vászonra csak ömlő vért vetít…)
 1978 hideg Januárjában érkeztek forgatni Tapert-ék michigen-i farmjára. A főszerepben Bruce, barátnőjét pedig Ellie Sandweiss, főiskolai társa játszotta, azonos néven.. . Ő később az eredeti "Gonosz halott"-ba is bele került, mint Cheryl, a Bruce által játszott Ash húga. A kis filmecskét először a Tapert család házának udvarában tekintették meg szűk rokoni és baráti körben, majd detroit-ban 1979 augusztusában egy színházban. Mielőtt belekezdenénk a rövid sztoriba, még kanyarodjunk el hőseink akkor még nem ismert jövendőjébe, néhány emlékezetes múvi alapján. Itt van mindjárt Campbell, aki azóta a B-kategóriás filmek koronázatlan királya. Természetesen legismertebb szerepei a Gonosz halott 1. - 2., és ezek folytatása, a "Sötétség serege". Alakításával, humorával, mimikájával és hangjával igazi kiemelkedő karaktert adott a figurának.  Persze mindemellett ömlesztve néhány szerepe…: Mániákus zsaru, Moontrap, Agyvadászok, Kongó, Átutazó invázió, Alkonyattól pirkadatig 2., Bubba Ho-Tep, Az erdő, Man with The Screaming Brain és a sok humorral öniróniával átitatott My Name is Bruce…  Nem untatlak benneteket tovább a felsorolással…  Csak még akkor Raimi rendezéseit is megemlítem, néhányat… Szintén a "Gonosz halott" - trilógia, Rossz álmok, Pókember - trilógia, Pokolba taszítva, Darkman…. Szóval szerencsére sikerült nekik betörni a filmiparba…   Tapert pedig leginkább producerséggel foglalkozik azóta is, számtalan filmben, és természetesen a nemrég elkészült Evil Dead remake-ben is ott van mindhármuk neve producerként jegyezve.
A sztori természetesen egyszerű, főként manapság, amikor a "fiatalok egy csoportja kimegy az erdőbe, és ott lemészárolódik" klisé már mindenkinek a könyökén jön ki. Ne feledjük azonban, hogy 1978-at írtunk, amikor még nem pufogtatta el a létező összes forgatókönyvíró eme paneleket orrba-szájba.  Egy kis négytagú társaság érkezik az erdei házikóba… Bruce és Ellen azonnal piknikezni indulnak (naná, fél órás játékidőben még jó hogy nem állnak le Monopoly-zni a többiekkel…) A fák között egy kis tisztáson terítik le pokróckájukat, ahol a kis történész Bruce elmeséli, hogy ez itt egy szent hely volt az indiánoknak, és ide temették el halottaikat…  És a legenda szerint, ha azokat megzavarják, akkor egy védőszellem bosszút áll. Magára sem hallgatva, a tűznek való gödörke ásásánál rögvest a kezébe kerül egy indián tőr a föld alól. Persze a mítosz az mítosz, nem érdekli különösebben a dolog… Nemsokára Ellen egyedül ébred, és érzi, valaki figyeli.. Menekülni kezd, és hamarosan az alaposan kinyírt Bruce holttestére bukkan… Rohan vissza a házba, miközben valami követi…  A másik pár persze nem hisz neki, ezért annak férfitagja, Scotty elindul megkeresni Bruce-t az erdőbe…  Innentől megindul a pusztulás, a gonosz indián démon megszállja a halott Bruce testét, aki mindent elkövet, hogy a kis társaság tagjai jól meghaljanak…

Nem nagy sztori? Nos igen, a "Gonosz halott" - nál jóval egyszerűbb történet nehezen fért volna meg 30 percben… Hogy hol van ebben a zsenialitás, kérdezheti a nyájas olvasó a fentebbi kijelentésemre reagálva…?  Mindenhol. A hangulatban, a későbbi filmek jellegzetes védjegyévé vált kameramozgásokban. Abban, hogy egyszerű erdőcskét úgy láttatnak velünk, mint magát a pokol kapuját, a nyomasztó és félelmetes hangokban, zenében… Mind-mind alapja az elkövetkezendő tökéletes egész estés mozinak. A kis játékidőben több horror és borzongás feszíti a néző elméjét, mint jó néhány mostani hollywood-i fércműben.  És itt nem a vérre gondolok, a maszkokra, a gore-ra, hanem en bloc az atmoszférateremtésre, amellyel egy ilyen egyszerű meséből ki lehet hozni egy ilyen hátborzongató alkotást. Nem véletlen, hogy az 1981-ben elkészült Evil Dead világsikerré vált, hála Stephen King-nek, akinek a segítségével világhódító körútjára indult a horror filmek egyik alapja…  Persze a sötétebb és Lovecraft-osabb, démonokkal teli mozi jóval ötletesebb, de az alapok itt lettek lerakva. Mindenkinek ajánlom, aki a "Gonosz halott" - szériát kedveli, amely fonalának elején ez van, legvégén pedig a 2013-as. És amúgy is mindenkinek, aki fogékony a sötét hangulatú, nyomasztó és a későbbieknek bölcsőként szolgáló alapvetésre.  Sajnos hozzájutni csak elég rossz minőségben lehet, ez azonban mit sem von le az értékéből. 10/10.

Halálos menedék - Seven Below (2011)

A "Halálos menedék" -re magyarosított "Seven Below" című film esetében szigorúan a pszichológia szabályai szerint kell eljárnom. Nevezetesen az egész hasonlatos a poszt-traumatikus stresszhez... Valahogy beleégett az elmémbe, és egyszerűen nem tudok szabadulni tőle, pedig nagyon szívesen tenném. Ezért gondoltam, hogy kiírom magamból ezt a fájdalmas emléket. A belém vésődés lehetséges oka, hogy szinte alfában néztem, az álom és ébrenlét határán, abban a tudatállapotban, amelyben az elme fogékonyabb mindenre. Ez persze okozhat ám egészen szép emlékeket és flashback-eket, amennyiben az ember egy pornófilmet, netán egy kellemes és hangulatos horrort néz végig. De ez bizony egyik jelzőre sem alkalmas. Szerencse, hogy a munkahelyemen néztem végig, mert itthon nem bírtam volna húsz percnél tovább nézni. A film ugyanis, hogy azt ne mondjam, teljességgel "megalapozatlan". Semmiféle motivációt nem lehet felismerni benne, sem az események, sem a szereplők viselkedésében. Mintha a rendezői instrukció az lett volna, hogy mindenki viselkedjen természetellenesen, mintha az általatok alakított karakterek tudnák, hogy egy horrorfilmbe csöppentek volna bele. És több sem kellett, mértéktelenül észszerűtlen és értelmetlen másfél órának lehetünk szemtanúi. Hogy mire gondolok? Például, ha az út szélén meglátsz egy nőt, fehér ruhában, mitől ijedsz meg? Mitől lesz baljóslatú és félelmetes egy régi ház abban a szent pillanatban, ahogyan belépsz oda? Miért kell mindenképpen úgy viselkedni, hogy a néző feltétlenül megerőszakolva érezze elméjét, hogy "mi igenis egy hátborzongató történetet akarunk neked eladni", ezért már a kezdetektől kényszeresen  mindenféle ok nélkül mindenki erőltetetten baljós jeleket vél felfedezni. Ekkor már valójában én éreztem a sötét és lopakodó félelmet, hogy ez a film egy rakás szar. És lőn, rettegésem beigazolódott. Nem beszélve a végén nyitva hagyott kérdésekről. 

Minthogy: "Miért is néztem végig?" vagy "Ezmivoltez?"... De lapozzunk a történet elejére, ahol rögvest egy teljesen értelmetlen baszásba csöppenünk, nem tudom, mi jelentősége van ebben az egészben annak, hogy apuci hazavisz valami kurvát, és anyu nem beszáll a partiba, oktalan módon, hanem felháborodik, majd némi vért folyat ennek következményeként orrából. De menjünk át efelett, biztosan el kellett lőni a szex patront, na ezzel is megvolnánk, noha ettől még ugyanolyan vérszegény a múvi... De ím, érkezik a család fogadott gyermeke, egy unszimpatikus fiúcska, remélem nem kapott cukorkát ezért a színészi játékáért, és lemészárolja a nagyitól kezdve a két húgáig az egész famíliát, erősen mesterkélt akciókban. Mindez történt a múltban, napjaink előtt 100 évvel. És akkor ugorjunk a jelenbe: egy csoport utazik valahol a világ végén, a Sierra Mountain környékén egy kisbusszal. Egy fiú testvérpár, akik kissé buzisak, egy házaspár, amely jeges elhidegülésben dermed éppen, és egy orvostanhallgató, aki valami kongresszusra készül. A benzinkúton megismerkednek egy fiatal csajjal is, aki a kissé sokáig elhúzott jelenet alapján üzen nekünk: még fogtok látni később. Megtudjuk az autórádióból, hogy veszélyes, jujjdeborzalmas tornádó közeleg. Majd fának mennek, mert egy fehér ruhás nőt lát a sofőr az úton. Ennek meg is lesz az ára, mert mint felesleges karakter, ebbe bele is hal. Szerencséjükre (?) megérkezik Jack (Ving Rhames), aki felajánlja, hogy nem messze van egy bázi nagy háza, pihenjenek ott meg, és a vészesen közeledő vihar elől megbújhatnak. A fenyegető iszonyú vihar, amelyet néhány órával később is úgy jellemeznek, hogy már perceken belül a nyakunkon van, kimerül egy zivatarban, amilyen mostanában hazánkban is szokott jönni, de Magyarországon a gyerekek még lent fociznak olyan időben a játszótéren. A kis csapat elfogadja a meghívást, és a halott sofőrt csak úgy az út szélén hagyva a busszal együtt, elmennek a házba.. Tadamm, találjátok ki melyikbe, igen az a szörnyű épület, amelyben sok évvel ezelőtt megtörtént a családirtás! Itt, most ejtsünk néhány szót Jack-ről. Cowboynak öltözött nagydarab néger, a jól faragott karaktere (haha) kimerül szivarozásban, (lehetne G.I. Joe is, ott is ezt jellemvonásként értékelték a mese alkotói) és hogy teljesen hülyéket mond, olyan jelentőségteljesen, mintha az olyan mondatoknak iszonyú súlya lenne, hogy: "A kórház két órányira van", vagy hogy:"Közel álltál anyádhoz", vagy, hogy a fürdőszoba merre található. Megérkezvén az inkább rohadtul régimódi, mint baljóslatú hodályba, kiderül, hogy az elhidegült pár hím tagja, akit maga Val Kilmer őőő... "alakít" a baleset során beütötte a fejét, és különben is paranoiás, és az eddig normálisan viselkedő fickó hirtelen gyógyszerekre szorul, és kábán lefekszik, mindenféle hallucinációkat hallva és látva, majd helyettesítve a horrorokban megszokott részeges öregembert, figyelmeztet mindenkit, azonnal el kell hagyniuk a menedéket, mert nagy veszély leselkedik rájuk! 

Amúgy Val Kilmertől nem áll túl messze a "részeges öregember" figurája, ahogyan elnézem, a való életben sem... Itt-ott kísértetek bukkannak fel eközben, cseppet sem ijesztően, és a testvérpár egyik tagja úgy dönt, elindul vissza Jack autóján a benzinkúthoz, telefonálni. Nem t'om mi volt olyan fontos, talán pizzát akart rendelni, vagy éppen csak azért volt szükség erre, hogy nicsak útközben találkozzon Coutney-vel, az ott megismert pultosnővel, akinek éppen bedöglött a kocsija, és elfogadja a fiatalember gáláns segítségét... A sors érdekessége, hogy néhány óra múltán olyan dolgokat mondanak egymásnak, mintha egy élet óta szerelmesek lennének, hogy "csak veled voltam boldog", meg ilyeneket.. Szóval visszatérnek, és Val Kilmerünk meghal, valószínűleg szégyenében, hogy hová is süllyedt a nagyszerű "The Doors" óta, vagy a "Top Secret" után. Elhunyása oka egy "horzsolás a nyakán", jelenti igen tanult orvostanhallgatónk. Óhh, úhh, most jön az izgalmas bizalmatlansági jelenet, és a kiborulás, de hogy a picsába van az, hogy még ez is olyan lanyha, és fárasztó, hogy az ember csak a szemét dörzsöli...? Aztán jönnek az érdektelen párbeszédek, melynek során olyanokat osztanak meg néha egy vadidegennel, amelyet még a legjobb ismerősöknek sem mondana el az ember. Megint néhány szellem, itt-ott, majd a medikusunkat holtan találják. Szőke hercegünk, aki visszaállított a csajjal, felfedez egy kis szobát, amelyben megleli az épület múltjának sötét titkait tartalmazó újságkivágásokat, és egy száz éves fotográfiát Jack-ről. És megjön az is, és elmeséli mi is történt itt régen, hősünket meg valahogy baszottul nem érdekli, hogy ki a fene is ez a nagydarab feka? Minket meg már mondjuk az egész nem érdekel, csak nézzük a tésztaszerűen elhúzott történetet, hallgatjuk a túljátszott Ving Rhames hülyeségeit. Aztán elindulnak végre a tejszerű ködben a háztól el, mintha eddig ugyan nem tehették volna meg. Itt bokaficam az erdőben, váljunk szét, aztán halódjunk meg. És eljő a végkifejlet, aminek kurvára nem sok értelmét látom, mondjuk ezt a az egész filmre kiterjeszthetem. Vontatott, mint egy lerobbant Dacia, és annyira izgalmas és feszültséggel teli, mint mondjuk egy bibliamagyarázat a Jehova Tanúitól. Nem mondhatnám, hogy keveset hoztak ki a sztoriból sajnos, mert ebből a történetből semmit nem lehetett volna felépíteni, úgy lyukacsos és széthulló ahogyan van. Mint cikkünk elején írtam, "alaptalan". Nem volt mire felépíteni az egészet, és amit rá is termeltek, az is szar és lényegtelen, semmitmondó. Forgatókönyvírónk és rendezőnk is egyben Kevin Carraway, akinek mindösszesen eddig két mozija készült ezzel együtt, ezen kívül még a "The Fear Chamber"-t direktorálta, amely az imdb tanúsága szerint még ennél is kevesebbre lett pontozva. Azt hiszem bízvást állíthatom, kedves Olvasók, hogy bármennyire is horror az is, erősen kerülni fogom. A szereplők pedig mintha maguk is éreznék ennek az egésznek a tökéletlenségét, a túlzottan ripacskodó Rhames-en kívül (ez sem pozitívum) nem izzadnak sokat az alakításaikon, csak amolyan "Barátok közt" színvonalon. Nem beszélve a totálisan irracionális magatartásokról, ahogyan viseltetnek a marionett-karakterek...  A jobb sorsra érdemes Kilmer is csak éppen hogy nem fordul ki a forgatásról egy felesre, de érezhetően kelletlenül és erőltetetten játszik. Vérszegény kísértethistória, zsúfolva rosszabbnál-rosszabb klisékkel, azokat is elcseszve tolják az arcunkba. Abban bízom, hogy a stáb nem dőlt hátra forgatás után elégedetten, hogy hijnye de faszagányosat alkottunk gyerekek, megérdemlünk egy kis piát és pinát. Gyaníthatóan abba azért több munkát fektethettek, ha meg is történt. Unalom. Erőltetettség. Szenvedés. Vigyázat, a film feszültséget, eredetiséget, izgalmat nyomokban sem tartalmaz. Az operatőri munka is nulla, kéremszépen, egy darab élményt nem tud produkálni. Nagyon sajnálnám jobb sorsra érdemes színészeinket is, hogy ide jutottak, ezt kell tenniük a megélhetésért, ha nem tudnám, hogy még így is többet kerestek egy ózdi bányásznál, ami rendkívül felháborító számomra... Egyetlen pozitívum az egészben az a lekváros bukta volt, amit a nézése közben elfogyasztottam. 10/ 1, és most felfelé kanyarítottam.

Erőnek erejével - The Last Stand (2013)

I'll be back. Visszatérek. Nem volt még talán színész az egyetemes filmtörténelemben, aki ezt az egyszerű tőmondatot ennyiszer, és ilyen jellegzetes hangsúllyal tudta mondani. És lőn, mindannyiunk Svájcinégere ismét betartotta ígéretét (vagy inkább fenyegetés?) némi politikai kitérő után Big Arnold visszatért a mozivászonra . Kicsit öregebben, kicsit megkopva, immár impozáns bicepszek nélkül, de ugyanolyan elánnal rúgja seggbe a rossz fiúkat, mint egykor, szerencsére a korlátaival is tisztában van, nem darál le egyszemélyes Kommandó-ként kisebb hadsereget, ezúttal segítőtársai is akadnak. Ne szaladjunk még ennyire előre, voltaképpen mit is várhatunk a nagy visszatéréstől? Szövevényes történetvezetést, drámát, lelkizést...Na akkor tegye fel a kezét, aki egy Schwarzenegger filmtől ezeket várta: 1-es fiam, leülhetsz.

A történettől azt kapjuk, mint minden oldschool akciófilmtől: minimális alibi-sztorit, mégis legyen valami kerete a golyószórásnak, bazi nagy robbanásoknak és persze a cool beszólásoknak. Lássuk is! Adva van Gabriel Cortez, ő egy nagyon-nagyon gonosz drogbáró, ennek nyomatékosítására, az FBI ügynök szájbarágósan, lassan, tagoltan, belemondja a képünkbe, hogy a faszi még a hírhedt Pablo Escobarnál is nagyobb állat , csak hogy lássuk, mennyire kemény mádörfákörrel lesz dolga a főhősnek. Történik egyszer, hogy átszállítás közben (erre mi a francért volt szükség, de kit érdekel?) egy hihetetlen, ám annál látványosabb szöktetési akció során zsoldosaival és egy felspécizett prototípus-szuperjárgánynyal, pár FBI ügynök hulláját maga mögött hagyva, kereket old, és irány a Mexikói határ! Nagyszerű, egy pszichopata Batmobillal-hangzik el az egyik ügynök szájából. Cortez nem hülye, biztosítás gyanánt egy szemrevaló ügynöknőt túszként magával visz, közben az is kiderül róla hogy a dílerkedés mellett profi autóversenyző is, de olyan szinten, hogy Schumi is bekaphatja. Ezek után már tudhatjuk, jöhet itt az U.S. Army is, csak egy legény lesz talpon a vidéken, aki megállíthatja a mocskot. Másik szálon, eközben látjuk Arniet, Ray Owens szerepében, akinek egy csendes, békés kisváros sheriffjeként, tilosban parkolások, nem jelentkezett idejében a tejesember, és hasonló komoly ügyek teszik ki izgalmas melóját. A film első harmada akár a Halálos Iramban X-ik részének is elmehetne, ekkor még akcióval a profin kivitelezett autósüldözés jelenetekben egyedül a kokainbáró szolgál csak. Akad azonban egy kis probléma: a határon mégsem salsázhat csak úgy át, pechjükre Ray Owens territóriumát nézték ki, ahol a szorosnál egy hídat! építenek hogy nyugisan olajra léphessenek. Logikus, naponta többszáz mexikói bevándorló csúszik át a zöldhatáron, ha mindegyik hidat építene, a határmenti sivatagi táj valahogy úgy nézne ki mint Velence . Mivel a városkába küldött SWAT kommandósokat, plusz zsernyákokat a gonoszok egy látványos, pirotechnikai show keretében csont nélkül elintézik, az osztrák tölgy széles vállaira hárul a teher, hogy megállítsa a rosszcsontot, és kisebb hadseregét. Maga Arnold kicsit későn, fél- háromnegyed óra után lép először akcióba, de akkor megmutatja: öregember még nem vénember. Kissé agysejtkímélően hangzik, szerencsére ezzel a készítők is tisztában voltak, és megfelelő humorral helyén kezelték a sztorit. Komikus jelenet, amikor a gazfickók a városkába érve meglátják a szedet-vetett, pár tragacsból összetákolt barikádot, a főgeci jobbkeze gúnyos vigyorral meg is jegyzi, jó mókának nézünk elébe. Egy dologgal nem számoltak: a texasi mentalitással, ezek az egyszerű vidéki emberek a saját kis otthonukat védik, nekik ez nem meló, ők a városukért harcolnak. Be is vetnek mindent, kezdetleges csapdákat, de még a 80 éves nagyi is shotgunt ragad, a beszari dagi lúzerből is hős lesz a végére. Bizony, Schwarzenegger is tisztában van a korával, nem csinált magából hülyét, nem kezd félmeztelenül, egy Gatlingal terminátort játszani, annyit azért elárulok az elmaradhatatlan gépágyú csak elő fog kerülni, mi meg nosztalgiázhatunk egy jót. Feltételezem a küzdelem kimenetele senkinek sem fog meglepetést okozni.

Megvallom, kicsit féltem a filmtől, egyrészt tartottam attól nehogy Schwarzi bohócot csináljon magából, Stallonéval ellentétben, aki azóta is aktívan filmezik, neki a kormányzóság közben nem kondizni volt ideje, ez meg is látszik , ezért is a régi szerepeihez képest jóval visszafogottabbra, emberibbre vették a figurát. Kifejezetten szívmelengető amikor a betojt helyettesnek annyit mond, én jobban félek most mint te, vagy humoros önkritika amikor a kajáldában szívesen megrendelné az extra adag zabát, de rácsap a hasára, csorog ugyan a nyála, csak az a fránya pocak... kicsit megnőtt. Egyszerű kis vidéki sheriffként, nem az előbb lövök, majd kérdezek módszert alkalmazza, bizony nem egyszer szabályosan felszólítja a rosszfiúkat a fegyver eldobására. Természetesen nem kell aggódnunk, szerencsénkre azoknak eszük ágába sincs engedelmeskedni.

Másik dolog, amitől némileg tartottam, az ázsiai rendező személye, bár imádom a John Woo típusú heroic bloodshedet, azonban egy régivágású akcióikonhoz nem illettek volna az ázsiai akcióoperákra jellemző, lassított, duplastukkeres bullet-balettok, vagy a baromi látványos, de erősen stilizált akrobatikus akciók.

Hála az égnek, a direktor, Jee-woon Kim ügyesen oldotta meg a feladatot, valójában egy akciófilm köntösbe bújtatott vérbeli westernt láthatunk. Nem, ne a Sergio Leone stílusú vérmocskos, cinikus antihősöket felvonultató remekművekre gondoljunk, itt egy hamisítatlan, modernizált John Wayne westernfilmet kapunk, becsületről, emberi értékekről, az otthonunk megvédéséről, és hasonló, manapság kihalóban lévő elvekről. Az angol cím is erre a western-fílingre utal, a városka főterén egymással szemben felálló felek, az időnként felcsendülő dallamok, a finálé szemtől-szemben felállós párbaja, mind-mind ennek a letűnt kornak a bájos naivitását idézi fel.

Külön jó pont, hogy a paraszt, azaz redneck horror, akciófilmekkel ellentétben, a vidéki kisember ezúttal nem vérfertőző, kannibál, koszos (és természetesen rasszista) prolik csürhéje, bumfordiságuk ellenére, sőt, pont amiatt, mindegyik szerethető karakter, nem hősök, csak a helyzet hozta így, annak ellenére, hogy biza tele a gatya derekasan helytállnak, éppen ezért is lesznek azok a végére. Akadtak önjelölt filmszakértők, akik nagyon szellemesen csak paraszt-action nevezték el a filmet. Nyilván ők a baszott nagy zsenik,hivatásos kritikusok, de nekem kifejezetten remek ficsőr volt, amikor pl a minden akciófilmben kötelező autósüldözés nem nagyvárosi dzsungelben történik, hanem egy kukoricásban döngetnek végig az ultramodern autócsodával.

Johnny Knoxville szereplése az első híreknél sok emberben aggodalmat keltett, ez alaptalannak bizonyult, nincsenek Rob Schneideres fingó-böfögő idétlen poénok, csak kicsit idegesítő a srác, de még sidekicknek sem nevezném, ahogy azt a borító sugallja. Külön poén, nem tudom szándékos volt-e, a Cortezt alakító Eduardo Noriega tipikusan a mai tucatfilmek bugyinedvesítő szépfiúja, ettől függetlenül jól adta a sármos, de totálisan kattant szociopata szarházit.

Összegezve az eddigieket: talán a hardcore akciófanoknak kicsit csalódás lehet a film családbarát mivolta, az egykori nagy rivális -egyébként baromi jó-műveivel ellentétben nem fröcsög literszámra a vér, nem szakadnak testrészek, cserébe egy, a szó jó értelmében vett popcornfilmet láthat, aki rászánja magát. Azt se felejtsük, az aranykor akciómozijai sem feltétlen nonstop vérengzésből álltak, számtalan, azóta klasszikussá érett akció-vígjáték is akadt dögivel, a The Last Stand ezt az irányvonalat követi.

Látványos, CGI-mentes agyatlan akciók, jó beköpések, szerethető karakterek és minimalista történet-tökéletes választás egy könnyed délutáni mozizásra.

10/7

Texas Chainsaw 3D (2013)

Hogy őszinte legyek, a pár szavas ismertetőket olvasva, nem sok fogalmam volt, mi is ez a Texas Chainsaw 3D, remake, reboot, netán a régi sorozat folytatása? Mindenesetre bizakodóan ültem neki, szentségtörés, de a remake nekem jobban bejött a klasszikusnál, ami szintén nem rossz, viszont a technika azóta sokat fejlődött, akárcsak az ízlések és pofonok (lehetőleg jó nagy sallert a tárgyalt film készítőinek), valamint az a utána készült előzményfilm is, bár a műfajt nem váltotta meg, de korrekt, egyszer nézős darabot sikerült összehozni.

Akkor mi is ez az ugyanazon a címen (plusz a 3D) kidobott darab? Nem remake, egy kvázi folytatás, amely inkább a Texas-saga mellékágát képezi , de nem itt vannak a fő bajok.

Kezdődik a film, látunk az eredeti első részből a stáblista közben néhány flahsbacket, innen veszi fel jelen cikkben tárgyalt mű a fonalat. Nem is rossz ötlet, ( bár a Halloween 7-ik epizódjában próbálkoztak az előző részek semmibe vételével) az elgondolás nem is rossz, viszont a kivitelezés, történetbonyolítás, azok ott is hagytak nem kevés kivetnivalót)

Térjünk azonban lényegre: közvetlenül az 1974-es film utáni eseményekkel kezdünk, tanúi lehetünk, ahogy a jóindulatú feka sheriff (miafene, 60-as években néger sheriff a rasszista Délen, vagy mégsem volt annyira fasisztoid vidék, a szívemnek oly kedves Southland?) egyedül, mert egy tömeggyilkos famíliához természetesen SWAT kommandó, Nemzeti Gárda nélkül szokás kimenni ugyebár, de ugorjunk át ezen, egyenlőre még jóindulatúan, lesznek később ennél jóval nagyobb bajok is a múvival. A sheriff egyezséget köt a galád családdal, Bőrpofát kiadják, ő elviszi a balhét , és mindenki jól jár, az áldozatok meg le vannak szarva -vicces jelenet, amikor id. Sawyer lebassza Bőracú barátunkat, miért volt olyan hülye hogy élő tanút hagyott... Ekkor jelennek meg a Zs-kategória sablon redneckek, a jó öreg texasi mentalitás folytán nem pöcsölnek, nagyon helyesen szétlövik a freakokat, látunk megrázónak szánt képeket, óhatatlanul felidéződik bennünk Rob Zombietól a Devils Reject, a rendező itt is valamilyen oknál fogva mindenáron szimpátiát akar kelteni a nézőben a kannibál őrültek iránt, ekkor azért már kezdtem felhúzni a szemöldököm. WTF? A jó néhány, jobb és kevésbé sikerült- a gyalázatos New Generationt inkább borítsa a feledés örök homálya - után most hirtelen szánnunk kéne az eddigi részekben vérszomjas, belterjes állatoknak beállított gyilkosokat? A vidám lincselés közben az egyik suttyó egy félreeső helyen rálel a Sawyer család nem valami jó bőrben lévő hölgy tagjára, aki egy kislány csecsemőt szorongat. Ennek a megható jelenetnek a szimpatikus redneck egy jól irányzott fejbe rúgással rövid úton véget vet, a csecsemőt azért elviszi, az asszony úgyis meddő, há' jó lesz a Sawyer kölyök is. Ezután ugrunk egy jó nagyot az időben, a kiskölyökből időközben egész szemrevaló teremtés lett, Heather vígan éli Texastól jó messze, a szokásos amerikai átlagtinik életét, ami főleg dugásról, buliról és füvezésről szól, mígnem egy nap értesítést kap az igazi nagyanyja haláláról, némi hótfölösleges családi dráma - de legalább látjuk, hogy mostohaapu ugyanakkora tahó maradt, mint huszonvalahány évvel ezelőtt - után úgy dönt, kiruccan Texasba, elvégre illik felkutatni a családi gyökereket. Ahogy a slasherekben szokás, csatlakozik a pasija, barátné, barát -elvégre kellenek a hullajelöltek - bepattannak az ütött-kopott Volkswagen mikrobuszba (csak nem utalás az ősfilmre?), stoppos is akad útközben, és irány Texas! Odaérve kábé akkora meglepetés éri a szereplőket, mint a nézőt: Heather biza nem kevés pénzt, és egy kurva nagy luxuskastélyt örökölt, naná, hogy indulhat a buli, aminek mi már sejtjük a végét. Sokat nem kell várnunk, amíg a csapat felfedező útra indul a városkába, ahol éppen tombol a karneváli láz, a sunyi képű stoppos genyó közben nekiáll pakolni az értékeket, egyedül a pincében található megerősített vasajtóval nem boldogul... kezdetben. Tolvaj előtt nincs akadály, próbálkozását siker koronázza, amitől nem lesz túl boldog, ugyanis megjelenik öreg barátunk, Bőrarc, sokunkkal egyetemben ő sem kedveli a besurranókat, ezen véleményének egy bárddal hangot is ad. Ezt követően egy darabig a szokásos horror klisék mentén halad a történet, és a visszatérő fiatalok hamarosan szerves részeit képezik Bőrpofa emberi arcokból készült gyűjteményének... Ezt a részt szokatlanul gyorsan letudják a készítők, a társaságból egyedül Heather menekül meg. Kábé idáig nézhető a film, kissé unalmas, de elvagyvele slasher. Ami viszont ezután következik, az egy gyakran használt, nem túl szép indulatszó sorozatos ismételgetésére késztetett. A rendőrségen Heather ugyanis megtudja az igazat, hogy a város végzett bájos kis családjával, a "gonosz" főlincselő, aki időközben polgármester lett, és a régi társaság úgy dönt, ezúttal nem végeznek félmunkát, pokolra az utolsó két Sawyerrel is! Ezt követően tanúi lehetünk egy szívet melengető családi összeborulásnak, majd a két megmaradt családtag leszámol a "szemét" városiakkal, a lelkifurdalással küzdő sheriff sunyi asszisztálása mellett, a "gonosz" önbíráskodók elnyerik jutalmukat, a két unokatestvér meg él boldogan, a nyugodt, családi idillt esetleg a láncfűrész hangja zavarja majd néha meg.

Ezt most mi a fasz volt, tényleg komolyan gondolták, az író, rendező, és mindenki, aki kifosta ezt a ganékupacot, hogy előbb áldozatot, majd hőst csinál Bőrpofából, a debil kannibál családból, és azokat az embereket teszi meg szemétládának, akik az igazi békebeli déli igazságszolgáltatást alkalmazták a nekrofil, emberevő, szadista tömeggyilkosokkal szemben? A horror ikonokat kissé faramuci módon ugyan, de pont azért szeretjük mert gonoszak, amikor viszont szándékosan pozitív hőst csinálnak belőlük, a devianciát dicsérve, rögtön elvesztik a szimpátiánkat. Rob Zombie hasonló hibába esett a Halloween remake-jeivel Mike Myerst szinte piedesztálra emelte, szerencsére a közönségnek ez már sok volt, és az eredeti koncepció hála az égnek, csak rendezői változat formájában látott napvilágot.

Mindezeket figyelmen kívül hagyva, a film egyébként is csak úgy hemzseg a számtalan logikai bakiktól kezdve a sima hülyeségig egyaránt. Sawyerék nem éppen a jómódú, felső középosztályból kerültek ki, éldegéltek a mocsár közepén, lerobbant viskójukban, mivel lakberendezőre nem tellett, emberi testrészekkel csinosítgatták a kicsiny, ámde barátságos családi fészket. Akkor kérdem, mégis, hogy a picsába tett szert a nagyi egy olyan kastélyra, amit bármelyik hollywoodi celeb is megirigyelne? Erre nem kapunk semmi választ, de legalább (ezzel is) sikeresen hazavágták a Texasi sorozat hangulatát, a bűzlő, aligátoroktól hemzsegő mocsárvidéket, a sivár, lepusztult környezetet, egyszóval mindazt, ami megadta a sorozat sajátos beteg hangulatát. Az idiótábbnál is idiótább jelenetekről nem beszélve: képzeljük el amint Bőrpofa üldözi az unokatesóját (akkor még nem tud a családi kötelékről), a kastélyból kimenekülve a csaj hiphop a vidámparki karneválba csöppen, ahol fűrészes haverunk több száz ember előtt kergeti... miközben mindenki: a) bámul b) sikoltozik c) senkinek eszébe nem jut ledurrantani, pedig állítólag a leginkább fegyverbuzi amerikai államban járunk.

Az említett, filmvégi megható családi dzsembori végleg a no comment kategória: a kedves kis tinilány felfedezi a családi köteléket, a nagy összeborulás közben úgy látszik megfeledkezik arról, hogy az unokabratyó lazán feltrancsírozta a pasiját és a barátait, a többi ártatlan áldozatról nem is beszélve...Igazán megható a testvéri szeretet ily módon történő megnyilvánulása.

A kivitelezésről is ejtsek pár szót, meglehetősen PG 13-ra vették a vérfröcsögős részeket, pár véresebb jelenet kivételével ne számítsunk gore áradatra, a "főgonosz" lincselő halálánál ráadásképpen szánalmasan kilóg a CGI lóláb.

Összegezve, ha a patinás névtől eltekintünk, egy gyenge-közepes, kissé unalmas slashert kapnánk, de mivel ez a köpedék egy legenda címét meri viselni, ez így nem más, mint a sorozat meggyalázása. Ami talán adhatott volna némi pozitívumot, egy pörgősre vett, leszakadó testrészekkel és természetesen csöcsökkel sem spóroló darab, azonban ez a fércmű még ezen a szinten sem képes teljesíteni: gyakorlatilag fél óra után a film elveszti a kohéziót, egy vontatott, logikai hibáktól hemzsegő katyvasz lesz, amely még - ha a címtől jószívűen el is vonatkoztatnánk- tucat horrorként sem állja meg a helyét. Nem vagyok ellene az újításoknak, lehet jól is csinálni, de hozzá nem értő kezekben lehet egész franchise - t is tönkretenni, mint azt a két Halloween is bizonyította. Személy szerint nagyon remélem, akárcsak a Halloween II. remake csúfos bukása után, ennek is reboot lesz a vége, és John Luessenhop rendezőt Rob Zombie-hoz hasonlóan még a forgatás környékéről is kitiltják. Talán a két úriember, meg nem értett zsenik?, összejöhetnének, csinálhatnak akárhány pszichopatákat, gyilkolást, legkülönfélébb perverziókat dicsőítő filmet, csak a horror ikonoktól tartsák távol magukat. Előre is köszönöm.

10/1

P.S: a cikk során a gonosz szó szándékosan került idézőjelben párszor, ugyanis nem tudok elítélni olyan embereket, akik jogos felháborodásukban úgy bánnak el ilyen szubhumán lényekkel, ahogy azt megérdemlik, még így is negyedannyi szenvedést okozva, mint amit azok okoztak áldozataiknak. Ez persze csak egy film, azonban valahol keresztmetszete a napjainkban divatos nézetnek, amely szerint nincsenek aberráltak, csak különleges emberek. Az írás kissé indulatosra sikerült, személy szerint én azért javasolnám ezeknek a toleranciabajnokoknak, fogadjanak örökbe néhány ilyen kedves kölöncöt  A sorozat rajongóinak pedig az első három részt, valamint a remake -et és az előzményfilmet. Ámen.

Te vagy az idegen - The Alien Within a.k.a. Unknown Origin (1995)

Akarjátok tudni, milyen mozi készülne a "Nyolcadik utas: a Halál" és az "A dolog" című filmek ötvözéséből? Na jó, kicsit vegyük lejjebb, úgy, még lejjebb a költségvetést, itt és ott is faragjunk belőle, hogy a végére szépen maradjon egy TV-re készült sci-fi horror, amely ugyan átlépi ingerküszöbünket, de nem öklöz gyomorba bennünket. Az 1995-ben piacra dobott "Alien Within" valamiért nemes egyszerűséggel olyan 10 évvel megalkotása elé dob minket, a 80-as évek közepére, minden tekintetben. A díszletek, a történet, a színészek, és persze a színészi játék is. Természetesen ez nem minden esetben negatívum, legalábbis részemre, hiszen szeretem ezeket a kis súlytalan, mégis szórakoztató filmeket, és valamiért beleragadtam a nyolcvanas évekbe... De térjünk vissza a mi kis ötletesen (haha) "Te vagy az idegen" címre keresztelt boncolni valónkra... Amely a nagy guru, Roger Corman nevével van fémjelezve, mint producer, és ez még enyhébbre olvasztja a jégszíveket (legalábbis azokét, akik eme berkekben ismerősek), hiszen a mester élete nagy részében a mi kedvenc műfajainkban (sci-fi, horror, akció) tette le kézjegyét, fentebb említett pozíciójában, de direktorként is... Mondhatni ő maga a B-kategóriás filmek egyik koronázatlan királya... És nem Zs-kategóriás, ahogyan az ostoba, blockbustereken nevelkedett, magukat filmkritikusnak hívő hülyegyerekek szokták kategorizálni a hasonló műveket és alkotóikat, csak mert nincs meg benne a "Godzilla" költségvetése, persze azt is csak szigorúan Roland Emmerich-tól, a régi japán verziók azok "film+"-os, "gagyi" "nézhetetlen szar" kategóriába esnek a kis esztéta-zseniknek. Legyen elég Corman rendezéseiből néhány filmcím: A rákszörnyek támadása, Undead, Teenage Cave Man, Az Usher-ház bukása, Creature from the Haunted Sea, Az idő előtti elhantolás, A kút és az inga, Rémtörténetek, A vörös halál álarca, A Valentin-napi mészárlás, Csata a csillagokon túl... Produceri ténykedéséről inkább nem is írok, mert kevés lenne a hely a sok impozáns és kellemes film felsorolására. A mende-monda szerint még sosem veszített pénzt filmmel, és 2009-ben Oscar-díjat is kapott életművéért, úgy látszik néha véletlenségből jó helyre is kerül aranyszobrocska...
 Forgatókönyvünket Rob Kerchner firkantotta, aki olyan filmek sztorijait rittyentette össze, mint a "Kick-boksz harcos 7. - Embervadászat", "Karnoszaurusz 3.", és rendezőnek Scott P. Levy akadt, aki ugyanebben az évben elkészítette a "Piranha" 1995 - ös verzióját, később említhető az "Időcsapdában", és a "House of the Damned"... Színészeink sem akárkik, mit ne mondjak, ott van Roddy McDowall, aki nagy elismerésemet harcolta ki a "Veszélyes éj 1. -2. - vel" (Hazánkban az idióta "Frászkarika" címen adták ki...), de szerepelt ezen kívül rengeteg filmben, kiemelném a horror műfajból a "Shakma" és a "Kivégzős" című mozikat. Érdekesség továbbá női főszereplőnk, Melanie Shatner, igen ő T.J. Hooker, avagy a nagy Kirk kapitány leánya... Ő maga is szerepelt Star Trek-ben, de még ezen kívül horrorfilmben is, a vámpíros "Subspecies" - sorozatban, a "Syngenor"-ban, és és a spanyol - angol kooprodukciós "La mansión de los Cthulhu"-ban. Azt hiszem, éppen elég időt elbasztam már a bevezetőre, csapjunk a lecsóba, mert a kedves olvasót valószínűleg leginkább az érdekli, miről is szól ez a sztori, és érdemes-e egyáltalán letöl... megvásárolni.
2020-ban vagyunk, a Föld felszínén már kifogytak a készletek. (Nem voltak valami optimisták '95-ben, nem sok időt adtak nekünk...) Az emberiség igyekszik víz alatti bázisokat kialakítani, hogy nyersanyagokat bányásszon és hogy leköltözhessen, mert az valószínűleg kurva biztonságos lehet. Úgyhogy mamutvállalatok (úgy látszik, már akkor bőven látható volt, hogy a világ ebbe a rohadék irányba halad...) megkezdték a víz alatti bázisok kiépítését. A film szerint még 7 évünk van egyébként kikísérletezni androidot, amely teljesen emberi módon viselkedik, és néz is ki. Asszem ez a jóslat meg kissé optimista volt, de hát nem kérem számon, hiszen a fejlődés néha baszottul meglódul, néha meg alaposan beleragad a sárba a technika terén. Főként, mivel korcs világunkban leginkább a szórakoztató elektronika fejlődik, a többi le van szarva. Na de befejeztem a filozofálgatást, és visszatérek a filmhez. Az egyik kis támaszponton kis felbolydulást okoz egy új tag, méghozzá egy nő, Catherine, aki ráadásul fejből köpi a szabályzatot, és kimondottan ellenőrzés okán érkezett a vezetőségtől. A kis csapat felvonultat minden megszokott karaktert: a gyáva könyvelő, munkabuzi parancsnok, a vagány füves, a megszállott orvos-professzor, a szelíd hangú szintetikus, és ne feledkezzünk meg a kemény csajról sem, akit a testépítő "a Sha-Ri Pendleton" játszik, nos inkább neki kellett volna főszereplő hölgynek lennie... Ebbe a brigádba érkezik a buzgómócsing nőszemély. Alaposan felkavarja a társaság kedélyét továbbá, hogy vészjelzés érkezik egy szomszédos orosz bázisról, (tegye fel a kezét, akinek eszébe jutott az 1989-es Leviathan! Nem látom.) és persze a cég szerződésében naná hogy benne van, hogy ilyenkor mindenkinek a segítségére kell sietni, hiába lázadoznak a melósok. (kinek ugrott be a Nyolcadik utas: a Halál? ) Persze irány a mini-tengeralattjáró, és persze az oroszoknál majdnem mindenki halott. A testnedvük teljesen eltűnt, bizonyára valami vírus, melynek okát is rövid úton kiderítik, azok találtak valami földönkívüli eredetű űrizét. Persze egy gyermeket kinyírni akaró ruszkit megölnek, és a vélhetően fertőzött kölyköt lazán átviszik a saját kis telepükre... Itt egy igen fos karanténba rakják, amely teljesen érthetetlen a veszélyességi faktor miatt, de akkor meg amúgy hogyan is lehetne elterjednie a parazitának. mertmivelhogybizony arról van itt kérem szó. Be is baszna, ha még egy órán keresztül azt kellene nézni, ahogyan kártyáznak, és zabálnak, és Wyatt szétfüvezi magát. Szóval kiszabadul a vírus, amely következményeként az emberi gazdatestet rövid idő alatt feléli a benne kikelt lény, és tovább vándorol, persze titokban tartva, kiben, kikben is lapul. Az ilyenkor szokásos összeugrások, ugatások mellett még kialakul a paranoia légköre is, senki nem bízik semmiben, meg kellene állapítani, ki is a fertőzött. nagy ötlet születik: a haldokló ember testét elhagyja a kis geci szörny, ezért üljenek vákuumkamrába, ahol szépen a levegőt kiszippantják sorban, és eszméletlenség után kiderül mi is a pálya. Marha hülye ötlet ez szerintem, ha nem lenne bennem ilyen rohadt parazita, akkor sem szeretném, hogy megfulladjak, akár pár percre sem.  
  

Mindezek mellett mellékesen házilag összetákolt mozgásérzékelőkkel és lángszórókkal keresik a lényeket...  (Magasba a keze... áhh, hagyjuk nem is mondom már, mert elfáradnak a karjaitok...) Szóval kisül, kiben is van a rohadék, no azt nem árulom el, nézd meg a filmet, de ez egy olyan mocsok, hogy elmenekül, és bezárkózik a fő vezérlőpulthoz, ahol beindítja az önmegsemmisítő programot (a jövőben minden rohadt épületen, hajón, űrhajón lesz ilyen baromság? ).. Érdekességképpen megosztom veletek, nyájas Olvasók az önmegsemmisítő parancshoz szükséges jelszót: NOSTROMO. Hmmm... (Kezeket fel...) Szóval ő azért nem akar elpusztulni, így fenntart magának egy mentőkabint. No nehogy már megszökj, köcsög, gondolják megfogyatkozott túlélőink, és nem is akarják annyiban hagyni.
 A film természetesen magán viseli a kis költségvetés bélyegét és minden jegyét, bár őszintén szólva a színészek munkájával semmi bajom nem volt. (Kivéve a magyar szinkron volt számomra idegesítő a bugris Gesztesi hangjával.) A díszlet néha túl színes (back To The 80's), a víz alatti barlangok habszivacsból és hungarocellből készültek... A történet maga jó párszor elcsodálkozásra késztet illogikusságával, és felesleges jeleneteivel, nem beszélve az innen-onnan ollózott eseményeivel. De. Azt kell mondanom, mégis szórakoztató, és néha izgalmat is kelt a maga módján. Semmi esetre nem akarom lehúzni ám, mert bizonyos szinten élvezhető és vállalható egy olcsó kis TV-s sci-fi - horrorként. Olyasmi ez, mintha a kedvenc kajádat kapnád ugyan ebédre, ám abban kevés a fűszer, sótlan és kissé mintha rágós lenne. Megeszed, még jól is laksz, de rajongani ebben a verzióban nem fogsz érte... Körmöt nem fogsz rágni, néha értetlenkedsz, néha sajnálkozol a low-budget és ötlettelenség eme összefonódásán, azonban ennek ellenére érdemes egyszeri megtekintésre, mert mégiscsak elszórakoztat, leköt, olyan szerethető és kedves formában, ahogyan azon korszak filmjei nagyrészt teszik.  A befejezés kis meglepetéssel szolgál, és felvidított, bár némi értetlenséggel fogadtam... Nézd meg, annyira nem szar ám, kap tőlem 10-ből 5 pontot. És ne feledd: Te vagy az idegen... (Már amíg be nem mutatkozol, és nem hívsz meg egy sörre...)