2009. szeptember 16., szerda

District 9 (2009)

Ez egy rasszista-film! - indul a sakálkórus, korunk állandó bírkaterelői újra felháborodtak. Halk sóhajjal vesszük tudomásul ezt az állandó nyafogást, manapság már nem létezik film, ami nem lépne valamelyik kissebbség érzékeny tyúkszemére. Ha esetleg szőke, kékszemű, fehérbőrű anti-főhőssel van dolga a nézőnek, az teljesen normális. Mi vagyunk a többség, minket aztán lehet tökönrugdosni bűntetlenül doszt. Egyébként pedig ők intoleranciát látnak, én meg enyhe tolerancia-leckét. Ki mit akar belelátni, ugye, bár az én hangom halk, és a rasszizmust-antiszemitizmust állandó jelleggel üvöltöző megélhetési polgárjogi (h)arcosok minden fórumon arcunkba fröcskölhetik rögeszméiket, azért merészelem leírni én is a nonPC, nonmainstream, nontrendi véleményemet. És igyekszem nem bunkósbotként használni a másként gondolkodók ellen, az nem a mi előjogunk, csak egyszerű filmkritika lesz, amely azonban a realitással való párhuzamai miatt kénytelen-kelletlen biza' nem fog találkozni a társadalom által elfogadott dogmatikus baromságokkal.

Az idegen NEM szép.

A film írója és rendezője a mindössze 30 éves Neill Blomkamp, aki már megint nem a Beverly Hills szép és gazdag völgyeiből bújt elő, hanem a sötét Dél-Afrikából származik. Mozija történetét is oda helyezte, ó atyavilág, a földönkívüliek hatalmas űrhajója kivételesen nem Washington felett jelenik meg, nem a párizsi Eiffel-toronynál, a moszkvai Kremlnél és sorolhatnám a tipikus helyszíneket, amelyeket ilyen alkalmakkor kötelező mutatni. Erről jut eszembe, vajon Magyarországon hol jelenne meg az UFO? A Parlament felett? A Nyugatinál? Esetleg a Duna Plázánál? Vagy egy Gárdista-csendőr avatás felett?
Szereplőink sem ismertek és túlhajszolt sztárok, mégis üt az egész. Én valahol a meglepő és abszolút nem hagyományos történet-keretekben látom a sikert. Azért kereteket írok, mert valójában mégiscsak sikerült néhány gyakran felhasznált panelt belepakolni a filmbe, amely a hatásos összképet valamelyest lerontja. Főként a második felében.

Az idegen NEM jó.

Eljött az idő, az idegenek megjelentek enyhén már így is túlzsúfolt bolygónkon. Legalábbis ezt sejti az emberiség, mert a lebegő óriási űrhajó Johannesburg felett megáll, és onnantól semmi. Három hónap elteltével már éppen aktuális ötletként bejáratot vágnak az emberek az UFO-ba. Girhes és igénytelen földönkívüliekkel van teletömve, amik randák, mint a bűn. Amolyan félig bogár és rákszerű külsejük van, arcukban csápok, mint Cthulhu-nak. Mit is kezdjünk még pluszban egymillió bevándorlóval, akik ráadásul egy másik bolygóról érkeztek? Mindegy, legalább egyszer a négerek is megtudják, milyen érzés, amikor "váratlan vendégek" érkeznek, és az istennek sem akarják elhúzni a belüket. Készítenek nekik amolyan menekült-tábort, segélycsomagokkal, meg egyebek, ám az amúgy sem túl fényes ideiglenes szállást cigányputrivá degradálják a "garnélarákoknak" elnevezett lények. Akik ráadásul igénytelenségük mellett rendkívül passzívak valamitől, és csak szaporodnak, kedvenc ínyencségükké pedig a konzerves macskaeledel vált. Mindezek mellé még a szemétből is tudnak zseniális gépezeteket szerkeszteni. Nem is a Földön lennénk, ha nem érkeznének meg természetesen azok, akik rátelepedve a helyzetre kihasználják az idegenek gyengeségeit, és azok szuperfegyvereiért húst és prostituáltakat kínálnak. Egy bökkenő van: a csodapuskák csakis úgy hajlandóak működni, ha a "garnélarákok" veszik a kezükbe, tehá genetikailag le vannak "gyerekzárazva". Ennek ellenére a "nigériaiak" nem győzik begyűjteni a cuccost, és főnökük, igazi babonás nigger lévén szívesen falatozik a földönkívüliekből, azt hívén, hogy erejük belészáll, és akkor majd odapörkölhet majd mindenkinek, aki nem tetszik neki.

Az idegen menjen HAZA.

Ezt a csodás idillt zavarja meg, hogy már a fekák is megunják rohadtul a nyakukon élősködőket, és szeretnének megszabadulni tőlük. Az utcákon kitör a tiltakozás és az erőszak. Nem kell idegen, mert lop, büdös és lelakja a környéket. (Bazz, de kurva ismerős...) Az MNU nevű kibaszott nagy multicég, amely az E.T.-kkel foglalkozik a fegyvergyártás mellett, kiötli, hogy költöztessék arrébb a lényeket, távol a nagyvárostól egy másik "gettóba". Ennek a tervezetnek a vezetőjévé jó emberi szokás szerint (amely hazánkban virágzik sajnos a legjobban), a cég góréja a balfasz vejét, Wikus-t jelöli ki. Wikus egy vérbeli bürokrata, a kis hülye-fajtából, ezért éppen alkalmas arra, hogy az átköltöztetés végrehajtásához aláíratgassa a kilakoltatás tudomásulvételét, mind, az időközben másfél milliónál is nagyobb számúra szaporodot lénnyel, melyben fegyveres katonák segítik. Nem bánnak különösebben kesztyűs kézzel a "garnélákkal", példának okádék a "szaporítókamráikat" rövid úton szétbasszák.

Az idegen: IDEGEN.

A szar pedig belekerül a ventillátorba: barom Wikus úr egy viskóban különös hengertartályt lel, amelynek tartalmából véletlenül a pofájára is spriccel. Innentől felborul az élete. Nem elég, hogy szarul kezdi érezni magát, körmei hullani kezdenek, és fokozatos átalakulásba kezd, egyik keze átalakul a lények ollós karmává. Cége, az MNU, megneszelve ezt, azonnal igényt tart rá, hogy alaposan "boncolva" a kérdést, megvizsgálgassák, mert a különleges idegen-fegyverekhez szükség van az ő DNS-keverékére, vagy ilyesmire. Menekülésbe fog, és hová mehetne, mint a földönkívüliek táborába, ahol bújkálni kezd. Szerető apósa eközben elterjeszti, hogy vadul xenofíliás (Ez kérem hivatalosan: "földönkívüliek iránti vonzódás mint szexuális örömforrás", hihhhhhetetlen, hogy ez létezik...), és fertőzött. A bajt tetézi, hogy a niggerek is elkapják, és vezetőjük alig várja, hogy levágja a mutálódott kart és megzabálja. A szar bizony nyakig ér. Eseményekkel sodródó főhősünk azonban eljut a furcsa folyadék előállítójához, amelyről, mint kiderül: hajtóanyag lett volna az űrhajójukhoz, mert úgy látszik ők is unják már a redvás Föld planétát. A lény megigéri: meggyógyítja, újra ember lehet, ha visszakapja a cuccát, és itt következik egy "Terminator 2."-s érzés, mert szigorúan őrzött laborból kell visszaszerezni az "UFO-benzint". Innentől akció követ akciót, Wikus jellemfejlődését is figyelemmel követhetjük, és azért kapunk egy olyan."egyformák vagyunk, annak ellenére, hogy különbözünk" tartalmú okítást.

Az idegen: azért IDEGEN, mert idegen.

A film erősen dokumentarista-stílusban készült, mintha a CNN, vagy egyéb hírcsatornák műsorát néznénk, esetleg a Hír Tv-t, bár a "Cuslág-ügyet" nem emlegették, és Lendvai Ildikó véres-húscafatai sem robbantak rá sajnos a kamerára. Mert ilyenek igen gyakran megtörténnek ám, fröccsennek a bensőségek, köszönhetően az alien-puskáknak.
Olyan az egész, mint egy oknyomozó műsor, visszaemlékezések, régebbi felvételek, és a tipikus: "én ismertem őtet, nem is képzeltem volna" - stílusú félbulváros megnyilvánulásokkal tűzdelt riportok, keveredve természetesen olyan jelenetekkel, amelyeket rajtunk, igazi nézőkön kívül nem láthat más. Nagyrészt kapkodom a fejemet, mert az erősen társadalomkritikával megpakolt sztori mellett az akciók és a humoros jelenetek folyamatosan váltják egymást. Olyan, mintha belecsöppennénk valamibe, aztán a végén meg kihullanánk, átszáguldunk valamin, egy egyáltalán nem tipikus sci-fi-n, amely nagyrészt felrúgja a régimódi tudományos-fantasztikus sztorik sablonját, és egy újszerű verziót kaphatunk a kapcsolatfelvételről. Bár a végére egy kicsit túl sok lett az akcióból, amit én enyhén nehezményezek, miközben mások meg felsóhajtanak, hogy végre lövöldözés, mindenképpen ajánlatos megtekinteni ezt a hagyomány-romboló filmet. Valószínűleg hamarosan következnek az utánzatai is, amelyeket semmiképpen nem érdemes megnézni.
A lények megvalósítása tökéletes, tényleg valódinak tűnnek, persze ez a mai technikával egyre kissebb kunszt, a látványvilág is perfekt.
Úgy érzem, ez egy kult-film lesz, egy különlegesség a műfajban, erősen realisztikus, nem afféle buzi-űropera, mint a sztarwarsz.
Mindenképpen ajánlott megtekinteni, ráadásul az izgalom mellett kapunk még elgondolkodnivalót, amelyet ügyesen úgy rendeztek meg, hogy mindenki a saját szájíze szerint értelmezhessen.
Formabontó, de a végére kissé klisés.
10/9

Nincsenek megjegyzések: