2014. július 5., szombat

Family Demons (2009)

Ez a film olyan izzadtságszagú, mint a Brazil válogatott öltözője, és olyan erőltetett, mint az anális szex a börtönben, netán egy Coelho-idézet.
Hogy a sors miért vezeti kezemet rossz irányba, hogy miért kell ritka nyugalmas pillanataimban  egy szarrakás filmet megnéznem, azt nem értem. Előző életemben elkövethettem valamit, és a "karma" úgy látszik, így baszik ki velem. A mindössze 79 perces rémálom alaposan próbára teszi az idegeinket. Konkrétan volt olyan kínos pillanat, amikor a televízió melletti DVD-állványt nézegettem, tudod, az az érzés, amikor Te szégyelled magad mások hülyesége miatt. És én még azt hittem, hogy a Gigacápa a Faszomtuggyamilyenszaurusz ellen muvik olyan fájdalmasak, hát tévedtem.
Gyorsan lezavarom a tiszteletkört az elkövetőkről, hogy máris tudja meg a mélyen Tisztelt Olvasó, miért is ne vegye rá önnönmagát a "Family Demons" címzetű ausztrál ökörség megnézésére. A forgatókönyvíró - rendező Ursula Dabrowsky, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy nők által készített filmet nem nézek többé, de az kurvaélet, hogy igyekszem kerülni az ilyet. Ezen kívül leforgatott egy "Inner Demon" című másik horrort, azt nagyon nem szeretném már látni ezek után, van elég bajom, fogorvosi problémák, no meg idegi alapon... Szóval a jó Ursulánk hatalmas fantáziájával leforgatta nekünk kolosszális filmipari remekét, amelyhez olyan bűntársakat talált, mint a szép nevű Cassandra Kane, aki eddig a "Chuck Finn" nevezetű sorozatban színészkedett, és most átnyergelt az ilyen hatalmas mozikra, mint ez a celluloidszenny. Megemlítem kelletlenül Kerry Ann Reid-et, aki szintén nem az a keresett művésznő, és szintén színvonaltalanul szerepel, bár az ócska alkoholista kurva alakítása valahogy jól áll neki, talán született adottság. Mély sóhaj kíséretében jöjjön a "sztorilájn".
Billie neve ellenére nem fiú, hanem valami tinilányka. Illetve így akarják bemutatni nekünk a hölgyet, aki szemmel láthatóan olyan 35 év fölött lehet, és édesanyja, aki max. 3 évvel idősebb nála, úgy is bánik vele. Anyuka iszik, baszik, szóval igazi mintaanyuka, aki kicsi, ámde öregnek tűnő leánykáját óvja ezektől a dolgoktól, mondjuk leláncolja a lakásban, amit még egy hülyegyerek is le tudna szedni magáról, de mindegy, ez van, Ursula így írta és rendezte meg nekünk, kik vagyunk mi, hogy ebbe a művészi ténybe beleugassunk? Tehát Billie rémesen terrorizálva van anyjától, aki így felnőtt korára is őt hibáztatja élete mellékvágányra csúszásáért, ahelyett, hogy vízbe fojtotta volna már gyerekként. Terrorizálja őt, nem engedi ki a lakásból, nehogy olyan ordas ribanc legyen, mint szentéletű anyukája. Megismerjük szomorú történetét, hogy erőszak áldozataként fogant Billie, és megtudjuk, hogy érdemes megölni anyánkat, amikor nem megy el a penny marketbe kajáért már egy napja, és ráadásul hazahozza a mindennapi "betevőjét" is.  Miután ennyire megmotiváltak minket, - amelyet még mindig sekélyesnek érzek, mert ez nem ok megölni a szüleinket, legyenek bármilyenek is, mint ahogyan a gyermeket sem láncolják le, hogy megóvják a külvilág gonoszságától, mert ennél ugyan milyen nagyobb trauma érheti azt a kislánynak beállított középkorú nőt, aki Billie-t próbálja eljátszani - egy napon felkerekedik, és elindul a MOL-kútra, mivel nincs otthon lecsó, és kell neki némi chips, meg energiaital, és itt összetalálkozik a szomszéd fiatalemberrel, aki baráti társaságával üldözőbe veszi, hogy megerőszakolja, aztán egyetlen óriási karakterfelnövéssel az hirtelen megvédi a kis lotyót. Érted-e? Az egyik percben merev farokkal kergeted a luvnyát, a másikban meg győz a lelkiismereted, és abban elégülsz ki, ha a haverjaidat vered, nem a fentebb említett genitáliádat? Ebből aztán nagy szerelem születik, olyan fél nap alatt elkötelezik magukat egymás iránt, ha már teljesen tét nélküli és motiválatlan egy történet, akkor ez végképp belefér, és Sean, mert így nevezik a hősszerelmest, akivel lassított felvételben vízben lubickol Billie, megígéri főhősnőnknek, hogy világgá viszi. Tudod, mint 2 évesen, amikor fogtad az alvómackódat a hónod alá pakoltad, és eljutottál a legközelebbi árokpartig. Mondjuk Sean-nak van egy fehér autója, úgyhogy jó messzire juthatnának vele, ha nem dögölne be azonnal. Tinileánykánk pedig összeszedi cuccát, hogy elmenjen a hatalmas távlatú jövőbe a senkiházy fiatalúrral, de valami tévedés történik, ugyanis anyukája hazatér a kórházból. ahová ő maga küldte, mivel fellökése folytán az megütötte fejecskéjét a konyhaszekrényben. Szóval mama nem a helyén marad, hanem hazatér, mint Lassie, és megint nyitogatja a pofonládát, ezért egy kalapács jó ürügy arra, hogy elhallgattassuk a hülye némbert. Örökre. 
Aztán kertásás következik, no nem palántázás okán, hanem a ribancot elkaparni. És végre jöhetne a horror, de az kimerül annyiban, hogy mondjuk egy üres whisky-s üveg begurul a szobába, és, hogy főhősnőnk rémülettől (vagy kábítószertől) kimeredt szemeit egyenesen percekig nézhetjük. Anyu visszatért, és olyan kibaszott gonosz, hogy amikor nem látja Billie, akkor eloson a háta mögött, bár nem tudom, ez miért is lenne zavaró bárki számára, senkit nem érdekel egy olyan szellem, amit nem hallunk, nem látunk, magyarán nem is létezik. Na de itt köszön egy csavar a filmbe, ez nagyon kellett, különösebben a méla apátiába süppedt nézőt már ez sem nagyon rázza meg, és csak azért imádkozik, hogy érjen véget ez a maratoninak tűnő baromság. És persze anyuka kanja megerőszakolja menet közben a hősnőt, de ő fel sem veszi, szinte lényegtelen dolog. Végül beütközik az erkölcsi mondanivaló, de már rohadtul nem érdekel, mert szeretnéd, ha véget érne ez a lelkeden tett súlyos erőszak.
Hát ennyi a nagy történet, persze saját felelősségre meg lehet nézni, én bizonyosan nem teszem soha többé. Újra és újra elmondom szájbarágó módon: motiválatlan, oktalan, kínos, zavaró és értelmetlen. Nincs megalapozva az egész, emberek nem viselkednek így egymással, se anya lányával, se lány fiúval. Örömteli sóhaj penderült ajkaimon, amikor vége lett, és megkönnyebbülés vert tanyát szívemben. Olyan, mintha visszamentünk volna az időben, a '80-as évekbe, amikor minden faszság jó volt VHS-en, teljesen mindegy volt, mi van, csak ne a szovjet bábfilmeket nézzük. Ám a film egyetlen pozitívuma is ebben rejlik: a zenék. Hangulatos időutazás, néha mintha az "Evil Dead" csodás zongoraszólamait fedeztem volna fel, néha a "Péntek 13"-ét. Szóval ha még semmilyen esemény nem történik, a zene gondoskodik arról, hogy az adrenalin, némileg feleslegesen, de felszökjön. Hívhatjuk hatásvadász módon drámának is, de valójában annak is harmatgyenge. Egy agyaglábakon tántorgó gólem, amely bármikor összeomlik, mert nincs értelmes és megalapozott fundamentuma, motivációja. És akkor a színészi játékot nem említem, no és a folyamatos hiányérzetet, hogy ugyan miért született meg előbb valószínűleg a fő történet (kísértet, meg egyebek) , és az alá építettek szarhalmot? És az olyan események, hogy az otthonából elszaladó tinilányka egy bokorba bújik, aztán hazamegy este, vagy hogy a félelmetes sötét lakásból a napsütötte déli napszakba szabadul ki, cseppet sem segít a helyzeten. Nézd meg, de saját felelősségedre, én óva intelek ez ügyben. 10/1, ezt az 1 nyamvadt pontot is csak a zenével nyerte...

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Az előzetest nézve kicsit olyan mint az RTL "színvonalas" Gyanú árnyékába című realty? sorozatának egyik epizódja és bár én is nő vagyok két kritériumtól ritkán térek el.Ha filmet nem választok
-nő a rendező
-vagy francia a film.