2009. október 11., vasárnap

Üzenet a túlvilágról - Shallow Ground (2004)

Na bazmeg, ennél sablonosabb címet nem is lelhetett volna a fordító-galeri, mint az "Üzenet a túlvilágról". Olyan, mintha egy sci-fi címe az lenne, hogyaszongya: Idegenek az űrből. Vagy egy krimi esetében: Az ismeretlen gyilkos. Netán akció: Lövések és halál. Vagy pornóban: Pinák és faszok.
Mindegy, nem is ez alapján választottam, hanem mert ez akadt a kezembe, csak megemlítem, hogy filmhonosítóink ismét bravúrosan kereszteltek. Bár a "Kretének, de extrémek" kibaszottul irritáló címet még semmi nem múlta felül előttem, pedig jó néhány szörnyszülött magyarítás, vagy inkább ferdítés versenyben áll még ezen kívül. Azt viszont meg kell hagyni, hogy az eredeti is nyugodtan pályázhat a semmitmondó elnevezések dobogójára.
A mostanában egyre szürkébb horror-áradatban már kissé sztoikus egykedvűséggel ülök egy múvi elé, elmúlt a műfaj himporos varázsa, vagy mondhatnám, hogy valakik folyamatosan megerőszalkolják ezt a zsánert, amitől a "tizenkettő egy tucat" kitétel új bizonyítást nyer. Meglepetések történnek ugyan, hál'Istennek, hol nagyobbak, hol kisebbek.
Sheldon Wilson saját forgatókönyv alapján rendezte meg alkotását. Ismertebb filmjei között (legalábbis számomra ismertek...) ott van a "Kaw", amely gyilkos varjakról szól, vagy a közismert "Screamers" folytatása, a "Screamers: The Hunting". Hát, egyiket sem jelölték Golden Globe-ra, de ez nem szegi kedvünket, még mindig többre tartom ezeket, mint pl. a Benjamin Button kibaszottul unalmas életét, ez van, biztos primitív bunkóállat vagyok, meg öncélú, és alantas meg ösztönlény. De a szemembe úgysem meri senki mondani, ez a lényeg...
Főszereplőnk Timothy V. Murphy, a helyi rendfenntartó erők vezetője. Leginkább egy Ed Harris-be oltott Trokán Péter-t láthatunk benne, éppen megfelelő egy ilyen szerepre és filmre, a többi színész meg nem érdekel, esetleg a fiatal dokinő (Natalie Avital), akinek meztelen látványát mintha írigyelte volna tőlünk a kameraman, vagy a vágó, mert amikor láthatnánk, akkor sem mutat sokat, csak alig. Biztos a fickója volt a rohadék. Vagy buzi, mert ruhátlan fiatalembereket viszont igen gyakran láthatunk, vörös festékkel bevonva.
Helyszínünk: kicsíny, a gátépítés idejére kihelyezett rendőrségi hívatal az erdőben. Hárman tartózkodnak ott: Stuart és Laura, a két hekus, és egy kis cellácskában a minden kisvárosban kötelező alkoholista, Harvey, tudjátok, akit este bevisznek részegen, mert mondjuk lehugyozza valakinek a kocsiját, aztán reggelre szabadon engednek. A két hívatalnok már éppen csomagol, mert véget ért a kiküldetésük, amikor egyszerre csak becaplat egy pucér ifjú, aki hótt vér. Kezében egy piros nyelű rambó-tőrt markol, és ez zavarólag hat, mert ő nem Stallone. A seriff beosztottjai természetesen azonnal letartóztatják, és riasztják a górét, a tökös nevű Jack Sheppard-ot, aki otthonában éppen egy meztelenül kikötözött hölgyről álmodik, mint minden egészséges férfi, de sajnos később kiderül, a lány az ő mennyasszonya volt, és egy gyilkos tette vele ezt a valóságban is. Felriasszák a múlt újraéléséből, amelynek nincs heppiend-je, mivel kedvesét magára hagyta, hogy elkaphassa a killert, aki azonban megtalálta a módját, hogy visszaosonjon, és jól kinyírja a nőt. Íme, már meg is van az első múlt terhét cipelő főszereplőnk, aki zsaru, tehát a szokásos séma. Később még több ilyen figurával találkozunk, mivel az összes esemény az egy évvel ezelőtt történt borzalmakkal kapcsolatos.
Hősünk siet a kis hívatalba, ahol ott ül a kölyök, és egy szót sem hajlandó kinyögni arról, hogy ki ő, mit akar, honnan jött, és hogy mennyi a gázsija ezért a kényelmes filmszerepért. Különböző trükköket tud művelni a vérével, miközben a főnök felkerekedik visszakeresni a nyomait, honnan is érkezett? Nincs nehéz dolga, annyi a vörös supralux mindenhol. Az ismeretlen eközben ráveszi Stuart-ot, hogy lője agyon a szegény kis alkeszt. Nyomozgatás indul jól, melynek során a csinoska doktornő kideríti: az állandóan csurgó vér több embertől származik, mint ahogyan ujjlenyomatai is legalább hat személytől erednek, akiket eltűntnek nyílvánítottak.
A piros srác időközben eltűnik, hogy különböző galibákat okozzon, például kiálljon egy busz elé, és szétfröccsenjen az elején. Ezenközben rejtélyes gyilkosságok történnek, és megtudjuk azt is, hogy a pöre faszi nincs egyedül, nemrég leltek egy hasonlót a városban is. A rejtélyek fokozódnak, bla-bla, a seriff szaladgál az erdőben puskával sokat, és emberek halnak, majd persze a végére minden kiderül.
Szerencsére. Okoz néhány kellemetlen percet az egész. Valami van a háttérben, amit a néző nem tud, és sokáig nem is lebben fel a fátyol a titkokról. Ez a mozzanat eléggé feszélyezett a megtekintése közben, nem sok mindent kötnek az orrunkra, miközben a szereplők már kezdik sejteni, mi ez az egész. (Igen, meg a forgatókönyv-író meg a stáb is, de nem így értettem, na.) Mi meg csak botorkálunk a sötétben, bár legyünk őszinték, ennek is van varázsa, főleg utólag, amikor már kielégül kíváncsiságunk.
Talán nem meglepő, ha azt mondom; vérben bővelkedünk, izgalom is akad ám, nem beszélve a történetről, amely azért nem az eccerű erdő-gyilkos-menekülés triangulum mentén mozog. Kellemes meglepetések érik az embert a kis közösség tagjai részéről, akiknek nagy része hordoz magában valami titkot. Ezeket is megismerjük, és emellé kapunk egy jó horror-filmes élményt, méghozzá nem is az elcsépelt fajtából, természetfeletti, sorozatgyilkos, továbbá egy elgondolkodtató és meglepő befejezést.
Jár a 10/8.

Nincsenek megjegyzések: