2009. június 13., szombat

The Sinful Nuns of St. Valentine - Le scomunicate di San Valentino (1974)



Az 1500-as években járunk, ll. Ferdinánd idején Sevilla-ban, amikor Spanyolországban úgy gondolták, ideje némi rendet vágni a sok bűnös és eretnek között az inkvizíció segítségével.
Esteban, a szőke herceg vad menekülésben van éppen a fentebb említett rendpárti szervezet elől. Valami névtelen gazember, aki konkrétan választott kedvesének az apja, feljelentette őt mindenféle koholt váddal. Ez ugye nem oszt, nem szoroz, mert ha elkapnak, akkor úgyis bevallasz mindent, hála a hathatós ráhatásnak, amelyet mindenféle fájdalmas és erőszakos érvekkel támasztanak alá az inkvizítorok. Apósjelöltje sérelmezi ugyanis, hogy leánya, Júlia a régóta ellenségnek számító Montague család... Ja, bocs. Csak furcsa módon a "Rómeó és Júlia" ugrott be, természetesen véletlenül.
Akkor elölről: apósjelöltje sérelmezi ugyanis, hogy leánya, Lucita a régóta ellenségnek számító Albornos famíliából keresett magának párt. Nehezményezése jeléül gyermekét be is pakoltatja a San Valentino apácazárdába, hogy majd ott jól felszentelik, és élete végéig imádkozással tölti majd életét, ahelyett, hogy a tiltott gyümölcsöt kóstolgatná. Jól megválasztotta a helyet. Nekem legalábbis tetszik.
Főhősünk tehát, miután négy üldözőjét legyakja kard által, erősen megsebesülve szintén ide menekül, ahol Joaquin, a templomszolga segítségével menedékre lel. Az üldözötthöz titokban odahívják kedvesét, ám cellatársa, a szimpatikus Josefa észreveszi a titokzatos elosonást, ezért megzsarolja Lucitát, miután az visszatér, hogy elárulja a főnővérnek, ha nem lesz hozzá "kedves". Igen, sejthetitek, ez a gonosz Josefa borzasztóan megalázza az ártatlan leányzót: jól kinyalja. Szörnyű, hogy bírta szegény. Na, mindegy.
Miközben Esteban bújdokol, szemtanúi lehetünk egy klastrom hétköznapi életének is, mondjuk félmeztelen apácát korbácsol meg a Főtisztelendő Anya a többiek előtt. Josefa egyre közelebb áll már a férfiszívhez, ugyanis kéjesen nézi végig a produkciót, ám ez sem menti meg attól, hogy valaki jól le ne döfje egy késsel.
Kitör a botrány, ráadásul a gyanúsított maga az ártatlan kis Lucita, aki hamar félmeztelenül találja magát egy kínzóeszközön lógva. Naná, hogy bevallja a gyilkosságot, ki nem tenné, azon a kényelmetlen kötélvégen, ráadásul bízik abban, hogy befolyásos apja meg tudja menteni a máglyahaláltól. Ne fogadjunk rá.
Kedvese eközben elhiszi, hogy a Főtisztelendő Asszony segíteni akar neki, mert elrejti őt saját szobájában, pedig az csak a faszra ácsingózik, mert olyan gonosz kurva, mint amilyennek kinéz. A szent cél érdekében, hogy majd a nő segít kiszabadítani Lucitát, alaposan megdugja Őszentségét. Tévedett, de azért szerintem megérte. A ribi meg hálából kinyírja a jószívű templomszolgát, és erősen gyanítható, hogy a nimfó Josefa-t is ő tette el láb alól.
Miután a szőke herceg rájön a galádságra, elmenekül a zárdából, aminek kurvára ideje van, bár én még elkezelgettem volna néhány csóró nővért a helyében. Szintén névtelenül -bazzeg, mint a kommunista időkben- feljelenti a zárda főmuffját, ám ő megalapozottan. Megteszi a közeledést leendő apósa felé is: felajánlja, hogy az időközben börtönbe szállított lányát kiszabadítja. Az meg kapva kap az alkalmon, de nem jön össze: cellájában ugyanis csak egy vén boszorkányt találnak, Lucita meg sehol.
Onorio atya, a helyi inkvizítor-vezető kivizsgálja a feljelentést, és borzalmas dolgokat lel az apácazárdában: többek között rajtakapja a gonosz főnővért két hamvas apácajelölttel az ágyában. Fene a jó dolgukat. De mindez nem elég, mert a kertben pedig egy halom hullát fedeznek fel. Mi is ilyenkor a logikus lépés? Nem, nem elégetni a lotyókat, hanem a szép nagy kolostorba befalazni az apácákat. És persze nem rest Lucitát is közéjük zárni.
A többi pedig már történelem, legalábbis nekem, aki végignéztem a filmet.
Őszinte leszek. Kicsivel többet vártam.
Hazánkon kívül a '70-es években már bőszen tombolt az exploitation-hullám. Itthon más tombolt.
Az exploitation-filmek leginkább a szex és erőszak házasságából születtek, és tabutémáik semmiképpen nem Hollywood-ba illők, mint ahogyan költségvetésük is picinyke egy onnan számazó filmhez képest. Gyilkosság, nemi szervek, erőszak, kínzás, szex, kis költségvetés, gyengécske forgatókönyv és gyengécske színészek. Persze születtek jobb mozik is ebben a kategóriában, de azért leginkább ez a jellemző. Ezt én természetesen nem negatívumként említem, bármennyire is annak hangzik. Ennek a műfajnak aztán különböző ágai nőttek, mint a Blaxploitation, Sexploitation, Nazi exploitation, és még sok más mellett a Nunsploitation. Ez utóbbi, mint neve is mutatja, az apácákra szakosodott.
Talán így már érthető csalódásom. Több csöcs, több halál, több perverzió, bozontos puncik. Ezt vártam. Viszont eme hiányosságai mellett egy egészen korrekt és visszafogott mű született. A történet rendben, kellemes és még izgalmas, fordulatos cselekményű is. Annak ellenére, hogy a "Rómeó és Júlia" alaphelyzet mellett igen gyakran ugrott be még Edgar Allan Poe neve is. A rendező és a színészek szintén jól teljesítenek, külön kiemelném a Főtisztelendő Asszonyt, aki a végére teljesen jól nyújtja az őrültet. Mint ahogyan látványos a bezárt apácák tombolása, na és persze a félmeztelensége is. A horror kategóriába súlykolták az imdb-n is, ezért én sem teszek másként, bár nem szívesen.
Nyugodtan megtekinthető, tényleg korrekt munka, bár a zsáneren belül viszont halovány.
Egy 10/6 a jutalma.
In Aeternum. Amen.


Nincsenek megjegyzések: